Kezdőlap » A rejtett tudomány

A rejtett tudomány

Kutatva és vizsgálva a bennünket körülvevő világot, az emberiség által létrehozott tudományágak közül, a Kabbala tudománya különlegesnek mondható, mivel egészen különleges a megközelítése. A természettudományok által vizsgált anyagi világon kívül létezik egy tőlünk ezeddig rejtve levő világ is. A Kabbala tudománya ennek a vizsgálatával foglalkozik. Mindazonáltal felvetődik a kérdés, hogy noha sejtésünk van róla, hogy létezik egy ilyen ellentétes világ, mégis, miért van az, hogy mégsem látjuk ezt a világot?

Egy biztos, miután látjuk, hogy a világmindenségnek csak egyes részeit sikerült feltárnunk, egyben az is világossá vált a számunkra, hogy valóban léteznie kell egy sokkal átfogóbb, logikusabb törvényiségnek. Olyannak, amely az életünk és személyiségünk minden aspektusára képes magyarázatot adni. Ámde az észlelésünk mai formája, a érzékszerveink kapacitása meglehetősen hiányosnak és korlátozottnak bizonyulnak.

Mára már tisztában vagyunk azzal is, amennyiben más érzékszervekkel rendelkeznénk (amelyekről természetesen még nem tudjuk elképzelni, hogy milyenek is lennének valójában), úgy valószínűleg másképpen érzékelnénk ezt a világot. Mélyebb, szélesebb spektrumban, egész egyszerűen valahogy másképpen. Bár nem rendelkezünk más érzékszervekkel, azonban a világmindenség törvényszerűségeinek a nem-tudása mindazonáltal hatalmas komforthiányt okoz a számunkra. S az ok, ami miatt szenvedünk, az az, hogy nem tudjuk, milyen módon viszonyuljunk egymáshoz és a környezetünkhöz – beleértve a természeti környezetünket is. Nem látjuk át az élet-halál- és születés körforgását.

Minden tudásunk megakad az észlelés valamely szakaszában és képtelenek vagyunk a továbbhaladásra. Megszámlálhatatlan módszer létezik arra, hogy a képességeink határait kiterjesszük, kilépjünk a megszokott érzékelési határainkból, azonban összességében ezek a kifejlesztett képességek sem lendítenek rajtunk. Homályosan előre vetíteni, eltalálni, megérezni lehetséges, de egyértelműen tudatosan felfogni, tudni és birtokolni ezt a tudást, illetve együttműködni a környező világgal még nem vagyunk képesek.

Bár ahogy azt mondani szokás, az ember egy fejlett lény, ám mégis, még a fejlettsége és előre haladottsága ellenére is, úgy tűnik, mintha egyre tehetetlenebb és elveszettebb volna. Úgy néz ki, hogy a környezetünk tanulmányozásával, a tudományos fejlődésünk ellenére sem vagyunk képesek elérni a kívánt eredményeket. Kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a probléma gyökere a mi érzékszerveink korlátozott voltában keresendő.

Létezik azonban egy módszer, amely lehetővé teszi, hogy kifejlesszünk még egy érzékszervet, az úgy nevezett „védőernyőt”, „visszatérő fényt”, „hatodik érzéket”, olyan érzékszervet, amely lehetővé teszi, hogy „lássuk”, érzékeljük és képesek legyünk vizsgálni a világmindenség azon részét is, amely nem érzékelhető az öt érzékszervünk által. A hatodik érzékszerv abban különbözik a többi öttől, hogy az öt érzékszervünket születésünkkor kapjuk, a hatodikat viszont mi magunknak kell kifejlesztenünk.

Az ember életének bizonyos pillanatában elkezdi érezni annak szükségességét, hogy kifejlessze ezt a hatodik érzékszervét, illetve szükséget érzi a világ törvényszerűségeinek teljeskörű megismerése iránt. Ez egy folyamat és ez az igény fokozatosan mutatkozik meg. Akárcsak az egény fejlődésénél, az emberiségnél is fokozatosan fejlődnek ki az egyes igényeknek és vágyaknak a szintjei, változatai: a vágy először a fizikai szükségletek kielégítésére irányul, majd aztán a gazdagság, a hatalom, a hírnév és aztán pedig a tudás megszerzésére. S majd ezek után kezd felébredni a vágy a felsőbb, szellemi régiók elérésére; igény, hogy a megszokott észlelési határokon túlra is létezhessünk. Ezen utóbbi igény jelzi a hatodik érzékszerv kezdeti csírájának a megjelenését .

Minden korszakban, azok az emberek, akik szükségét érezték a hatodik érzékszerv kifejlesztésének, ilyen vagy olyan módon mindig kapcsolatba kerültek olyan tanítókkal és könyvekkel, amelyek a segítségükre voltak abban, hogy kifejlődjön ez az ún. “védőernyőjük”. Ezeket az embereket már akkor is kabbalistáknak hívták, vagyis olyan embereknek, akik a létnek egy felsőbb szintjeinek információit is képesek voltak befogadni. Ezen észlelt információkat könyvekben írták és rögzítették le.

Az észleléseik és benyomásaik lejegyzése azt a célt szolgálták, hogy egy olyan precíz és részletes útleirást hagyjanak hátra az őket követők számára, amelynek révén mindenki kifejlesztheti magában ezt a “hatodik érzéket” és eljuthat ugyanezen állapotok észleléséig. S ahogy az a beszámolóikból kiderül, az emberiség majd azt követően, hogy a fejlődése során a végére ért és kimerítette a fizikai élvezetek, gazdagság, hírnév és tudás kínálta élvezeteket, eljut arra a pontra, hogy szükségét érzi majd, hogy megismerhesse a felsőbb világok törvényszerűségét.

Ehhez a fejlődési szakaszához végeredményben minden ember eljut, ha nem ebben az inkarnációjában, akkor majd a következőben.

Miért van erre szükség? Azért, hogy elérjük a létezés örökkévalóságát, teljeskörű harmóniáját és a határtalan tudás állapotát, vagyis a minden Eredőjének közelségét.

Minden kabbalista utalt ezen korszakunkra, mint arra a végső időszakra, amelytől gyakorlatilag elkezdődik a spirituális régiók emberek általi tömeges térhódítása, a hatodik érzék tömeges kifejlődése. A kabbala a lelkünk, a szellemünk szerkezetének a tanulmányozásával foglalkozik, és azt az utat vizsgálja, ahogy a lélek fokozatosan egyre “vaskosabbá” (kb. egoistábbá) válva az egyes felsőbb világokon keresztül egyre “alábbszáll”, mígnem végül csak egy egészen apró pont marad vissza belőle, és helyette a létet csak mint fizikai világ észleljük . Ez a fejlődési út a múlt század végén ért véget (1995-ben, amely a kabbalisták által megjelölt időpont), és egyúttal innen kezdődött el az emberiség felfelé vezető útja.

Minden korunkig létező kabbalista egyszerű ember volt, akik egyénileg végigjárták ezt a folyamatot és ezzel előkészítették számunkra a felfelé vezető út fejlődési módszertanát. Mi mindannyian azon az involúciós folyamaton keresztül ment emberek (első embercsoport) vagyunk, akik fel kell jussunk, fel kell emelkedjünk tömegesen és lépcsőzetesen a szinteken át a kijelölt irányba.

Korunkban a kabbala tudománya egyre népszerűbb, tekintet nélkül arra, hogy nagyon kevés ember érti, hogy mit is takar ez valójában és miért tekintik tudománynak, valamint, miért pont ilyen módon jut el az emberekhez és stb. A vonzalom e tudományterülethez már tömeges szinten is érzékelhető, ahogy ezt sok évszázaddal ezelőtt már több kabbalista is előrejelezte.

Mit tegyen az az ember, akiben egyértelműen felmerül az igény a felsőbb erők megértésére?

Csak egy dolgot: kezdje el fejleszteni a „szívében a pontot” (így hívják a kabbalában a felsőbb szintek érzékelésének igényét) azon módszertan szerint, amit a kabbalisták dolgoztak ki. És ezt fejlesztve ezáltal fokozatosan, lépésenként fejlődve elkezdjük érezni a felső világot. Megjelenik a megértése azoknak az okoknak, melyek meghatározzák a világunk eseményeit, mivel el kezdjük látni a képét azoknak az impulzusoknak, jeleknek, melyeket mi bocsátunk ki cselekedeteink, erőnk és gondolataink által.

Aki megindul e fejlődésnek folyamatán, elkezdi érezni azt a képződményt, amit mi „léleknek” hívunk, elkezdi gyakorlatilag látni, érzékelni a gondolatokat, érzékelni, hogyan mennek át a gondolatok tőle másokhoz, hogyan kapja őket, milyen módon függ és befolyásolt másoktól, milyen módon kapcsolódik össze a természettel az egész világmindenségben és hogyan zajlik le a folyamatok visszacsatolása.

Az ember lehetőséget kap arra, hogy a jelen időben pontosan lássa a múlt, jelen és jövő eseményeit. Az idő fogalma eltűnik, és végeredményben minden egyenértékűvé és nyitottá válik. Lehetőség nyílik belefolyni a felsőbb irányításba, kívülről, mindannyiunkra, a társadalomra. Nemcsak prognózisok, fejlődési irányok előkészítésére nyílik lehetőség, hanem tényleges változtatásokra, „a holnap realizálására”. Ezek az erők annak függvényében jelennek meg az embernél, hogy milyen mértékben képes kilépni az egoisztikus természetéből és mennyire képes a Felsőbb világ kategoriájában gondolkodni.

Ezek a folyamatok, fejlődési szakaszok teljesen reálisak, abszolút elérhetőek mindenki számára, sőt, az egész természet és irányítási folyamat, illetve a közös teremtés törvénye úgy van felépítve, hogy folyamatosan kényszerít minket a kellő irányba. Az emberiség fejlődése tudattalan módon zajlik, az az individuum , aki elkezd tudatosan haladni a világfelépítésének és az élet törvényszerűségeinek teljeskörű megismerése felé elkezdi érezni, hogy a természeti jelenségek nyomása, illetve a szenvedés érzése kezdi kerülni, és azt, hogy világmindenség kelyhe jósággal van telítve és nem gonoszsággal.

 
 

0 Comments

You can be the first one to leave a comment.

 
 

Leave a Comment

 

You must be logged in to post a comment.