kabbala blog kategória bejegyzései

Fantáziák és valóság

Az előttünk elterülő világ nem egy külső valóság, hanem egyfajta 3-D film. Úgy gondoljuk, hogy embereket látunk, de valójában saját tulajdonságainkat látjuk, amelyek állítólag rajtunk kívül léteznek.

Miért látjuk ugyanazt a valóságot?

Ez azért van, mert az észlelt valóságnak az öt érzékszervben kell bevésődni: látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Van egy mátrix, amelyen keresztül mindenki képes a világra tekinteni, és ezért csak bizonyos tulajdonságokat érzékelünk. Azonban mindenki a karaktere szerint értelmezi és észleli őket.

Csak egy valóság lehet – a Teremtőnek nevezett felső erő, amelyet fel kell tárnunk. Ő az igazi és egyetlen létező valóság. Minden más egy illúzió, beleértve minket és ez az egész világot, amelyet a Kabbalában képzeletbeli világnak hívunk.

Úgy tűnik számomra, hogy vagyok én és minden, amit elképzelek: minden más formát és milliárd embert, a Földet, a galaxist és a világegyetemet. Azonban mindez csak a képzeletben létezik.

A modern technológia képes olyan szemüveget készíteni, amely holografikus képet fest, és azt a benyomást kelti az embernek, hogy egy csésze kávé van előtte, míg a csésze valójában nem létezik.

Azonban még akkor is, ha nem viselünk ilyen szemüveget, akkor is másféle szemüvegekkel születtünk. Ezek a fejünkben helyezkednek el, és ezért mindig a képzeletbeli valóságot látjuk. Nem tudjuk levenni őket, mert születésünktől fogva belénk vannak ültetve.

Ez azt jelenti, hogy a 3D-s szemüvegek felvétele nélkül is a 3D illúzióban élünk. Az egész világ egy illúzió, amelyet a születésünk pillanatától fogva elképzelünk.

Via – Laitman Blog

A vallások a Kabbalából származnak

Kezdetben csak a Kabbala volt. Hogyan jelentek meg, miként fejlődtek ki a vallások abból?

Mindez pontosan azért történt, mert felhagytak a folyamatos egységre törekvés munkájával az emberek (egy csoporton belül, egy nemzeten belül). Ez lehetővé tette az egoizmusnak, hogy megjelenjen az emberek közötti kapcsolatokban.

Ez okozta a külső elszigetelődést – a Judaizmus kialakulását a Kabbalából. A judaizmus a külső cselekedeteket szabályozza, azt, hogy egy ember mit végezzen a testével (ezért is nevezik a “Külső Tórának” – “Hitzhoniut aTorah”), míg a Kabbala csak a belső cselekedetekre vonatkozik (ezért is nevezik a ” Tóra belső részének” – ” Pnimit aTorah “).

Vagyis a Kabbala megmutatja a csoportban való egységen keresztül, hogyan képes az ember az egoja fölé emelkedni. Az egoizmusnak ebben a kölcsönös lenullázásban képes lesz feltárni a Teremtőt.

A különbség a Kabbala és a vallás között nem csak a cselekedetekben van (függetlenül attól, hogy az mechanikai vagy a szándékban lévő), hanem az eredményben is (s reméli, hogy jutalmat kap a halál után, vagy reméli, hogy feltárulhat a Teremtőt ebben az életben).

Via – Laitman blog

Karma vagy spirituális fejlődés

Létezik a sorsnak törvénye, az úgynevezett Karma, attól függően, hogy az ember mit tesz ebben a világban?

Egy ember valóban képes befolyásolni a sorsát, de nem a Karma szintjén, hanem csak a saját törekvése által a hozzá hasonlóakkal való nagyobb egységre lépéssel. Ekkor ő pozitív befolyást kap. Azonban ha nem azoknak a lehetőségeknek megfelelően cselekszik, amelyek megadattak neki az egység érdekében, ő negatív befolyás alá kerül.

Ebben a világban, mi nagyon be vagyunk korlátozva a filozófiák és találmányaink által. Nekünk csak két lehetőségünk van: egységre lépünk, és létrehozza a kapcsolatot közöttünk, vagy nem tesszük meg ezt. Ennek megfelelően, vagy elvágjuk magunkat a magasabb erőktől és negatív hatásokat tapasztalunk meg, veszteségeket, és a szenvedéseket minden szinten, vagy lehetővé tesszük számukra, hogy áthaladjon az energia rajtunk keresztül, és akkor a pozitív hatást érezzük.

A teljesség elérése, és az átmenet a magasabb szintre, az az emberiség közös öröksége, vagy lesz néhány közülünk, aki nem érdemli ki ezt?

Mi is részt veszünk azokban a dolgokban, ami szükséges ahhoz, hogy felgyorsítsuk a teljes spirituális fejlődést úgy, hogy mindenki elfoglalja a saját helyét a spiritualitásban, és mindannyian elérjük a végleges állapotot egy jó és gyors módon, nem pedig a szenvedés lassú útján.

via – laitman blog

Válasz a társadalom összes problémájára

Dr. Laitman, Ön, mint kabbalista miért foglalkozik a mindennnapi élet értelmezésével, magyarázásával? Végtére is a Kabbala látszólag az örök, felső világról beszél.

Baal HaSulam és a többi kabbalista is a 20. század elejétől elkezdett érdeklődni a világunk, és a mindennapi életünk iránt, mert a Kabbala az ember korrekciójának gyakorlati tudománya.

Azonban ez a tudomány mindezidáig el volt rejtve előlünk, mostanáig. Addig az ideig, míg az emberiség el nem érkezik a korrekciójának szükségességéhez. Ezért ma a kortárs kabbalisták, kezdve Baal HaSzulámtól megírják, hogy a kabbala a legmodernebb és legszükségesebb tudománnyá válik, ami megadja a választ a modern társadalom minden problémájára.

Via – Laitman blog

Emberi fejlődés szakaszai

A spirituális szint az emberi szint fölött van, és annak érdekében, hogy elérjünk ehhez az embernek át kell alakítania a belső jellemzőit a megszerzésből az adakozás állapotába.
Mi az a szint, amely a mozdulatlan szintje alatt található, és hogyan figyelhetek rá, hogyan érezhetjük ezt magunkban?
A spirituális mozdulatlan szint alatt ugyanaz a szint van, mint ahol most mi is vagyunk: a bestia szintje, vagyis ahol az észlelés kizárólag csak a vadállati testen keresztül történik.
Forrás – Laitman blog

Anyagi és spirituális vágyak

Amikor részt veszek a spirituális munkában, miért nem látom azt, amit a többiek látnak? Hol van az a pont, ahol magam korlátozhatom?
Az a pont a te vágyad, ami csak a tiéd, és senki másé. Köré építjük az érzéseket és felfogásokat: az elmét és az érzékeket. Az érzelmek a szívben találhatók, az elme a fejben. Ezért van az, hogy mindenki eltérően látja a világot.
Mindegyikünk rendelkezik a saját vágyainak kollekciójával annak ellenére, hogy minden emberben összesen 613 vágy létezik. De ezek a vágyak más és más intenzitásúak, mindenkiben egyénre szabott összetételt alkotnak.
A család, az evés, a szex utáni vágyak a gonosz hajlamhoz tartoznak?
Ezen vágyak egyikének sincs semmilyen kapcsolata a gonosz hajlammal. A gonosz hajlam valami olyasmi, ami a “Szeresd a felebarátod, mint önmagadat” (Mózes 19:18) ellen irányul, szemben van a kapcsolattal és az emberek egységével. Nincs más rossz a világban.
Vagyis nem az számít, ha egymás után két ebédet akarok enni, vagy egy hatalmas házban szeretnék lakni. Csakis az, hogy vajon direkt a másokkal való kapcsolat ellen megyek-e a vágyaim megvalósítása során? Ha igen, akkor azok a vágyak károssá válnak. Tegyük fel, hogy szeretnék építeni egy villát magamnak valaki másnak a rovására, akkor kifejezetten a “mások rovására” elhatárolom magam a felső világtól.
Ahhoz hogy megértsük ezt, meg kell értenünk az irányítás rendszerét, ami által érthető lesz, hol viselkedem helyesen és hol nem. Ez kifejezetten a magasabb elérés utáni sóvárgás, amely szükségszerűen hozza, hogy az ember felismerje és elérje az erők teljes hálózatát.
Via – Laitman blog

Az összes tudományág univerzális alapja

A tudomány a Teremtő feltárása, az egyetlen erőé, amely irányít minket. Más felfedezni való nincsen. A tudományos megközelítés a feltárt jelenségek megmérése és képletekkel való leírása.

Ahhoz hogy megértsük az az ok-okozati összefüggést, hogy leírjuk az idő, a mozgás, a tér paramétereinek mintázatát, akár a spirituálisat, akár az anyagit, hogy meghatározzuk az erőviszonyokat, cselekedeteket, és eredményeket fel kell tárnunk hogyan függ össze minden mindennel.
Ezen kívül magukat az elemeket kell megfejtenünk, amelyek között ez a kapcsolat létezik: mi a tényleges erő, mi az anyag, amelyet az erő befolyásol, és mi történik ennek az erőnek és az anyagnak a kölcsönhatása eredményeként: mi a reakció és annak eredménye. Lényegében ez egy tudományos vizsgálat; nem számít milyen szinten történik, a szokásos newtoni vagy a kvantumfizika szintjén, illetve a makrokozmosz vagy a mikrokozmosz szintjén.
A Kabbala tudománya mindent egy alapra hoz, a két erő egymásra hatásáról beszél: a vágyéról, hogy megszerezzen, és a vágyéról, hogy adakozzon. Kifejti, hogy a helyes valóság észlelése alapján minden ami bennünk és körülöttünk történik, az csupán a mi belső érzéseink egyetlen anyagon belül. Az anyag osztja érzéseinket külső és belső részre.
A tudományt, ami a bensőket kutatja, pszichológiának hívjuk. Azok a tudományok, amelyek azt az anyagot tanulmányozzák, amit úgy érezzük hogy rajtunk kívül van (mintha nem hozzánk tartozna), már nem a pszichológia körébe sorolják, fizika, kémia és biológiaként ismerjük őket, függően az anyag szintjétől és a hozzánk való közelségétől.
A Kabbalát belső tudománynak nevezzük, a hagyományos tudományokat hívjuk külső tudományoknak, mert nem érezzük, hogy ahhoz tartoznának, ami bennünk lakozik. Minden tetteink, eszközeink oda tartoznak, amit külső világnak vélünk. Probléma kizárólag bennünk található.
Tanulmányozzuk a vágyakat ezen a világon, amely nem a sajátunkként érzékelünk, az ásványi szinten ezt úgy hívjuk: fizika. A vegetatív világ vágyait tanulmányozza a botanika és a biológia, az élővilágot az állattan, stb. A felfogásunkat több szintre osztjuk: mozdulatlan, vegetatív és élő. Az anyagot ezen a világon csak ezen a primitív, alacsonyabb szinten tudjuk tanulmányozni feltéve, hogy azt külsőnek érezzük.
Azonban ha elkezdjük korrigálni az érzékelésünket, látni fogjuk, hogy az egész valóság bennünk van, és csak egy erő hat benne. Az egész valóságot a “Nincs más Rajta kívül”-ben érzzük. Megértjük ezt egyetlen vágyban. Ezután az összes tudományok felszívódnak a Kabbala tudományába. Miért kell a fizikát, biológiát, zoológiát, botanikát, stb, tanulni beleértve a pszichológiát, az oktatást, kultúrát? Ezek mind a részleges tudás töredékeke, a tudás emberiség által kifejlesztett része, aminek célja, hogy létrehozzon egy nagyon korlátozott és ingatag képet, ami instabil és gyakran változik.
Nincs szilárd alap ezek alatt. Ahogy közeledünk az egységes érzékeléshez, az összes tudomány válságon megy keresztül és beleolvad a Kabbala tudományába, amely egyetemes, egységes alapot biztosít az összes jelenségnek, az anyagban megnyilvánuló örömszerzés vágyának, a Fény befolyása alatt.
Ma, az emberiség több ezer különböző képlettel rendelkezik a különböző tudományokban. Azonban mindez végső soron a vágytól, az örömtől és a közöttük lévő szűrőtől függ; A két erő összecsapása kiegyenlítődik a középső vonalon. Ez minden!
Via – Laitman blog

A terjesztés újjáéleszti az embert

Hogyan kellene lefordítanunk a közösség szenvedését a fizikai szintről, a spirituális szintre, azaz hogy a közösség mindenben a Fény hiányát lássa?
Ez magától megtörténik. Te a saját állapotodban vagy, a közösség pedig az ő saját állapotában. Amikor meghallgatod őket, akkor azt így is úgy is másképp érzékeled, “mindenki, aki ítél, az a saját hibája alapján teszi” (Kiddushin 70b). Szóval a saját érzékelésed, a saját Kelimed szempontjából fogod érteni és érezni azokat a problémákat. Nincs semmi félnivalód, amikor azonosulsz a fizikai szükségleteikkel.
Annak ellenére, hogy a fájdalmuk jogos, természetes és kötelező is, még így is a te megértésednek és a te szintednek megfelelően érzed majd őket.
Ez azt jelenti, hogy én állandóan különbözően értelmezem a problémáikat, a változó állapotomnak megfelelően?
A te állapotod velük együtt fog változni. És akkor hirtelen elkezded elítélni a Teremtőt, amit Ő tesz velük, és akkor rájössz, hogy hiányzik a képesség, hogy igazold Őt (a Teremtőt). A terjesztés széles tevékenységi területet ad nekünk a munkára; ez sok változást feléleszt és előhív bennünk.
Via – Laitman blog

Hogyan formáljuk át a megszerzés vágyát adakozássá

Amennyiben meg akarom változtatni a megszerzés iránti vágyamat és éppen azzal ellenkezőt szeretnék elérni, akkor lehetséges az, hogy az egység kongresszus rövid ideje alatt mindezt elérjem?
Írva van, hogy “Meg tudod venni világodat egy óra alatt.” – mondja Rav Laitman. – Ki nem akarná mindezt? Kérdezem tőled, ha én számolom azokat az állapotokat, amin már eddig keresztül mentem, miért nem haladtam mindezen keresztül még gyorsabban? 
Elméletileg lehetséges, azonban mindenkinek meg van a maga tempója, a saját haladási sebessége, a terve, amin végig kell haladnia. Mindez a saját választásunk függvénye, a mi döntésünk, hogy meghatározzuk a sebességet.
Tehát, amennyiben valaki alaposan felkészül a kongresszusra, és a kijelölt úton haladva valóban fel akarja fedezni a Teremtőt, akkor képes arra, hogy felkészültsége révén elérje a kinyilatkoztatást. A helye a kinyilatkoztatásnak egy másik személy között van, ugyanis a Teremtő közöttünk tárul fel, a közöttünk lévő kapcsolatokban.

A kölcsönös adakozási állapotban, amelyet mi alkotunk meg magunk között, Ő meg fog jelenni számunkra, ez bizonyos. A kongresszus alkalmával mi mindannyian erőfeszítéseket teszünk, mind akaraterőnk által, mind energiában egy időben, ahol mindenki meg akarja mutatni a másiknak mennyire is fontosnak tartja a Teremtő kinyilatkoztatását. Ez az adakozás ereje hozza el számunkra a formaegyezést, amennyire az csak lehetséges.
Diák hozzászólása: Adnom kell a személyes benyomásaimból, azonosulnom kell azokkal, akik még csak első ízben jönnek a kongresszusra. Ez egy rendkívüli esemény és gondolom mindenki nevében mondom azt, mikor kijelentem, hogy nagyon igyekszünk elmerülni a légkör hangulatában, feloldódni abban, mindez egy nagyon különleges élmény, szinte lehetetlen szavakkal leírni. Mindazt, amit tanulunk a leckéken, gyakorlatban tanulmányozunk, hirtelen érezni kezdjük. Nagyon különleges élmény.
Azonban a felkészülés alatt, valamint a kongresszus alatt, amikor a barátok között vagyunk, melyik az a legfontosabb szándék, melybe kapaszkodunk kell?
Dr. Laitman válasza: Mi minden alkalommal a helyes szándékról tanulunk. Vagyis nekünk abba az állapotba kell kerülnünk, ahol felül tudunk emelkedni a megszerzés iránti vágyunkon, és éreznünk kell a barátainkat, akik rajtunk kívül állnak. A műhelymunkák helyes ábrázolása az (lásd a képen), ahol mindannyian össze vagyunk kapcsolódva, körben, egy középpont körül. Mindannyian a középpont felé fordulunk, az egó ezen kívül marad. Ez a módja annak, ahogy ezt le tudjuk írni. A pontok azok a pontok, amik a szívben vannak. Középen pedig egy összefogó, szilárd vágy, miben mi felfedezhetjük a Teremtő kinyilatkoztatását. Ez az, amit el kell érnünk.

Egoizmustól az integritás felé

Mihelyst a természet törvényei szerint kezdünk el tevékenykedni, meg fogjuk kapni a helyes gondolkodás módját, a helyes szándék elérésének mikéntjét.

Elkezdjük egymást jobban megérteni, egy teljesen más szabályok szerint. Érzéseink, gondolataink az egoizmustól az integritás felé tolódnak majd. A kitűzött feladatokat egy teljesen eltérő módon fogjuk megoldani, a természet teljesen más rétegeit fogjuk felfedezni. Azokat a rétegeket is látni fogjuk, melyek sokkal belsőségesebbek, mint annak előtte észleltek. Látni fogjuk tehát, hogy miként irányít minket a természet erői.

Ma még a természet összes rétegét a saját egoizmusunkon keresztül észleljük, de csak arra figyelünk, hogy mi hasznos számunkra, vagy éppen ami fenyeget minket. Nem látjuk a teljes képet, vagy a többi részletet.

A körülöttünk történő eseményeket az egonk fejlődése mértékében figyeljük – mi jó és mi rossz neki. Minden információ és minket érő hatás csakis ezen a szűrőn keresztül érzékelhető a számunkra.

Olyan ez, mintha minden más, ami rajta kívül történik nem is létezne. Egyszerűen nem veszünk észre semmi mást. Tételezzük fel egy pillanatra, hogy az egonk hirtelen hatalmasat növekszik (bár tény, hogy folyton–folyvást, egyre csak nő). Ebben az esetben új jelenségeket és a természet új törvényszerűségeit fogjuk felfedezni, mert minden az egoizmus növekedése által van meghatározva.

Azonban, ha mi a növekvő egoizmus mellett elkezdünk megalkotni egy integrál rendszert magunk között, akkor teljesen más információkat fogunk érzékelni a természetből, ezen a belső kapcsolati hálón keresztül. Hiszen ezek az információk már egy önzetlen állapot eredményből fakadnak, az önzőség helyett.

Amint ez megtörténik, megérezzük a természet másik erejét – nem az egoistát, melyet ma is érzünk, melynek látjuk ellentétek küzdelmeként, hanem azt a másik erőt, mely mögött nincsen harc, csak kedvesség, szeretet és viszonosság, ami biztosítja az élet folytonosságát. Ugyanis az élet sohasem alakul ki a “jó” erő nélkül, mert ez tol minket az egység irányába, a növekedés irányába. Bár ma még a “gonosz” erőket látjuk, de képesek vagyunk felfedezni a jó erőket is ugyanúgy.

Természetesen a “jó erő”, a “gonosz erő” csak puszta szavak. De mindez megfigyelhető kapcsolatainkban. Felfogunk fedezni a két rendszer – az egoista és altruista – egymás mellé helyezése által számtalan más, új dolgot, meg fogjuk érteni világunkat, amiben élünk.