oktatás kategória bejegyzései

A gazdaság rejtett problémája – Elfogytak a nagy ötletek

A Wall Street Journal még tavaly év végén ezzel a címmel adott ki egy vezércikket: “Az amerikai növekedés stagnál, mert kifogytunk a jó ötletekből.”

Kabbalát tanulok. Évekkel ezelőtt vágtam bele, mert mint sokan mások, valami többet akartam az élettől. Csodáltam és kutattam egy univerzális értelmet és célt. A kabbala az, az egyik leggyakorlatiasabb életről szóló tanítás, amit találtam.
A kabbalisták az evolúciót kevésbé történelmileg, mint inkább egoista fejlődésként határozzák meg. A módszer azt mondja, hogy a történelem során, az egonk nőtt. Az ego a vágyunk a tudásra, a gondolkodásra, evésre, szaporodásra, az életre, hogy pénzt keressünk, és hasonlók. 200 évvel ezelőtt, az emberek inkább a túléléssel voltak elfoglalva, és kevésbé a karrierrel, sikerrel; röviden, ezekben az emberekben az ego kevésbé volt fejlett.
Ahogy az ego nőtt, úgy nőtt a társadalom is. A társadalmi fejlődésünk nagy részét az ego növekedése könnyítette meg. Ez fantasztikus volt, és létrehozta a mai társadalmat.
Azonban a kabbalisták azt mondják, hogy az ego elérte azt a pontot, ahol befejezte a növekedést, mert az élet nem csak a megszerezésről, feltalálásról és gyártásról szól. Az ember számára ez az életmód nem igazán fenntartható.
Azért említem ezt, mert erről szól a Wall Street Journal cikke. A kabbala valószínűleg azt mondaná, hogy a Journal írása helyes: A gazdaság bajban van, mert kifogytunk a nagy ötletekből.
De mi is akkor a megoldás?
Nos, az evolúció folytatódik, de nem ugyanabban az önző irányban. Ki kell fejlesztenünk a kapcsolatot az emberi lények között. A történelmünk jelentős részében, mi a matematikára, a tudományokra, a történelemre és hasonlókra összpontosítottunk, de többé nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak ezeken legyen a hangsúly. A természet azt mondja (nyilvánvaló módon), hogy nincs más választásunk, mint az, hogy kijavítsuk az emberek közötti kapcsolatot.
Nézzük csak Amerikára, fel van osztva politikailag, az egyik oldal olyan fajta gyűlöletet érez a másik iránt, amit a szüleink generációjában nem volt jelen. Ezt kifejezetten megfigyelhetjük a faji és vallási feszültségek esetében is. Figyelemre méltónak tartom azt, hogy egy ilyen fejlett társadalom, hogyan is lehet ennyire megosztott. Ez a gyűlölet nem fenntartható.
Ahogy haladunk a jövő felé, az emberek közötti kapcsolatok oktatása szükségessé válik. Ez az új ötlet, ami hiányzik. Az innováció következő szintje az emberi lények fejlesztése.
Via- Kabbalahblog.info – Peter C. írása

Az élet programja – 1. rész

Miért élünk, és mi a fejlődésünk célja?

Először nem rajtunk múlnak ezek, ahogy írva van: “Az ember nem a saját választása alapján születik, éli az életét, és hal meg.”
Nem tudjuk, mi fog történni velünk a következő pillanatban, ez egy áldás számunkra, mert nem a saját választásunk alapján születünk és éljük az életünket. Minden pillanatban a túlélésért küzdünk ebben a világban az adott körülmények között, ahogy azt élet ábrázolja nekünk. És ez jó így. Máskülönben teljesen össze lennénk zavarodva.
Az élet olyan keretek közé helyezi az embert, amit nem ő választott. Nem tudjuk, hogy a sors mit készített elő a számunkra, kivel kell ma találkoznunk, mi fog történni velünk a munkába menet, vagy otthon, mire számíthatunk a gyermekeinktől és a rokonainktól.
Nincs tudomásunk, hogy mik fognak megtörténni velünk, és amikor egy nap mindenféle szerencsétlenségek nélkül telik el, akkor hálásak lehetünk: “Köszönöm Istenem! Ez a nap jól ment! “

De kik vagyunk mi összehasonlítva a világegyetem végtelen számú csillagával és bolygóival? Apró bogaraknak tűnünk a világmindenséghez képest, akik másznak a Föld felszínén, akik egész életüket a túlélésért folytatott harcnak szentelik.

Mégis azt kérdezzük, hogy mi az életünk célja és a létezésünk értelmén aggódunk, a lehetőségen, hogy meghatározzuk a jövőnk körülményeit, igazgassuk a családunk sorsát, az emberekét, az országokét és az egész világét. Minden attól függ, hogy képesek vagyunk-e megkérdezni magunkat a fejlődésünk végső célja felől. Mi attól a szinttől függünk, ahonnan feltettük ezt a kérdést, és a kutatásaink is erre keresik a választ.
Van egy általános fejlődési program, ami működik a világban. Ha megnézzük közelebbről az életünket, látni fogjuk, hogy nem mi vagyunk azok, akik döntenek: egy mátrixban élünk. Ez a program működik rajtunk folyamatosan, beírja létünk új paramétereit és belehelyez minket a különböző külső és belső feltételekbe.
Megismerésünket elménk és szívünk belső tapasztalatai alakítják, a testi érzetek, és azok a dolgok, amiket magunk körül tapasztalunk. Ennek eredményeként folyamatosan fejlődünk és feldolgozzuk a belső és külső adatokat a program szerint, amit nem ismerünk.
A program a születésünkkor íródik belénk, és folytatódik a nevelésünkkor. Nem mi vagyunk azok, akik meghatározzák ezeket. Más szóval nincs semmilyen hatalmunk a döntéseink felett az életünkben. Látjuk, hogy egy fiú és egy lány “véletlenül” találkozik, házasságot kötnek és sok évig együtt élnek. Miért történt ez? Mi még erre az egyszerű kérdésre sem vagyunk képesek választ adni.
Amikor arra törekszünk, hogy megértsük életünk útját, az általános programot, ahogy a természet visz minket előre egy speciális cél felé, szükségünk van a Kabbala bölcseletére, hogy megtanuljuk, milyen cél felé is törekszünk, Az összes földi tudomány közül csak egy van, ami azt mondja, hogy az emberi fejlődés túl van az anyagi korlátokon, az az univerzum felett található.
A Kabbala az irányító és ellenőrző vektorokról beszél, amik Univerzumunktól kívülre erednek és befolyásolják a mi parányi világunkat, és az ott élő embereket.
A Kabbala az emberi lények különleges céljáról beszél, amit követnünk kell. A haladásunk jelen pillanatban tudattalanul zajlik, egy erő hatása alatt, amely kényszerít minket, hogy fejlődjünk.
Azonban ennek az evolúciónak az eredményeként, az emberiség elér egy állapotba, amikor az emberek dönthetnek arról, hogy folytatni kívánják-e a haladást öntudatosan, szándékosan, vagy sem.
Az egység növeli a vágyat, ezzel felhatalmazást ad számunkra, hogy elérjük a célt, amit a természet határozott meg nekünk.
Via – Laitman blog

Z-Nemzedék – A korrekció generációja

A hírekben (Media Polesye) olvashattuk, hogy az utóbbi időben az angol nyelvterületen a millenials (ezredfordulósok) generációja után egy új nemzedék formálódott, akikre cenntennials (azaz a századfordulósok) néven hivatkoznak. 
Úgy is hívhatjuk őket, hogy a Z-Generáció (ők azok, akik 1996 – 2000 után születtek). Ennél a generációnál fordul elő a történelem során az első alkalommal, hogy a szülők és gyermekek generációja között igen nagy mértékű különbözőség van.
A Z-generáció már az internet korszakába született. Nem emlékeznek milyen volt az élet az internetre kapcsolt készülékek nélkül, napi 8 óránál többet töltenek az okostelefonjaikkal, tabletjükkel és olyan természetesen használják az applikációiat mint, ahogy levegőt vesznek. A Z-generáció nem osztja szét a világot digitális, és valóságos részre, az életük simán átfolyik a képernyőre és vissza.
Ennél a generációnál figyelhető meg, hogy nem szeretnek sokáig koncentrálni, szükségük van arra, hogy rövid időn belül a maximális mennyiségű információt megkapják. Tanulmányaikat szoros kapcsolatban folytatják a technológiával, magától érteteődő számukra hogy a világhálót használva szerezék be a különböző témakörök tudásanyagát. A fejükben a tankönyv minden bekezdését a Wikipedia hiperhivatkozásai hatják át.
Ők globálisan gondolkodjanak, mert azonnal információt kapnak a világ minden tájáról. Ez a generáció az interneten kommunikál, emailt, hangulatjeleket, képeket használ. Mindennek gyorsan készen kell lennie, számukra a gyors munka fontosabbá válik, mint valaha.

Dr. Michael Laitman megjegyzése: Ez a generáció fogja megalkotni az alapját az ember és a társadalom korrekciójának. Emiatt születtek. Szükséges, hogy alkalmazkodjunk hozzájuk, hogy tanítsuk őket a korrekció módszerére a kabbala bölcselete alapján.
Via – Laitman Blog

Példa

Figyeljetek ide, ti vagytok a generáció vezetői, és emlékezettek, hogy a vezetők teljes szerepe abból áll, hogy a generációt összekösse a Teremtővel.

Emlékeztetnetek kell az embereket arra, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és hogy Ő “Jó, aki csak jót cselekszik”. Állandóan vonzzátok őket felfelé, és ne hagyjátok őket a jelenlegi szinten. Állandóan mutassatok nekik példát, mennyire nem egyeztek meg a generációval, nem egyeztettek ki velük mivel ti állandóan a “Nincsen más Rajta kívül”-höz kapcsolódtok.

Mindezt meg kell tegyétek, hozzá kell szoknotok mindehhez. A közöttetek levő kapcsolaton belül stabilizálnotok kell ezt az információt, ezt az állandó érzést, hogy ti egy érzelmi, agyi, mentális, és koncepció szintű kapcsolatban vagytok a világ Teremtőjével. És ti kizárólag ebből a kapcsoltból cselekedtetek. Mindez, vagy jobban, vagy kevésbé van rejtettségben, de minden ebből a kapcsoltból történik. Isten ments, hogy elszakadjatok ettől a kapcsolattól.

Beszélgetés Rav-val, 2014 augusztus 16.

A privát leckék nem fognak segíteni

Kérdés: Ad ön magánleckéket?
Michael Laitman válasza: Nem adok magánleckéket senkinek sem, mert az haszontalan.
Az embernek egy csoporttal együtt kell tanulnia, csak a barátaival való kapcsolatban hozhatja létre az erők azon rendszerét, amelyben elkezdi érezni és felfedezni a felső világot.
Tehát nincs semmi ok arra, hogy egyedül tanuljunk. A tanulás csak más emberrel együtt történhet. Legalább tíz embernek kell összegyűlnie ehhez. Ha megfelelő a kapcsolat közöttük, akkor kezdik el érezni a Teremtő erejét.
Kérdés: Önt mégis személyesen tanította a tanára. Mi változott manapság?
Michael Laitman válasza: Én egy sajátos program szerint tanultam, a történelemben vannak ilyen esetek. Később nem volt könnyű elmozdulnom a személyes tanulásból a csoportban való tanulásba. Meg kellett értenem, hogy mi is volt annak az oka, hogy nem csoportban tanultam, és miért kellet legtöbbször személyes leckéket vennem tanáromtól.
Ma azonban a magán leckéken való eredményes részvétel már nem lehetséges; egy olyan történelmi korba léptünk be, amelyben az egész emberiségnek fel kell emelkedni a felső világba. Így a személyes tanulás már nem vezet eredményre.
Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2015. szeptember 27. – Via Laitman Blog

Visszatérés az egyéghez

A boldogság az egységből származik, amiből feltárul az erő, amely az egész természetet irányítja. 
Hiszen az egész természetet egyetlen pontból indult ki, az Ősrobbanáskor. Ha összejövünk, a széthúzás helyett, egyre közelebb kerülünk ehhez az egyetlen, adakozó felső erőhöz, amely megteremtette az egész univerzumot, és minél közelebb kerülünk hozzá, annál több és több élvezethez tudunk jutni.
Ez az egy, egységes felső erő hozta létre az anyagot, ellenkező részecskékből, pluszból és mínuszból. Eleinte ezek a részecskék különböző irányokba repültek szét, szétszóródtak az Ősrobbanás következtében. Aztán elkezdtek kapcsolódni egymáshoz, mintha visszatértek volna ugyanolyan erővel, egységes formában, csak megújulva az anyagban.
Így az anyag elkezdett egyre jobban összekapcsolódni, míg végül a feltételek megfelelőek voltak az élet megjelenéséhez, megjelentek az élettelen, növényi, állati és emberi szintek. Az ember folytatja ennek az egységes erőnek a megközelítést, de teszi ezt az akaratának megfelelően, megértéssel, intelligenciával és tudatosan.
Tehát, először az anyag szétterjedt az Ősrobbanás egyetlen pontjából kitágult, majd éppen ezzel ellenkezőleg elkezdett összesűrűsödni, vissza az egységbe. Ha törekszünk erre az egységre, ha visszatérünk a forrásunkba, örömöt nyerhetünk belőle. Ma ez az elmélet erősödik és elfogadottá válik.

Hallucinációkat a drogok vagy egy új valóság elérése okozza?

Olyan korlátok nélküli állapotba kerülhetünk,
amiről egy drogfüggő álmodni sem mer.
Kérdés: Egy új film jelent meg a moziban nem olyan régen, amelyben a főszereplő egy nő, aki drogokat használ, az egész teremtést érzi, és beleolvad abba.
Michael Laitman válasza: Én nem is akarok beszélni erről, mert ez egy teljesen irreális világ, amit az ember sötét, ködös tudata teremt különböző vegyi anyagok hatása alatt, ami különböző illúziókhoz és fantáziákhoz vezet. Miért kellene beszélni ezekről a mesterséges állapotokról? Milyen problémát tudunk megoldani így? Mit tudunk elérni ezen a módon? Szükségtelen elképzelni, hogy drogok segítségével tudnánk valami másik valóságba jutni. Ez egy abszolút tévedés.
Bemutatni ezeket a drogokat könyvekben vagy filmekben nagyon hasznos azoknak, akik ezeket az anyagokat terjesztik. Ez az oka annak, hogy ilyen filmeket és törvényeket kreálnak, amelyek segítik a drogok legalizálását.
Az igazsághoz kell eljutnunk a mi valós életünkben. Végtére is, a természetnek megvan a saját célja, és a maga módja annak elérésére. De vagy egy tudatos módon megyünk át ezen, vagy az ütések befolyása alatt, akár látjuk-e ezt a célt, vagy egy kerülő úton megyünk, ahol a csapások vezetnek rá a cél eléréséhez vezető helyes útra, csak ennek megtalálása a probléma a fejlődésünkben.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy egy ember semmi miatt nem aggódik, kivéve az öröm és szenvedés miatt? Tud bármi másra gondolni?
Michael Laitman válasza: Persze, hogy amiatt. Mi abszolút állatok vagyunk, mert az ego irányít minket. A természetünk alapja egy vágy, hogy élvezethez jussunk, és ha hisszük, hogy mi pozitív impulzusok által vagyunk vezérelve, teljesen rossz irányba tapogatózunk, mert ezek az impulzusok is részét képezik a megszerzési és élvezet utáni vágynak.
Kérdés: Mit tehetünk annak érdekében, hogy felszabaduljunk ez alól?
Michael Laitman válasza: Egyszerűen meg kell tanulnunk helyesen kezelni azt, és akkor minden problémánk el fog tűnni.
Akkor racionálisan tekintünk majd a világra, magunkra, és az életre. Megértjük a természetünket, és hogy az ego kontrollált használatával egy örök, teljes, és korlátok nélküli állapotba tudjuk elvinni magunkat. Olyan információt kaphatunk az érzéseinkről és a harmóniáról, amiről egy drogfüggő álmodni sem képes. És ez lehetséges.

A KabTV “Beszélgetések Michael Laitmannal” című adásából 2014 augusztus 10. – Laitman Blog

Mit tanít nekem a Kabbala, és mit tehet értem?

A Kabbala tudománya egy egyedülálló módon beszél rólad, rólam, mindannyiunkról. Nem foglalkozik semmilyen elvont dologgal, csak azzal, hogyan jöttünk létre, és hogyan élhetünk a lét magasabb szintjén.
Egyrészt elmagyarázza a magasabb erők leereszkedését a Végtelen világból. A Végtelen világ a mi kezdeti állapotunk, és ott létezünk, a lelkek egységes rendszerében, teljesen összekapcsolódva. Másrészt a Végtelen világból tanulmányozzuk a világok sorrendjét, a Szfirákat és Partzufokat, ahogy leereszkednek a világba, amelyben élünk.
Sok kabbalista könyvet írt a fenti témákról, kezdve Ábrahám pátriárkától négyezer évvel ezelőtt, aki a Széfer Yetzirát (A Teremtés Könyvét) írta. A következő fontos munka a második században íródott Zohár könyve. A Zohárt követik Ari, a neves 16. századi kabbalista munkái. És a huszadik században jelentek meg a kabbalista Yehuda Áslág írásai.
Áslág szövegei a legalkalmasabbak a mi generációnk számára. Ezek, csak úgy, mint egyéb kabbalista források leírják a felsőbb világok szerkezetét, hogyan szállnak alább, és hogyan hozzák létre egymás után az alacsonyabb világokat, és hogyan jött létre a világunk, a világegyetem, a Föld, és hogyan alakult ki az élet. Megtanítják nekünk, hogy jött létre a rendszer, és hogyan ereszkedik le a mi világunkba, lehetővé téve számunkra, hogy elsajátítsuk a bejutás módszerét ebbe a mechanizmusba, és, hogy irányítsuk azt.
Mi, a legtöbb esetben a hat kötetes tankönyvet, a Talmud Eser Szefirotot (A Tíz Szfira Tanulmánya), tanuljuk, amit Yehuda Áslág írt. Úgy tervezte, mint egy tankönyvet, ami segítséget nyújt a kérdések-válaszok segítségével, anyagok, amelyeket ismételünk és memorizálunk, illetve magyarázatok, grafikák és rajzok felhasználásával. Ez, ha úgy tetszik a felső világ fizikája, amely leírja az univerzumot kormányzó törvényeket és erőket.
Ez az anyag fokozatosan átalakítja a tanulót, mert amikor keresi, hogy hogyan lehet belépni a tanultakba, és elkezdeni a spirituális világban élni, az ember fokozatosan alkalmazkodik az anyaghoz.
A Kabbala tudománya nem foglalkozik az élettel ebben a világban. Ehelyett azáltal, hogy azt ezt a rendszert tanulmányozzuk, elérjük azt a szintet, ahol azelőtt voltunk, mielőtt ide leereszkedtünk, és ez ugyanaz a szint, ahol mi majd a folyamat végén létezni fogunk, miután felemelkedtünk ebből a világból. Ez alatt az emelkedés alatt, a Kabbala tanulása megépít az emberben a rendszert, ami megegyezik a magasabb rendszerrel.
Ez a rendszer elkezdi szervezni, és megmutatni magát az emberben, aki el akarja azt érni, és aki e célból tanul. Csakúgy, mint egy csepp sperma, ami potenciálisan egy teljes emberi lénnyé, és ezt követően egy érett felnőtté növekszik, a Kabbala tudománya fejleszti a vágyunkat, hogy elérjük a létezés magasabb szintjét.
Eleinte csak egy parányi vággyal rendelkezünk, ami az úgynevezett “egy pont a szívben.” Ez a pont olyan, mint a jövő állapotainak embriója. A felső világ szerkezetének tanulmányozásával fejlesztjük az ezekben lévő “genetikai” információkat, és amint ez növekszik, a szerkezet hasonlítani kezd a magasabb szintű formákra bennünk.
Ez az oka annak, hogy a tanulás annyira kifizetődő. Még ha nem is értünk egyetlen dolgot sem abból, amit olvasunk, csak próbáljuk megérteni, hogy a kabbalista szövegek táplálják a szívben lévő pontunkat, a Magasabb Létező iránti vágyunkat, a pont elkezd nőni bennünk. Minél inkább növekszik, annál inkább érezzük az új teremtés megjelenését, egy új, és más érzését a világnak, ami bennünk található.
Ennek során a Kabbala tudománya lehetőséget ad nekünk, hogy érezzük a felsőbb világokat, és megértsünk mindent, ami történik velünk, és legfőképpen, hogy saját magunk ellenőrizzük ezt a folyamatot.

A csimpánzok képesek szeretni, de mi a helyzet az emberekkel?

Az nem véletlen, hogy társadalmunk egyre tömörebbé, zártabbá, homogénebbé válik. Ez egy természetes folyamat, amely bele van programozva a fejlődésünkbe.
Vizsgálódhatunk, analizálhatunk ennek figyelem bevétele nélkül is önmagunkat, de ez akkor is tény marad. Akár tetszik, akár nem van egy bizonyos fejlődési folyamata a természetünknek, ennek alá kell, hogy vessük magunkat. Mindez fel fog számunkra tárulni a közeljövőben.
Nincs más választásunk, mint megépíteni egy összekapcsolt, barátságos és együttérző társadalmat, amely a kölcsönös segítség nyújtásra és részvételen alapszik. Az ókori források, vallások, hitek mind azt mondják, hogy fejlődésünk végén elékezünk egymás szeretetéhez.
Azok az emberek, akik a természet egy távoli, eldugott szegletében élnek, távol minden embertől, mind ugyanezt mondják. Ők úgy érzik, hogy a természetből szeretet árad, és a természet mindenhez aggodalommal fordul, ami benne található. Mi azonban, akik az egoizmusunkkal kapcsolódunk egymáshoz, a saját önző szempontjainkon át tekintünk egymásra, nem is vesszük észre ezt a szeretettet, ami felén árad.
Egyszer Dr. Laitman beszélgetett Jane Goodallal, aki körülbelül 17 évig élt a csimpánzok között a dzsungelben; és Nobel-díjat kapott a kutatásaiért. Megkérdezte tőle, hogy mi a legfontosabb érzés, amit a csimpánzokkal való együttélés során megtanult, ott, ahol nem volt más ember rajta kívül, és amikor a csimpánzok már készek voltak elfogadni őt, mint saját fajtársukat. Ő azt válaszolta, hogy “A szeretet volt az, amit éreztem köztük. 
Annak ellenére, hogy mindig megpróbálják rendezni a problémáikat, és úgy tűnik, hogy civakodnak egymással, mindazt csak azért teszik, hogy felébresszék a szeretetet. Én egy idő után elkezdtem felfedezni ugyanezt a fákban, erdőbe, az égen, a földben … “.
Jane ezt a felfedezést tette, annak ellenére, hogy nem egy szentimentális személyiség. Az az ember, aki egy amerikai beton dzsungelből érkezett, és sok éven át a valódi dzsungelben lakott, neki lassan világossá válik, hogy az egész természet tele van szeretettel.
És itt most valóban egy hatalmas problémával nézünk szembe. Minden vallás, hit, és a különböző lelki irányzatok egyöntetűen kimondják, hogy az emberi lénynek meg kell valósítania az egyetemes egységet, ha nem is a szeretetet, de legalább a jó kapcsolatot egymás között, ami nélkül az emberiség egyszerűen nem létezhet a jövőben.
Ennek megvalósításához, végig kell mennünk ezen a folyamaton, annak érdekében, hogy szükségét érezzük a szeretet megvalósításának egymás között, hogy új kapcsolatokat hozzunk létre. Lehetetlen az embert erővel a szeretetre kényszeríteni! Pénzért bármit megvehetünk, kivéve a szeretetet. Lehetőség van, hogy megvásároljunk egyfajta udvarias hozzáállást, de a szeretet egy nagyon különleges érzés, teljesen különbözik minden más emberi érzelemtől!
Például úgy érzhetem, hogy egyre fontosabb vagy a számomra, mert rajtad keresztül tanulok, megértek valamit, és ezáltal elérek valami újat az életben. Kedvessé válsz a számomra annyira, amennyire azt a kívánt dolgot elérhetem a te segítségeddel. Így egy jó kapcsolat épül köztünk.
Köthetünk ilyen kapcsolatokat egymással, amikor szükségünk van bizalom kialakításához. Mert szükségem van rád, és neked szükséged van rám, így most a bizalom létezik köztünk, olyan mértékben, amilyenben én számíthatok rád. Azonban ha hirtelen jön valaki, aki többet fizet, és még több megelégedettséged és örömet ad neked, minden bizalom és hűség eltűnik közöttünk.
Ezért van az, hogy most egy szokatlan helyzetben találjuk magunkat. A fejlődés oda vezetett, hogy érezzük, hogy függünk egymástól, és meg kell alapoznunk, és ápolni a jó kapcsolatokat egymással, olyan mértékben, hogy szeressük egymást! Ellenkező esetben nem lesz megfelelő bizalmunk egymás iránt, ami pedig szükséges, hogy egy jó életet biztosítsunk magunknak napjainkban.

Via – Kab TV “Egy új élet” 2012-03-01 – laitman.com

Az adakozás művészete

Mi az adakozás művészetét a külső publikummal végzett cselekedeteinken keresztül érjük el. Amennyiben vannak gyermekeid, megérted mit is jelent anyának, apának lenni, hogy mekkora erőfeszítés igényel mindez. Szívedből, intellektusodból és aggodalmaidból mennyi mindent kell bele adnod.

Ugyanez vonatkozik a mi esetünkre is, amikor kimegyünk, hogy a külső publikummal egyesüljünk, bizonyos értelemben életet adunk nekik. Amikor ők hozzánk csatlakoznak, az még rosszabb, még nehezebb lesz, mintha a gyermekeink lennének. Mindezt megígérhetem nektek. Azt kérdezitek mit kezdjetek velük? Még nem értitek, hogy ajtóitokon fognak dörömbölni éjjel a reggeli lecke előtt, teljes függőségben érzik majd magukat tőletek.

Hogyan lehetséges az ajtókat bezárni amikor érzelmek ébrednek fel? Hogyan lehetséges akkor eltávolodni egymástól? Hogyan lenne lehetséges, hogy ne figyeljünk oda egymásra? Amikor bizonyos érzelmeket ébresztek fel bennük, akkor azt követelik majd, hogy megfeleljetek mindannak amit bennük felébresztettetek.

És akkor ti ezerszer jobban aggódtok majd annál, mint, ahogy gyermekeitekért aggódtatok. És az vonzza majd ránk a Körbevevő Fényt, mely megadja majd nekünk az érzést, az értelmet, közöttünk, és a Teremtővel, valamint a publikummal végzett munka művészetét. Az a fény, mely a Teremtőtől rajtunk keresztül a külső publikumhoz érkezik szervez majd meg mindent.

Én semmit sem tudok arról mit is mondok majd egy pillanattal később, vagy hogy mit is teszek majd. Minden felülről érkezik. Nekünk csak ezt a folyamot kell megnyitnunk. Mindez megtörténik velünk minden egyes leckén. Ki tudja miről is szól majd a következő lecke? Senki sem tudja. Mindez nem olyan, mint ami egy előadás vagy kongresszus során történik. Ott legalább előre tudok valamit, de a szokásos reggeli leckéknek az alapján kell történnie, zajlania, ami velünk aktuálisan történik.

Forrás: Sviva Tova – Shabbat lap 2013-10-18