Shabbat lap kategória bejegyzései

A csoport olyan, mint egy Mikve

Az erőfeszítés a csoporton belüli kapcsolatot jelenti. 

Minden más, amit teszünk csakis a kapcsolatra kell hogy irányuljon. Terjeszthettek, ahogy azt tegnap tettétek, valóban későn jöttetek vissza és most fáradtak vagytok. Ma látom, hogy így érzitek magatokat. Valóban lehet azt látni, hogy ki az, aki terjeszteni volt és ki nem. Mind hangulatának, és fáradtságának megfelelően. 
A lényeg nem a terjesztésbe befektetett erőfeszítés, hanem hogyan kapcsoljátok össze a terjesztésbe fektetett erőfeszítést a csoporton belüli kapcsolattal. Ez a legfontosabb. A külső nyersességet (Aviut), Reshimót a csoportba kell hogy behozzátok, még azokat a vírusokat is, amiket ott összeszedtek, mindent a csoportba kell, hogy hozzatok. Nem kell, hogy mindezt elmondjátok nekik, de ez az élet. 
Ti mindazokat a csoportbeli kapcsolatok segítségével korrigáljátok, még erősebben, mint korábban, mielőtt elkezdtetek volna terjeszteni. Mindez azt jelenti, hogy reggel, te a csoportban találod magad, és este, kimentek a külső terjesztést végezve, ott hatalmas erőfeszítést téve. Ti összekapcsolódtok másokkal, erőfeszítést tesztek, hogy belemerüljetek a közösségbe, hogy integrálódjatok az ő hiányosságaikkal, problémáikkal, hibáikkal, és bűneikkel, mintha arra ők mind kényszerítve lennének. Így tesztek mindennel kapcsolatban. 
Ezek után ezt elhozzátok a csoportba másnap reggel, és oda belehelyezitek mindazt, amit a külső környezetbe való belemerülésből kaptatok. Most vissza helyeztétek magatokat a csoportba, behatoltok a csoportba mindazzal a mocsokkal, és azt a csoportban korrigáljátok. Ezt jelenti az, hogy érdemet adtok a közösségnek. 
Szóval a csoport olyan, mint egy Mikve. Te kimész a külső környezetbe, magadhoz veszed a különböző problémáikat, hibás gondolataikat, hibáikat, azt a világnézetet, hogy a probléma az a Hamasz, és nem a Teremtő, mintha a probléma a világ vezetőitől eredne. Megérkezel mindazokkal a dolgokkal, melyek károsak számukra, magaddal hozva félelmeiket. Te eléred a közösséget, és behatolsz velük együtt egy ideális belső közösségbe, ahogy azt most látni akarod. 
Te igazolni akarod a Teremtőt, te mindent Ő rá helyezel, meg az egódra, a te korrigálatlan, vagy korrigált megszerzés iránti vágyadra, attól függően, hogy éppen milyen szinten vagy. Eléred a kazánt, ahol valóban mindent korrigálsz, és utána ismét kimész. Aztán azokon a dolgokon keresztül, amiket kívülről magadba szívsz, majd behozol és darabokra szedsz, ezeken a “rajtaütés szerű csapásokon” keresztül korrigálod a külső környezet. 
Az soha nem lesz képes magát korrigálni, hanem csak arra képes, hogy egyre inkább hozzátok csatolja magát. És mindez csak rajtatok múlik. A külső környezet átadja magát nektek, “Kérlek tedd meg ezt értem”, mint egy kisgyerek, mint egy kisbaba. Ők többre nem képesek. Majd sokan lesznek, akik aktívan csatlakoznak hozzánk. De a többség számára a lényeg megmarad így.

*Mikve – spirituális fürdő


Via – Reggeli lecke 2014/08/28

A felvonó felfedezése

Elég számunkra, ha csak magunkra gondolunk a kongresszus során. Persze beszélünk majd a többi emberről és a Teremtőhöz vezető útról, mivel lényegében ez az, amit Ő elvár tőlünk, hogy Ő felemelhessen minket.
De ez egyrészt van így. Másrészt abszolút elégséges számunkra, ha összekapcsolódunk, még akkor is, ha mindez nem sikerül az egész kongresszus során, vagy az összes barát között, mivel végül is mindenkinek meg van ugyanaz a lehetősége.
De legalább létezik majd egy bizonyos belső mag, mely keményen befektetett, egy mag, melyet nem vizsgálunk majd, hogy ki az, mi az, de egy mag mely befektetett, és felkészíti magát a kongresszusra. 
Azért gyűlik össze, hogy összekapcsolódjunk, mivel csak ott, a kapcsolaton belül találhatjuk meg a felvonót. A Reformáló Fény a csoport központjában található csak meg, ott található maga a Teremtő is, ahol a Végső Korrekció található, minden ott van.

Reggeli lecke, 2014 szeptember 4.

Egyetlen dolgot kell csak tudnom …

A sikert a kapcsolat eredményezi.
Egyetlen dolgot kell csak tudnom, hogyan kapcsoljam a csoportot össze a céllal?
– Levest akarok enni.
– Ok, adjál nekem egy tányért!
– Nincs tányérom.
– Akkor hogyan akarsz enni? 
A “tányér” a csoport. Ennyi. Saját magad semmivel nem rendelkezel amivel kaphatnál bármit is!
Szóval, hogyan kapcsolhatjuk a csoportot össze, és magukat a csoporttal olyan szorosan, hogy elérjük célunkat, felfedjük a Teremtőt?
Még mindig azt hisszük hogy létezik bennünk, saját magunkon belül valami fajta befogadó edény, valami hely. Semmilyen hely nem létezik a személyen belül. Egyetlen fekete pont az egész, hogyan létezhetne azon belül bármilyen képesség a megszerzésre a fekete ponton túl?
De mindez már működik. Látom. Lassanként, apránként, elkezdtünk efelé haladni. 
Nézzétek mit értünk el Sochi-ban, mi az amire Piter-ben készülünk, meg a többi helyen egyidőben, a világ minden részén. Az elért sikereket az egymással való kapcsolatunk eredményezi. Ez egy nagy siker. Ez már valóban egy elszakadás a létrához vezető egyéni, materiális, földi úttól. Ti már elkezdetek, akaratotok ellenére a csoporthoz kötődni, és lassanként, lépésről lépésre egyre közelebb kerültök, és ahogy eléritek az első kapcsolódási pontot, eléritek a létra legalsó fokát.

Napi Iránymutatás – 2014. szeptember 11. – shabbat lap

Védelem az egó ellen

A barátaimmal egy bárkát kell hogy építsünk egymással való viszonyunkon keresztül, hogy mindannyian képesek legyünk megszabadulni egónktól. Mindegyikőnk csakis azon keresztül lesz majd képes kiemelkedni egójából, amekkora mértékben képes magát lenullázni, azaz képes legyen az egó lenullázása felett összekapcsolódni. 
Ezáltal építi a bárkát, és a bárkának semmi más tulajdonsága nincsen minthogy az védelmet nyújt az egó ellen. De mindez nem a személyes egómat jelenti, azt az érzést, hogy én magam egy önző személy vagyok mindenfajta dologgal kapcsolatban, amit magamról képes vagyok megállapítani – ehelyett csak arról az egóról beszélünk, mely a közöttünk levő kapcsolatot zavarja. 
Minden csak a kapcsolatról szól, ez az, ami nagyon fontos. Nekünk semmilyen más vágyat nem kell korrigálnunk csak azt, ami a kapcsolatra vonatkozik, azt zavarja. Ez az a vágy melyet kiválasztunk, csak ezt kell korrigálnunk. 

Minden más állati vágyaimra vonatkozik, az állatomat nem kell korrigálnom. “Menj a mesteremberhez aki engem teremtett” (Taanit 20a), a Teremtő teremtett engem ilyen formában, ennyi az egész. Lehet hogy türelmetlen vagyok, könnyen felindulok, szörnyen elviselhetetlen vagyok, vagy állandóan főnökösködök mások felett, amennyiben ez nem tartozik a közöttünk levő kapcsolatra, hagyjuk mindezt figyelmen kívül. 
Nem szabad ahhoz hozzányúlnunk. Nem szabad erőszakoskodnunk azzal a természettel, amivel meg lettünk teremtve, még azzal sem, ahogy fel lettünk nevelve, amilyen oktatást kaptunk, vagy hogy az mire szolgált. De amikor elkezdünk kapcsolódni, a csoporton belül, az az a hely lesz, ahol tisztáznunk kell mit is kell korrigálnunk.

Reggeli lecke, Rabash írásai, “Mi az özönvíz a munkában” 2015 január 26.

Alkalmazkodás

Meg kell értsük problémánkat a Felső Világhoz való alkalmazkodásunkkal kapcsolatban, mi nem ismerjük azt, nem érezzük azt.
Ebben a világban megkaptuk azt a lehetőséget, hogy alkalmazkodjunk a Felső Világhoz azáltal, hogy alkalmazkodunk a hozzánk legközelebb eső környezethez. Ez nem azt jelenti, hogy én a családban, a rokonokkal dolgozom ezen, vagy hasonló. Én velük nem vagyok képes ily módon játszani. 
De minderre képes vagyok a barátokkal, azaz nekik ugyanarra van szükségük mint nekem. Ezáltal létezik egy bizonyos kölcsönös kommunikáció közöttünk. Mindegyikőnk képes magát finoman hangolni oly módon, hogy magára vonja a Reformáló Fényt, mely megváltoztatja a személyt, és a spirituális világba való bejutásra képessé teszi őt. 
Azok akiket “barátoknak” nevezünk, azok megértik, hogy miért vagyunk kapcsolatban egymással. A Teremtő rendezte azt úgy, hogy mi így összegyűljünk, Ő vezetett el mindegyikőnket a csoporthoz, a tanárhoz, a könyvekhez, mindenhez. 
Amennyiben mi mindezt felhasználjuk saját egónk ellenében, minden lehetőséget felhasználva, akkor bizonyosak lehetünk abban hogy elérjük a Teremtő felfedezését, felfedezzük a spirituális világot.
Reggeli lecke, Rabash írásai, “Az értelem feletti hitről szólva”, január 23.

A Kegyelem Ideje

Mi most hatalmas, esszenciális változásokon megyünk keresztül. Érdemes minderre odafigyelni, próbáljatok meg érzékenyebbé válni arra, hogy mi is történik velünk, hogy mi megy rajtunk keresztül.

Ezek az idők nagyon – nagyon hasznosak, hatékonyak. Hogyan mondjuk ezt? Érdemes gyorsan haladni, nagyon minőségileg. Én valóban kívánom nektek, javaslom nektek, hogy jól figyeljetek oda arra, mi is történik minden egyes pillanatban a világban és közöttünk. Próbáljatok meg így kommunikálni együtt, felfelé.

Ez az időszak semmi máshoz nem hasonlítható, és ki tudja, hogy lesz-e még egyszer ilyen. Ezek olyan idő, melyek jönnek, elmúlnak, jönnek és mennek. Most a kegyelem idejében vagyunk. Kifejezetten most Purim előtt, ez egy nagy kegyelem ideje. Szóval kérlek titeket hogy figyeljetek oda arra ami velünk történik, mi történik a világban, arra, hogy ez az időszak mennyire értékes, támogató, erősítő, minket előre segítve, és hogy mennyire érdemes ezt az időszakot megfelelően kihasználni.

Legyen Így
Létezik az Arvut koncepciója? Megpróbáltál a barátokkal összekapcsolódni? Valami létezik abból a kapcsolatból? Azzal a szándékkal jöttél ide hogy a barátokat inspiráljad, hogy adakozzál nekik, hogy értük aggódjál? Valaha elértél ilyen formát itt? Vagy azért jöttél hogy hallgassál és megkérdezzed, “Mikor kapok már valamit?”

Úgy tűnik mély zsebeid vannak, melyeket meg akarsz tölteni. Hallgasd meg, amit mondanak neked annak érdekében, hogy valóban megkaphassad, amit a Kabbala Bölcselete képes neked adni.

Lehet, hogy rossz helyen jársz. Amennyiben akarsz valamit kapni, menjél a tőzsdére, vagy a piacra. Itt olyan helyen találod magadat, ahol a Teremtőt az adakozó edényekben fedezik fel, ennyi az egész.

Szóval ne tegyél fel többé olyan kérdéseket, amiket most kérdezel. Csak hallgass meg minket, majd utána figyeld meg, ami körülötted történik. Lehet, hogy te teljesen rossz úton jársz. Mindezt nem csak neked mondom, hanem a többieknek is.

Az Arvut ideálja az valami kötelező dolog, és annak gyakorlatba helyezése nagyon egyszerű. Senki sem állít meg téged, egyszerűen csak csináld. El kell kötelezned magad ennek megfelelően.

Via – shabbat lap – Rabash írásai – 2015-02-20

Szent Szövetség és az Arvut

Szent Szövetség

A személynek egy különleges viszonyt kell létrehoznia másokkal, akik el akarják érni a célt, és utána pontosan végre kell hajtaniuk mindazt, amiben megegyeztek.
A feltételek nagyon tiszták és egyszerűek: mindenkinek inspirálnia kell a többieket, és együtt kell lennie mindenkivel, hogy a közöttük levő kapcsolat kölcsönös legyen. Mivel mindegyikőjük megérti majd, hogy egy közösség tagja, mindegyikőjük felelősnek érzi majd magát abban, hogy a többieket is arra inspirálja, hogy azok a közösségben benne legyenek foglaltatva, hogy mindenki úgy érezze eladta magát a közösségnek. 
Legvégül, a közöttük levő szoros kapcsolaton keresztül, bár lehet hogy mindez csak egy pár embert érint – százakra, ezrekre nincs szükség – és amikor létezik közöttük olyan kapcsolat, ahol az egyik támogatja a másikat, és saját pozitív példáján keresztül inspirálja őt, akkor elkötelezettséggel és szükségszerűséggel rendelkezik, hogy barátját inspirálja, még akkor is ha valójában nem akarja azt. Akkor ezzel a személy kétszeresen nyer. 
Megadja magát a barát felé, és közben barátját inspirálja. Ez az, ahogy mindketten haladnak előre. Egyszer így, egyszer úgy, vagy mindketten együttesen, ez az, ahogy haladnak előre a Teremtő által felállított feltételeknek megfelelően. Amennyiben ezért sóvárognak, akkor képesek szövetséget kötni, feltételeket szabni maguknak. És akkor ez a szövetség egy szent szövetséggé válik, mivel ők a szentséget, az adakozást akarják elérni, a Teremtő elérését akarják elérni egymás között.
Ennél fogva szükségük van arra, hogy a közöttük levő kapcsolat pontosan a Teremtő tulajdonságával rendelkezzen, azaz hogy az rajtuk kívül legyen. Hogyha az rajtuk kívül van honnan tudhatják azt hogy az rajtuk kívül van? Ki kell lépniük magukból és el kell kezdjenek terjeszteni, nincs más választásuk.
Arvut
Léteznie kell egy elkötelezettségnek, melyet mindenki valóban aláír. Ezek után meglátjuk majd, hogy a személy milyennek tűnik másoknak helyzetének, viselkedésének, külső megjelenésének megfelelően. 
Minden egyes pillanatban a személynek úgy kell mutatnia magát, hogy magasztos hangulattal rendelkezik, és lángol benne a spirituális cél, ami őt egyre előre hajtva. Készen áll arra, hogy mindenkinek megmutassa mekkora mértékben adja meg magát a közösség előtt, és hogy készen áll arra, hogy a többieket maga mögött húzza. 
Rabash és Báál HaSzulám újra és újra írtak erről. Az összes Kabbalista írt erről. Összességében mindennek a megvalósítása nagyon egyszerű. Nyilvánvalóan én képtelen vagyok erre egyedül. Ti is nagyon sok mindent próbáltok, nagyon sok energiát fektettek ebbe, de nem a jó helyen. Mindenki csak arra gondol, “majd tanulok egy kicsit, majd egy kicsit jobban odafigyelek, lehet hogy elmulasztottam valamit…” ahelyett, hogy az Arvut-on dolgoznátok, ezért nincs sikeretek. 
Lényegében az ok nagyon egyszerű, mindenki újra és újra hall az Arvut-ról, erről a szövetségről, de aztán folytatja tovább anélkül, hogy aláírná ezt a szövetséget. 
Hogyan írjátok alá ezt a szövetséget? 
Egyszerűen csak bele kell abba egyezni, hogy “Ettől a pillanattól kezdve én aláírom.” Mindez azt jelenti, hogy valóban belül, az Arvut formájában kapcsolódom hozzájuk. Abban a pillatanban, ahogy ezt elfogadja, láthatóvá válik ez a személyen.
Via – shabbat lap – Rabash írásai – 2015-02-20

A tízes csoport

Minden a tízes csoporton keresztül
A tízes csoport nélkül nem rendelkezel edénnyel (Kli). A tízes csoport nélkül te csak egy “állat” vagy.
Amennyiben összekapcsolódsz a tízes csoportoddal, akkor kezdesz el Ádám-má (emberré) válni, akkor kezdesz el mindenkiért dolgozni. Senkit nem kell figyelembe venned, senki nem számít az egész világon, amennyiben nem kapcsolódsz össze a tízes csoporttal.
Ez a te első fókusz pontod a spiritualitás felé. Ez az ahogy látásodat egy ponttá leszűkíted, ahogy azt élesíted. Hogyan láthatnál bármit is a tízes csoporton kívül, és általában, hogyan láthatnál bármit is abból, ami a világban történik, amennyiben azt nem a tízes csoporton keresztül nézed? Ha leveszed a szemüvegedet, látsz valamit? Mi az, amiben a szemüveg segít? Segíti, hogy a látás élesebb legyen, és ezáltal kezdesz el látni. Mivel egyébként rövid látó vagy, csak azt látod, ami közel van, amivel itt rendelkezel.
Egy vélemény, egy cél, egy érzés
Az első dolog az, hogy egyként összekapcsolódjak kilenc barátommal. Egyetlen vélemény, egyetlen cél, egyetlen érzés, minden egybe összefoglalva.
Itt nincsenek testek, csak egyetlen vágy létezik. Egyetlen vágy, egyetlen cél, egyetlen szándék, egyetlen erőfeszítés. Ez mindennek felett. 
Mindez olyan mint a lencse, mely a látás sugarát fókuszálja, ennyi az egész. Mi lehetne élesebb, mint egyetlen sugár? Csodálatos! Nos képes vagy azt még élesebbé tenni? Mi veszünk egy pár tízes csoportot, és azokat még jobban eggyé fókuszáljuk. Mekkora mennyiségre és minőségre van szükség? Amennyi amennyi, ahhoz kell, hogy felfedezzük a Teremtőt.
Shabbat lap – 2014. szeptember 15.

A kongresszus lényege, az egység elérése

A kongresszus lényege az, hogy felfedezzük a Teremtőt. Ez a cél, és a felkészülés a kongresszusra egyben felkészülés is a Teremtő felfedezésére. Ennek megfelelően elő kell készítsük a közöttünk levő kapcsolatot, a Kli-t, és ebben kell maradnunk állandóan, nem szabad az elhagynunk.
A Kli csak akkor létezik, ha mi azt létrehozzuk, mivel a spiritualitás elhatározás kérdése. Ha szünetet tartunk, akkor az többé nem spiritualitás, akkor azonnal visszazuhantunk a fizikai világba. Ennek megfelelően le tudjuk ellenőrizni, hogy vajon valóban közeledünk-e a spiritualitás felé, hogy vajon afelé vonzódunk-e, vagy sem. Akkora mértékben vagyok az adás, adakozás állapotában, amekkora mértékben csak ebbe az irányba mozdulok, ekkor mondhatom azt, hogy közeledem a spiritualitás felé.
Legyél apró közöttük a kongresszuson
Minél inkább összezsugorítottad magad, annál többet kapsz. Ez a felkészülésünk a kongresszusra. Hogy felkészüljünk arra, hogy odamegyünk, integrálódunk a többiekkel, hogy a legkisebbek legyünk közöttük, hogy mindent, ami csak lehetséges végre hajtsunk, hogy mindent megtegyünk.
Mindaz a nagyság, amit esetleg elérünk, ami a miénk, csakis arra szolgál hogy azt lenullázzuk, teljesen mindegy mi történik. Esetleg látunk majd dolgokat, melyek ellentétesek. Lehet, hogy a többiek sok mindent nem értenek majd, és hogy mennyire nem jól mennek a dolgok számukra. Én mégis lenullázom magam feléjük és elfogadom őket, mint a generáció legnagyobbjait, mintha már minden a legideálisabb állapotban készen állna. (…Bár van szemük, de ők mégsem látnak…(Zsoltárok 115:5)) Már most erre kell felkészítsem magamat.
Érjük el az első egységet, az első kapcsolatot a kongresszuson
A teljes vágyunk, célunk a kongresszuson az hogy elérjük az első egységet, első kapcsolatunkat. Az összes eszköz, cselekedet, amit előtte megpróbálunk megtenni összességében a reményünket fejezi ki, fokozz arra, hogy elérjük a szükséges kapcsolatot, hogy felkészítsük a Reformáló Fényt arra, hogy az létrehozza számunkra az első kapcsolatot. 
Ennél fogva mindenkinek fel kell fedeznie saját kicsiny kígyóját, azt be kell tennie egy befőttes üvegbe, azt jól lezárva, és anélkül kell eljönnie a kongresszusra, és ott csakis tiszta edénnyel szabad integrálódnia, azaz csakis adakozó edényekkel, hogy képesek legyünk összekapcsolódni.

Via – Shabbat Lap – 2014. szeptember 12.

A természet felett

A spiritualitás úgy van nevezve, hogy “az adakozás érdekében”, ahol nincs kövületi, növényi, állati és beszélő szint ebből a világból. Ez egyszerűen nem létezik.
Ez a világ csak abból a célból létezik, hogy innen beléphessünk az igazság világába, a spiritualitásba. Ami valójában létezik az csak “az adakozás érdekében”. Ennél fogva az összes vágyunk, melyeket jelenleg fenntartunk, melyek “megjelennek bennem”, azokra csak a természet ébreszt, kényszerít minket.
Ezt nem tekintjük úgy, mintha én léteznék a spiritualitásban ezeken a vágyakon keresztül. Én csak akkor létezhetek a spiritualitásban, amikor valamilyen, természetem feletti vágyakhoz jutok. Csakis ezen vágyak alapján mondatjuk azt, hogy én “léteztem”.
Hol találhatóak ilyen vágyak? Csakis a környezetemben, a közösségben, semmiképpen nem saját magamban. Amikor én a környezeten kívül találom magamat, akkor nem létezem. Amekkora mértékben befektetek a környezetbe, olyan mértékben építem fel létezésem, képmásomat azon belül. Amekkora mértékben megtalálom a kölcsönös kapcsolatot, az összeköttetést, szeretetet, ennek megfelelően létezem. Csakis ott, a környezeten belül találom meg “magamat”.
Via – Shabbat lap, lecke, 2014. október 22.

Példa

 

Figyeljetek ide, ti vagytok a generáció vezetői, és emlékezettek, hogy a vezetők teljes szerepe abból áll, hogy a generációt összekösse a Teremtővel. Emlékeztetnetek kell az embereket arra, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és hogy Ő “Jó aki csak jót cselekszik”. Állandóan vonzzátok őket felfelé, és ne hagyjátok őket a jelenlegi szinten. Állandóan mutassatok nekik példát mennyire nem egyeztek meg a generációval, nem egyeztettek ki velük mivel ti állandóan a “Nincsen más Rajta kívül”-höz kapcsolódtok. Mindezt meg kell tegyétek, hozzá kell szoknotok mindehhez. A közöttetek levő kapcsolaton belül stabilizálnotok kell ezt az információt, ezt az állandó érzést, hogy ti egy érzelmi, agyi, mentális, és koncepció szintű kapcsolatban vagytok a világ Teremtővel. És ti kizárólag ebből a kapcsoltból cselekedtetek. Mindez vagy jobban vagy kevésbé van rejtettségben, de minden ebből a kapcsoltból történik. Isten ments hogy elszakadjatok ettől a kapcsolattól.

 

Shabbat lapról: Beszélgetés Rav-val, 2014 augusztus 16.