Kabbalisták mondták kategória bejegyzései

Részlet az „Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához” írásból

Az „Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához” első három bekezdésében azt magyarázza Báál HáSzulám, hogy mi viszi rá az embert, hogy a Kabbala tanját tanulja, dacára a számtalan előítéletnek, amelyek egyfelől a tanulás érdemességét kérdőjelezik meg, másfelől, amelyek a látszólag evvel járó veszélyhez kapcsolódnak:

1.]

„Így a mondandóm elején, nagy szükségét találtam, hogy ledöntsem ama vas falat, amely a Szentély lerombolásának idejétől, egészen e nemzedékünkig közénk állt és elválaszt bennünket a Kabbala Bölcseletétől, s amely már igen súlyosan ránk nehezedik és felébreszti a félelmet, hogy netalán még az kiveszne Izrael emlékezetéből.” Ez a válaszfal, forrása az emberiség minden szenvedésének, minden időben!” Báál HáSzulám pedig ezt akarja ledönteni.

„És lám, mikor – legyen az bárki – az evvel való foglalkozásról kezdek beszélni, az első kérdése mindenkinek az lesz: ’Vajon miért kell tudnom, hogy mennyi angyal van az Égen, és hogy hogyan hívják őket? Talán enélkül már nem tudnám az egész Tórát megtartani, annak legapróbb részletéig?” Magyarán az érintettek azt gondolják, hogy a Kabbala Bölcselete olyan dolgokról beszél, amelyeknek az életünkhöz semmi de semmi köze nincs, azaz, hogy elvont, távoli, az életünk számára jelentéktelen fogalmakról beszél. Azt gondolják, hogy a Kabbala Bölcselete misztikával és különleges gyógymódokkal azonos.

Majd utána a második kérdése: „Másodikként azt kérdezi, talán nem mondták már ki Bölcseink, hogy először a Talmudban és a törvénykezési kérdésekben kell, hogy az ember járatos legyen. No de ki csaphatná be önmagát azzal, hogy már a végére ért a Feltárt Tan tanulásának, s már csak a Rejtett Tan hiányzik a számára?”

Aztán a harmadik: „Harmadikként, fél, nehogy fanyarúvá váljék, csak mert ezzel foglalkozik. Mert már voltak olyan esetek, mikor a Kabbalával való foglalkozás miatt leltértek a Tóra útjáról. Ha pedig ez így van, vajon mi szükségem van nekem ilyen bajra. Vajon ki volna olyan bolond, hogy ok nélkül veszélybe sodorja magát.”Elfogadott azt gondolni, hogy aki a Kabbala Bölcseletét kezdi el tanulni, a Tóra és a Parancsolatok megtartásában meggyengül, lévén, hogy főként a szándék, s nem pedig a tett foglalkoztatja.

Majd aztán felmerül a negyedik kérdés: „Negyedikként, még azok is, akik kedvelik ezt a tanulást, egyedül csak a szenteknek, a Teremtő szolgáinak engedélyezik, hogy tanulják, s nem pedig, hogy mindaz, aki csak venni akarja a Nevet, jöjjön és csak vegye.” Az ötödik kérdés, a legőbb kérdés: „És szemeim látják, hogy mindazok, kik a nemzedékemben a Tórát tanulják, mind egy véleményen vannak, elemelik kezüket a Rejtett Tantól, és a kérdezőiknek is csak azt tanácsolják, hogy minden kétséget kizáróan inkább, hogy egy lap Gemárá-t tanuljanak, mintsem, hogy ezzel foglalkozzanak.”

 2.]

Az összes kifogás, amit a Kabbala tanulása ellen hoznak fel, abból ered, hogy nem értik mi a Teremtés végső célja. Mert abból kifolyólag, hogy nem látják át, mi a Teremtés célja, születnek az emberben az olyan dühvel teli kérdések, mint: “Mi az életem értelme?”, “Mi az oka a szenvedéseimnek?”, “Mi az életem célja?”.

Habár már minden nemzedéknek a tudósai megpróbálkoztak választ adni ezekre a kérdésekre, mégis, e kérdések még mindig csak előttünk állnak, és az agyunkat továbbra is zsigerlik, lealacsonyítanak bennünket, és csak a fájdalmat okozzák nekünk a válasznélküliséggel. Ezekre a kérdésekre rendszerint azt a megoldást szoktuk találni, hogy megfeledkezünk róluk és hadjuk, hogy sodródjunk az élet hozta áramlatokkal. Ezért a Kabbala tanulása csak olyanhoz illik, aki minduntalan megy, kérdezi ezeket a kérdéseket és keresi rájuk a választ.

Ezt Báál HáSzulám a következőképp írja le: “Valóban, ha nem figyelünk másra, mintsem egyetlen igen nevezetes kérdésre, biztos vagyok benne, hogy mindenezek a kérdések és kétségek eltűnnek majd a láthatárról, és ha a helyükre tekintesz, már nem lesznek ott. Azaz, ama dühöngő kérdés, amely minden földi halandótól elhangzik, nevezetesen: ‘Mi az értelme az életünknek?’. Magyarán, az életünk ezen néhány éve, amely annyira sokba kerül a számunkra – azaz, hogy a szenvedéseknek és fájdalmaknak a legnagyobb része, amit avégett szenvedünk el, hogy az életünk hátralevő részét valamiképp teljessé tegyük, íme, ki az, aki élevezi ezeket az éveket. Vagy még pontosabban, kinek nyújtok én élvezetet.

És ugyanígy az is igaz, hogy a nemzedékek kutatói már belefáradtak az elmélkedésbe. És tán mondani sem kell, hogy a mi generációnké – senki, de még csak gondolkozni sem akar róla. Mindezzel együtt, a tulajdonképpeni kérdés csak még nyomasztóbban és keserűbben él bennünk, mint valaha. Néha csak hívatlanul ránk tör, furkálja az agyunkat, és porig aláz bennünket, még mielőtt rátalálnánk a jól ismert trükkre, nevezetesen, tudatlanul sodródni az élet áramlataival, akárcsak tegnap.”

 3.]

Csakugyan, ennek a homályos relytéjnek a megoldásáról beszél az Írás: “Ízleljétek meg és lássátok, hogy az Örökkévaló jó!” … s ha ez így van, kénytelenek vagytok próbára tenni sikerességeteket a Kabbala tanulásában.

Az “Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához” (155. pontjában) Báál HáSzulám a Kabbala tanulásának különlegességéről ír:

“Esszerint, meg kell, hogy kérdezzük, ha ez így van, vajon mi okból köteleztek a kabbalisták minden embert arra, hogy tanulja a Kabbala Bölcseletét. Mert csakugyan, nagy dolog van benne, és méltó arra, hogy hirdetve legyen, ugyanis csodálatos, és végtelen “gyógyír” vár a Kabbala Bölcseletével foglalkozókra.

S noha érteni nem értik, amit tanulnak, azonban a nagy elszántságnál és vágyakozásnál fogva, hogy megértsék, felébresztik és magukra rendelik a lelküket Körülölelő Fényeket. Ez annyit jelent, hogy Izraelből minden embernek meg van ígérve, hogy előbb vagy utóbb, de eléri mindazokat a csodálatos észlelési szinteket, amelyeket a Teremtő még a Teremtés Gondolatában oda gondolt adományozni a teremtményeknek, hogy élvezhezzék azokat. S aki nem érdemelte ki ebben az életében, az majd kiérdemli egy másikban, és így tovább, mígnem beteljesíti a Teremtés Gondolatában róla kigondoltakat, ahogy az a Zohárban írva van, mint ismert.

És lám, egészen addig, míg az ember nem éri el a teljesség állapotát, mindazok a Fények, amelyek a jövőben el kell, hogy érkezzenek hozzá, Körülölelő Fényeknek minősülnek. Magyarán, már készen állnak a számára, s csak arra várnak, hogy az ember tisztává tegye a “befogadó-edényét”, hogy aztán pedig a már alkalmassá lett edényekbe öltözhessenek ezek a Fények.

Ennélfogva, az idő alatt is, mikor még hiányoznak neki az Edények, mikor ezzel a Bölcselettel foglalkozik, és felemlíti a Fények és Edények neveit, amelyek a lelke viszonyából nézve őhozzá tartoznak, íme, azok rögvest reá világítanak egy adott mértékben. Mindazonáltal, miután a hozájuk tartozó edények még nem lettek alkalmassá téve, ezért ezek a Fények anélkül világítják meg az embert, hogy közben a lelke bennsejébe öltöznének. Azonban az alkalomról alkalomra kapott világítás, mit a tanulás során szerez, az égiektől Kegyet vonz feléje, és a szentség és tisztaság Bőségével áraszja el, amelyek jelentősen közelebb hozzák az embert a teljsségének eléréséhez.”

A Kabbala jelentőségéről

A [spirituális] elérés a Rejtett Tantól kezdődik, és a Tóra többi részét csak ez után érik el. Majd legvégül pedig a Feltárult Tant érik el.” (Vilnai Gáon, Szidur)

“A tilalom, hogy nem szabad Kabbalát tanulni, csak 1490-ig volt érvényben. 1540-től kezdődően mindenkit bátorítani kell, hogy foglalkozzék a Zohár Könyvével, ugyanis csak a Zohár tanulása által éri meg az emberiség a spirituális megváltást és a Megváltó eljövetelét. Ezért aztán tilos kibújni a Kabbala tanulásának kötelessége alól.” (Rabbi Azuláj, “Or HáHámá”).

“[Mert] lehetetlen, hogy Izrael egésze, egytől-egyig ilyennyire nagy [spirituális] tisztaságnak örvendjék majd. Ez, egyedül csak a Kabbala tanulása által lehetséges, mely tanulás a legkönnyebb út valamennyi közül, és amely még a csekély tudásúak számára is elégséges. Ám nem így a csupán Feltárult Tannal való foglalkozás, mely által kizárólag csak a nemzedékek nagy kiválaszottjai, méghozzá nagy fáradozások árán tudnak csak megtisztulni – azonban nem így a nép java.” (Rabbi Jehuda Léjb HáLévi Áslág, „Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához”, 36. pont)

“Jaj azoknak, akik nem akarják a Zohár-t tanulni, mert ezzel csak szegénységet, háborúkat és szerencsétlenégeket hoznak a világra.” (Tikunéj Zohár;Tikun 30.)

“A Zohár Könyvének a tanulása mindenek felett áll, és előrébbvaló minden más tanulásnál.” (Rabbi Háim Joszef Dávid Azuláj – “HáHida”)

“A megváltás és a Megváltó eljövetele kizárólag a Kabbala tanulásán múlik.” (Vilnai Gáon, “Even Slomo” 3,11)

“A Zohár tanulása felett semmilyen korlát nem létezik …” (Hefec Háim)

“Ha a nemzedékem meghallaná a hangom, úgy már kilenc éves kortól kezdve Zohár-t tanulnának, és a “külső” bölcselet helyett így tennének szert az Isten-félelemre.” (a komárnói Rabbi Ájzik, “Nocár Heszed”)

“Mindenkihez szólok, [mondván]: mindenki, minden nap szenteljen az idejéből a Kabbala tanulására, mert ezen múlik a lelktek megtisztulása.” (Rabbi Jicchák Kaduri)