fejlődés kategória bejegyzései

A Természet rendszerének részévé kell váljunk

A Föld hasonló egyetlen sejthez, és hasonlóan mindenhez, mely rajta él, világunk a versengő individualizmus életfenntartó interakciója alapján fejlődik. A Természet megfelelően mutatja be az összes földön élő élőlény történelmi és globális összekapcsoltságát és egymásra utaltságát.

A gazdasági rendszer az emberi testhez hasonló módon működik. A testet, mint egyetlen, összefüggő élőlényt tanulmányozva felfedezhetjük a magunk és társadalmunk irányítására szolgáló megfelelő alapelveket. Ezek az alapelvek nincsenek belénk építve a természet által, hanem inkább szabad választásunkra vannak bízva, azért, hogy azokat önként vállaljuk fel, és alkalmazzuk magunkra. Ily módon megszabadulhatunk azoktól az alapelvektől, melyek károsak gazdaságunkra és általában az életünkre nézve, és csak azokat az alapelveket használjuk, melyek hasznosak.

Az emberi test folyamatosan regenerálja sejtjeit, ezáltal fenntartva formáját, és megszabadulva attól, melyre nincsen szüksége. A test csak akkor képes életét fenntartani, ha biológiai részei támogatják egymást, és nem akadályozzák egymást. A múltban az életért való versengés, és túlélés volt a fejlődés alapköve. Azonban a mai társadalom olyan, mint egy egyesült egyetlen élőlény, és így egy új alapelv alapján van vezérelve, mely az egyedülálló összekapcsolt élőlény életének alapelve. 


Ez az alapelv azt mondja ki, hogy az élet az élő rendszerek összekapcsoltságán alapul. Ezért van az, hogy a mi generációnkban a határtalan rivalizációról az önkéntes együttműködésre kell átváltsunk. A határtalan evolúció befejeződött. A Természet rendszere felfedte magát, és nekünk annak részévé kell válnunk.

Via – Laitman Blog

Gordon Brown előterjeszt egy tervet az első globális társadalom építésére

Híradás (a The Times Online által):
“A különleges kapcsolat globálissá válik”.
Amikor a történészek visszatekintenek majd erre az időre, és azt fogják mondani, hogy itt történt a korábban soha nem tapasztalt globális változás. A globális banki válság mértéke és sebessége sokszor teljesen lehengerlő volt. Az emberek, akik a bankokra bízzák pénzüket a világ minden részén tehetetlennek érezték magukat és félni kezdtek.
De éppen akkor, amikor a helyzet nehezebbé válik, és a kihívások erősödnek, akkor kell az országoknak tisztán látást, vezető szerepet és bátorságot mutatnia – és még ennél is többet tehetünk, amennyiben nemzetközi szinten együtt működünk. Szóval most van az az idő, amikor a világ minden országának vezetésének együtt kell dolgoznia, és olyan tettekben megegyeznie, amely kivezet minket a jelenlegi válságból, és biztosítja azt, hogy utána erősebbé válunk.
Új típusú kihívások állnak a világgal szemben, mely olyan célok iránti együttműködést kíván, mely az egész világot magába kell, hogy foglalja. A globális pénzügyi stabilitás újjáépítése egy globális kihívás, mely globális megoldást kíván.
Azonban a pénzügyi stabilitás csak az egyike azoknak a kihívásoknak, mely a globalizációval együtt jár. Az a feladatunk, hogy együtt működve egy nagyütemű, alacsony károsanyag kibocsátású újjáépítésbe kezdjünk, komolyan véve a klíma változás globális kihívását. Minden erőfeszítésünknek abba az irányban kell történnie, hogy egy stabilabb világot hozzunk létre, ahol nem csak a globális terrorizmust, hanem a globális éhezést és betegségeket is legyőzzük.
A globalizáció nagy fejlődést hozott, milliókat emelve ki a szegénységből, ahogy azok elkezdték élvezni a gazdasági növekedés, és kereskedelem kedvező hatásait. De mindez új bizonytalanságokat is hozott…A globalizáció nem csak egy lehetséges iránya életünknek, hanem egy tény, a kérdés csak az, helyesen vagy hibásan használjuk azt.
Én oly módon látom ezt az új globális megállapodást, ahol minden földrész nyersanyagokat injektál a globális gazdaságba. Hiszek abban, hogy ennek az új befektetésnek a legfontosabb pontja az, hogy minden ország a jövő zöld fejlesztését segíti, ahol minden ország részt akar venni a nemzetközi pénzügyi rendszerek kialakításában,beleegyezve annak alapvető alapelveibe, melyek nemzetközileg lesznek koordinálva.
Ez egy új globális megállapodás, mely nemcsak lefekteti egy fenntartható gazdasági újjáéledés alapjait, hanem egy valódi új fejezet a nemzetközi kapcsolatok terén, melyben minden ország szerept játszik. Ez a nemzetközileg koordinált terv 6 elemet foglal magában:
– 1. Egy univerzális akció a válság terjedésének megállítására, a globális gazdaság stimulálására, és a globális recesszió mélységének, és időtartamának csökkentésére
– 2. Akció a kölcsönök adásának újraindítására, hogy a családok, és üzletek ismét képesek legyenek kölcsönöket felvenni
– 3. Az összes ország feladja a protekcionizmust, egy áttekinthető mechanizmussal, hogy mindezt figyelemmel lehessen kísérni
– 4. A nemzetközi szabályozás megreformálása, hogy a szabályzati rések megszűnjenek, és a “fekete” banki rendszernek ne legyen tere megbújni
– 5. A nemzetközi pénzügyi intézetek reformja, és egy nemzetközi korai figyelmeztető rendszer létrehozása
– 6. És végül egy nemzetközileg koordinált akció a jövő építésére – azáltal hogy a világgazdaságot egy ökonómiailag, természet barátként és társadalmilag fenntartható alapokra helyezzük, hogy a jövőbeni növekedést és javulást elősegítsük.
Azt szeretném, hogy mindez a remény valóra váljon azáltal, hogy mindannyian együttműködünk a 21.-ik század formálásában, mint az első igazán globális társadalom század.

A világ teremtése: Hogyan egyeztethető össze a Teremtés az ősrobbanással?

Kérdés: Iskolai tanár vagyok, és most tanítjuk éppen a “Világ Teremtését”. Most fejeztük be a Biblia első részének, a Genezisnek a megbeszélését, és most kezdtünk el beszélgetni az ősrobbanásról. Hogyan lehetek képes elmagyarázni a látszólagos ellentmondást az 56OO évvel ezelőtt történt “Világ Teremtése”, és a milliárd évekkel ezelőtt történt ősrobbanás között?

Michael Laitman válasza: Az ősrobbanás körülbelül 14 milliárd évvel ezelőtt történt. Mindezt egy, a Felső Fényből származó szikra okozta, mely a legalsó szintre érkezett, és az önzőségbe burkolózott. Ez a szikra tartalmazta az összes anyagot és energiát mely a világunkhoz szükséges, amelyből később az egész Univerzum kifejlődött.
Ezután, körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt, bolygónk kiemelkedett a részecskék kondenzációjából. Néhány milliárd évig hűlt, amíg az atmoszféra és az élet kialakult. Ennek egyetlen mozzanata sem volt véletlenszerű. Az összes akció és cselekmény az eredeti szikrában található információ realizálásból származik.
Ezek után kialakult a kövületi és növényi szintje a Természetnek (Teremtő), mely után az állatvilág is megjelent, és végül megszületett az ember. Minden egymást követően alakult ki, mint, ahogy azt a darwini elmélet elmagyarázza, azzal a különbséggel, hogy a fajok kialakulásának az oka az eredeti szikrában található információ volt. Ez a szikra tartalmazta az egész Univerzumra vonatkozó információ halmazt.
Azonban mi csak az egyik faj másikból való kialakulásának a külső jeleit figyelhetjük meg, és ebből kifolyólag mindezt helytelenül értelmezzük, abban a hitben létezve, hogy az egyik faj a másikból alakult ki, amikor valójában mindez az információs gének (Resimo) realizálásából történik.
Mint azt az Ari írja “Az Élet Fája” című könyvében, az emberi faj az emberszabású majmoktól származott több százezer évvel ezelőtt. Azonban az Első Ember, azaz az az első emberi lény, mely megismerte a Teremtőt 5769 évvel ezelőtt létezett, és neve Ádám volt. Ez a név az “Adome” szóból származik, mely azt jelenti, hogy “hasonló a Teremtőhöz”.
Ezt a dátumot ünnepeljük Új Évkor, és naptárunk is ezzel kezdődik. Mindez azért van, mert ettől a kezdeti dátumtól számítva a hatezredik év bekövetkeztével minden ember el fogja érni a Teremtő szintjét – az önzőség teljes korrekcióját.
Via – Laitman Blog

A végső határ

Nem vagyunk képesek önző módon tovább fejlődni. Önzőségünk hirtelen ellenségünkké vált. 
Csodálkozhatunk: “Hogyan lehetséges mindez? Folytassuk tovább fejlődésünket a technológiában, kultúrában és tudományban, utazzunk más bolygókra. A végső határok keresése végtelenül lehetséges”. A probléma az, hogy a végcél, a szándék, a Teremtés alapgondolata az valami más. 
A Természet úgy működik, hogy azok után, hogy elértük végső egoisztikus állapotunkat, mi elkezdünk kimondhatatlan módon szenvedni önzőségünktől, és nem akarjuk azt már tovább fejleszteni többé. Más szóval mi eljutottunk egy bizonyos válsághoz, mely azt mondja nekünk, hogy az önzőség az véges. Ez a mi végünk, semmi mást nem tehetünk. Nem leszünk képesek tovább fejlődni azon belül, és nem leszünk képesek kielégíteni magunkat többé, nem leszünk képesek azon keresztül egy kényelmes állapotot elérni. Csak üresnek, végesnek és átmenetinek érezzük magunkat.
 Ez egy kihívás annak érdekében, hogy felemelkedjünk a következő szintre – a Teremtő szintjére, a Felső Természet szintjére. Ez az a küszöb melyet a világ elért mára, az összes kabbalista korábbi jóslatainak megfelelően. Akár tetszik ez nekünk vagy sem, önzőségünk demonstrálja majd nekünk saját jelentéktelenségét, és képtelenségét, hogy nekünk beteljesülést adjon, az válik a “segítséggé magunk ellen”. Nem adja majd  meg nekünk amit akarunk sem a munkánkban, vagy otthon, sem egészséget sem biztonságot nem biztosít majd. 
Legfontosabb az, hogy nem segít minket a legnyomasztóbb kérdésünk megválaszolásában: “Mi az értelme életünknek?” Ezzel a kérdéssel szemben állva, a mi teljes “énünk” el lesz söpörve. Ez a legfontosabb, legdrámaibb kérdés, mely lenullázza az ember “énjét”, büszkeségét, létezését, és esszenciáját: “Mi vagyok én, minek érdekében létezem?” Egy apró rovar, vagy állat nem foglalkozik mindezzel, azok csak élnek, beteljesítik magukat, elvégezve azt a programot ami bennük van. Mi nem vagyunk minderre képesek, mi sokkal rosszabbul, szerencsétlenebbül érezzük magunkat náluk. 
Ha nem létezne a fejlődés felső programja, folytatnánk létezésünket ahogy azelőtt. Az Egyesült Államok fogyasztói társadalma, és Hollywood végtelen lehetőségei tökéletesen természetesnek tűntek, az emberiség azt hitte hogy ez a mi jövőnk, és semmi sem korlátoz minket. Kiderült, hogy a vég nagyon gyorsan, és meghatározó módon érkezett el. Ez az a tény melyre rá kell ébredjünk, melyet nem hagyhatunk többé figyelmen kívül: mi egy globális válságban vagyunk, a mi saját attitűdünk válságában magunkkal és a Természettel szemben. 
Ez nem átmeneti, nincsenek alternatívák. Mi korábban forradalmakat bujtottunk, szociális reformokat végeztünk: megpróbáltunk valamit kezdeni magunkkal vagy a környezettel, hogy valamit jobbra változtassunk. De most már nincs hová fordulnunk. Mi érezzük, hogy már vágyunk sincs arra, hogy bármit is megváltoztassunk. Igazából erről szól a válság. Másrészről, azonban ez az a szint, ahonnan mi elkezdünk felemelkedni a felső világba. Az emberiség, egyik szociális réteg a másik után elérkezik majd ehhez a felfedezéshez, elkezdi majd ezt érezni, és apránként megközelíti majd a felismerést, és a következő állapotba való átlépést.
Igazából mi vagyunk az elsők akik átlépnek ebbe az új állapotba. Mások követnek majd minket, és láthatjuk, hogy minden egyes nappal egyre több ember kezdi el legalábbis megérteni célunkat, és ha nem is fogadják azt el, legalább elgondolkoznak azon. A világ problémája és megoldásunk egyre közelebb kerül egymáshoz, és ez a megoldást egyre érthetőbbé teszi, az emberek már hajlandóak azt meghallgatni. 
És bár a változás egy hatalmas belső forradalmat kíván meg a személy szívében és értelmében, hogy az emberiséget egy új állapotba hozhassa, a folyamat nagyon gyorsan fejlődött tovább az elmúlt évek alatt. Az emberiség soha nem élt át olyan éles változásokat mint most. A Kabbala csak egy évtizede lépett be a köztudatba, és nézzük meg mi történt. Az események őrült sebességgel fejlődnek tovább. Mégis, még egy pár évnek el kell telnie ameddig úgy leszünk képesek a világhoz fordulni, hogy az elkezdjen odafigyelni ránk.
Via – Laitman Blog

Egy űrhajót akartok? Itt van.

A tanár nem segíthet, a könyvek nem segíthetnek, semmi sem segíthet. Egy új rendszerre van szükségetek, ahelyett a rendszer helyett, melyben most találjátok magatokat. 
Egy második rendszerre van szükségetek, valami másra, ami képes titeket rakéta szerűen felemelni. Szervezzétek meg ezt a rendszert, és majd meglátjátok, milyen hatalmas mozgás van abban, érzitek majd a felemelő erőt, majd meglátjátok. Ti ültök majd és a rendszerrel irányítjátok magatokat. 
Felemelkedhettek majd, mint Rabbi Yosszi ben Kiszma. De a tanítványok maradtak, ők még nem akarták ezt, ők még mindig nem rendelkeztek ezzel, és csak akkor emelkednek majd fel, amikor helyesen használják fel ezt a rendszert. Persze mindez az ő javukat is szolgálja. Ők ugyancsak megkapják a Makifim-et (Körbevevő Fény) mindezért, és ez az, ahogy mindez működik. Szóval akartok egy űrhajót, kérlek, itt van előttetek. 
Reggeli lecke, 2o14 szeptember 4..

Időben akadályozd meg a betegséget

Kérdés: Nem jelent kényszerítést a Kabbala bölcsességét terjeszteni, amikor a természet még mindig alakít minket konfliktusok és csapások által? Ez mindig is így volt, és így is lesz.
Michael Laitman válasza: Természetesen. De ha a természettel együtt megyünk, akkor a fejlődésünk fájdalom és háborúk nyomása alatt történik.
A Kabbala bölcsességének a tanulmányozása azonban lehetővé teszi, hogy a jövőt egy röntgenen keresztül lássuk, ugyanúgy, ahogy egy bölcs ember a tudományos kutatások segítségével látja előre, hogy milyen betegségben szenved. Amíg a betegsége nem fejlődött ki, addig meg is tudja előzni azt.
Két választásunk van: 
Várni, amíg a betegséget felfedezik, ez olyan kóros állapot, ahonnan nincs már menekvés, mindenki széttárja a kezét és azt fogja mondani: Sajnos mi nem tudunk mit kezdeni ezekkel a zsidókkal, talán el kellene pusztítani őket. 
Vagy, mi látjuk azt, hogy hova is tartunk, és így megoldjuk a problémáinkat és a világ problémáit is. Ahogy azt mondani szokták, a bölcs ember előre látó, “a bölcs ember szemei a fejében vannak.” (Prédikátor könyve 2:14).

A KabTV “Konfrontáció. Hogyan működik a valóságban” c. műsorából  2015. szeptember 28. – Via – Laitman blog

Mi is az a Moszkvai Kabbala Világkongresszus?

Mindenek előtt ez egy globális jelentőségű esemény, egy láncszem a világ minden táján egymásután lezajló kongresszusok sorozatának közös láncolatában, amelyek a közelmúltban történtek: Tel Aviv (Izrael), Guadalajara (Mexikó), New Jersey (USA), Yassi (Románia), Odessa (Ukrajna), valamint számos más városban, országban.
Emberek szerte a világban, akik törődnek a bolygó sorsával, és akik készen állnak, hogy erőfeszítést tegyenek, hogy javítsanak világunk kritikus állapotán – kezdve magukkal –, azok érkeznek most Moszkvába, és sok más országba a tükörkongresszusok alkalmával.
A Kabbala kongresszus lehetőséget biztosít az olyan örök kérdések megválaszolására, mint: “Mi az élet értelme?”, “Miért van ilyen sok szenvedés a világban?”, “Ki vagyok én?”, és “Ki a hibás az egész világ problémáiért?”… a számos ehhez hasonló közül. A Kabbala kongresszus ezen felül egy gyakorlati megvalósítása a Kabbala módszerének. A Kabbala metódusa lehetővé teszi minden ember számára, hogy képes legyen elérni a harmóniát a Természet törvényeivel, és közelebb kerüljön az úgynevezett “felső irányítás” felfedezéséhez, vagyis a képlethez, amely szerint az emberiség fejlődik.

Mi a rejtett kapcsolat az evolúció és a Kabbala között

Az evolúció valójában miért az örömre irányuló vágy fejlődését jelenti?
Az emberi természet lényege, hogy az örömre irányuló vágya állandóan fejlődik. Ennek megvalósítása érdekében a vágy úgy érezzük, hogy felfedezi, feltalálja, és fejleszti a valóságunkat. Az örömszerzés vágyának fokozatos erősödése volt a hajtóereje az emberi evolúciónak a történelmünk során.
Az öröm utáni vágy fejlődése több szakaszon keresztül zajlott. Az első szakaszban úgy nyilvánult meg, mint a fennmaradás iránti szükséglet, úgy mint az élelmiszer, szaporodás, és a család utáni vágy. A második szakaszban, a gazdagság iránti vágy keletkezik, és a harmadikban, pedig mint a becsület, a hatalom és a hírnév utáni vágy mutatkozik meg. A fejlődés e három szakasza elvezetett minket oda, hogy jelentős változások zajlottak le az emberi társadalomban – diverzifikálttá vált – vagyis megjelentek a társadalmi osztályok.
A negyedik szakasz jelenti a tanulás, a tudás és bölcsesség utáni vágyakat. Ez úgy mutatkozik meg, mint a tudomány és a kultúra fejlődése, az oktatási rendszerek kialakulása. Ez a szakasz összefüggésbe hozható a reneszánsszal, a tudományos forradalommal. Ezek hatása még manapság is túlsúlyban van. A vágy a tudásra és a műveltségre megköveteli, hogy megértsük a környezetünket.

Ahhoz, hogy megértsük az emberiség jelenlegi állapotát és megismerjük kilátásait, fel kell építenünk egy hidat, ami átível a tudomány evolúciójának hosszú mérföldkövein át. Ezek a szakaszok és mérföldkövek jelentősen befolyásolták az élethez való hozzáállásunkat, az élet kérdésének megközelítését.
Hogy vezetett a gondolkodás evolúciója az empirikus tudomány fejlődéséhez
A 16. századi tudományos forradalom mélyreható változásokat okozott a gondolkodásunkban, az addigi gondolkodási sémákban. Abban az időben a kutatók úgy vélték, hogy az elméleteket kísérletekkel és megfigyelésekkel kell leellenőrizni. Arra is figyelmeztetettek bennünket, hogy tartózkodjunk a mitológiai és vallási magyarázatoktól. A tudományos gondolkodás középpontjába a valóság elemzése, és az ősrégi kérdések megválaszolása került. Addig ezeket a témákat egy isteni erőnek tulajdonították.
Könyvében, a Természeti Philosophya Matematikai Alapelveiben (1687), Isaac Newton (1642-1727) a mechanika elméletét javasolta, mint, ami képes kiszámítani a mozgásállapot változását minden olyan testnek, amit egy adott erő befolyásol. A newtoni elmélet sikere egy teljesen új világnézetet tárt elénk. Newton determinisztikus nézőpontja kijelentette, hogy minden eseményben, függetlenül annak jellegétől, bizonyos természeti törvény fog megnyilvánulni. Az Isten-i jelenlét igazi jelentősége lecsökkent, mivel a mozgás pályája rögzített volt, nem volt szükség az isteni beavatkozásra.
A determinisztikus megközelítést jól mutatja, hogy a csillagász, Pierre Simon Laplace (1749-1827), hogyan kívánta magyarázni Napóleonnak a naprendszerünk létrejöttét. Amikor Napóleon rákérdezett Isten helyére a folyamatban, Laplace ezt válaszolta: “Je n’avais pas besoin de cette Hypothese-la” (“Nekem nincs szükségem hipotézisre a magyarázathoz.”).
Így a tudomány nem hagyott teret a saját határain túli dolgok nézőpontjának létezésére, beleértve azokat a realitásokat, amelyek rejtve maradnak a felfogásunk elől. Mindenki úgy gondolta, hogy az emberiség már felfedezte a szükséges törvényeket ahhoz, hogy megismerje a világot, amilyen az valójában volt.
Az 1800-as évek végén úgy tűnt, hogy a klasszikus fizika gondoskodott a kutatók számára az összes természeti jelenség leírásához szükséges törvényről. Számos kutató állította, hogy ezek a törvények segíteni fogják őket, hogy megmagyarázzák a még nem ismert, néhány jelenség titkait. Mivel a fizikát mindig is “minden tudományok anyjának” tartották, és élen járt a technológiában, a kísérletezésben, az itt tett felfedezések alapként szolgáltak más tudományok kutatásaihoz.
A fordulópont: Einstein és a megfigyelő valósággal való kapcsolatának felfedezése
A modern fizika kora az 1900-as években kezdődött Albert Einstein (1879-1955) forradalmi felfedezéseivel. Einstein relativitáselmélete alapvető változásokat generált az időről, térről, tömegről, mozgásról és a gravitációról korábban megismert hozzáállásunkkal kapcsolatban. Einstein elmélete egységesítette a teret és az időt egyetlen egységbe – téridőbe – visszavonva a feltevést, miszerint a tér és az idő abszolút.
Az 1930-as években egy másik elmélet bukkant föl: a kvantummechanika, vagy más néven a kvantumelmélet. Ez ösztönözte a fizika folyamatos forradalmát, amely során minden mérés kizárólag csak hozzávetőleges eredményt hozott, számszerű eredményeket, valószínűségeket, amelyeket a kvantumelmélet számításai értelmeztek.
A kvantumelmélet képes volt leírni több olyan jelenséget, ami nem magyarázható a korábbi elméletekkel. A leghíresebb ezek közül a hullám-részecske kettősség, amely igazolja, hogy a mikroszkopikus tárgyak, mint például az elektronok bizonyos feltételek mellett úgy viselkednek, mint a hullámok, míg más körülmények között úgy, mint a részecskék.
A kvantumelmélet alapvető koncepciója a bizonytalansági elv, amely azt állítja, hogy a megfigyelő befolyásolja a megfigyelt eseményt. Ezért a legfontosabb kérdés az, hogy “Mit mérnek ténylegesen a mérések?” Ez az elv azt jelenti, hogy az “objektív folyamat” koncepciója elveszti az értelmét. Sőt, túl a mért eredményeken, az “objektív valóság” egyszerűen nem létezik.
A kvantumfizika felfedezései drasztikusan megváltoztatták a tudósok hozzáállását. A determinisztikus fogalom, amely azt állította, hogy a fizika a természet objektív tényeit tárja föl, és ezek abszolút létét írja le, megbukott.
Ezt annak a megértése váltotta fel, hogy a fizika nem ismeri a természet igazi lényegét. A fizika csak segít, mivel paradigmák, minták felállításával és képletek kiszámításával meg tudja mondani egy kísérlet eredményeinek valószínűségét bizonyos határok között.
Most már megértheti a modern tudomány mélyén rejtőző korlátokat
A kortárs tudomány különbséget tesz a “tényleges valóság”, ami függetlenül létezik a megfigyelőtől, és azon valóság között, amit a megfigyelő képes leírni. Ma a kutatók megértik, hogy amit egykor, mint “abszolút tényt” hívtak, az átadja a helyét az új következtetéseknek és újabb kísérleteknek. Ezek viszont újabb és újabb formulákat és kísérleteket igényelnek.
Bizonyított tény, hogy a tudomány nem jelent abszolút igazságot, hanem az éppen zajló kísérletek, megfigyelések és paradigmákon keresztül ábrázolja a világot. Sőt, minél nagyobb a világról való tudásunk, annál nagyobb a bizonytalanság és ellentmondás, amikkel szembe kell néznünk.
Elismerhető ezek után, hogy a fentiek jelentősen csökkentetik a természettudományok túlsúlyát általánosságban, de ezen belül különösképpen a fizikáét. Ehelyett elhelyezhetjük úgy a tudományt, mint olyan eszközt, amely felfedi egy korlátozott részét a valóságnak, nem pedig az abszolút igazságot. A tényleges valóság rejtve van előttünk; nem tudjuk felfedezni azt a tudományos kutatások jellegének köszönhetően.
Az elmúlt években sok tudós elkezdett a különböző vallások, újkori elméletek, és a miszticizmus iránt érdeklődni. Új eszközöket és új utakat próbálnak találni, hogy megértsék a valóság rejtett részeit, amik elérhetetlenek maradnak a hagyományos kutatási módszerekkel.
Ez a tudományos helyzet válsággá hatalmasodott el, köszönhetően a századforduló hatalmas kihívásának, hogy képesek vagyunk összerakni a teljes képet a világról, amelyben élünk, és megérteni a szabályokat, amelyek a természetet és az emberiséget irányítják.
Miért a Kabbala a gyakorlati folytatása a kísérlet alapú tudománynak
Miután az emberiség kimerítette tudásvágyát és a műveltség utáni sóvárgását, valamint a látható valóságban már mindent feltárt, egy új vágy kerül a felszínre – ismerni a legmagasabb fogalmakat és a valóság rejtett részét. Ez az a szakasz a vágyak evolúciójának, amit az emberiség elér manapság.
Ez a háttere a Kabbala bölcsessége megjelenésének, amely egy új perspektívát, egy új tudományos világnézetet ajánl az emberiségnek, amelyet a Kabbalisták több ezer évvel ezelőtt fedeztek fel. A jelenlegi vágyunk, miszerint az egész valóságot ismerni akarjuk, azt mutatja, hogy az emberiség készen áll a Kabbala bölcseletének feltárulására.
A kabbalista világfelfogás tartalmazza a vallások hit fogalmának premisszáit, párosulva a tudományos megközelítéssel. A Kabbala eszközöket fejleszt ki bennünk, hogy elvezessen egy átfogó valóság érzékelésébe, és lehetőséget nyújtson annak kutatására.
A Kabbala tehát egy tudomány, ami feltárja a valóság azon aspektusait, amik rejtve vannak a tudósok elől. Amikor felfedezzük ezeket a rejtett részeket, a világról való tudásunk, amelyben élünk teljes lesz. A rejtett és a feltárt egyesítésével, felkészítjük magunkat a pontos tudományos kutatásra és a felfedezéshez a valódi képletek segítségével.
Az elrejtett feltárásával a világnézetünk teljes lesz, felszabadulunk a relatív érzékelés határai alól, és képesek leszünk lerántani a leplet a valóság minden részéről, túl az időn, a téren és a mozgáson. A Kabbala bölcselete ezt megadja bárkinek, aki igazán keresi azt.

Mindenki képes

Cselekedjetek együtt a barátokkal, gyakoroljátok a kapcsolatot. Mit jelent ez? Miről kell beszélgessünk most? 
Beszéljetek a kapcsolatról, ez az amit tennetek kell. Megkaptátok ezt a világot, azt a világot, melyet Ő kifejezetten azért teremtett ebben a fizikai formában, hogy mi képesek legyünk eljátszani a kapcsolatot, akár akarjátok akár nem. Nem értitek, de értitek. De képesek vagytok cselekedni, és ezzel felébresztitek a Reformáló Fényt, és a Reshimokat (spirituális géneket). 
Mindez azt jelenti, hogy minden egyes személy ebben a világban, akinek semmi intelligenciája sincsen, és még csak nem is érzi ezt képes ebben részt venni, sőt mi több. Láthatjátok a terjesztés során a körökben (kerekasztaloknál) mennyire izgatottak lesznek az emberek. Általában bárhol is legyenek, izgatottak lesznek. 
Ez jele annak, hogy kaptunk egy olyan dolgot, egy eszközt melyet bárki képes felhasználni. Nem létezik olyan személy, aki nem lenne képes ezt érezni, mindez vonzani fogja őt, mint valami, amit érdemes csinálni.

Via – Shabbat lap – Reggeli lecke, TESZ, Első Kötet, 2015 január 29.

Menekülés az Én-től

Semmi nem változik rajtam kívül. Nekem kell megváltoznom. És ezzel megváltoztatom, ahogyan én a világot látom. A világ az alapján változik, ahogy én megváltoztatom a viszonyomat a Teremtővel. Lényegében ez minden. 
Azonban egy nagyon, nagyon fontos alapelv az, hogy nekem semmi követelésem, elvárásom nincs senkivel szemben, csakis magammal szemben. Én mit csinálok, és hol látom a saját magamban végzett korrekció eredményét? 
Mindezt annak alapján látom, ahogy a világ tűnik számomra, és hogy én hogyan viszonyulok a világhoz. És attól is, hogy én mennyire követelem azt a Teremtőtől, hogy ne követeljek Tőle semmi mást, csak, hogy képes legyek saját tulajdonságaim felett létezni, és, hogy az Ő hozzáállását úgy érezzem hogy “Nincsen más Rajta kívül” és “Ő jó, aki csak jót cselekszik”. Addig még több finomság, és részlet tűnik majd fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire meg kell szabadulnunk saját magunktól.

Reggeli lecke – TESZ Első Kötet 2015 január 29.

Képesek vagyunk objektíven értékelni a valóságot?

Váltakozó évszakokat, nappalokat és éjszakákat érzékelünk, az élet és a természet körforgását. Létezik vajon az idő objektív érzékelése vagy mindez teljesen szubjektív észlelésen alapul?

Meg kell állapítani, hogy olyan, hogy objektív érzékelés nem létezik, semmilyen formában. Ha én észlelek valamit, mint egy nézelődő, szemlélődő, akkor azt sohasem nevezhetjük objektívnek. Még akkor sem ha valaki elmondja számunkra, hogy ő mit lát éppen – még akkor sem, ha csak én vagyok az egyedüli, aki hallja amit beszél – elmondását én a saját magam módján fogom felfogni és értelmezni.
Az objektívitásnak semmifajta formája nem létezik. Ugyanis a személy csak saját maga érzékszerveivel képes érzékelni, nem tudja mi is történik másikban, ő hogyan dolgozza fel a észlelését, tehát ekképpen az objektivitás, mint olyan nem létezhet.
Ez különösen igaz akkor, mikor az idő, hely, vagy a mozgás érzékeléséről beszélünk, amik az emberen belül történnek. A szemlélődő különböző érzékeléssel egy teljesen különböző világot fog érzékelni és mint tudjuk, a mi érzékelésünk csupán egy nagyon apró része a valóságnak.
Mindamellett, mi észlelhetünk valamit abból, ami érzékszerveinkkel fel nem fogható, dacára a saját szubjektivitásunknak, egyéni világunknak. Van itt azonban egy bizonyos tartomány, ahol még a szubjektív érzékelésünkkel sem  tudunk észlelni, és ennek tudatában is vagyunk.
Nincs ötletünk mi más létezhet a láthatón kívül, ami azért van mert nem vagyunk képesek felülemelkedni a saját elménk korlátain, így nem tapasztalhatjuk meg azt, amit még sohasem éreztünk azelőtt. Erre csak akkor lennénk képesek ha megváltoztatnánk érzékelésünk mikéntjét.
De még ha szert is tennénk egy újfajta érzékelési módra, ki tudná azt teljességgel garantálni, hogy az már egy objektív képet festene le számunkra a valóságról?
A valóság objektív felfogása csak abban az esetben válhat számunkra elérhetővé, ha kilépünk saját magunk érzékeléséből. Nem kell megváltoztatni azt, csupán felül kell emelkedni azon. Ehhez szükségünk van egy speciális észlelés és érzékelési módra. Ennek lehetőségét adja meg a Kabbala bölcselete.
via – laitman.com