Feltárni a minden között létező kapcsolatot

Lényegében a Kabbala az ember és az emberi természet korrekciójának módszere. És így a tanulásunk keretmunkáján belül ezt az információt széles körben terjesztjük. 

A Kabbala bölcsességét csoportokban tanuljuk. Ez nem arról szól, hogy másoktól elszakadunk; hanem sokkal inkább arról, hogy egy ember egyénileg fejlődik, amikor a csoportban van, a környezetben, és folyamatosan megváltoztatja magát a csoport dinamikáján keresztül. Lényegében egy ember alkalmazkodik ahhoz a környezethez, amelynek időről időre meg kell mutatnia, hogy szüksége van az egoizmus fölé emelkedni és kilépni önmagából a mások szeretetébe. Az ember ezt gyakorolja a csoportban. A környezettel való kapcsolattartás révén az ember érzi a szükségleteiket és egyesül ezekkel. Ezután feltárja a mindenki között létező kapcsolódási hálózatot; ami a személyes egoizmus fölött van, és az ember érzi a közös kötelékeket, a közös erőt, amely köztük lakozik. Ennek eredményeként olyan, mintha mindenki kilépne saját magából, és csatlakozna ehhez a kollektív erőhöz. Ennek köszönhetően azt találjuk hogy az ismert valóságunk fölött létezik egy magasabb valóság. 

A mi jelenlegi valóságunkat belül érzékeljük a saját vágyunkban (edényünkben), így korlátozva vagyunk. Örömöt szeretnénk szerezni, és amikor az öröm belép a vágyba, kölcsönös ellentétük miatt eltörlik egymást. Kiderül, hogy minden alkalommal, amikor valamit elérünk, egy pillanatra élvezzük azt, és az öröm azonnal eltűnik. Azután a következő öröm után futunk, megérintjük, és eltűnik az is. Amint az öröm belép a vágyba, egyszerre semlegesíti az utóbbit: A plusz és mínusz közötti rövidzárlat a megsemmisüléshez vezet. Másrészről, amikor egy ember kilép önmagából és az egoja felett elkezd egyesülni a csoporttal, más emberekkel, egy edényt hoz létre önmaga felett, egy külső vágyat. Most már a vágyon és az élvezeten kívül érzi magát, és azok nem tűnnek el. Éppen ellenkezőleg, a valóság az idő feletti végtelen életfolyammá válik. Az öröm, amely újra és újra belép és eltűnik, teremti meg az idő érzetét. Azonban ha az öröm nem szűnik meg, ha úgy érezzük, hogy végtelenül áramlik, akkor az időérzék fölé emelkedünk, és elkezdjük érzékelni a természet általános erejét, amely körülvesz és elrendez minket együtt. Elkezdjük felismerni a kapcsolatot a valóság minden részével, amely hasonlít a hímzett kép hátoldalán lévő összefonódó szálakra. Kívül a világunk “mintázatát” látjuk, de ha a felülete mögé nézünk, látni fogjuk a kép egyes részeit összekötő szálakat. 

Ezt fedezzük fel a Kabbala tudományának segítségével: a kapcsolatot és a kölcsönös befolyást közöttünk. Ez nagy hatással van az emberekre, és ők megváltoznak. Látva ezt a valóságot, megértik, hogy mi nem tudunk megbirkózni semmivel kapcsolat és kölcsönös megértés nélkül, mert már képesek látni az általuk másoknak okozott károkat. Így nem hitre van szükségünk, hanem elérésre. Így egy ember szabaddá válik és elkezdi tisztán látni a világot. Majd fokozatának megfelelően meghatározza a helyes cselekvési folyamatot.

Dr. Michael Laitman