belső munka kategória bejegyzései

A spirituális korrekció

A spirituális korrekció nem érintheti csupán az élet néhány szűk szegmensét, néhány atomját, vagy parányi részecskéjét. Az csak mindenre kiterjedően mehet végbe.
Az érzékelésünk finomításával a valóság helyes módon való érzékeléséhez jutunk, ami megváltoztathatja az egész addigi életünket. A Kabbala azt tanítja nekünk, hogyan kell felfedeznünk a valódi valóságot, egy új világot. De ez nem azt jelenti, hogy fel kell adnunk mindent a jelenlegi földi életünkből, csupán annyit, hogy a körülöttünk lévő valóság miként alakulhat át lépésről lépésre egyik szegmensétől a másikig. A belső tulajdonságaink változásának köszönhetjük mindezt, azt ami a külvilágot is megváltoztatja, hiszen a világ, amit magunk körül látunk az a belső tulajdonságaink lenyomata.

A barát vektora

Úgy kell a barátaidra tekintened, hogy a vágyaikat lásd, nem az arcukat, és nem a cselekedeteiket, tehát még azt sem kell figyelembe venned, hogy mit tesznek, kizárólag a vágyaikat kell látnod, a tendenciát, hogy mit ábrázolnak nekem. Így kell mindenkire tekintenem. Ez az erő, ez a vektor, a barátom vektora, hogy milyen mértékben ábrázolják ezt nekem, és így tudom megkülönböztetni mindegyiküket, hogy hogyan illeszkednek egymáshoz, és ezután ezen vektorok között elkezdem azonosítani a jó és gonosz erőket.

Elkezdem kezelni a kapcsolatoknak ezt a mezejét, az erők mezejét, de nem egy pszichológiai formában. Elkezdek törődni velük, azzal, hogy mit szeretnek, mit nem az emberek közötti korporális kommunikáció formáiban. Én ezt mind a kapcsolat irányában kezdem el érezni.

Ez az, amit mindegyiküknél azonosítani akarok, olyan tisztán, amennyire csak lehetséges, az arcoktól, a személyiségüktől függetlenül, függetlenül attól, hogy én hogy látom őket, vagy a tulajdonságaikat. A legfontosabb a belső hajlam, a belső tendencia. Így kezdem el látni őket egyre tisztább és jobb formában, és ezután, ami feltárul köztünk, az lesz a gonosz hajlam, minden méltósággal és dicsőséggel együtt, amit felfedezek. Ezt egyfajta fekete felhőként fedezem fel. Próbáljátok meg, ez az, amit el kell kezdenünk, és amivel dolgoznunk kell.


Részlet a 2015-12-08-i reggeli leckéből (Kabbala és filozófia)

Menekülés az Én-től

Semmi nem változik rajtam kívül. Nekem kell megváltoznom. És ezzel megváltoztatom azt, hogy én hogyan látom a világot. A világ az alapján változik, ahogy én megváltoztatom viszonyomat a Teremtővel. Lényegében ez minden. 
Azonban egy nagyon, nagyon fontos alapelv az, hogy nekem semmi követelésem, elvárásom nincs senkivel szemben, csakis magammal szemben. Én mit csinálok, és hol látom a saját magamban végzett korrekció eredményét? Mindezt annak alapján látom, ahogy a világ tűnik számomra, és hogy én hogyan viszonyulok a világhoz. És attól is, hogy én mennyire követelem azt a Teremtőtől, hogy ne követeljek Tőle semmi mást, csak, hogy képes legyek saját tulajdonságaim felett létezni és, hogy az Ő hozzáállását úgy érezzem, hogy “Nincsen más Rajta kívül” és “Ő jó, aki csak jót cselekszik”. Addig még több finomság, és részlet tűnik majd fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire meg kell szabadulnunk saját magunktól.


Reggeli lecke, TESz, Első Kötet 2015 január 29.


Az ego érzéstelenítése alatt

Az egész világ, az én edényem (Kli). A világon csak egy ember volt teremtve. Ez egy paradoxon, amely a kvantumfizika által is ismert. A mi világunk érzékelése egy pillanat alatt átfordulhat, és az állapot teljesen másnak néz ki, mint a kvantumfizikában.
Nincsen eltérés, hogy én egyedül vagyok ebben a világban, és úgy látom az egész világot, mint az én részeimet. Valamilyen pszichológiai cselekedeten keresztül, úgy tűnik számomra, hogy ezek a részek rajtam kívül lennének.
Olyan ez, mintha egy érzéstelenítő injekciót kaptam volna a lábamba, és nem érzem, hogy a lábam a testem része lenne. Most jöhet valaki egy fűrésszel, és levághatja a lábamat, és én nem reagálok, mert nem érzem a fájdalmat. Egy olyan kábult, és leválasztott érzésben vagyok, hogy nem látom, hogy az egyáltalán az enyém lenne.
Egy ilyen érzéstelenítés alatt vagyunk az egész világ irányában. Az egész természet ásványi, növényi, élő, és a beszélő szintjei, az én edényem részei, mindegyik az enyém, az én megszerzési vágyam. Én vagyok a “Malchut de Ein Sof (Végtelen), és az egész teremtés. Tehát, az egész világ számomra volt teremtve, hogy engem szolgáljon. Azonban az egóm leválasztja tőlem a világot, és rajtam kívül mutatja be, mintha nem tartozna hozzám.
Az egó úgy működik, mint egy érzéstelenítő, amely kikapcsolja tőlem az összes szerveket, és csak egy kis részét hagyja meg az egész valóságból. Szóval el kell kezdjem korrigálni az egót, és a Reformáló Fényen keresztül, visszahozzam a részeimet, amelyek úgy tűnnek, hogy le vannak vágva és távol vannak tőlem, hogy újra dolgozzak velük, mintha az enyémek lennének.
Pontosan ezt próbáljuk megtenni a csoportban, hogy közelebb kerüljünk, mint egy ember egy szívben, hogy az egész valóságot, úgy lássuk, mint egy. Mi magunk sok erőt fektetünk be, annak érdekében, hogy ezt elérjük, és ne a válság vezessen vissza ide, mint a többi országot, hogy aztán kénytelenek legyenek elfogadni a valóságot, mint egy rendszert.
Megvan a lehetőség, hogy ne várjam meg, amíg a válság elkezdi visszavezetni az egész valóságot, azzal érvelve, hogy ő mind az enyém, és arra kényszerítsen, hogy ezt a szenvedés útján ismerjem meg.
Ha a kabbalisták tanácsa által, elkezdem közelebb hozni magamhoz a valóságot: az ásványi, a vegetatív, az élő, és a beszélő szinteket, mint saját részeimként fogom fel, akkor nagyobb hozzáadott hiányosságokat szerzek meg. Ez lehetővé teszi számomra, hogy a valóságot, nem az én kis egyéni részem által fogjam fel, hanem az ásványi, növényi, élő, és a beszélő szinteken keresztül, amelyek közelebb hoznak és hozzám ragadnak, ezáltal átugorva az egómat. Ily módon, hidat építek az egész gyűlöletem felett, mint ahogy mondva van: “A szeretet lefed minden bűnt”(Példabeszédek 10:12) .

2014.05.28, Felkészülés a reggeli leckéhez, Via – Laitman Blog

A Rav-ba vetett hit

“A Rav-ba vetett hit” az eszköz, melyen keresztül te elérheted a valódi valóságot, bár ez az eszköz maga is céllá válik, mivel lényegében te nem érheted el a Rav szintjét.

A Rav a Teremtő szintjét jelképezi számodra. Ki a Rav? Nem vagy képes elérni őt, az a magasabb szint ahol, a Teremtő van elrejtve.

Te nem vagy képes a Teremtőt a Rav-nál magasabb szinten elképzelni, erre képtelen vagy, mivel nem vagy képes Őt megérteni. Amit Ő számodra bemutat az a Rav, mindazokkal a dolgokkal együtt, melyek így vagy úgy tűnnek neked.

Mindez nem fontos, ez az, ahogy a Teremtő magát bemutatja neked. Te nem vagy képes ennél többet elképzelni. Valójában, amennyiben kapcsolatba akarsz kerülni a Teremtővel, ez a forma, ez a kép, melyet magad előtt találsz. Amennyiben készen állsz, vedd ezt magadhoz, és amennyiben nem állsz készen akkor nem. Annak érdekében, hogy mindezt elérd, rendelkezel mindazzal, amit a Rav tesz: megszervezi a környezetet, megszervezi a tanulást, a terjesztést, a különböző eszközöket.

Reggeli lecke, 2014 augusztus 15.

Emeld fel magad

Amennyiben összekapcsolódunk, nem úgy látjuk majd a világot, mint egy pár héttel ezelőtt. Először is fokozatosan elkezdjük majd látni, hogy mindezen aktivitások mögött egyetlen erő, a Teremtő ereje áll. 
Ő az, aki a rakétákat küldi, Ő az, aki a Hamasz-t irányítja, Ő az, aki az antiszemitákat uszítja, Ő az, aki mindenféle problémákat, nehézségeket támaszt számotokra. De majd meglátjátok Őt, hogy mennyire az adakozás felé vonz titeket mindezeken keresztül, hogy Ő mennyire a jó élet felé vonz titeket, megtanítva nektek, hogyan is kell mindazt elérni. Mindezt saját szemeitekkel látjátok majd, saját érzékszerveitekkel. És akkor majd ez az érzés a világ központjába helyez titeket, ahol már minden el van rendezve számotokra, hogy egy új valóságérzékelésbe emeljen. 
És a Hamasz-t, meg mindenki mást, mindent a Teremtő szervezett meg számotokra. Mondjuk mindez olyan mintha egy sakk játszmát játszanátok Ővele. Ő tesz mindent ami körülöttetek van. Ő tanítja meg nektek, hogyan kell játszani. Látjátok majd, hogy mindezt hogyan rendezi meg számotokra, és majd azt is meglátjátok, mások mennyire nem értik meg mindezt, hogy ők mennyire nincsenek jó helyzetben, hogy az egész világ hogyan szenved, és ez mennyire bánt benneteket. Ahhoz, hogy felfedezzük a felső irányítást semmi másra nincs szükségünk. Amikor a felső irányítás felfedi magát majd meglátjátok hogy nem létezik gonosz a világban, ehelyett minden csak az Ő játszmája veletek.

Reggeli lecke 2014 augusztus 17.

Mit kellene kérnünk a Teremtőtől?

Néha, amikor imádkozni próbálok, amikor megpróbálom elképzelni magam előtt a Teremtőt, akkor úgy érzem, hogy nem itt van a helyem, szeretnék eltűnni innen. Miként fordulhatok én a Teremtőhöz, a mindennapos dolgaimmal? Úgy érzem, hogy Ő egy mindenható és Ő az, aki mindent megbocsát, még akkor is, ha én gondolom magam hibásnak, hogy hozzá fordulok.
Igyekszem kedves lenni másokkal, de mégis mocskosnak érzem magam, amikor a Teremtőhöz imádkozom. Mit kellene most tennem?
Michael Laitman válasza: A Teremtő megalkotta a hibákat, és bűnöket, hogy ezek által érzékelhessük a különbséget, és kérhessük ezek megváltoztatását.
Via – Laitman blog

Minden a felkészülésen múlik

Ma csak arra van szükség, hogy a félelem megragadjon minket, mivel valóban minden a mi kezünkben van. Felfogjuk-e mindezt, vagy sem? 
Mindenkinek meg kell szereznie bizonyos fajta belső nyugtalanságot, remegést, hogy minden kizárólag csak rajta múlik, és neki kell a labdát a levegőben tartania, nem szabad engednie hogy az leesen, és pontosan ez az, ahogy továbblépünk. 
Azt hiszem, hogy nincsenek akadályok, vagy falak az úton, melyek megállíthatnának minket. Mi nagyon szép, nagyon jó felkészülést végeztünk. 
Mindez nem azt jelenti, hogy már elértünk valamit. Mondjuk azt, hogy mi nem rendelkeztünk azokkal a különleges feltételekkel, amik Szocsi-ban léteztek, mivel ha mi magunk ott lettünk volna, mi is olyanok lennénk mint ők. De mindez nem fontos, ez nem kifogás, egyszerűen nekünk is el kell érnünk mindezt. 
Amennyiben egy kis csoportban elért egység képes erre, mi képesek vagyunk azt megsokszorozni, mindazok számával, akik majd eljönnek a kongresszusra Szent Pétervárra, a világ minden részéről. Így nyilvánvalóan hatalmas erővel rendelkezünk majd, hogy keresztül törjünk a vasfalon, és behatoljunk a spirituális szintre. Más részről már létezik valami, amiért imádkozhatunk ezen a szinten, azért a kapcsolatért, amit barátaink elértek, és másrészt biztosnak kell lennünk abban, hogy mi magunk is elérhetjük azt, és hogy annak elérése a mi saját kezünkben van. Nem létezik valami sírás, vagy kétségbeesés itt, hogy hol található ez, és mi hol vagyunk ahhoz képest. Mi az úton vagyunk, és egyre közelebb kerülünk, felismerve, cselekedve. Minden kizárólag a felkészülésen múlik, szóval a Teremtő mindezt ilyen módon gördíti elénk. Adott nekünk kóstolót a Mexikói kongresszuson, az Egyesült Államokbeli kongresszuson, és a Szocsi csoportban, és most nekünk mindezt újra meg kell teremtenünk, létre kell hoznunk.
Nyilvánvalóan én most a világ minden egyes csoportjához fordulok, hogy készítsék fel magukat egy jó és helyes kapcsolattal a kongresszus felé, és akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy mindez sikerülni fog. Bizonyosnak kell lennünk abban, hogy ha mindent megteszünk, ami a kezünk ügyében van, a Teremtő befejezi majd a munkát számunkra. 
És ez így is fog történni. Annak a felkészülésnek megfelelően amit, most Izraelben csinálunk, és általánosságban a világ minden részén, semmi kétségem nincs efelől. Én csak nem akarlak most titeket lehűteni, mintha mindez már a zsebemben lenne, ehelyett még mindig hatalmas felkészülési munka van hátra. Ahogy azt Rabash elmagyarázta nekünk, minden a felkészülésen múlik. Szóval a benyomások az egy dolog, és a munka, amit végeznünk kell, az pedig a másik dolog.

A Rosh Chodesh (Új Hónap) étkezésről, 2o14 augusztus 31.

Mit adok a barátoknak, amikor nap közben emlékezem rájuk

Ébresztést. Soha nem szabad elfeledjük azt, hogy mi mindannyian együtt vagyunk.

Mindenki egyetlen egy edényre gondol, és arra hogy szíveink egyként összekapcsolódjanak. Ez az, amit adnom kell. Ennél semmi többet nem tudok adni. Mi mással rendelkeznék?
Csak ezzel az ébresztéssel rendelkezem, hogy ők olyanná váljanak mint én, hogy végre ők is elkezdjék érezni ezt a kapcsolatot, és mi ezzel teszünk valamit a Teremtő érdekében. Mi ezzel valósítjuk meg magunkat.
Reggeli lecke, 2014 augusztus 24.

Valóban olyanná akarsz válni, mint “Egy ember egy szívvel”?

A tanítványok képtelenek megérteni azt, amit a Teremtő mond nekik, hacsak nem a közöttük levő kapcsolaton keresztül “hallgatnak”, mivel csak a kollektív fül képes hallani, egyébként semmi sem hallható.

Senki nem képes egyedül semmit sem meghallani. A személy kaphat valami felébresztést, személyes érzéseket, de ez nem marad meg, és ezáltal nem érhet el valódi felismerést, mindaz elillan. Mindaddig, amíg még nem értük el az első spirituális edényt, mely a közöttünk lévő kapcsolatból származik, mi nem hallunk.

A hallás általánosságban már adakozást jelent. Már egy bizonyos mértékű adakozásban kell léteznünk ahhoz, hogy megértsük mindazt, amit tanárunk mond, egyébként az nem éri el radarunkat. Már létezni kell egy bizonyos szintű adakozásnak. Az adakozás szintje csak egy közös edényben lehetséges, ahol az egyének lenullázzák magukat egymás előtt, és valamilyen közös edény létezik a közös lenullázás eredményeképpen.

Ebben a közös lenullázódásban, és a lenullázódás feletti kapcsolatban létezik az ego összezsugorodása, megszorítása (Tzimtzum), és itt létezik a kapcsolat. Akkor ebben az edényben a résztvevők már képesek megérteni mindazt, amit a tanár mond. Minden ami ez előtt történik az nincs Tórának nevezve, csak bölcsességnek. A Tóra az első kapcsolattal kezdődik. Szóval olyanná akartok válni, mint “Egy ember egy szívvel”? Akkor fogadjátok majd el a Tórát.

Reggeli lecke, 2o14 augusztus 29.