fájdalom kategória bejegyzései

Emeld fel magad

Amennyiben összekapcsolódunk, nem úgy látjuk majd a világot, mint egy pár héttel ezelőtt. Először is fokozatosan elkezdjük majd látni, hogy mindezen aktivitások mögött egyetlen erő, a Teremtő ereje áll. 
Ő az, aki a rakétákat küldi, Ő az, aki a Hamasz-t irányítja, Ő az, aki az antiszemitákat uszítja, Ő az, aki mindenféle problémákat, nehézségeket támaszt számotokra. De majd meglátjátok Őt, hogy mennyire az adakozás felé vonz titeket mindezeken keresztül, hogy Ő mennyire a jó élet felé vonz titeket, megtanítva nektek, hogyan is kell mindazt elérni. Mindezt saját szemeitekkel látjátok majd, saját érzékszerveitekkel. És akkor majd ez az érzés a világ központjába helyez titeket, ahol már minden el van rendezve számotokra, hogy egy új valóságérzékelésbe emeljen. 
És a Hamasz-t, meg mindenki mást, mindent a Teremtő szervezett meg számotokra. Mondjuk mindez olyan mintha egy sakk játszmát játszanátok Ővele. Ő tesz mindent ami körülöttetek van. Ő tanítja meg nektek, hogyan kell játszani. Látjátok majd, hogy mindezt hogyan rendezi meg számotokra, és majd azt is meglátjátok, mások mennyire nem értik meg mindezt, hogy ők mennyire nincsenek jó helyzetben, hogy az egész világ hogyan szenved, és ez mennyire bánt benneteket. Ahhoz, hogy felfedezzük a felső irányítást semmi másra nincs szükségünk. Amikor a felső irányítás felfedi magát majd meglátjátok hogy nem létezik gonosz a világban, ehelyett minden csak az Ő játszmája veletek.

Reggeli lecke 2014 augusztus 17.

Időben akadályozd meg a betegséget

Kérdés: Nem jelent kényszerítést a Kabbala bölcsességét terjeszteni, amikor a természet még mindig alakít minket konfliktusok és csapások által? Ez mindig is így volt, és így is lesz.
Michael Laitman válasza: Természetesen. De ha a természettel együtt megyünk, akkor a fejlődésünk fájdalom és háborúk nyomása alatt történik.
A Kabbala bölcsességének a tanulmányozása azonban lehetővé teszi, hogy a jövőt egy röntgenen keresztül lássuk, ugyanúgy, ahogy egy bölcs ember a tudományos kutatások segítségével látja előre, hogy milyen betegségben szenved. Amíg a betegsége nem fejlődött ki, addig meg is tudja előzni azt.
Két választásunk van: 
Várni, amíg a betegséget felfedezik, ez olyan kóros állapot, ahonnan nincs már menekvés, mindenki széttárja a kezét és azt fogja mondani: Sajnos mi nem tudunk mit kezdeni ezekkel a zsidókkal, talán el kellene pusztítani őket. 
Vagy, mi látjuk azt, hogy hova is tartunk, és így megoldjuk a problémáinkat és a világ problémáit is. Ahogy azt mondani szokták, a bölcs ember előre látó, “a bölcs ember szemei a fejében vannak.” (Prédikátor könyve 2:14).

A KabTV “Konfrontáció. Hogyan működik a valóságban” c. műsorából  2015. szeptember 28. – Via – Laitman blog

Erőfeszítésem jutalma

Az erőfeszítéseim által kezdem el érezni, hogy hozzákapcsolódtam a Teremtőhöz. Az itteni zűrzavar és szenvedés felett. Ez az érzés az, amit jutalmul kapok erőfeszítéseimért.
Egy új állapotot fedezek fel, ahol már hozzá vagyok kapcsolódva. Ez semmi ezt megelőző érzéshez nem hasonlítható, úgymint a nyomor érzéséhez, a hiány, a zavarodottság vagy egyéb kínzó érzésekhez. Vagyis elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen a munka az, amelyet a szenvedés fölött végzek, megértve ezáltal azt, hogy én érezni tudom a szándékaimban, hogy Hozzá kapcsolódtam.
Azonban nem a szenvedés érzékelésében kapcsolódok, hanem egy magasabb észlelési szinten, amikor is már elkezdem érzékelni azt, hogy az engem érő hatások valójában nem is szenvedés, hanem a szeretet jelei.
Bár a Teremtőnek egyelőre még szükséges ebben a formában ábrázolnia a helyzetet számomra, máskülönben én nem emelkednék ezen felül, nem válnék Hozzá hasonlatossá. 
Gondolj csak bele, nekünk el kell kezdenünk egy a munkát, amiben együtt kell dolgoznunk, támogatva egymást, a másik gondolatait és meg kell próbálnunk nap, mint nap ebben az állapotban maradni úgy, hogy azon gondolatokkal nem törődünk, amik a fejünkben, a szívünkben cikáznak. Folyamatosan figyelmeztetnem kell magamat, hogy kikapcsoljam saját magam “felügyeletét”. 
A Teremtő jó és jóságos, de Ő minden körülményben zavarba hoz bennünket, háborúkkal, mindenféle egyéb tényezőkkel, bajokkal és még számos elterelő dologgal. Mind nappal, mind éjszaka zavarodottá tesz minket, és ez ad számunkra lehetőséget. Az egész életünk csak ezen lehetőségek felfedezéséről kell, hogy szóljon, melyben megláthatjuk Őt.

Báál HáSzulám írásai, Bevezetés a Tíz Szfíra tanulányába – Hajnali lecke 2014. 07. 24

Nyomás felülről és alulról

Kérdés: Izrael valóban elhozza a Shefa-t (a bőséget), valamint a Fényt a világnak? Akkor miért vádolnak minket azzal, hogy kárt okozunk a világnak?
Válasz: Egyelőre mi blokkoljuk a Fény csatornáit, és nem hagyjuk, hogy a Fény és a “Shefa” rajtuk keresztül áramoljon ki az egész világra számára. Mi a legalsó világban vagyunk, az egész teremtés központjában, és mi blokkoljuk a Fény útját.
Megakadályozzuk a bőség áramlását felülről lefelé azzal, hogy nem teszünk a felemelkedésért.
A probléma az, hogy mind a Fény tengerében vagyunk, a “Shefá”-ban, ami fentről lefelé érkezik, és nyom minket ezeken a rendszereken keresztül, amelyeket nekünk aktiválnunk kell. De mi nem tesszük azt. Ezért a Fény préseli Izraelt a természet által, valamint a világ nemzetei által.
Izrael érzi a nyomást alulról, azoktól, akiknek át kell adniuk a Fényt, és a nyomást felülről is, a Fénytől, amelynek át kell haladnia minden nemzeten a világon, a természet kövületi, vegetatív, és élőn szintjein. Mi, az Izrael népe ezen két erő között vagyunk tehát, és érezzük a nyomást mindkét oldalról.
Forrás – laitman.com

Miért történnek velem rossz dolgok?

A fájdalom kényszerít minket arra, hogy haladjuk előre. Akár depressziósnak, akár üresnek vagy összezavartnak érzed magad, minden rossz csak azért történik, hogy belegondolj abba, hogy mi is lehet az oka, milyen célja is lehet mindennek számodra.
Csak a külső “burkát” látjuk a valóságnak. Nem látjuk azt, ami a természet mögött rejtőzik, nem látunk a társadalom, a személy vagy kozmosz mögé, így nem is tudjuk irányítani azt.
Csakúgy, mint egy hímzés esetén, fonalak és cérnaszállak sokasága alkotja meg a képet, melyet mi csak akkor látunk egészként, ha a másik oldalról szemléjük azt. Hasonlóképpen van ez a saját életünkben is, nem látunk kapcsolatot a velünk történő események között, csak azt vesszük észre, hogy “valami hírtelen történik, valamilyen bizonytalan ok miatt”.
Honnan tudhatnám, hogy milyen következményei vannak tetteimnek? Legtöbbször csak egy hírtelen ütést érzek, egy lökést kapok a “sorstól”, majd nem értem, hogy miért történt, honnan jött is ez a csapás. “Mi rosszat követtem el?” “Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” “Mi értelme ennek az egésznek?” kérdezem ilyenkor magamtól.
Bárki képes azonban értelmezni a saját fájdalmának okait és mások fájdalmát is, még akkor is, ha ő maga rendben érzi magát. De az tudnunk kell, hogy a fájdalom taszít minket előre afelé, hogy gondoljunk a fájdalom keletkezésének céljára és annak forrására – mellyel a Kabbala foglalkozik -, de végtére is ez a kettő egy és ugyanaz. 
A Kabbala bölcselete kimondja, hogy minden szenvedés oka az, hogy keressük annak jelentését, és nekünk képesnek kell lennünk arra, hogy mindezt felhasználjuk annak érdekében, hogy felemelkedjünk alantas földi létezésünkből egy magasabb szintre, ahol már nem csak az okokat találjuk meg, hanem a célokat is.
A Kabbala bölcselete adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy felfedezzük az élet forrását – a Felső Fényt, a Teremtőt – és hozzátapadhassunk ehhez a forráshoz. Azaz a fájdalom, a szenvedés céljának, és az élet értelmének megismerését kapjuk meg általa.