kabbala blog kategória bejegyzései

Egoizmustól az integritás felé

Mihelyst a természet törvényei szerint kezdünk el tevékenykedni, meg fogjuk kapni a helyes gondolkodás módját, a helyes szándék elérésének mikéntjét.

Elkezdjük egymást jobban megérteni, egy teljesen más szabályok szerint. Érzéseink, gondolataink az egoizmustól az integritás felé tolódnak majd. A kitűzött feladatokat egy teljesen eltérő módon fogjuk megoldani, a természet teljesen más rétegeit fogjuk felfedezni. Azokat a rétegeket is látni fogjuk, melyek sokkal belsőségesebbek, mint annak előtte észleltek. Látni fogjuk tehát, hogy miként irányít minket a természet erői.

Ma még a természet összes rétegét a saját egoizmusunkon keresztül észleljük, de csak arra figyelünk, hogy mi hasznos számunkra, vagy éppen ami fenyeget minket. Nem látjuk a teljes képet, vagy a többi részletet.

A körülöttünk történő eseményeket az egonk fejlődése mértékében figyeljük – mi jó és mi rossz neki. Minden információ és minket érő hatás csakis ezen a szűrőn keresztül érzékelhető a számunkra.

Olyan ez, mintha minden más, ami rajta kívül történik nem is létezne. Egyszerűen nem veszünk észre semmi mást. Tételezzük fel egy pillanatra, hogy az egonk hirtelen hatalmasat növekszik (bár tény, hogy folyton–folyvást, egyre csak nő). Ebben az esetben új jelenségeket és a természet új törvényszerűségeit fogjuk felfedezni, mert minden az egoizmus növekedése által van meghatározva.

Azonban, ha mi a növekvő egoizmus mellett elkezdünk megalkotni egy integrál rendszert magunk között, akkor teljesen más információkat fogunk érzékelni a természetből, ezen a belső kapcsolati hálón keresztül. Hiszen ezek az információk már egy önzetlen állapot eredményből fakadnak, az önzőség helyett.

Amint ez megtörténik, megérezzük a természet másik erejét – nem az egoistát, melyet ma is érzünk, melynek látjuk ellentétek küzdelmeként, hanem azt a másik erőt, mely mögött nincsen harc, csak kedvesség, szeretet és viszonosság, ami biztosítja az élet folytonosságát. Ugyanis az élet sohasem alakul ki a “jó” erő nélkül, mert ez tol minket az egység irányába, a növekedés irányába. Bár ma még a “gonosz” erőket látjuk, de képesek vagyunk felfedezni a jó erőket is ugyanúgy.

Természetesen a “jó erő”, a “gonosz erő” csak puszta szavak. De mindez megfigyelhető kapcsolatainkban. Felfogunk fedezni a két rendszer – az egoista és altruista – egymás mellé helyezése által számtalan más, új dolgot, meg fogjuk érteni világunkat, amiben élünk.

Az agy csak egy elektromechanikus szerkezet

A Slon magazinban jelent meg egy cikk, miszerint az emberi agy nem képes befogadni, feldolgozni és megérteni semmiféle információt. 
Az agy nem egy homogén, merev szerkezet, melyben az információ feldolgozásra kerül. Vagyis az agyunk nem egy komputer, melyben különálló blokkok vannak.

Az agy egyedi sejteket, neutronokat tartalmaz, ahol az információ kémiai anyagokhoz kapcsolódik, ionokon keresztül áramlik.

Talán mi nem érthetünk meg semmit sem az agy nélkül, ahogy az agy sem képes a megértésre nélkülünk.

Azon képesség, hogy mi interakcióban léphetünk a világgal az élőlények generációinak tevékenységének eredménye, az egymással való kapcsolat kialakításának eredménye. Mi élő sejtekből állunk, amik tanulják ezeket a kölcsönhatásokat: csoportot alkotunk, egy rendszert, melyben koordináljuk tevékenységünket. Ebből adódik a legfontosabb feladata a filozófiának, fel akarja tárni az agy munkáját és tartalmát, mindezt egyszerre. Meg akarja ismerni annak belső működését.

De az agy egy elektromechanikus szerkezet, amely nem képes megérteni semmit sem – arra csak velünk együtt képes.

Nem tudunk a fizikai világról képet alkotni, mert a kép “szétesik” a retina szintjén. Ezt a képet agyunk formálja újra, vagyis mi magunk vagyunk annak alkotói, amit látunk.

Tehát az agynak van valamije, ami több, mint az egyszerű struktúra. Hiszen mi magunk fejezzük be a környezetünk építését a belső tapasztalatainkkal kiegészítve. Fejünk tehát nem egyszerűen csak neutronokat tartalmaz, amik elkészítik a külső világ képét, amely részletes és dinamikus is egyben.

Meg kell állapítanunk tehát, hogy az agy képes mindannak kontrollálására, ami a környezetében fellelhető és képes arra is, hogy kapcsolatba lépjen a külső világgal.

Rav Laitman megjegyzése: Nem létezik “test”. Csak vágy és elme, egy emberi lény ezek helyes kombinációja. Amit mi látunk magunk előtt nem létező, csupán képzeletbeli. A kép, amit igaznak hiszünk, csak az agyunkban létezik, de az úgy tűnik számunkra, mint az egyetlen dolog, ami létezik.

A világ képe azonban csak bennünk, egyedül saját magunkban van lefestve úgy, ahogy látjuk. Tudunk kell, hogy az azonban csak a tulajdonságok különbsége, a saját magunk tulajdonságai és a Felső Erő tulajdonságai közötti különbség, mert van egy belső nyelve az agynak, ami képes így kirajzolni számunkra a világunkat.


Utazás a létezés egyik formájából a másikba

Csak önmagunk megértése révén érthetjük meg világunkat

Mindazon vágyunk, hogy jobban ismerjük világunkat a Teremtés folyamatára vezethető vissza, a Teremtő gondviselésével magyarázható. Tudósaink a “Természet törvénye” kifejezéssel hivatkoznak erre.

Az emberiség minduntalan megpróbálta lemásolni találmányai készítése során a teremtés néhány részletét, megpróbálta hasznosítani a természet törvényeiből az eddig megszerzett ismereteit. Vagyis megpróbálta megismételni a Teremtő cselekedeteit, de egy alacsonyabb szinten, közönséges anyagokkal.

Az emberiség azon vágya, hogy a természetet alaposan megismerje, megértse azt, igencsak korlátozott, habár ennek határai fokozatosan kitolódik számunkra. Mégis a mai napig úgy tekintünk a testünkre, mint egy anyagi test. Ebből a nézőpontból nincs is különbség az emberek között, mert az egyes emberek közötti különbséget sokkal inkább meghatározza az ő szellemi erősségük és minőségük, mint az anyagi testük formája.

Így nyilván feltételezhető az, hogy minden test – függetlenül annak formájától és tömegétől – csak egy test, nincsen egyéni különbség közöttük, már ha a teremtés szemszögéből vizsgáljuk a dolgokat. És amennyiben ezt a nézőpontot használjuk fel vizsgálódásaink során, akkor megállapíthatjuk, hogy ahhoz, hogy megértsük a másik embert, a világunkat, amiben élük, megértsük hogyan is kapcsolódik egymáshoz mindaz, ami rajtunk kívül létezik, elegendő csupán magunkba nézni és saját magunk működését megérteni.


Nincs egyéniség lélek nélkül

Valójában az, ahogy mi viselkedünk, csupán egyfajta reakciója azon külső erőkre, amik kívülről hatnak ránk. Ennélfogva, ha mi nem különbözünk lelkileg egymástól, minden cselekedetünk norma szerint történik, és az anyagi testünk csupán különböző állati minőség módozatai szerint működik, akkor ez olyan, mintha egyáltalán nem is léteznénk.

Egy jól elhatárolható lelki egyéniség nélkül, olyanok vagyunk, mintha csak egy apró részei lennénk egy nagy közös testnek. Más szavakkal, az egyedüli mód arra, hogy különbözzünk a többiektől csak a lelkünk által lehetséges. Ebből adódik az, hogy ha nem rendelkezünk lélekkel, akkor nem mondhatjuk azt, hogy különálló individuummal rendelkezünk.

Minél több spirituális különbséget birtoklunk, annál fontosabbak vagyunk, de ha ezek a különbségek nem léteznek, akkor mi sem léteznénk egyáltalán.

Azt a pillanatot, amikor az első apró spirituális különbség létrejön bennünk úgy nevezzük, hogy születés állapota. Ez lesz az első alkalom, hogy valami egyedi megjelenik bennünk, valami ami megkülönböztet minket másoktól.

A testi megszületéstől a lelki születésig

Az egyén megszületése az általános tömegtől való lelki elszakadással kezdődik. Mint egy gabona szem esetében, amit elültetünk. Két ellentétes folyamat zajlik egymás után: a hanyatlás folyamata, majd a növekedésé. Ez egy teljes elrugaszkodás az előző formától.

Azonban, amíg el nincs taszítva teljesen, amíg valaki fizikai formájába van zárva, addig nem képes megváltoztatni fizikai testét egy spirituális erővé. Amíg mindezen állapot átadásra nem kerül (úgynevezett “a gyümölcs létrehozása felülről lefelé”) az első spirituális erő alulról felfelé nem születik meg bennünk, hogy folyton növekedjen és elérje a szintjét és formáját az Egynek, ami teremtett minket. Hasonló folyamat zajlik a kövületi, növényi, állati és emberi természetben, csak különböző formákban.

A Kabbala a “spirituális születést” úgy definiálja, mint az első megnyilvánulását a legalacsonyabb spirituális világnak a legalacsonyabb minőségben az egyénen belül – az egyén áthalad a “mi” világunk határain az első és a legalacsonyabb spirituális szintekhez.

A mi világunkkal ellentétben a spirituális újszülött sohasem hal meg, hanem minduntalan fejlődik. Azonban a személy csak akkor kezdheti megérteni a folyamatokat, ha önismeretét kezdi megérteni, sohasem korábban.

Például, mi nem emlékszünk a korábbi állapotainkra (mint ahogy a fogantatás, vagy születési pillanatára sem). Mi csak a fejlődésünket láthatjuk, sohasem látjuk a korábbi állapotainkat.

Az egész a Teremtővel való összeolvadásról szól

A Kabbala leírja a Teremtés összes megelőző állapotát, elkezdve onnantól, mikor még csak a Teremtő létezett, a teremtményei általános lelkéig, a szellemi lényig. Leírja spirituális világ fokozatos süllyedését, magasabb szintekről az alacsonyabb felé haladva, egészen a legalacsonyabb spirituális birodalomig.

De nem írja le az ezt követő eseményeket (a mi világunkban lévő egyén hogyan ragadhatja meg a legalacsonyabb spirituális birodalom szintjét, és miként emelkedhet alulról felfelé a végső célja felé, hogyan térhet vissza a teremtés eredeti állapotába). Ez azért van, mert a feljutás ugyanazon törvények szerint és szintek szerint történik, mint ahogy a lélek lefelé ereszkedett. Mindenki, aki törekszik, hogy megértse és megtapasztalja ezeket önállóan kell megtennie, minden állapotot meg kell másznia a spirituális megszületéstől kezdve a végső spirituális szintig, a befejezéshez.

Azok a lelkek, amik elérték a maguk növekedését – teljesen korrigált állapotba kerültek – visszafognak térni a Teremtőhöz és összeolvadnak vele egy teljesen osztatlan állapotba, az Őhozzá való teljes hasonlóság miatt.

Az önzőség önzetlenségbe formálása

Lemondás a személyes élvezetre irányuló vágyról

Azt a folyamatot, amikor mi fokozatosan megtöltődünk a Teremtő Fényével úgy nevezzük, hogy “spirituális átmenet” vagy más néven “világok”.

Az élet megpróbáltatásai és gyötrelmei kényszerítenek minket arra, hogy haladjunk előre az úton, hogy elérjük a teremtés célját. De ezt csak úgy sikerülhet, ha az ego öröm helyett szenvedést tapasztal, csak akkor hajlandó lemondani a megkapás vágyáról annak érdekében, hogy véget vessen a szenvedésének, hiszen semmit sem megszerezni még mindig jobb, mint gyötrelmet kapni. Tehát különböző megpróbáltatások vezetnek el minket ahhoz, hogy mi megszorítsuk a megszerzés iránti késztetésünket és az adni akarás felé forduljunk.

Az emberek közötti különbség egyedül csak az örömük fajtájában mutatkozik, abban, hogy miket kívánnak megkapni: állatias örömöket, mint például testi örömök, mint az állatok esetében; vagy emberi örömökért küzdenek, úgymint a hírnév, becsület, vagy hatalom; esetleg tudományos elismerések megszerzését tűzik ki céljuknak.

Mindenkinél a törekvés ezen örömök elérésére egyedileg van bekódolva. Az emberi értelem csupán egy puszta eszközként mutatkozik, hogy segítsen nekünk elérni a vágyainkat. Bár ezek a vágyak változhatnak, az értelem segít megtalálni azt a módot, hogy a céljainkat elérhessük.

Amikor az ego szenvedni kezd, az felhagy az élvezet iránti vágyakozással és hajlandóvá válik az adakozásra. Az ehhez szükséges idő mintegy 6000 évre van taksálva. De fontos, hogy tudjuk, ez a szám nincs kapcsolatban a mi idő fogalmunkkal.

Az elengedés öt állapota

Az egoizmust úgy nevezzük, hogy “test”. Azt, amikor annak hatása alatt vagyunk, azt úgy érzékeljük, mint ha lelkileg halottak lennénk. Így nekünk meg kell “ölnünk” a testest öt lépésben, a legegyszerűbb állapotból indulva a legegoistább felé haladva.

Az egoista vágyainkkal való szembeszállás érdekében, mi megkapjuk a Teremtő Fényét. Öt különböző Fényt különböztethetünk meg: Nefesh, Ruach, Neshama, Haya és Yehida.

A spirituális emelkedésünk állapotai a következők:

  1. Az elsőben ezen a világon törekszünk az egosita örömök megszerzésére. Akár úgy is vége lehet életünknek, hogy ezen állapotból még ki sem lépünk. De amennyiben elkezdjük tanulmányozni a Kabbala bölcseletét átléphetünk egy következő állapotba.
  2. Ekkor már felismerjük az egoista énünket, a gonoszt, ami káros számunkra és követeljük annak megtagadását. De az egoista vágyaink közepén ott rejtőzik egy pont, egy mag, a spiritualitásunk forrása. Lesz egy olyan pillanat az életünkben, amikor mi elkezdjünk érzékelni egy másfajta vágyat, egy vágyakozást arra, hogy megértsük és érzékeljük a spirituális világot. Amennyiben összhangban cselekszünk ezzel a vágyunkkal és nem nyomjuk el magunkban, hanem ápoljuk és törődünk azzal, az növekedésnek, fejlődésnek fog indulni. Később, a megfelelő szándékkal és tanáraink iránymutatása segítségével megtapasztalhatjuk első alkalommal a spirituális Fényt az új spirituális vágyainkban. Ez segíthet nekünk megszerezni azt az erőt és meggyőződést, ami szükséges ahhoz, hogy saját egoizmusunkat korrigáljuk.
  3. A harmadik állapotban arra törekszünk, hogy kérjük a Teremtő irányítását cselekedeteink során.
  4. Végül az újonnan szerzett vágyaink korrekciója következik, az adakozás vágyának átalakítása a “befogadás a Teremtő kedvéért” vágyra. Tesszük mindezt úgy, hogy elfogadjuk az örömöket, amiket kapunk, de olyan szándékkal, hogy azt befogadjuk csak azért, hogy a Teremtőnek örömöt okozhassunk. Ennek a folyamatnak a kezdete úgy van nevezve, hogy “a halott felébredése”. Ekkor mi átalakítjuk a korábban elutasított egoista vágyainkat, ellentétesé formáljuk, így dupla nyereségre teszünk szert. Hiszen képesek leszünk élvezni egyszerre a Teremtő közelségét, miközben Őhozzá is hasonlatossá válunk. Ez a folyamat, amikor az önzőségből átlépünk az önzetlenségbe van úgy nevezve, hogy “a korrekció vége”.


Az egoizmus teljes átalakulása a spirituális önzetlenségbe

Minden alkalommal, amikor vágyaink egy részét korrigáljuk, megszerzünk lelkünk egy részét. Ez a Fény fogja segíteni azt, hogy folytassuk utunkat mindaddig, amíg mi teljesen meg nem változtatjuk saját magunkat, és vissza nem szerezzük lelkünk egészét. A Fény mennyisége összhangban van az egoizmusunkkal, így lettünk megteremtve.

De az által, hogy teljesen átalakítjuk az egoizmusunkat önzetlenségbe, képesek vagyunk eltüntetni az összes akadályt, és megszerezhetjük a Teremtő teljes Fényét. Talán mi most megtöltődünk a Teremtő fényével, és teljesen egyesülünk vele, érzékelve a Fényt egészét, ami körülvesz minket.

Tudatában kell lennünk annak, hogy többszörösen is korlátozottak a lehetőségeink, hogy megértsük a világunkat. Amennyire nem értjük magunkat, annyira nem értjük a Teremtőt sem. Hiszen minden felfogásunk egy szubjektív élmény eredménye, aminek következménye testünk reakciója a külső ingerekre.

Más szavakkal mondva, csak annyi információt kapunk és érzékelünk, amennyi küldve van számunkra, összhangban a minőség, mennyiség, a mélység a lehetőséggel, hogy felfogjuk ezt.