Baal HaSulam kategória bejegyzései

Idézetek Baal HaSulam cikkeiből

Amikor az emberiség eléri célját, azaz eléri felebarátai iránti teljes szeretetét, amikor a világ minden embere egyetlen szívvé tömörül 
– csak akkor lesz az emberiség számára szánt tökéletes boldogság teljes pompájában felfedve.

Az akarat szabadsága 
Először, és legfőképpen minden személynek meg kell tökéletesen értenie, és másokkal is meg kell értetnie, hogy a társadalomban, országban, illetve a bolygón uralkodó béke teljesen egymáshoz kötődik.
Béke a Világban
Az etika, mely a föld minden nemzetére vonatkozik, először is azt kell kötelezővé tegye mindenki számára, hogy adakozniuk kell egymásnak a “szeresd felebarátodat, mint saját magad” elv alapján. Ez lesz minden nemzet szociális öntudatának alapja. De emellett, minden nemzet továbbra is követheti saját vallását, és tradícióit, és semelyik nemzet nem avatkozhat bele a másik életébe.
A Jövő Generációja
Az emberek és nemzetek közötti önző ellenállás csakis a Teremtő (Természet) Felső Fényének segítségével szűnhet meg, amennyiben mi azzal azonosulni akarunk. Ez eredetileg a Teremtés alapgondolatában lett megtervezve. És amennyiben mi továbbra is erőfeszítéseket teszünk a Teremtővel való azonosulás célja felé, akkor az irigység, büszkeség, és gyűlölet eltűnik majd, és mi mindannyian egy, a Teremtő tudatával megtelt szívvé gyűlünk össze.
A Béke

Kis részekből halmozódik fel az “Imádság Kincstárunk”

Nincs annál fontosabb, mint az ima. Végtére is, hatalmas erőfeszítéseink összeadódva a cél fontosságában összpontosulnak, a Teremtő nagyságában és tulajdonságaiban, azért mert mi arra törekszünk, hogy leküzdjük, és újraformáljuk az egónkat, a kapni akarási vágyunkat.
Annak érdekében, hogy megformáljunk egy imát, nekünk dolgoznunk kell azon. Rabash folyamatosan azt ismételgette, hogy ez olyanfajta erőfeszítésbe kerül, amelyben minden csepp számít és végül az egészhez adódik. Ezt hallottam tőle 10-20 alkalmommal naponta.
Ez azt jelenti, hogy az élete minden egyes pillanatában, az ember gyűjti, és tárolja az erőfeszítéseket, minden pillanat alakítja őt a végcélhoz. És ezért nekünk fel kell állítani egy kölcsönös garancián alapuló rendszert, közös vélemények és érzések rendszerét, ami folyamatosan irányba állít minket a legjelentősebb és létfontosságú dolgokra koncentrálva, ahelyett, hogy a kevésbé fontos ügyekre összpontosítanánk.
Talán az segít nekünk, ha rájövünk a következtetésre, hogy a legfontosabb dolog számunkra a Teremtő nagysága. És ha megfontoljuk az Ő nélkülözhetetlenségét, Ő azonnal hatalmat nyer felettünk, és állandóan újraformálja a kapni akarási vágyunkat, az önismeretünket és attitűdünket.
Most én az életet egy új nézőpontból nézem, és új akadályok emelkednek utamon, amik változásom útjában állnak. Ez az, ahogy össze kell gyűjtenünk a részeket. Baal HaSulam írja egyik levelében (18. levél): “Nincs más mód a korrekcióra, kivéve egyet, kapcsolódni a jelenben és jövőben a Teremtő nagyságához. Nekünk ezt sohasem szabad abbahagynunk.”
Napi Kabbala Lecke 2012-10-29 1. rész, Rabash írásai

Sokaság imájának titka

„A Zohár megemlít egy történetet két emberről, akik egy csónakban ülnek és az egyikük elkezd egy lyukat fúrni önmaga alatt, a csónakon. A barátja rosszallóan megkérdezi tőle, hogy miért csinálja ezt, mire azt válaszolja, „mit törődsz ezzel, nem fúrhatok önmagam alatt egy lyukat, ha ezt akarom?” Nyilvánvaló tanulság, hogy egyetlen ember képes a teljes képet lerombolni.  
Ez a titka sokaság imájának is, hogy az egyéni embernek nem szabad kiválni a sokaságból, és önmagának kérnie, még akkor sem, ha kérése alapvetően megelégedettséget okozna Teremtőjének, kizárólag a sokasághoz tartozva, a sokaságért szabad ezt megtennie. Mert az, aki kilép a sokaságból, és kifejezetten magára irányuló módon kér, az nem építi, hanem tényszerűen rombol. Ahogy írva van, „ezek mind becsvágyóak,” mivel semmilyen egyedi nyereséget nem ér el az, aki büszkeségbe öltözik, és jaj annak, aki ilyen fajta megszerzéssel kárt okoz a lelkének.
Ez azonban azokra is igaz, akik egyedül emelnek imát. Ők is leválnak a közösségről, és rombolják ez által lelküket. Mivel nincs egyéni felébresztés Izraelen belül, nincs egyedileg felemelt kérés sem, mivel az egyéni embernek Izraelen belül nincs megfelelő hiánya ehhez, nem érezheti önmagát, az egyedi „énjét.” Pontosan ebben rejlett az erejük, amikor kinyújtott karral kivonultak Egyiptomból.
Ezért mindenkinek legnagyobb erőfeszítést kell ráhelyeznie az Izrael gyülekezetének összegyűjtésére irányuló imáira, munkájára, hogy ez által Izrael teljességével integrálódhasson Izrael gyökereibe. Akkor az egész nyáj meg lesz itatva az örök kút vizével, és az Izrael lelkeit elválasztó összes határ el lesz törölve, alul és felül, és a kollektív Szentség kiterjed felettük, mivel a Fény feltárul a kollektív Partzuf Hazeh (mellkas) pontjától lefelé. 
Ebből kifolyólag a kollektív Fény természete, csak azokban lakozik, és jelenik meg, akik lenullázzák individualizmusukat, egyedi egójukat, és nem magukkal törődnek.
Baal HaSulam, „Pri Chaham a Tórában, nem ez a nyáj összegyűjtésének ideje.”
Forrás: Baal HaSulam szemelvény 2014. július 10. hajnali leckéből

Jehuda Leib HaLevi Aslag rabbi (Baál HaSzulám)

 

yehuda_leib_halevi_ashlag_baal_hasulam_medium

Jehuda Leib HaLevi Aslag rabbi (Baál HaSzulám) (1884-1954)

Jehuda Aslag rabbit jobban ismerjük a Baál HaSzulám néven (A Létra Birtokosa), amit a Szulám (Létra) című Zohár-kommentárjáért kapott. Baál HaSzulám egész életét a Kabbala bölcseletének magyarázatával töltötte, fejlesztve és terjesztve azt Izraelben és az egész világon. Újrafogalmazta Ari Luriánus Kabbaláját a mi generációnk számára, és ezt megtéve mindenki számára lehetővé tette, hogy tanulmányozza a valóság gyökereit, amiben élünk, és így végső célt találjon az életben.

Azért mert Baál HaSzulám, akkor született, amikor a világ készen állt arra, hogy tudomást vegyen a Kabbaláról, az írásai világos “multinacionális” nyelvezetben íródtak. Még jóval azelőtt, hogy mások számára nyilvánvaló lett volna, megjósolt olyan folyamatokat, mint az orosz kommunizmus bukása, vagy a globalizáció, és az emberiség spirituális korrekciójával kapcsolatban mutatta be őket.

Baál HaSzulám Varsóban, Lengyelországban született és Jehosua Porsov rabbitól tanult Kabbalát. 1921-ben Izraelbe emigrált a családjával (amit akkoriban Paleszt inának hívtak), és Jeruzsálem régi városrészében telepedett le.

Érkezésének híre gyorsan elterjedt a városban, és hamarosan ismert lett arról, hogy járatos a Kabbalában. Fokozatosan tanítványok kezdtek köré csoportosulni, és az éjszaka rövid óráiban érkeztek hozzá, hogy Kabbalát tanuljanak tőle. Később Baál HaSzulám elköltözött Jeruzsálem régi városrészéből és másik Jeruzsálemi környékre költözött, Givat Shaulba, ahol több évig a városrész rabbijaként szolgált.

Fő művei

Az ő két alapvető műve, sokévi munka gyümölcse A Tíz Szfira Tanulmánya, ami az Ari írásain alapul. 

A Zohár könyve a Szulám (Létra) kommentárral. A tizenhat részes publikáció, aminek az a címe, hogy A Tíz Szfira Tanulmánya 1937-ben kezdődött. A Zohár könyve a Szulám kommentárral tizennyolc részben került publikálásra 1945 és 1953 között. Ezután Baál HaSzulám további három részt írt, amit ő úgy hívott: Az új Zohár. A későbbi magyarázat publikálása csak 1955-ben történt meg, a halála után.

A Zohár könyve, a Szulám (létra) kommentárral.

A Zohár könyvéhez fűzött kommentárjának bevezetőjében elmagyarázza, miért híva azt “Létrának”. “Azért hívtam a magyarázatomat Szulámnak (Létrának), hogy megmutassam, az a szerepe a kommentáromnak, mint ami egy létra szerepe: ha van egy padlásunk isteni dolgokkal feltöltve, szükségünk van egy létrára, hogy felmásszunk oda, és a világ összes java a kezeitekben lesz.”

Baál HaSzulám számos bevezetést írt, ami bevezeti a tanítványt a Kabbala szövegek hatékony tanulmányozásába, és letisztítja a tanulási módszert. Ilyen bevezetők többek között “Előszó a Zohár könyvéhez”, “Bevezetés a Zohár könyvéhez”, “Előszó a Kabbala tudományához”

“Előszó a Szulám kommentárhoz”, “Általános előszó az Élet Fájához” és “Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányához”.

1940-ben Baál HaSzulám kiadta az újságát, amit úgy hívott: A Nemzet. Utolsó éveiben megírta az Utolsó generáció irományait, amelyekben különféle kormányzási típusokat elemzett, és pontos leírást adott, hogy hogyan épüljön fel a kijavított társadalom a jövőben.

A szó terjesztése

Baál HaSzulám nem elégedett meg pusztán azzal, hogy leírta a gondolatait. Ehelyett azon fáradozott, hogy elősegítse azok terjedését. Erőfeszítései részeként Izrael olyan elöljáró alakjaival találkozott, mint David Ben Gurion, Chaim Nachman Bialik, Zalman Shazar és másokkal is.

David Ben Gurion, Izrael első Miniszterelnöke azt írta a naplójában, hogy többször találkozott Baál HaSzulámmal, és hogy ezek a találkozók meglepték őt, mert “én szerettem volna vele a Kabbaláról beszélni, és ő a szocializmusról akart.”

“Valóban, már olyan fokra érkeztünk el, hogy az egész világ egyetlen kollektív társadalmat alkot. Ez azt jelenti, hogy minden egyes ember a világban, az életének velejét szívja és a megélhetése minden embertől függ a világon, és arra kényszerül, hogy az egész világ jólétével törődjön. … A lehetőség, hogy jót tegyünk, boldogok legyünk és békében éljünk, elképzelhetetlennek tűnik, ha nem az összes országban valósul meg a világon.”

Baál HaSzulám, “Béke a világon”

Kivonat a Hárec újságból, ami 2004. december 16 – án jelent meg: “Egy napon a kora 1950-es évek Jeruzsálemében, Slomo Soham, a későbbi Izrael díjas író és kriminológus elindult felkeresni Jehuda Aslag rabbit. … Aslag ez idő tájt szerette volna megjelentetni a Haszulámot (szó szerint: a Létra), az ő héber fordítását és kommentárját a Zohár könyvéhez… Amikor csak összegyűjtött egy kis pénzt kisebb adományokból, kinyomtatta a Haszulám részeit.”

“Állva találtam egy omladozó épületben, ami majdhogynem egy kunyhó volt, ami helyet adott egy öreg nyomdának. Nem engedhette meg magának, hogy betűszedőt fizessen, és saját maga szedte a betűket, betűről betűre, a nyomda felett állva órákig, annak ellenére, hogy már a késő hatvanas éveit taposta. Aslag tényleg Cádik volt (igaz ember) – egy alázatos ember, ragyogó arccal. De ő egy abszolút mellőzött alak volt, és szörnyen szegény. Később hallottam, hogy olyan sok időt töltött betűszedéssel, hogy az ólom, amit a nyomtatási folyamat során használtak, lerontotta az egészségét.”

Több mint fél évszázad kellett hozzá, hogy felismerjék a nagyságát, de ma nagyon ismertek az eredményei. Az elmúlt években a tanításai olyan nagy figyelmet kaptak, hogy tanítványok százai, ezrei tanulmányozzák a műveit, amit több különböző nyelvre fordítottak le. Most, aki tényleg fel szeretne mászni a spirituális létrán, az könnyen megteheti azt.

Baál HaSzulám lenyűgöző és összetett egyéniség volt, nyitott gondolkodású és jól képzett. Nagyon foglalkoztatták a globális történések, ugyanúgy ahogy azok az események is, amik Izraelben történtek, ahol ő élt. A nézeteit forradalminak tekintjük, és messzire hatónak, a bátor hangvétele okán, még a mai napokban is.

Baál HaSzulám 1954-ben, hunyt el, de a gondolatait állandóvá tette örököse, elsőszülött fia, akit Rabash néven ismerünk.

felhasznált irodalom: Michael Laitman: Kabbala kezdőknek, negyedik angol kiadás alapján;

A könyvet fordította: Cserhalmi Tamás

szerkesztette: Szondi Ildikó