Egyéb kategória bejegyzései

Feltárni a minden között létező kapcsolatot

Lényegében a Kabbala az ember és az emberi természet korrekciójának módszere. És így a tanulásunk keretmunkáján belül ezt az információt széles körben terjesztjük. 

A Kabbala bölcsességét csoportokban tanuljuk. Ez nem arról szól, hogy másoktól elszakadunk; hanem sokkal inkább arról, hogy egy ember egyénileg fejlődik, amikor a csoportban van, a környezetben, és folyamatosan megváltoztatja magát a csoport dinamikáján keresztül. Lényegében egy ember alkalmazkodik ahhoz a környezethez, amelynek időről időre meg kell mutatnia, hogy szüksége van az egoizmus fölé emelkedni és kilépni önmagából a mások szeretetébe. Az ember ezt gyakorolja a csoportban. A környezettel való kapcsolattartás révén az ember érzi a szükségleteiket és egyesül ezekkel. Ezután feltárja a mindenki között létező kapcsolódási hálózatot; ami a személyes egoizmus fölött van, és az ember érzi a közös kötelékeket, a közös erőt, amely köztük lakozik. Ennek eredményeként olyan, mintha mindenki kilépne saját magából, és csatlakozna ehhez a kollektív erőhöz. Ennek köszönhetően azt találjuk hogy az ismert valóságunk fölött létezik egy magasabb valóság. 

A mi jelenlegi valóságunkat belül érzékeljük a saját vágyunkban (edényünkben), így korlátozva vagyunk. Örömöt szeretnénk szerezni, és amikor az öröm belép a vágyba, kölcsönös ellentétük miatt eltörlik egymást. Kiderül, hogy minden alkalommal, amikor valamit elérünk, egy pillanatra élvezzük azt, és az öröm azonnal eltűnik. Azután a következő öröm után futunk, megérintjük, és eltűnik az is. Amint az öröm belép a vágyba, egyszerre semlegesíti az utóbbit: A plusz és mínusz közötti rövidzárlat a megsemmisüléshez vezet. Másrészről, amikor egy ember kilép önmagából és az egoja felett elkezd egyesülni a csoporttal, más emberekkel, egy edényt hoz létre önmaga felett, egy külső vágyat. Most már a vágyon és az élvezeten kívül érzi magát, és azok nem tűnnek el. Éppen ellenkezőleg, a valóság az idő feletti végtelen életfolyammá válik. Az öröm, amely újra és újra belép és eltűnik, teremti meg az idő érzetét. Azonban ha az öröm nem szűnik meg, ha úgy érezzük, hogy végtelenül áramlik, akkor az időérzék fölé emelkedünk, és elkezdjük érzékelni a természet általános erejét, amely körülvesz és elrendez minket együtt. Elkezdjük felismerni a kapcsolatot a valóság minden részével, amely hasonlít a hímzett kép hátoldalán lévő összefonódó szálakra. Kívül a világunk “mintázatát” látjuk, de ha a felülete mögé nézünk, látni fogjuk a kép egyes részeit összekötő szálakat. 

Ezt fedezzük fel a Kabbala tudományának segítségével: a kapcsolatot és a kölcsönös befolyást közöttünk. Ez nagy hatással van az emberekre, és ők megváltoznak. Látva ezt a valóságot, megértik, hogy mi nem tudunk megbirkózni semmivel kapcsolat és kölcsönös megértés nélkül, mert már képesek látni az általuk másoknak okozott károkat. Így nem hitre van szükségünk, hanem elérésre. Így egy ember szabaddá válik és elkezdi tisztán látni a világot. Majd fokozatának megfelelően meghatározza a helyes cselekvési folyamatot.

Dr. Michael Laitman

A bölcsesség, ami garantálja a sikert az életben

A Kabbala bölcsessége leginkább a közönséges embereknek szól, és semmi köze sincs a vallásokhoz: sem a judaizmushoz, sem a keleti hitekhez, sem a kereszténységhez, sem az iszlámhoz, és semmilyen miszticizmushoz. Ebben kizárólag a felső erő minden feltárulásáról van szó minden ember számára. A Teremtő a Természet elérése, az általános terv elérése. Ez megnyitja a szemünket, és lehetővé teszi számunkra, hogy megnézzük, milyen világban élünk, ki irányítja azt, és a hálózatot, amelyben vagyunk. Mindez segít nekünk abban, hogy sikeresebbé váljunk, ami ma az emberiség számára szükséges, mert szenved .

Azoknak az embereknek akiknek megadatott a korrekció terve azt fel kell ismerniük. Ráadásul a feladatunk hogy az egész emberiséget be kell vonnunk ebbe a tervbe, és mindaddig, amíg ezt nem tesszük meg, gyűlölni fognak minket és egyre nagyobb nyomást helyeznek majd ránk. A globális nyomás csak nemrég kezdődött. Ennek a feltárásnak köszönhetően egy ember nem fog rosszul élni az életében. Ráadásul elkezdi felfedezni a felső dimenziót, és rájön, hogy életünk nem ér véget, amikor a korporális test meghal. Nem ez a létezés lényege, amely csak néhány évtizedre korlátozódik, és azon is fájdalomban és háborúkon megy át.

Ennek az életnek a jelentése, hogy a következő szintre emelkedjünk. Ez nem a fizikai világ szintje, hanem egy új tudatszint, egy új érzelmi szint. Felemelkedünk egy másik dimenzióba, és új távlatokat fedezünk fel, egy új világot. Ez az, amire a Kabbala bölcsessége meghív mindenkit, és ez az, amiről szól, ez a felsőbb erő feltárása, a Teremtő elérése, az örökkévalóság és a természet tökéletességének feltárása.
                                                                                                          
                                                                                                           Dr. Michael Laitman

Felkészülés a 2017-04-21-i reggeli leckére

Ramchal, “Messilat Yesharim” (Az Igazságosak Útja)
Az ember létezésének lényege ezen a világon egyedül az, hogy beteljesítse a parancsolatokat, és, hogy Istent szolgálja, ellenálljon a kísértéseknek, és hogy a világ örömöknek csak azt kell szolgálniuk, hogy segítésék és támogassák őt az útján, biztosítva számára az elme megelégedettségét és nyugalmát, ami a feltétele annak, hogy felszabadítása a szívét a szolgálatért, amit magára vállalt. Valóban úgy illik, hogy minden szándéka, a Teremtőre irányuljon, legyen az Ő neve áldott, és minden cselekedetét, legyen az kicsi vagy nagy, más cél ne motiválja, mint hogy közel kerüljön az Áldott Egyhez és áttörve minden akadályon (minden földi elemen és velejáróján), ami közte és Birtokosa között áll, mígnem úgy vonzódik az Áldott Egy felé, mint, ahogy a vas a mágnes felé. Bármi, ami esetleg egy eszköz lehet ezen közelség megszerzésében, azt üldöznie kell és megragadni, és nem engedni.

Felkészülés a 2016-12-10-i reggeli leckére

Ennélfogva a Teremtő nem talált olyan nemzetet vagy nyelvet, amely alkalmas lett volna a Tóra megszerzésére, kivéve Ábrahám, Izsák és Jákob gyermekeit, akiknek őseik érdemei visszatükröződött rájuk, ahogy azt bölcseink mondták, „A patriarchák megtartották a teljes Tórát már azelőtt, hogy az át lett volna adva.” Ez azt jelenti, hogy az ő lelkük magasztossága által meg volt a képességük, hogy elérjék a Teremtő útjait a Tóra spiritualitására vonatkozólag, amely az ő Dvekutjukból, összeolvadásukból adódik, anélkül, hogy először is szükségük lett volna a Tóra gyakorlati részének létrájára, amelynek megtartására egyátalán nem volt lehetőségük, ahogy az a „Matan Tóra” cikk 16. pontjában le lett írva.

Kétségtelenül mind szent ősapáink fizikai tisztasága és értelmi magasztossága nagy mértékben befolyásolta fiaikat és fiaik fiait, és az ő igazságosságuk visszatükröződött arra a generációra, amelynek tagjai mind magukra vállalták ezt a magasztos munkát és mindegyikőjük kijelentette egy nyilvánvaló módon, „Mi megcselekedjük és mi meghalljuk.” És emiatt mi lettünk kiválasztva, szükségszerűen, hogy egy kiválasztott nemzetté váljunk az összes nemzetek között
(Baal HaSulam – Az Arvut (Kölcsönös garancia) #19,20)

Felkészülés a 2016-11-10-i reggeli leckére

Zohár, Beresheet Bet
176) A Teremtő megteremtette az embert a világon, és korrigálta őt, így ő teljes lesz a munkájában, és kijavítja az útjait, hogy meg legyen jutalmazva a felső fénnyel, amit a Teremtő az igazak számára rejtett el. Meg van írva erről, “A szem sem látott Istent Rajtad kívül, meg fogja tenni annak, aki várja Őt” “A szem sem látott Istent Rajtad kívül” a rejtett fény. A “meg fogja tenni annak, aki vár rá” az az igazak.
177) Mi által lesz az ember megjutalmazva a rejtett fénnyel? Ő a Tórában való elkötelezettség által lesz megjutalmazva, mivel bárki, aki elköteleződik a Tórában minden nap egy részt kap a következő világból jutalmul. Úgy tekintenek majd rá, mintha ő világokat épített volna, hiszen a világ épült, és tökéletesedett a Tórával, ahogy meg van írva: “Az Úr a földet bölcsességgel alapozta meg, az eget intelligenciával állította fel”, a Tóra bölcsességével és intelligenciájával. Az is írva van: “És én Vele voltam, mint egy mesterrel”, azaz, hogy a Tóra volt az Ő mestersége a világ létrehozásakor.
A Teremtő a világot a lélekkel teremtette, és a világ fennmarad a lélekkel, azok lelkével, akik tanulmányozzák a Tórát.

Felkészülés a 2016-11-06-i reggeli leckére

Baal HaSulam / 18. levél

“Az atyák szövetsége nem ért véget”, és “aki jön, hogy megtisztuljon, az segítséget kap.” Az első dolog reggel, amikor felkel az álmából, hogy meg kell szentelni a Teremtővel való Dvekut első pillanatát, öntse ki a szívét a Teremtőnek, hogy megtartsa őt a teljes huszonnégy órájában a napnak, hogy ne jussanak eszébe üres gondolatok, és ne tartsa majd ezt lehetetlennek, vagy a természete felett valónak. Valóban, ez a természet képe, ami egy vas válaszfalat emel, és az embernek meg kell szakítani a természet válaszfalát, hogy úgy érezze, és először úgy vélje, hogy a természet válaszfalai nem vágják el őt a Teremtőtől. És ezután imádkozzon a lelke mélyén, még olyanért is, ami az ő természetes akarata felett van.
Értsd meg, hogy mindig, még akkor is, amikor nem a Kedusha [szentség]  formái mennek rajtad keresztül, azok azonnal megállnak, amikor erre emlékezel. Lásd, hogy ha kiöntöd a szíved minden erőddel, ezentúl a Teremtő megóv, hogy leszakadj a Vele való Dvekut-ról. Fokozatosan a szíved hozzászokik a Teremtőhöz, és sóvárogni fogsz a Vele való összetapadásra az igazságban, és az Úr vágya teljesül általad.

Felkészülés a 2016-07-22-i reggeli leckére

Shamati/34. A Föld Előnye
…mit kell tenni az embernek, annak érdekében, hogy elérkezzen a Teremtő szeretetéhez? Erre a célra kaptuk a gyógyszert, hogy elmerülhetünk a Tórában és a Parancsolatokban (Mitzvot), a Fény benne reformál. Fény van benne, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy érezze a leválasztottság állapotának súlyosságát. És lassan, amint mivel az ember célja, hogy megszerezze a Tóra Fényét, az elkülönülés gyűlölete jön létre benne. Ő kezdi érezni az okát, hogy mi miatt van leválasztva és messze a Teremtőtől.
…és akkor képes az ember felismerni a nagy előnyt a formaegyezésben, és az ember elkezd vágyni az összetapadásra.

A valóság egyszerű formulája


A valóságban ahol létezünk nincs idő.

Az összes változás időben, térben, cselekedetben, és minden ami történik velünk, beleértve saját átváltozásainkat is mind a mi változtatható érzéseinken múlnak, míg semmi nem változik meg rajtunk kívül. Mi nem éreznénk semmilyen változást a mi saját vágyainkban, és szándékainkban való változások nélkül. A valóságban semmi más nem létezik, csak a vágy a szándékkal, és azzal szemben a Felső Fény mely abszolút nyugalomban marad. Ahogy ez a vágy változik, az különböző formákat, és jelenségeket él át. Jelenleg mi csak a saját érzékelésünket éljük át, és ez maga a vágy mely magát érzékeli. Ez a vágy különböző állapotokon megy keresztül, egyiken a másik után, ok okozati formában, fejlődésének kezdetétől annak végéig. A teljes fejlődés csakis a vágyhoz viszonyítva történik meg, semmilyen változás nem jön létre azon kívül.
Ennél fogva a Kabbala teljes tudománya csakis arról beszél, ahogy ez a vágy érzékeli a valóságot, miért van az itt, és az kihez kapcsolódik. Ez a vágy teljes élete. A Kabbala tudománya felfedi számunkra az összes cselekményt, mely a vágyban történik, elmagyarázza nekünk a teljes folyamatot, és különösen a vágy fejlődésének utolsó fázisát.

Ez az utolsó fázis a tudatos lépés, amikor a vágy együtt fejlődik annak szándékával, és együtt elérnek egy olyan állapotot amikor elkezdik érzékelni saját valóságukat. Egy bizonyos erő emelkedik elő bennük, az érzékelés egy speciális tulajdonsága, mely alkalmassá teszi a vágyat, hogy maga fölé emelkedjen, és magát egy külső, objektív figyelő pontból vizsgálja és akkor a vágy először is megállapítja, hogy aktuálisan, valójában létezik, az valami felé mozdul és változik, valaki olyannal kapcsolatban állva aki egyenlőre ismeretlen, és hogy van egy bizonyos meghatározott célja fejlődésének. Elkezd egy olyan jövőbeni állapotról elmélkedni, amelyet még nem látott.

Mindez azért történik, mivel az ún. “szívben található pont” fejlődik ki a vágyban a fejlődés utolsó szakaszában. Ettől a pillanattól kezdve a vágy egyre inkább elkezdi azonosítani magát ezzel a ponttal, ahhoz kapcsolódik, azt elkezdi értékelni, és egyre inkább magán kívülre mozdul.


Más szóval, ahelyett, hogy azokra a dolgokra figyelne, mellyel a vágy rendelkezik, vagy nem rendelkezik, hogy mekkora mértékben van kielégülve, vagy nincs kielégülve, elkezdi látni a beteljesülést vagy annak hiányát mint eszközt, hogy magát még inkább a saját maga felett lévő ponttal azonosítsa, amelyre aztán már úgy utalunk, mint “szűrő” vagy szándék, Teremtő, vagy egység. Ez az ahogy a vágy fejlődik.


A végtelen mennyiségű elérése az ürességnek


A földi létezésünk gyakorlatilag kimerítette önmagát. Az összes megkülönböztethető élvezet, amely az étellel, szexualitással, családdal, egészséggel, családdal, hatalommal kapcsolatos, többé nem tölt el élvezettel és megelégedéssel bennünket, és nem szolgálnak célként a számunkra már. Még ha ki be is teljesítjük őket, folyamatos ürességet érzünk belül. Ezért szembesülünk a Természet komoly kihívásával, amely megmutatja nekünk, hogy mi egyáltalán nem értjük hol vagyunk, Végül is az egész univerzum nagysága itt van, az orrunk előtt, de csak egy mikroszkopikus részét vagyunk képesek felfogni belőle.

Valójában az összes anyag üres. Az anyag, atomokból az pedig nukleonokból (a nukleon az atommagot alkotó részecskék a neutron és a proton közös neve) és elektronokból állnak. Azonban ha nagyítva benézünk az atomba, ahol a nukleonok olyanok, mint számunkra a pénzérmék, akkor a nagyságrendi eltérés közte és az elektronok között olyan, mintha egy egész kilométer lenne! Az atom olyan, mint a naprendszer, ahol a bolygók (elektronok) keringenek a nukleonok körül, mint napok körül, és ezen kívül minden üres! Sőt, ez nem csak kozmikus üresség, amely végső soron nem tartalmaz részecskéket, hanem egy mindent átfogó üresség!

Így, a teljes velünk való viszonylatában, az anyagon belül hatalmas üresség tátong. Azonban nézhetjük ezt fordítva is: ez nem üres, hanem kitöltött terület, csak nem tudjuk ezt a kitöltést érzékelni és érezni! Azonban ennek a rejtett kitöltésnek az érzése, a legfontosabb dolog a számunkra. Ha van egy láthatatlan kitöltés, az elektron és a nukleon között, akkor ugyanez van köztünk is. Nem az anyagi része a fontos ennek, hanem ami azon túl van. Csak akkor leszünk képesek ezt érezni, ha a körülöttünk lévő természetet, más módon fogjuk elkezdeni érzékelni, nem úgy, mint egoisztikus megszerezni vágyást, hanem egy ellenkező minőségben, mint adakozást. 
A természet két minőséget tartalmaz: kapni akarást és adakozást. Minden mást, a kettő egyensúlya tart fent. 
Azonban mi, mindannyian együtt, és mindannyian külön-külön, megszerezzük az összetevőket, amelyek a mi kielégítésünkre irányulnak. Csak öt érzékszervünk van, vagy kicsiny „tározónk,” a kapni akarási vágy, amely miatt csak egy kicsiny mértékét érzékeljük, egy nagyon behatárolt darabját a létező világnak, minőségi oldalát tekintve és ez az, ahová a Kabbala Tudománya a megszerzés tudománya, a valódi állapot érzékelése megérkezik, megmentési célból. 
A lényege ennek a tudománynak, hogy kifejlesszen a kezdeti természetével ellentétes minőséget az emberben, ami az adakozás maga. Akkor az ember kilép önmagából, a belső, zárt mennyiségéből, és a világot innen kívülről kezdi el érezni, az önmagától való függés teljes kiiktatásával. Az előzőleg érzett ürességekben, a végtelen ürességeken belül, ahol az anyagnak csak egy minimális eloszlása van, hirtelen felfedezi az ember, hogy azokat mindig egy bizonyos mennyiségű adakozás töltötte ki – egy másik, külső világ, és ez is tartja egyben.. Ez tehát teljesen kapcsolódik a mi világunkhoz, kiegészíti azt, sőt annak gyökér világa és forrása. Ez az, ahogy elkezdjük megérteni, miért létezünk, honnan származik minden, és hogyan működik. A haszontalan morzsák vég nélküli szedegetése helyett, egy általános, zárt képet kapunk a teljes univerzumról, és ez megmutatja nekünk, az, okokat és a célokat, és hogy valójában mi is történik velünk.

                                            
                                                                                                            Dr. Michael Laitman

Felkészülés a 2015-12-14-i reggeli leckére

Elalvás előtti felkészülés

Rabash, Shlavei Hasulam, “És Jákob elment”

“Amikor az igazak a városban vannak”, ami azt jelenti, amikor az ember képes igazolni a gondviselést, ezután, amikor az ember legyőzi az állapotot amiben van, és azt mondja, hogy a Teremtő biztosan jó és jótevő, és egy jó és jóindulatú módon irányít engem, és csak azt akarja, hogy úgy érezzek, ahogy most érzek.. Azt találtuk tehát, hogy az ember igazolja az isteni gondviselést. Ezután azonnal megpillantja az adakozás munkájának fontosságát és az értelem feletti hitbe kerül. Ez az úgynevezett “Amikor az igazak a városban vannak, ő az ő dicsősége, az ő szépsége, az ő pompája”. Ezután az ember látja az összes jó tulajdonságot.