gyerekek kategória bejegyzései

Az élet programja – 1. rész

Miért élünk, és mi a fejlődésünk célja?

Először nem rajtunk múlnak ezek, ahogy írva van: “Az ember nem a saját választása alapján születik, éli az életét, és hal meg.”
Nem tudjuk, mi fog történni velünk a következő pillanatban, ez egy áldás számunkra, mert nem a saját választásunk alapján születünk és éljük az életünket. Minden pillanatban a túlélésért küzdünk ebben a világban az adott körülmények között, ahogy azt élet ábrázolja nekünk. És ez jó így. Máskülönben teljesen össze lennénk zavarodva.
Az élet olyan keretek közé helyezi az embert, amit nem ő választott. Nem tudjuk, hogy a sors mit készített elő a számunkra, kivel kell ma találkoznunk, mi fog történni velünk a munkába menet, vagy otthon, mire számíthatunk a gyermekeinktől és a rokonainktól.
Nincs tudomásunk, hogy mik fognak megtörténni velünk, és amikor egy nap mindenféle szerencsétlenségek nélkül telik el, akkor hálásak lehetünk: “Köszönöm Istenem! Ez a nap jól ment! “

De kik vagyunk mi összehasonlítva a világegyetem végtelen számú csillagával és bolygóival? Apró bogaraknak tűnünk a világmindenséghez képest, akik másznak a Föld felszínén, akik egész életüket a túlélésért folytatott harcnak szentelik.

Mégis azt kérdezzük, hogy mi az életünk célja és a létezésünk értelmén aggódunk, a lehetőségen, hogy meghatározzuk a jövőnk körülményeit, igazgassuk a családunk sorsát, az emberekét, az országokét és az egész világét. Minden attól függ, hogy képesek vagyunk-e megkérdezni magunkat a fejlődésünk végső célja felől. Mi attól a szinttől függünk, ahonnan feltettük ezt a kérdést, és a kutatásaink is erre keresik a választ.
Van egy általános fejlődési program, ami működik a világban. Ha megnézzük közelebbről az életünket, látni fogjuk, hogy nem mi vagyunk azok, akik döntenek: egy mátrixban élünk. Ez a program működik rajtunk folyamatosan, beírja létünk új paramétereit és belehelyez minket a különböző külső és belső feltételekbe.
Megismerésünket elménk és szívünk belső tapasztalatai alakítják, a testi érzetek, és azok a dolgok, amiket magunk körül tapasztalunk. Ennek eredményeként folyamatosan fejlődünk és feldolgozzuk a belső és külső adatokat a program szerint, amit nem ismerünk.
A program a születésünkkor íródik belénk, és folytatódik a nevelésünkkor. Nem mi vagyunk azok, akik meghatározzák ezeket. Más szóval nincs semmilyen hatalmunk a döntéseink felett az életünkben. Látjuk, hogy egy fiú és egy lány “véletlenül” találkozik, házasságot kötnek és sok évig együtt élnek. Miért történt ez? Mi még erre az egyszerű kérdésre sem vagyunk képesek választ adni.
Amikor arra törekszünk, hogy megértsük életünk útját, az általános programot, ahogy a természet visz minket előre egy speciális cél felé, szükségünk van a Kabbala bölcseletére, hogy megtanuljuk, milyen cél felé is törekszünk, Az összes földi tudomány közül csak egy van, ami azt mondja, hogy az emberi fejlődés túl van az anyagi korlátokon, az az univerzum felett található.
A Kabbala az irányító és ellenőrző vektorokról beszél, amik Univerzumunktól kívülre erednek és befolyásolják a mi parányi világunkat, és az ott élő embereket.
A Kabbala az emberi lények különleges céljáról beszél, amit követnünk kell. A haladásunk jelen pillanatban tudattalanul zajlik, egy erő hatása alatt, amely kényszerít minket, hogy fejlődjünk.
Azonban ennek az evolúciónak az eredményeként, az emberiség elér egy állapotba, amikor az emberek dönthetnek arról, hogy folytatni kívánják-e a haladást öntudatosan, szándékosan, vagy sem.
Az egység növeli a vágyat, ezzel felhatalmazást ad számunkra, hogy elérjük a célt, amit a természet határozott meg nekünk.
Via – Laitman blog

Z-Nemzedék – A korrekció generációja

A hírekben (Media Polesye) olvashattuk, hogy az utóbbi időben az angol nyelvterületen a millenials (ezredfordulósok) generációja után egy új nemzedék formálódott, akikre cenntennials (azaz a századfordulósok) néven hivatkoznak. 
Úgy is hívhatjuk őket, hogy a Z-Generáció (ők azok, akik 1996 – 2000 után születtek). Ennél a generációnál fordul elő a történelem során az első alkalommal, hogy a szülők és gyermekek generációja között igen nagy mértékű különbözőség van.
A Z-generáció már az internet korszakába született. Nem emlékeznek milyen volt az élet az internetre kapcsolt készülékek nélkül, napi 8 óránál többet töltenek az okostelefonjaikkal, tabletjükkel és olyan természetesen használják az applikációiat mint, ahogy levegőt vesznek. A Z-generáció nem osztja szét a világot digitális, és valóságos részre, az életük simán átfolyik a képernyőre és vissza.
Ennél a generációnál figyelhető meg, hogy nem szeretnek sokáig koncentrálni, szükségük van arra, hogy rövid időn belül a maximális mennyiségű információt megkapják. Tanulmányaikat szoros kapcsolatban folytatják a technológiával, magától érteteődő számukra hogy a világhálót használva szerezék be a különböző témakörök tudásanyagát. A fejükben a tankönyv minden bekezdését a Wikipedia hiperhivatkozásai hatják át.
Ők globálisan gondolkodjanak, mert azonnal információt kapnak a világ minden tájáról. Ez a generáció az interneten kommunikál, emailt, hangulatjeleket, képeket használ. Mindennek gyorsan készen kell lennie, számukra a gyors munka fontosabbá válik, mint valaha.

Dr. Michael Laitman megjegyzése: Ez a generáció fogja megalkotni az alapját az ember és a társadalom korrekciójának. Emiatt születtek. Szükséges, hogy alkalmazkodjunk hozzájuk, hogy tanítsuk őket a korrekció módszerére a kabbala bölcselete alapján.
Via – Laitman Blog

Barátok nélkül az élet veszélyes

A Harvard egyetem egyik tanulmánya szerint, az élet barátok nélkül legalább olyan veszélyes, mint a dohányzás (Newsweek).
Egy ember egy rendszer, amit számos tényezője befolyásol, magányosság, szomorúság, félelem, aggodalom, és mindenféle kétségek, és nyomás, amit a társadalom ráhelyez. Mindezek a tényezők létrehozhatnak egy hatalmas nyomást, amik súlyos betegségeket okozhatnak. 
A tanulmány szerint a vér fibrinogén szintje a magányos embereknek, akiknek nagyon kevés rokoni kötődésük, és csak néhány barátjuk van, 20% -kal magasabb (a magas fibrinogén szint embóliát okozhat, és előre jelzője lehet a szív-, és érrendszeri betegségeknek – a szerk. megjegyzése) mint a többi résztvevő vizsgálatakor.
Egy személynek szükséges, hogy érintkezésben legyen a társadalommal. Ez a természetünk. Ezért egy magányos ember állandóan és tudatosan keresi a kapcsolatokat, és ha nem találja meg azokat, akkor állandó stressz és nyomás alatt lesz. 
Mi a helyzet azonban a mai fiatalokkal, akik virtuális tér, a közösségi hálókon keresztül kapcsolódnak egymáshoz, ők valójában magányosak? 
Dr. Michael Laitman szerint igen, az utóbbi időkben a magányosság sokkal intenzívebben érződik, mert nincs semmilyen melegség a virtuális kapcsolatokban. Azonban ez még mindig egy pozitív folyamat, mert a növekvő magányosság vezeti a személyt a gonosz felismeréséhez. A kérdés az, hogy vajon ez a szenvedés hosszú útja mentén, vagy a fény gyors útja mentén valósul-e meg.

Via – Laitman Blog

Hogyan vessünk véget a fiatalok körében az erőszaknak

Kérdés: Ön azt mondja, hogy a fiatalok körében tapasztalható erőszakot nem vagyunk képesek
megállítani: 11 éves gyerekek szúrják le egymást. Hova vezet mindez? Mi történik 15 év múlva, amikor ezek a 10 éves gyerekek a húszas éveikben járnak majd?
Válaszom: Először is a gyerekek nem érzik szükségét annak, hogy törvényeinket kövessék, mivel koruk miatt nem büntethetőek. Nem citálhatóak bíróság elé kiskorúságuk miatt. Mi történik ebből kifolyólag? Ahogy a gyerek nő, védekező ereje félelmével együtt növekszik, a felnőttek világában való létezésre való szükségével együtt. Szóval egy dolog mely segíthetne, az ha felnőttként kezelnénk őket.
De valójában a törvényeink nem alkalmazhatóak a gyerekekre. Szükség lenne törvényes előírásokra minden korcsoportra, és ezen belül is különbséget kellene tennünk lányok és fiúk között. Tudnunk kellene mit is várhatunk el tőlük, és hogyan büntethetjük meg őket. Látniuk kellene a megfelelő viselkedési normákat a jutalmazás és büntetés rendszerén keresztül.
A gyereknek tudnia kell mindezt – ez a nevelés valóban megfelelő rendszere. Ez az a rendszer mely működhet az emberek állati durva viselkedése ellen, és képes lehet egy valódi személyt formálni. Minden egyes tettért megfelelő reakciónak kellene léteznie. Ez az az út, ahogy egy anya is neveli újszülöttjét: bátorítást ad bizonyos dolgokért, és büntet másokat.
Ez a módja annak, hogy az “agyagot” formáljuk. És a gyerekek megértik mindezt, mivel ők maguk az “agyag”, mely magában foglalja az élvezeteket kívánó vágyat. Befolyásolhatjuk ezt a vágyat azáltal, hogy elmagyarázzuk nekik: amennyiben egy bizonyos formát öltesz édes jutalmat kapsz, amennyiben másfajta formába öltözöl keserűséget érzel. E módon vagyunk képesek egy emberi lényt formálni.
Azonban, ha megengedünk nekik bármi, amit akarnak, és negatív viselkedési formákat mutatunk nekik, mint amit a gyerekek a durva gusztustalan játékokból – ahol emberek egymást ölik – tanulnak meg, és ugyanezt látják a televízión és az interneten keresztül, és mindezért a társadalom nem bünteti őket, akkor milyen fajta eredményt várunk ettől a neveléstől? Egy imádni való újszülött egy szörnyű gyermekké cseperedik fel.
Szóval először is a szülőket kell felnevelnünk a megfelelő nevelés létrehozásával kapcsolatban. Ellenkező esetben a jövő generációja minden bizonnyal rosszabb lesz, mint a jelenlegi.
Via – Laitman Blog

Visszatérés az egyéghez

A boldogság az egységből származik, amiből feltárul az erő, amely az egész természetet irányítja. 
Hiszen az egész természetet egyetlen pontból indult ki, az Ősrobbanáskor. Ha összejövünk, a széthúzás helyett, egyre közelebb kerülünk ehhez az egyetlen, adakozó felső erőhöz, amely megteremtette az egész univerzumot, és minél közelebb kerülünk hozzá, annál több és több élvezethez tudunk jutni.
Ez az egy, egységes felső erő hozta létre az anyagot, ellenkező részecskékből, pluszból és mínuszból. Eleinte ezek a részecskék különböző irányokba repültek szét, szétszóródtak az Ősrobbanás következtében. Aztán elkezdtek kapcsolódni egymáshoz, mintha visszatértek volna ugyanolyan erővel, egységes formában, csak megújulva az anyagban.
Így az anyag elkezdett egyre jobban összekapcsolódni, míg végül a feltételek megfelelőek voltak az élet megjelenéséhez, megjelentek az élettelen, növényi, állati és emberi szintek. Az ember folytatja ennek az egységes erőnek a megközelítést, de teszi ezt az akaratának megfelelően, megértéssel, intelligenciával és tudatosan.
Tehát, először az anyag szétterjedt az Ősrobbanás egyetlen pontjából kitágult, majd éppen ezzel ellenkezőleg elkezdett összesűrűsödni, vissza az egységbe. Ha törekszünk erre az egységre, ha visszatérünk a forrásunkba, örömöt nyerhetünk belőle. Ma ez az elmélet erősödik és elfogadottá válik.

Hallucinációkat a drogok vagy egy új valóság elérése okozza?

Olyan korlátok nélküli állapotba kerülhetünk,
amiről egy drogfüggő álmodni sem mer.
Kérdés: Egy új film jelent meg a moziban nem olyan régen, amelyben a főszereplő egy nő, aki drogokat használ, az egész teremtést érzi, és beleolvad abba.
Michael Laitman válasza: Én nem is akarok beszélni erről, mert ez egy teljesen irreális világ, amit az ember sötét, ködös tudata teremt különböző vegyi anyagok hatása alatt, ami különböző illúziókhoz és fantáziákhoz vezet. Miért kellene beszélni ezekről a mesterséges állapotokról? Milyen problémát tudunk megoldani így? Mit tudunk elérni ezen a módon? Szükségtelen elképzelni, hogy drogok segítségével tudnánk valami másik valóságba jutni. Ez egy abszolút tévedés.
Bemutatni ezeket a drogokat könyvekben vagy filmekben nagyon hasznos azoknak, akik ezeket az anyagokat terjesztik. Ez az oka annak, hogy ilyen filmeket és törvényeket kreálnak, amelyek segítik a drogok legalizálását.
Az igazsághoz kell eljutnunk a mi valós életünkben. Végtére is, a természetnek megvan a saját célja, és a maga módja annak elérésére. De vagy egy tudatos módon megyünk át ezen, vagy az ütések befolyása alatt, akár látjuk-e ezt a célt, vagy egy kerülő úton megyünk, ahol a csapások vezetnek rá a cél eléréséhez vezető helyes útra, csak ennek megtalálása a probléma a fejlődésünkben.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy egy ember semmi miatt nem aggódik, kivéve az öröm és szenvedés miatt? Tud bármi másra gondolni?
Michael Laitman válasza: Persze, hogy amiatt. Mi abszolút állatok vagyunk, mert az ego irányít minket. A természetünk alapja egy vágy, hogy élvezethez jussunk, és ha hisszük, hogy mi pozitív impulzusok által vagyunk vezérelve, teljesen rossz irányba tapogatózunk, mert ezek az impulzusok is részét képezik a megszerzési és élvezet utáni vágynak.
Kérdés: Mit tehetünk annak érdekében, hogy felszabaduljunk ez alól?
Michael Laitman válasza: Egyszerűen meg kell tanulnunk helyesen kezelni azt, és akkor minden problémánk el fog tűnni.
Akkor racionálisan tekintünk majd a világra, magunkra, és az életre. Megértjük a természetünket, és hogy az ego kontrollált használatával egy örök, teljes, és korlátok nélküli állapotba tudjuk elvinni magunkat. Olyan információt kaphatunk az érzéseinkről és a harmóniáról, amiről egy drogfüggő álmodni sem képes. És ez lehetséges.

A KabTV “Beszélgetések Michael Laitmannal” című adásából 2014 augusztus 10. – Laitman Blog

Képesek vagyunk objektíven értékelni a valóságot?

Váltakozó évszakokat, nappalokat és éjszakákat érzékelünk, az élet és a természet körforgását. Létezik vajon az idő objektív érzékelése vagy mindez teljesen szubjektív észlelésen alapul?

Meg kell állapítani, hogy olyan, hogy objektív érzékelés nem létezik, semmilyen formában. Ha én észlelek valamit, mint egy nézelődő, szemlélődő, akkor azt sohasem nevezhetjük objektívnek. Még akkor sem ha valaki elmondja számunkra, hogy ő mit lát éppen – még akkor sem, ha csak én vagyok az egyedüli, aki hallja amit beszél – elmondását én a saját magam módján fogom felfogni és értelmezni.
Az objektívitásnak semmifajta formája nem létezik. Ugyanis a személy csak saját maga érzékszerveivel képes érzékelni, nem tudja mi is történik másikban, ő hogyan dolgozza fel a észlelését, tehát ekképpen az objektivitás, mint olyan nem létezhet.
Ez különösen igaz akkor, mikor az idő, hely, vagy a mozgás érzékeléséről beszélünk, amik az emberen belül történnek. A szemlélődő különböző érzékeléssel egy teljesen különböző világot fog érzékelni és mint tudjuk, a mi érzékelésünk csupán egy nagyon apró része a valóságnak.
Mindamellett, mi észlelhetünk valamit abból, ami érzékszerveinkkel fel nem fogható, dacára a saját szubjektivitásunknak, egyéni világunknak. Van itt azonban egy bizonyos tartomány, ahol még a szubjektív érzékelésünkkel sem  tudunk észlelni, és ennek tudatában is vagyunk.
Nincs ötletünk mi más létezhet a láthatón kívül, ami azért van mert nem vagyunk képesek felülemelkedni a saját elménk korlátain, így nem tapasztalhatjuk meg azt, amit még sohasem éreztünk azelőtt. Erre csak akkor lennénk képesek ha megváltoztatnánk érzékelésünk mikéntjét.
De még ha szert is tennénk egy újfajta érzékelési módra, ki tudná azt teljességgel garantálni, hogy az már egy objektív képet festene le számunkra a valóságról?
A valóság objektív felfogása csak abban az esetben válhat számunkra elérhetővé, ha kilépünk saját magunk érzékeléséből. Nem kell megváltoztatni azt, csupán felül kell emelkedni azon. Ehhez szükségünk van egy speciális észlelés és érzékelési módra. Ennek lehetőségét adja meg a Kabbala bölcselete.
via – laitman.com