Domi bejegyzései

Miért épp ma tárul fel a Kabbala? – videó

Miért épp ma tárul fel a Kabbala?
részlet a videoból:

… s ekkor érkezik el, a már Ábrahámban megfogant kérdés: „Mi az élet értelme?”, és miután ez a kérdés már létezik, az ember már nem tudja elterelni ezt kérdést különféle szokások és foglalatosságok által. És ekkor elér egy olyan pontra, hogy már nincs más választása, kénytelen megnyitni magának ezt a bölcseletet. …

 

 

Mit tanít nekem a Kabbala? – videó

Mit tanít nekem a Kabbala?
részlet a videóból:

Tehát a legkívánatosabb helyzet a következő: Akartam valamit. Megkaptam. Örömömet lelem benne, de ezzel együtt további hiányérzet jelentkezik nálam: még ennél is többet elérni és élvezni azt. De ugyanúgy élvezem még a korábbi dolgot is, az utána való érzés nem tűnik el. És még több élvezetet akarok, és még többet, minden alakalommal egyre csak …

 

 

Példa

 

Figyeljetek ide, ti vagytok a generáció vezetői, és emlékezettek, hogy a vezetők teljes szerepe abból áll, hogy a generációt összekösse a Teremtővel. Emlékeztetnetek kell az embereket arra, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és hogy Ő “Jó aki csak jót cselekszik”. Állandóan vonzzátok őket felfelé, és ne hagyjátok őket a jelenlegi szinten. Állandóan mutassatok nekik példát mennyire nem egyeztek meg a generációval, nem egyeztettek ki velük mivel ti állandóan a “Nincsen más Rajta kívül”-höz kapcsolódtok. Mindezt meg kell tegyétek, hozzá kell szoknotok mindehhez. A közöttetek levő kapcsolaton belül stabilizálnotok kell ezt az információt, ezt az állandó érzést, hogy ti egy érzelmi, agyi, mentális, és koncepció szintű kapcsolatban vagytok a világ Teremtővel. És ti kizárólag ebből a kapcsoltból cselekedtetek. Mindez vagy jobban vagy kevésbé van rejtettségben, de minden ebből a kapcsoltból történik. Isten ments hogy elszakadjatok ettől a kapcsolattól.

 

Shabbat lapról: Beszélgetés Rav-val, 2014 augusztus 16.

A Rav-ba vetett hit

“A Rav-ba vetett hit” az eszköz, melyen keresztül te elérheted a valódi valóságot, bár ez az eszköz maga is céllá válik, mivel lényegében te nem érheted el a Rav szintjét. A Rav a Teremtő szintjét jelképezi számodra. Ki a Rav? Nem vagy képes elérni őt, az a magasabb szint ahol a Teremtő van elrejtve. Te nem vagy képes a Teremtőt a Rav-nál magasabb szinten elképzelni, erre képtelen vagy, mivel nem vagy képes Őt megérteni. Amit Ő számodra bemutat az a Rav, mindazoknak a dolgokkal együtt melyek így vagy úgy tűnnek neked. Mindez nem fontos, ez az ahogy a Teremtő magát bemutatja neked. Te nem vagy képes ennél többet elképzelni. Valójában amennyiben te kapcsolatba akarsz kerülni a Teremtővel, ez a forma, ez a kép, melyet magad előtt találsz. Amennyiben készen állsz, vedd ezt magadhoz, és amennyiben nem állsz készen akkor nem. Annak érdekéében hogy mindezt elérd, rendelkezel mondattal amit a Rav tesz, megszervezi a környezetet, megszervezi a tanulást, a terjesztést, a különböző eszközöket.

 

Shabbat lapról Reggeli lecke, 2014 augusztus 15.

Az „Eltávolodás a gonosztól” feladat

Az „Eltávolodás a gonosztól” feladat

 

Figyelmet kell „fordítanunk „a gonosztól való eltávolodásra,” hogy megtarthassuk a kétszeres  szövetséget.

 

•             Szövetség a „szemek” ellenőrzésére, amely arra vonatkozik, hogy tartsuk távol magunkat attól, hogy a nőkre megszerzési vággyal tekintsünk.

•             Szövetség a „nyelv” ellenőrzésére, azaz arra, hogy a szánkban megkülönböztessük az igazságot és a hazugságot.

 

A valódi megoldás a belső szerénységben rejlik.

 

Kedves Barátaink!

 

Mi be akarjuk tartani a Kabbalisták tanácsait és ezért szeretnénk végrehajtani az „eltávolodás a gonosztól” feladatát, az elkövetkező két hétben.

 

•             A férfiak távol tartják magukat attól, hogy megszerzési vággyal tekintsenek a nőkre,

•             A nők távol tartják magukat a pletykálkodástól.   (Azaz, egy harmadik személy „kibeszélésétől”)

 

Ez a feladat, a belső gondolatainkban kíván erőfeszítéseket, és a gyakorlat maga nem vonatkozik a bensőséges kapcsolatainkra, csak az úgynevezett külső edényeinkre, tehát ez egy olyan külső munka, amely nem kapcsolódik fizikai tevékenységhez.

 

Ez a feladat segít felismernünk, hogy a Teremtő hogyan játszik velünk minden egyes pillanatban, és ad lehetőséget az Ő elérésére. Ezen a módon gyűjtünk tapasztalatot, az idegen gondolatokkal való bánásmódra, azaz nem eltöröljük őket, hanem föléjük emelkedünk.

 

A feladat végrehajtására vonatkozó kölcsönös ígéretünk segít abban, hogy soha nem feledkezzünk meg arról, hogy a Teremtő partnereivé kell válnunk..

 

Valamennyi barát ígéretet tesz a csoportnak, hogy uralkodni fog az idegen gondolatokon. Együtt küzdünk az idegen képzetek támadása ellen, és ezt a közös erőt fogjuk az oldalunkra állítani.

 

Ez egy elkötelezettséget jelent a nők és a férfiak számára. Azt várjuk mindenkitől, aki hozzánk tartozik, hogy a belső fókuszt megtartva csatlakozik a közös erőfeszítéshez, és megtalálja az irányítását ennek az erőfeszítésnek a csoport középpontjában.

 

Mindenkit kérünk arra is, hogy készüljön kérdésekkel a feladat végrehajtásával kapcsolatosan, mert, ahogy Baal HaSulam írta: „A Teremtő tudja, hogy hű szolgája a legmagasztosabb bölcsességet tárja fel a legegyszerűbb feladatban is.”

ford: KN

Mielőtt elkezdenénk olvasni a Zohárt…

A Zohár Könyve egy csodálatos eszköz, mely képes az egész világot megnyitni előttünk, elképesztő felfedezések világát. A Zohár olyan mint az aktuális valósághoz vezető kapú, mely valóság egyenlőre rejtve van érzékelkésünktől. Azonban ahhoz hogy képesek legyünk felhasználni a Zohár felfedező erejét, tudnunk kell hogyan olvassuk a Zohárt megfelelő módon. Az alábbi öt alapelv segít minket felkészülni a Zohár útján történő hatalmas utazáshoz.

Első Szabály – A Szív Ért meg: Ne az intellektusunkkal tanuljunk.

A Zohár Könyvét a szívünkkel kell tanuljuk, érzésünkkel és vágyunkkal. Szemben az általános tanulási módszerekkel, melyek információ
feldolgozásán és adatok analízisén múlnak, a Zohár esetében teljesen más megközelítést kell használnunk. A Zohár tanulása arra szolgál, hogy belső változásokat váltson ki, hogy alkalmassá tegyen minket a rejtett valóság érzékelésére.

A tanítvány sikere kizárólag azon vágyunk mértékétől függ, hogy fel akarjuk fedezni és érezni akarjuk azt a valóságot. Ennek okán nincs szükségsemmilyen előzetes tudásra, képességre, vagy bármilyen különleges tehetségre a Zohár tanulásához. Az egyetlen dolog amire szükség van az hogy a személy egy őszinte vágyat érezzen szemei és szíve megnyitására egy széles világ előtt.

Második Szabály – Az Ember Egy Kicsiny Világ: A Szavak Helyes Értelmezése

A Zohár Könyve számtalan olyan leírást és kifejezést használ, melyet ismerünk világunkból, mint tenger, hegyek, fák, virágok, állatok, emberek és utazások. Észben kell tartsuk azt, hogy az összes részlet, tulajdonság és esemény mely a könyvben megemlítésre kerül, nem a körülöttünk található világról szól, hanem csakis arról ami magunkon belül nyílik meg. Ennél fogva amikor a Zohárt olvassuk, az abban található szavakat oly módon kell értelmezzük, hogy azok magunkon, lelkünkön belül történnek. A szöveget egy olyan hídként kell látnunk, mely legmélyebb tulajdonságainkhoz és vágyainkhoz vezet.

Harmadik Szabály – A Benne Levő Fény Reformál: Keressük a Fényt

Mi gyakran hallunk arról, hogy a Zohár-ban egy különleges tulajdonság található, melyet Szegula-nak nevezünk. A Szegula a fejlődés természetes törvénye, mely az élet összes erejében működik. Ez nem valami misztikus, elképzelt erő.A Kabbalisták elmagyarázzák nekünk, hogy materiális világunkat teljesen amások kizsákmányolására szolgáló önző vágy uralja, míg a spirituális világot

az adásra, szeretetre szolgáló szándék uralja. Ennél fogva mi egy különleges eszközt kaptunk melynek segítségével képesek vagyunk ezt a két ellentétes világot összekapcsolni egymással, azaz saját tulajdonságainkat hasonlóvá tehetjük a szeretet és adás azon tulajdonságaihoz, melyek a spirituális világot uralják. Ez a különleges eszköz van “reformáló fény”-nek nevezve. A fény befolyásol minket az olvasás során egy olyan módon amit mi jelenleg nem vagyunk képesek érzékelni, és ezért van az Szefula-nak, vagy “csoda”-nak nevezve. De egy Kabbalista számára, aki már képes a spirituális világot érzékelni, egyáltalán nem léteznek csodák ebben, hanem csakis egy teljesen természetes folyamat. Az egyetlen dolog amit tennünk kell, ahogy azt ők javasolják, hogy olvassuk a Zohár Könyvét, és arra vágyjunk mindeközben,hogy az abban rejlő erő befolyásoljon minket a tanulás során. Fokozatosan mi elkezdjük majd érezni amint egy változás kezd el kifejlődni bennünk. Mindez a fény reformáló hatására jön majd létre. És akkor a spirituális világ megnyílik majd, és ami addig Szegula-nak, csodának tűnt számunkra, egy tiszta, színekkel teli természetes törvénnyé válik.

Negyedik Szabály – Minden a Vágyon Múlik

Mi tudjuk azt, hogy a kisbabáknak micsoda hatalmas erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy megtegyék életük első lépéseit, hogy mennyire

fáradhatatlanul dolgoznak ennek érdekében, soha fel nem adva, újra és újra próbálkozva ameddig végül sikert nem érnek el. Nekünk ugyancsak kitartónak kell lennünk a Zohár tanulásával, türelmesen nem lankadva, ameddig el nem kezdünk “lépegetni” saját két lábunkon, és fel nem fedezzük a spirituális világot. A fejlődésünkhöz szükséges rendszer előre fel lett készítve számunkra, és az egyetlen dolog amire szükségünk van, hogy mi az annak elérésére szolgáló hatalmas vágyat nyújtsuk.

Ötödik Szabály – Egy Ember Egy Szívvel: A Kulcs az Összeolvadás

A Zohár Könyve egy tíz Kabbalistából álló csoport által íródott, akik létrehozták egymás között a teljes Kli-t (edényt) – egy egyesült vágyat arra hogy felfedezzék a valóság fennséges erejét, a Teremtőt. Egyedül a közöttük levő mélységes kapcsolat, a szeretet, és az összeolvadás az, mely képessé tette őket arra, hogy áttörjenek a materiális világ korlátain, és felemelkedjenek arra az örökkévaló szintre melyről a Zohár beszél. Amennyiben mi arra vágyunk hogy őket kövessük, meg kell próbálnunk hasonló kapcsolatokat építeni magunk között, hogy keressük az összeolvadás azon erejét, mely Rabbi Simon Bar Yochai tanítványai között létezett. A Zohár a szereteten keresztül született. Ezáltal annak újbóli felfedezése a mi időnkben ugyancsak kizárólag a szereteten keresztül
történhet.

 

“Amikor Rabbi Simon előtt állunk, a szív forrásai megnyílnak minden
irányban, és minden megnyílik”.
 A Zohár Könyve, Yitro (Jetró) 412. pont

 

Rav Michael Laitman – Legyen ott Fény (részlet)

2014.04.25 Napi Szándék

“A legfontosabb az, hogy mindig emlékezzünk a teremtés szabályára, amely

úgy ismert hogy, “Ő jót cselekszik teremtményei számára”. Ezáltal hogyha a

Teremtő teremtményei számára boldogságot és élvezetet akart adni, akkor

miért létezik az a fent említett három dolog – a hit, a félelem és “Szeresd

felebarátodat mint saját magadat”? Ez azt jelenti, hogy nekik csak alkalmassá

kell tenniük edényeiket, hogy képesek legyenek megkapni mindazt a

boldogságot és élvezetet, amelyet a Teremtő a teremtményeknek kíván adni.”

Rabash: A barátok szeretete

Napi Szándékot küldte: Horváth Sándor

Shamati 190

190. Minden tett nyomot hagy

Peszách {ünnepének} első napján (1949. április 15-én) az ünnepi étkezés alatt hallottam

 

Feltette a kérdést: vajon földünk felszabadítása az elnyomók kezei alól hatással van ránk? Elnyertük, hogy szabaddá lehessünk a népek jármától, s olyanokká lettünk mint minden más nép, hol senki nincs a másik szolgaságában. S ha ez a szabadság hatással volt reánk, akkor ugye rendelkezünk bizonyos fajta érzéssel {arra vonatkozólag, hogy milyen is} a Teremtő szolgálata.

S {erre} mondta, hogy ne gondoljuk azt, hogy nem volt ránk hatással. Vagyis {nehogy azt gondoljuk} hogy a szolgaságban semmi változás nem volt kivehető ezen szabadság nyomán. {Mert} ez lehetetlen, hisz az Örökkévaló nem cselekszik feleslegesen. Merthogy mindaz, amit tesz, benyomást hagy {maga után} bennünk, legyen az jóra, legyen az rosszra. Vagyis minden tettből, amit Ő tesz – s legyen ez akár pozitív vagy negatív, más szóval, akár a Fény, akár a sötétség – többlet erő húzódik felénk. Avagy, felemelkedéshez jut a tett révén. S ez így van, mivelhogy a spiritualitásban nincs olyan, hogy mindig van engedély és erő, mi erő hatására kénytelen az ember folytatni. Ezért nem is tudja azt mondani az ember, hogy a szabadság, amit elértünk, semmi változást nem ejtett rajtunk. Mígnem ha nem érzünk jó irányú változást, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy rossz irányú változás van itt, még ha ezt nem is érezzük.

Ünnep-kimenetelkor a Havdala[1] után hozott erre egy magyarázatot, a szombati- és az ünnepnapi étkezés példájával {szemléltetve, mondván}, az anyagi élvezetek által, az ág és gyökér {elv} alapján az ember felébreszti a spirituális élvezeteket, amely maga egyfajta eljövendő világ. S így nyilván, az által, hogy megízleli ennek az egyfajta eljövendő világnak az ízét, többlet előkészületre van szükség a hét hat napja során. S megfelelően annak ahogy előkészíti magát, tud majd érezni.

Ám minden helyes előkészület nélkül {próbálni} tovább vinni a spirituális szombatnak az ízét, {nos, ez} pont az ellenkezőjé{t eredményezi}. Mert az anyagi élvezetek által rosszabbá válik. Mert az anyagi lakomák után csak alvás vonzza őt, és semmi több. Mert evés után alvásra jön meg az embernek a kedve. Következésképp, az evése még mélyebbre emelte őt le.

Ámde ahhoz, hogy az anyagi élvezetek által spiritualitáshoz jusson az ember, már többlet igyekezetre van szükség. Mert eképp volt a Király akarata. Mégha ellentmondásban is vannak egymással , nevezetesen, a spiritualitás az adományozás vonala alattra van, az anyagiság pedig a megkapás alatt – lévén hogy ez volt a Király akarata, emiatt a spiritualitás az anyagi élvezetek után vonzódik, amelyek az Ő parancsolatai – azaz, a szombati- és az ünnepnapi élvezet – alá vannak helyezve.

Továbbá azt is látnunk kell, hogy eme szabadságban, mit elnyertünk, rengeteg előkészültre és szándékra van szükség, ahhoz, hogy hogy tovább hordozhassuk a spirituális szabadságot, amit úgy nevezünk hogy „szabadság a halál angyalától”. Magyarán ekkor nyerjük el, hogy „tele a föld az Ő dicsőségével”, amit Mochin dé Ábá ve Imá-nak nevezünk. Ami annyit jelent, hogy nem látunk semmi olyan helyet és időt, melyekbe ne tudna beleöltözni az áldott Teremtő, hogy ne tudjuk azt mondani, hogy ezen és ezen a helyen, ebbe és ebben az időbe nem tud a Teremtő beleöltözni. Hanem {igen,} „tele a föld az Ő dicsőségével”. S ezt megelőzően, megkülönbözteti és elkülöníti „a fényt a sötétségtől, és Izraelt a népektől”[2].  Úgy, hogy a Fény helyén az Örökkévaló lakozik, ámde a sötétség helyén ez nem ígyen van.

Illetőleg, Izraelnél megvan a hely arra, hogy Izrael isteni Fénye bennük lakozzék. Mígnem a világ nemzeteinél, nem öltözik beléjük az áldott Teremtő.  „ … és a hetedik napot a cselekvés hat napjától”. Mígnem mikor elnyerik a Mochin dé Ábá ve Imá-t, akkor nyerik azt el, hogy „tele a föld az Ő dicsőségével”. Vagyis hogy nincs különbség az idők között, hanem minden helyen és minden időben ott lakozik az Ő áldott Fénye.

S erről szól Peszách {ünnepe}, mert ekkor nyerte el Izrael a szabadság állapotát, vagyis a Mochin dé Ábá ve Imá-t, amely a „tele a föld az Ő dicsőségével” állapot; mikor már eleve nincs hely a rossz ösztön számára, mivelhogy az nem viszi az embert meszebbre a ténykedései által a Teremtő szolgálatától. Hanem épp ellenkezőleg, {pont hogy azt} látják, hogy miként is vitte az közelebb az embert a Teremtő szolgálatához. De ez az állapot csak a{z ún.} fentről jövő ébresztés felől létezett. Erre fel mondták, hogy a szent S’chiná [istenség] azt mondta: „egy cseppnyi rózsa-vörös vért láttam”, vagy is látta, hogy van {még olyan} hely, amit ki kell javítani, mert nem tud Ő ezen ezen a helyen világítani. Ezért kellett számlálniuk az ómer-számlálás hét hetét; {vagyis} hogy kijavítsák eme helyeket, hogy lássa {az ember}, hogy „tele a föld az Ő dicsőségével”.

S ez egy olyan királyhoz hasonlít, akinek van egy minden jóval teli tornya, ámde nincsenek vendégei. Ezért teremtette az embereket, hogy azok jöjjenek és fogadják el az Ő mindmegannyi javát. Viszont mi nem látjuk ezt a minden jóval teli tornyot, hanem pont ellenkezőleg, {azt látjuk,} hogy a világ tele kínokkal. S ez a jelentése annak, hogy: „bőséges a királyi bor”. Vagyis hogy a Málchut [a Királyság] felől nincs igény a borra. Azaz, a borral példázott élvezetekre. Mert hiányérzet csak az edények felől létezik, minekután nem rendelkezünk a Bőség befogadására alkalmas befogadó-edényekkel. Mert pont hogy az adományozós-edényekbe tudnak kapni. S minél nagyobb az edény, annál nagyobb a Bőség. Következésképp, az összes változás kizárólag csak az edényekben és nem pedig a Fényekben {megy végbe}. S ez az üzenete az írásversnek: „[Ittak pedig arany poharakból és] a különbnél-különebb poharakból, és királyi borból [bőven volt,] királyi módra”. Vagyis ahogy az a Teremtés Gondolatában volt, azaz hogy jót tegyen a teremtményeivel, amennyire csak Ő képes.

 



[1] Az ünnepnap és a hétköznap rituális elválasztása.

[2] A „Havdala”-kor mondott záróáldás: „Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki elválasztja a szentet a hétköznapitól, és a fényt a sötétségtől, és Izraelt a népektől, és a hetedik napot a cselekvés hat napjától”.

Szándék

“Korrigálj  engem! De nem úgy, hogy megszabaduljak a kellemetlen érzésektől, hanem éppen ellenkezőleg, hogy segítsenek és serkentsenek engem. Nélkülük én nem lennék képes valami másra gondolni. Ezek a kellemetlen érzések irányítanak valami forrás irányába, amely rossznak tűnik számomra. Ennélfogva én kérem a segítséget, azért hogy ne érezzem, hogy Te tőled valami rossz eredhet.

Én nem akarok a “szűrő”(filter) mögött maradni, hanem előtte, közvetlen kapcsolatban Veled. Nem a kellemes érzések miatt, hanem hogy megismerhesselek Téged jobban. Én áldani akarlak Téged, de most mert nincs más választásom, én átkozlak. A testem sikolyt emiatt: “Rossz nekem, és én átkozom a gonosz forrását. De Te adtad nekem ezt az érzést, hogy a gonosz is Tőled ered. Te játszol velem utalásokkal, sejtetésekkel, melyek félig felfedettek és félig rejtettek. De én nem akarlak Téged átkozni többé”.http://laitman.hu/?p=11674

Szándékot Küldte: Búzás Timi