harmónia kategória bejegyzései

A Harmónia Univerzális Törvénye

Mire gondoljunk, amikor a harmóniáról beszélünk? Nem túl bonyoultra, hiszen a harmónia egyszerű. Ez abból adódik, hogy a természetben két erő létezik: az adományozás ereje, a pozitív erő, és a megszerzés negatív ereje, amelyek különböző szinteken (biológiai, fizikai, erkölcsi stb.) nyilvánulnak meg, mint kiegyensúlyozott rendszerek. 
Ha ezek az erők kiegyensúlyozottak az emberi testben, akkor a szervezet teljesen egészséges. Ha kiegyensúlyozottak a természetben, akkor azt jelenti, hogy az az abszolút nyugalom állapotban van. Az egyensúly hiánya vezet a különféle mozgásokhoz.
Természetesen az egyensúlyhiányra szükség van, mert életet hoz létre. Ez az állandó kölcsönhatás a két erő között, bizonyos határokon belül, egymáshoz való viszonyuk változása az, ami életet teremt. Például a mellkas, a szív és más szervek terjeszkedése és összehúzódása a szemben álló erők kölcsönös mozgására épül, amelyek támogatják és kiegészítik egymást. Az élet, ami közöttük feltűnik, a megfelelő és harmonikus kölcsönhatásuknak köszönhető.
A fejlődésünkben egy olyan pontra fogunk érkezni, ahol az egész emberi közösség pontosan ezt a működési módot éri majd el, amely során minden része kölcsönösen oszcillál majd. Azonban ezek a rezgések, mint például a légzés, egymástól kölcsönösen függnek, mikor is az adakozás ereje megegyezik a megszerzés erejével. Felváltva kölcsönhatásba kerülnek egymással: bármennyit adunk a természetnek, ezért kapnunk kell; bármennyire kapunk, ezért adni kell.
Harmonikusan kell élnünk, homeosztázisban, ami a kölcsönös támogatás állapotát jelenti. A természet, amely egyensúlyi állapotba hozza a két fő erejét, az adakozás erejét és a megszerzés erejét, ezt kívánja elérni. Ez a természet általános irányvonala.
Nem tehetünk semmit ezen általános törvénnyel. Csak megérthetjük, hogy hová tartunk, és hogyan tudunk önként, tudatosan beleilleszkedni ebbe a külső, teljesen kötelező érvényű törvénybe. Így nemcsak abban a végső állapotban fogjuk magunkat kellemesen érezni, amelyhez majd elérünk, hanem a fejlődés minden szakaszában.
– Michael Laitman –