Rabash kategória bejegyzései

Mindenki segítette a barátját

Baruch Shalom HaLevi Ashlag – Rabash

Mindenki segítette a barátját
1984. 4. cikk

Meg kell értenünk azt, hogyan tudunk segíteni a barátainknak. Ez a dolog akkor okoz nehézséget, ha a barátaink különböznek tőlünk. Például ha ők szegényebbek vagy gazdagabbak, bölcsebbek vagy bolondabbak, gyengébbek vagy erősebbek. De akár olyan helyzet is előfordulhat, hogy mindegyikük gazdagabb, okosabb, vagy erősebb, mint mi, akkor hogyan segíthetünk rajtuk?
Látjuk, hogy van egy dolog, ami mindenkiben közös – a hangulat. Azt mondják, “Ha aggodalom van az ember szívében, hadd beszéljen róla másokkal.” Ez azért van, mert a jó hangulat vonatkozásában sem a vagyon, sem a műveltség nem segít.
Sokkal inkább az ember maga az, aki segíthet a másiknak, hogy rosszkedvűségét feledtesse vele. Meg van írva: “Az ember nem szabadítja ki magát börtönéből.” A barátunk képes csak emelni a lelkünket.
Ez azt jelenti, hogy az ember barátja emeli őt az maga állapotából az elevenség állapotába. Csak ezután kezdi el az ember visszavásárolni az élet és a bőség erejét és bizalmát, majd elkezdi érezni azt, hogy a cél egyre közelebb van már hozzá.
Tehát mindenkinek figyelmesnek kell lennie, valamint azon kell gondolkodnia, hogyan tud segíteni a barátjának lelkének emelésében. Mindenki képes megtalálni azokat az üres helyeket a barátjában, amiket lehetősége van kitölteni.

Semmi más, mint a többiek

Mikor kezditek elfogadni a Reformáló Fényt? A Reformáló Fény csakis a többiekkel való kapcsolat érdekéében tett erőfeszítés eredményeképpen jön. A többiekkel való kapcsolat eszközei mechanikusak, egyszerűek, mint sok dolog, amiket már most tesztek. Amennyiben nem teszitek ezeket, az persze más kérdés, de ti már készen álltok. 

Ez az, amit a kezetekbe kaptatok, elvezettek titeket egy csoportba és azt mondják, “Vedd magadhoz”, szóval vegyétek magatokhoz. Ezen erőfeszítések eredményeképpen elkezditek majd érezni hogy mennyire bennük vagytok foglaltatva, hogy mindenkiben már létezik a barátok szeretetének kezdete. És amikor mindenki képes benyomást kapni a többiektől, akkor tízszer annyit kap. Létezik egy ilyen cikk a szociális cikkek között, Rabash első cikkei között, hogy minden azon múlik, hogy vajon egy vagy két nullát teszel magad elé. Minden azon múlik, hogy az ember hogyan hajtja meg fejét a közösség előtt, bár valójában ez nem azt jelenti, hogy “mintha”. 

Mindez akkor történik, amikor az ember megpróbálja megérteni és érezni, hogy neki valóban nincs semmivel több, mint a többieknek, és azt akarja hogy a Fény ebbe (a közösségbe) ragyogjon, mivel a közösség a Shechina (Istenség). Amennyiben nem így érzel, hanem ehelyett azt érzed, hogy te magasabb vagy, akkor úgy ülsz az egodon, mint egy zsákon, és nem akarom mondani, hogy mi is van abban a zsákban… Te büszkén ülsz azon, miközben az egy kicsit büdös…

Reggeli lecke 2014 augusztus 18.

Nincs szünidő a spiritualitásban

Kérdés: Hogyan tudjuk növelni a fejlődésünk sebességet? Mitől függ ez?
Michael Laitman válasza: A fejlődésünk megfelelő sebességét elsősorban azon képességem határozza meg, hogy mennyire folyamatosan érzem a belső rendszert magam előtt, amelyben az összes barátom a csoportban egyként kapcsolódik. Én vagyok az egyetlen, aki ezen a köteléken kívül létezik, és el kell határoznom, hogy kapcsolódnom kell velük, megtalálva ott a korrekció erejét.
És akkor meg kell vizsgálnom az összes vágyam, és gondolatom annak érdekében, hogy megértsem, hogy akár képes leszek, mint egy pók, körbeszőni mindannyiunkat ezer szállal, tehát a barátaimhoz kötni magam olyan erősen, amennyire csak lehetséges.
Kérdés folytatása: És ki határozza meg a tempót?
Michael Laitman válasza: A te erőfeszítéseid határozzák meg a tempót. Sőt, abban a pillanatban, amikor egy spirituális akció véget ért, az a következő lépés kezdete. Nincs szünidő a spiritualitás.
Via – Napi kabbala lecke – 2011. március 11. – Rabash írásai

Szent Szövetség és az Arvut

Szent Szövetség

A személynek egy különleges viszonyt kell létrehoznia másokkal, akik el akarják érni a célt, és utána pontosan végre kell hajtaniuk mindazt, amiben megegyeztek.
A feltételek nagyon tiszták és egyszerűek: mindenkinek inspirálnia kell a többieket, és együtt kell lennie mindenkivel, hogy a közöttük levő kapcsolat kölcsönös legyen. Mivel mindegyikőjük megérti majd, hogy egy közösség tagja, mindegyikőjük felelősnek érzi majd magát abban, hogy a többieket is arra inspirálja, hogy azok a közösségben benne legyenek foglaltatva, hogy mindenki úgy érezze eladta magát a közösségnek. 
Legvégül, a közöttük levő szoros kapcsolaton keresztül, bár lehet hogy mindez csak egy pár embert érint – százakra, ezrekre nincs szükség – és amikor létezik közöttük olyan kapcsolat, ahol az egyik támogatja a másikat, és saját pozitív példáján keresztül inspirálja őt, akkor elkötelezettséggel és szükségszerűséggel rendelkezik, hogy barátját inspirálja, még akkor is ha valójában nem akarja azt. Akkor ezzel a személy kétszeresen nyer. 
Megadja magát a barát felé, és közben barátját inspirálja. Ez az, ahogy mindketten haladnak előre. Egyszer így, egyszer úgy, vagy mindketten együttesen, ez az, ahogy haladnak előre a Teremtő által felállított feltételeknek megfelelően. Amennyiben ezért sóvárognak, akkor képesek szövetséget kötni, feltételeket szabni maguknak. És akkor ez a szövetség egy szent szövetséggé válik, mivel ők a szentséget, az adakozást akarják elérni, a Teremtő elérését akarják elérni egymás között.
Ennél fogva szükségük van arra, hogy a közöttük levő kapcsolat pontosan a Teremtő tulajdonságával rendelkezzen, azaz hogy az rajtuk kívül legyen. Hogyha az rajtuk kívül van honnan tudhatják azt hogy az rajtuk kívül van? Ki kell lépniük magukból és el kell kezdjenek terjeszteni, nincs más választásuk.
Arvut
Léteznie kell egy elkötelezettségnek, melyet mindenki valóban aláír. Ezek után meglátjuk majd, hogy a személy milyennek tűnik másoknak helyzetének, viselkedésének, külső megjelenésének megfelelően. 
Minden egyes pillanatban a személynek úgy kell mutatnia magát, hogy magasztos hangulattal rendelkezik, és lángol benne a spirituális cél, ami őt egyre előre hajtva. Készen áll arra, hogy mindenkinek megmutassa mekkora mértékben adja meg magát a közösség előtt, és hogy készen áll arra, hogy a többieket maga mögött húzza. 
Rabash és Báál HaSzulám újra és újra írtak erről. Az összes Kabbalista írt erről. Összességében mindennek a megvalósítása nagyon egyszerű. Nyilvánvalóan én képtelen vagyok erre egyedül. Ti is nagyon sok mindent próbáltok, nagyon sok energiát fektettek ebbe, de nem a jó helyen. Mindenki csak arra gondol, “majd tanulok egy kicsit, majd egy kicsit jobban odafigyelek, lehet hogy elmulasztottam valamit…” ahelyett, hogy az Arvut-on dolgoznátok, ezért nincs sikeretek. 
Lényegében az ok nagyon egyszerű, mindenki újra és újra hall az Arvut-ról, erről a szövetségről, de aztán folytatja tovább anélkül, hogy aláírná ezt a szövetséget. 
Hogyan írjátok alá ezt a szövetséget? 
Egyszerűen csak bele kell abba egyezni, hogy “Ettől a pillanattól kezdve én aláírom.” Mindez azt jelenti, hogy valóban belül, az Arvut formájában kapcsolódom hozzájuk. Abban a pillatanban, ahogy ezt elfogadja, láthatóvá válik ez a személyen.
Via – shabbat lap – Rabash írásai – 2015-02-20

Rabash 1984. 1. cikk

Rabash 1984. 1. cikk

A közösség célja (1)

Mi azért gyűltünk össze itt, hogy létrehozzunk egy közösséget mindazok
számára, akik Baal HaSulam útját és módszerét kívánják követni, azt az utat,
amely által felemelkedhetünk az ember szintjein és amelynek
eredményeképpen nem maradunk meg állatként, ahogy azt bölcseink
mondták (Yevamot, 61a) a verssel kapcsolatban: „És ti vagytok az Én
bárányaim, az Én legelőim bárányai, ti emberek vagytok”. Rashbi azt mondta:
„Titeket “embernek” nevezünk és a bálványimádók nincsenek embernek
nevezve.”
Hogy megértsük az ember érdemét, most nekünk egy verset kell hozzunk
bölcseink szavaiból (Berachot, 6b), azzal a verssel kapcsolatban, „A dolog
lényege, melyet mindannyian meghallottunk: Féljed az Istent és tartsd meg
az Ő parancsolatait; mivel ez a teljes ember” (Ecclesiastes, 12:13). És a
Gemarah megkérdezi: „Mit jelent az, hogy “mivel ez a teljes ember”?
Rabbi Elazar azt mondta: “a Teremtő azt, mondta ‘a teljes világ csakis ezért
lett megteremtve’. Ez azt jelenti, hogy a teljes világ csakis az Isten félelmére
lett megteremtve.”
Mégis, nekünk meg kell értenünk, mit is jelent az Isten félelme, mi ez az ok,
amelynek érdekében a világ meg lett teremtve? Mivel a bölcseink összes
szavaiból mi megtanuljuk, hogy a Teremtés célja az volt, hogy a Teremtő
hasznot hajtson teremtményei számára. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő
boldogságot akart adni a teremtményeknek, hogy ők boldognak érezzék
magukat a világban. És itt a bölcseink azt mondják ezzel a verssel
kapcsolatban „mivel ez a teljes ember”, azaz, hogy a világ Teremtésének az
oka az Isten félelme volt.
De annak megfelelően, ami a „Matan Torah”, című esszében lett
elmagyarázva, az oka annak hogy a teremtmények nem képesek megkapni
az élvezetet és a boldogságot, még akkor is ha ez volt a Teremtés alapvető
oka, az a formák különbsége a Teremtő és a teremtmények között. A Teremtő
az egy adakozó és a teremtmények pedig megszerzők. De létezik egy
szabály, hogy az ágak hasonlóak ahhoz a gyökérhez, amelyből megszülettek.
És mivel nincsen megszerzés a mi gyökerünkben, mivel a Teremtőben
semmilyen hiányosság nem található és nincs semmire szüksége, hogy
valamifajta hiányt, vágyat kielégítsen magában, az ember kellemetlenséget
érez, amikor neki megszerzőként kell viselkednie. És ezért van az, hogy
minden egyes személy szégyent érez, amikor a szégyen kenyerét eszi.
Hogy ezt korrigáljuk, a világnak meg kellett teremtődnie. Olam, (világ) azt
jelenti He’elem (rejtettség), azaz a boldogságnak és gyönyörűségnek
rejtettnek kell maradnia. Miért van ez így? A válasz erre az, a félelem
számára. Más szóval az történik hogy az ember féljen felhasználni
megszerzés iránti edényeit, melyeket úgy hívunk, „önszeretet”. Ez azt jelenti
hogy a személynek meg kell akadályoznia azt, hogy élvezeteket kapjon,
mivel azokra epekedik, és erőt kell gyűjtenie, hogy felülemelkedhessen
epekedésén, vágyakozásának vágya tárgya, célja fölé.
Ehelyett a személynek olyan élvezeteket kell kapnia, mely elégedettséget
okozhat a Teremtő számára. Ez azt jelenti hogy a teremtmény adakozni akar
majd a Teremtőre, és félni fogja a Teremtőt, fél attól, hogy saját maga
számára szerezzen meg, mivel az élvezet megszerzése – amikor a személy
a saját érdekében szerez meg – az eltávolítja őt attól hogy a Teremtőhöz
csatlakozhasson.

Ennélfogva amikor egy személy végrehajtja a Teremtő Mitzváját,
(parancsolatát) akkor arra kell irányulnia, hogy ez a Mitzva számára tiszta
gondolatokat hozzon, hogy ő adakozzon a Teremtő számára azáltal hogy
megtartja az Isten parancsolatát. Ez úgy van, ahogy a bölcseink mondták,
„Rabbi Hanania Ben Akashia mondja, ‘a Teremtő meg akarta tisztítani Izraelt;
ezáltal Ő nekik számtalan Tórát és Parancsolatokat adott.„
És ezért van az hogy mi összegyűlünk itt – hogy létrehozzunk egy olyan
közösséget, ahol mindannyian a Teremtő számára való adakozás szellemét
követjük. És hogy elérjük a Teremtő számára való adakozást, nekünk az
ember számára való adakozással kell kezdjünk, amelyet úgy hívunk, hogy
„mások szeretete”.
És a mások szeretetét csakis saját magunk énjének a visszavonásával tudjuk
elérni. Ezáltal egyrészről minden egyes személynek alacsonynak kell éreznie
magát, és másrészről büszkének kell éreznie magát azáltal, hogy a Teremtő
megadta nekünk ezt a lehetőséget, hogy egy olyan közösségben legyünk,
ahol mindegyikőnknek csak egyetlen célja van: hogy az Istenség közöttünk
legyen.
És bár mi még nem értük el ezt a célt, már rendelkezünk a vággyal annak
elérésére. És ezt ugyancsak értékelnünk kell, mivel bár mi az út kezdetén
vagyunk, mi reménykedünk abban hogy elérjük a magasztos célt.

Napi szándékot küldte: Hermann Zsolt