Szociális írások kategória bejegyzései

A Jövőbe látás képessége

“A bölcs képes a dolgokat előre látni”, és ő azt már előre meg is teszi. Mit jelent az hogy “Achishena” (az idő felgyorsítása)? “Én ébresztem fel a hajnalt”. Én maga ébresztem fel a sötétséget majd azt fénnyé változtatom.

Természetesen haladhatok előre enélkül is a kutyák segítségével. de legalább abba bele kell, hogy egyezzél hogy a kutyák azok valójában hozzád tartoznak. Ezek a te helytelen vágyaid, melyeket te már korábban korrigálhattál volna a csoporttal való egységünkön keresztül most úgy vannak számodra bemutatva mint különböző helyeken, különböző irányokból felbukkanó gyűlölők.

És most neked ide oda kell rohangálnod, ilyen-olyan dolgokat elrendezned, büntetéseket fizetve, és számtalan cselekedetet elvégezve. És mi az oka mindennek? Mindez azért történt mivel te nem korrigáltál bizonyos dolgokat belsőleg, és most azokat külsőleg kell korrigálnod. És mindazt külsőleg elvégezni sokkal hosszabb ideig tart, és téged sokkal nagyobb szenvedésre késztet.

A korrekciók annyira különböznek egymástól mint a korporealitás a spiritualitástól. Akár évekbe telhet ameddig a hibákat a materiális dimenzióban  korrigálnod ahelyett, hogy azokat egy másodperc alatt korrigáltad volna spirituális analízis által.

 Október 25-i, Shabbat lapról: Reggeli lecke 2o13. október 24.

f: Dr H Zs

Az adakozás művészete

Mi ezt a művészetet a külső publikummal végzett cselekedeteinken keresztül nyerjük el. Amennyiben vannak gyermekeitek megértitek mit is jelent anyának lenni, és, hogy mekkora erőfeszítés igényel mindaz, hogy szívedből, intellektusodból és aggodalmaidból mennyit kel beadjál.
Ugyanez vonatkozik a mi esetünkre is, amikor kimegyünk, hogy a külső publikummal egyesüljünk, bizonyos értelemben életet adunk nekik, mivel amikor ők hozzánk csatlakoznak, az még rosszabb, nehezebb lesz mintha gyermekeink lennének. Mindezt megígérhetem nektek. Azt kérdezitek mit kezdjetek velük? Még nem értitek, hogy ajtóitokon fognak dörömbölni éjjel a reggeli lecke előtt, teljes függőségben érzik majd magukat tőletek.
Hogyan lehetséges az ajtókat bezárni amikor érzelmek ébrednek fel? Hogyan lehetséges akkor eltávolodni egymástól? Hogyan lenne lehetséges, hogy ne figyeljünk oda egymásra? Amikor bizonyos érzelmeket ébresztek fel bennük, akkor azt követelik majd, hogy megfeleljetek mindannak amit bennük felébresztettetek.
És akkor ti ezerszer jobban aggódtok majd annál mint, ahogy gyermekeitekért aggódtatok. És az vonzza majd ránk a körbevevő fényt, mely megadja majd nekünk az érzést, az értelmet, és a közöttünk a Teremtővel, valamint a publikummal végzett munka művészetét. Az a fény, mely a Teremtőtől, rajtunk keresztül a külső publikumhoz érkezik szervez majd meg mindent.
Én semmit sem tudok arról mit is mondok majd egy pillanattal később, vagy hogy mit is teszek majd. Minden felülről érkezik. Nekünk csak ezt a folyamot kell megnyitnunk. Mindez megtörténik velünk minden egyes leckén. Ki tudja miről is szól majd a következő lecke? Senki sem tudja. Mindez nem olyan mint ami egy előadás vagy kongresszus során történik. Ott legalább előre tudok valamit, de a szokásos reggeli leckéknek az alapján kell történnie, zajlania ami velünk aktuálisan történik.

Reggeli lecke, 2013 október 11.

Shabbat lapról; október 18.

ford: Dr Herman Zsolt

Sz I

A próbatétel a csoportban történik

Leellenőrizhetem a teljes félelemtől való remegésemet a csoporton belül, hogy vajon gondoskodom-e mindenkiről, és vajon csak rájuk gondolok-e? vajon teljes gondoskodásom valóban csakis arról szól hogy adakozzak nekik? Vajon közelebb hozom-e őket magamhoz? Vajon gondoskodom-e az egyenlőségről, az egységről? Vajon úgy viszonyulok-e hozzájuk mint apa gyermekeihez, amikor az apa “kisebbé” válik, térdre ereszkedik annak érdekében hogy gondoskodjon róluk, mivel ők az “urak” számára, és az ő vágyaik határozzák meg az apa összes cselekedetét?
Ez az, ahogy mindenkinek cselekednie kell, ahogy azt Báál HaSzulám elmagyarázza számunkra az “Arvut, Kölcsönös Garancia” cikkében, és nekünk így kell dolgoznunk. Akkor gondoskodásunk kilép a materiális keretek közül, és behatol a spirituális térbe, amikor a fények elkezdenek működni rajtunk keresztül, és mi a gyakorlatban megvalósítjuk a Kabbala bölcseletének módszerét.
Ennek oka az hogy az egész világ a lelkünk részeiből lett felépítve. És nincs más választásunk mint az hogy leellenőrizzük ezeket az edényeket a felénk érkező fény segítségével. és akkor ezek az edények elkezdenek majd rohanni felénk, csatlakozni akarnak majd hozzánk, érzik majd hogy rendelkezünk a számukra szükséges megtöltéssel ahhoz a száműzetéshez képes melyben most találják magukat. Az ilyen munka a helyes munka.
 
Reggeli lecke, 2o13 október 1.

„Ma itt álltok mindannyian mellettem”

Idézve: Reggeli lecke; 2013. július 17. 2. rész; Cikk, Rabash szociális írásaiból; 00:00:01-00:18:20

 

„Ma itt álltok mindannyian mellettem”

Akik magyarázzák ezeket a szavakat: „itt álltok mindannyian mellettem” az azt jelenti, hogy az összes törzs, az összes öreg, és az összes tisztségviselő, minden embere Israelnek. Ez egy egyszerű formában kezdődik, az – az, hogy minden egyes embere Israelnek itt áll, és a könyveknek, azaz, A fény és a nap című könyvnek a szerzője, azt mondja, hogy az egyszerű formának a használója, az gyakorlatilag pontosan arra mutat ez által, rá, hogy a barátok szeretete milyen erejű. Az – az, amikor közöttünk megjelennek a törzsek, és a vezetők, még mindig nincsen nagyobb érdem, magában, mint, amit Israel minden gyermeke képvisel.  Valójában mindenki egyenlő, semmilyen különbség nincs az emberek között, ezért gyakorlatilag felűről, minden megfelelő módon lett elrendezve. Ezért gyakorlatilag hatalmas bőség lehetséges alulról. Ezért van az, hogy a mi utunk minden egyetlen tárgyban megtanulhatunk mindent, és kiderül, hogy az ember gyakorlatilag magára a mennyei királyságnak a terheit, úgy, ahogy az ökör vagy a szamár magára vonja, a terheit, amelyek a szellem és a szív, más szavakkal, amikor valaki az adakozásért dolgozik. Ennek megfelelően mikor valaki az adakozásért dolgozik, akkor nem akar visszakapni semmilyen jutalmat, kivéve azt, hogy szolgálhatja a szent munkát. Azaz, azt a reményt, hogy ne kívánjon semmilyen más munkát, mint a Teremtővel való munkát. Más szavakkal, megkapom valamilyen tudást az úton, való előrehaladásban, és az ember előtt csak egyetlen vágy jelenik meg, hogy gyakorlatilag szemét behunyva kizárólag a Teremtőben való hitben tudjon előre menni.  Amit Ő képes azt, meg teszi, ez nagyon sok mindent magában foglal.

Amikor az ember érzi, hogy vannak emberek, akik már értik valamilyen módon, mértékben a Teremtőnek a munkáját, miközben azt láthatja, hogy Ő maga totálisan üres. Más szavakkal nagyon sokszor érezhető, egy jó íze a munkának, és vannak olyan pillanatok, amikor az ember azt gondolja, hogy elértem egy olyan szintet, amikor a magányosságot már örökre eltaszítottam magamról, csak az Isten munkájával akarok foglakozni. Hatalmas erőfeszítéseket teszek, a testem ellenében, hogy erőltessem erre a munkára, és ezek a dolgok gyakorlatilag egymásnak ellentmondók, mert az embernek nincs vágya arra, hogy a teste ellenében dolgozzon, amely éppen nyugalomban szeretne maradni. Nem kíván tenni semmit, hogy önmagával foglalkozzon. Valójában ilyenkor az ember azt érzi, hogy magától értendően, érti már, hogy semmi más nincs a világban, mint az adakozásnak a munkája. Amikor teljesen egyértelmű módon megtalálja, a jó ízt a munkában, jóízűen végzi a munkáját, és bár az előző állapotával ez összeköttetésben marad, ő sem tudja megérteni, hogy most egy emelkedés állapotában van. Ezért mindenféle számítása van, mivel ezt az állapotot vizsgálja, lehetetlennek tartja, hogy újra, az elutasítástól szenvedjen. Azonban néha, egy két nap múlva, egy óra múlva, vagy néhány perc múlva, elkezdődik a zuhanás, gyakorlatilag a magányossággal kezdődik. Azaz, az ember lezuhan a felemelkedett állapotból, a hatalmas ürességbe, és sokkal inkább arról van szó, hogy egy két óra múlva hirtelen azt kezdi látni, hogy a zuhanás miatt, ami a magas szintről történik, azaz az előző teljesen magától érthetődő állapotban egy erősebb embernek érezte magát. Ugyanúgy, ahogy bármely embere Israelnek, hirtelen egy hétköznapi emberré vált. Akkor elkezdődik gyakorlatilag a tanács keresése a szívében, mit kell most tennem? Hogyan tudom magam visszaemelni a Gadlut[1] állapotába, ahol előzőleg voltam.  Ezekben az időkben gyakorlatilag az igazság útján menve, azt teszi fel magának az ember, a pillanatnyi állapotom, amely a magány és a zuhanás állapota, valószínűleg én szándékosan voltam letaszítva, azért, hogy megismerjem, a szent munkának az erejét, az adakozás erejét, hogy én igazán akarjam-e szolgálni az Urat, anélkül, hogy én valamilyen nyereséget is találnék más dolgokban. Akkor most megkérdezheti valaki, hogy én most a munkában akarok-e maradni, annak érdekében, hogy adakozni tudjak, és nem akarok a munkában semmiféle kiesést.

És valójában a dolgok úgy vannak beállítva a szentség oldaláról, hogy minden ember oldalára Israel felé fordulva, hogy imádkozva vagy a leckéken végig ülve, hogy ne találjon az ember semmit, ami eltérítené az imától, hanem egyszerűen csak meg tudja vizsgálni az ember a cselekedeteit mindenféle különösebb szándék nélkül. Azokban az időkben, amikor újra, kellett belépni a szent munkába, hogy újra vállalni kell, és szolgálni kell Isten munkáját, minden előzetes feltétel nélkül. Ez a jelentése annak az írásnak, hogy teljes egészében itt állsz velem, mellettem. Azaz minden, amin az ember keresztülment az összes állapoton, amit megtapasztalt a Gadlut állapotaiban, vagy legyen az kevesebb, mint a Gadlut, amely úgy tekinthető, mint egy közepes állapot, és akkor az összes részletet az ember, már nem hasonlítja össze az egyik szintet a másikkal, mivel nem törődik semmilyen jutalommal, kizárólag azzal, hogy a Teremtő akaratát szolgálja. Ő az, aki bennünket, a parancsolatokon keresztül bennünket utasít, és rajta keresztül tanuljuk a Tórát, ez, az, amit nekünk meg kell tennünk, mint bármilyen egyszerű emberének Israelnek, más szavakkal ez az, az állapot, amikor valaki a Gadlut állapotában van, és ilyenkor mondhatja az ember, hogy az Úr a Te Istened, intézi a te napjaidat. Ez, azt jelenti, hogy a Teremtő az, aki szövetséget kínál az embernek, más szavakkal, pontosan, amikor az ember elfogadja, a Teremtő munkáját minden feltétel nélkül. Egyetért azzal, hogy szent munkát kell végeznie. Mégpedig úgy, hogy semmilyen feltétel nélküli környezetben képes legyen erre, ez jelenti azt, amikor, a Teremtő gyakorlatilag egyességet kínál neki.

Báál HáSzulám elmagyarázza ennek a szövetségnek a lényegét, amikor két ember látja, hogy ők szeretik egymást, akkor ők gyakorlatilag egy szövetséget kötnek egymással, hogy az állapotuk az örök. aztán az ember megkérdezi, hogyha örökké szeretjük egymást, és megértjük, és úgy gondoljuk, hogy ez a szeretet, nem hagy el bennünket, akkor miért kell a szövetség? Miért kell szövetséget kötni, azaz, mi a célja?

Más szavakkal, mit tudok én összegyűjteni, mivel leszek, én több azáltal, hogy megkötöm ezt a szövetséget. Ez egy rituálé, vagy pedig van benne valami rejtett előny? Akkor azt mondhatja az ember, hogy a szövetségnek a lényege az, hogy most már érzi azt, hogy az ő érdekeiben, mindig benne van, hogy mindig szeretni kell a másikat, mivel gyakorlatilag vannak rejtett láthatatlan, okok, azaz, hogy mindig, amikor azt érzi, hogy a másikkal kell törődnie, és ez az, ami állandóan emlékezteti, szövetségre.

Azaz, amikor most vagy amikor nincs semmi, amit a barátja ellenében elmondhatna, vagy pedig nem akar szövetséget, akkor azt mondják egymásnak, miért is érdekes ez a szövetség egyáltalán számunkra? Ez nem ad nekünk semmilyen előnyt. Más szavakkal van egy olyan állapot, amikor egymást kiegészítik az emberek, és mind a kettő emlékezik arra, mikor a szövetség gyakorlatilag maga az, amely a szeretetet állandóan fenntartja közöttük. Ehhez hasonlóan, amikor az ember nem érzi, még a szeretetet, úgy, ahogyan azt egymással éreznünk kellene, akkor gyakorlatilag még mindig az eredeti szeretetet, emeli fel, nem látjuk az új állapotot, nem látjuk az új állapotot, amelyikben éppen vannak, e-helyett visszatérnek abba az állapotba, hogy egymásnak megtegyenek bizonyos dolgokat. Ez a szövetségnek a lényege. Ilyen módon ugyanis még a szeretet, ami közöttük van, az nem veszíti el a kereteit, mivel gyakorlatilag ők szövetséget tettek, megerősítették, azt, hogy újra és újra megerősítik a szeretetet. Amely fölöttük ragyog. Ilyen módon állandóan visszatérnek egymáshoz a szeretetnek azon szintjére, ahol voltak. Ezt követően a szeretet szövetség a jövőnek szól. ez, olyan, mint egy szerződés, melyet aláírnak, hogy nem lesznek képesek soha visszatérni,  ebből a hatalmas kötelékből, amit a szeretet adott nekik, és ez a szeretet hatalmas örömet ad mind a kettőnek. Mert amikor jót tesznek egymásnak a szeretet nevében teszik ezt, és ők töröttek, és szinte cselekedetnélküliek. Hogyha nem egymásért kell tenniük valamit. Hogyha egymásért mindent meg akarnak tenni, a barátokért, akkor ez úgy tekinthető, mint az a szövetség, amit megkötöttek, ez állandóan újraépíti a szeretet minden nap. Ez hasonló ahhoz az emberhez, aki aláír egy szerződést a barátaival, és az a szerződés állandóan összetartja őket, akkor is, ha nem tudnak részeivé válni egymásnak, és ezt követően azt mondhatjuk, te mellettem állsz szinte örökké, azaz, azt jelenti, hogy Israelnek minden embere, a törzsek a vezetők egymás mellett állnak, azaz minden egyes magas szint, az összesség része. Egyetértek a Teremtővel, nekem megadatott, hogy én valóban kritika nélkül, tekinthessek az összes részemre. A többi emberre. Azaz, elnyerem a szövetséget más szavakkal, ez a kapcsolat fenn marad örökre a Teremtő egy szövetséget adott egy örök szövetséget arra, hogy egymással összekapcsolódjunk. Ennek megfelelően azt mondhatjuk, hogy ezzel egy időben elnyerjük az örök szövetséget, egymással, a kapcsolat fennmarad örökre.

Rabash, mondja Rav: itt és most bennünket, egyre jobban az adakozásra akar irányítani. Amikor az ember az adakozással foglakozik, akkor meg kell, hogy vizsgálja önmagát, annak minden részletével, hogy mennyire tiszta? Amikor az ember ilyen állapotban van, az emberben megjelenik egy kiegészítő vágy, az embernek hozzá kell adnia valamit a saját munkájához, valami erőt, ami szándékot, fókuszt. Amikor el kell, érni ahhoz a kéréshez, azaz, amikor az ember már nem önmagának kér, nem akar semmilyen önzést vinni a munkájába, a saját megszerzési vágyát kiegészíteni, kielégíteni, hanem sokkal inkább mindent az adakozásnak akar szentelni.

Az Ő befektetése, és ezt valójában a különböző fény teszi, az embernek csak azért kell aggódnia, tehát az embernek ki kell fejlesztenie önmagában, egy félelmet arra, hogy annak az irányába, hogy gyakorlatilag ne kapjon semmilyen, még akár rejtett jutalmat is az erőfeszítéseiért.  Gyakorlatilag kívül van önmagán, kívül van a saját testén, és egy nagy félelmet kell éreznie, az embernek. tehát itt egy állandó gondviselés van, és ennek érdekében az embernek magát is állandóan figyelnie kell. Ugyanis a kiépített szűrőnek megfelelően neki állandóan gondoskodnia kell, hogy az önzés ne érhesse őt el.

Van egy másik módszer is, hogy, hogyan tudjuk növelni az adakozást? Még jobban, még jobban, és még jobban. Ez egy másik lehetőség. Aztán nyilván valóan innen, ahogy el kell fogadnia az embernek ezt az adakozási formáját, lehetőségét, azaz, hogy minden, ami van, az kívül maradjon a testén. A kérdés csak az, hogy, hogyan tudja növelni, az adakozást. Önmagában, ennek a két iránynak megfelelően, de valójában nyilvánvalóan egy irányban hatol az ember előre. Az a karakter az a kép, ami az adakozással együtt emelkedik fel, Pontosan azáltal, hogy nem akar elfogadni semmit, és ebbe az irányba, irányítja önmagát, így jut el oda, hogy fölé emelkedik a saját vágyának. Az ő vágyai egy fajta képet adnak az embernek, egy köteléket jelentenek azok, hogy igazából megszerezzen egyfajta, megszorítási formát, amely kontrolálhatja az aggodalmát, hogy ne kelljen csak az adakozással foglalkoznia, emellett az ember állandóan, növelni szeretné az adakozási vágyát, hogy ne kapjon semmilyen nyereséget, ne térjen hozzá vissza semmi, a tcim-tcumból, a megszorításból. Semmi, ami zavarhatná az adakozási vágyát, ilyen módon az ember elkezdi önmagán belül felépíteni, az adakozásnak egy olyan képét, ami a Teremtő maga. Ezáltal, az ember egy megértésben van már, egy érzékelésben, hogy mit jelent az adakozás, hogy mi az adakozásnak a cselekedete? Elkezd olyan módon viszonyulni mindenhez, hogy a legalapvetőbb módon, lássa ezt a problémát, hogy az egész valóságot ilyen módon tudja megragadni. Az adakozáson keresztül. Az, hogy kihez kell imádkoznia, kihez kell fordulnia, nyilvánvalóan ez nem létezik az embernek csak a belső, megközelítésében, megszerzésében, nincs alapja, mert nyilvánvalóan az alap benne formálódik meg. Ez a karakter, ami leírja benne az adakozásnak a teljes képét, ez a végén hozza el, hogy mit jelent, hogy Israel a Teremtő és a fény egy. Hogy ez mit jelent, és akkor az ember elkezdi, abban a formában látni ezt, ami a kapcsolat közte, és az adakozás cselekedete között. Így halad előre.

A legfontosabb dolog az, eljusson ahhoz a ponthoz, különösen ma, amikor az embernek állandóan fenn kell tartani, a különböző eléréseit, ez az, ahogy mi látjuk a kongresszus után, és ez a munkának a lényege. Nekünk állandó aggodalomban kell lennünk, hogy tudjuk folytatni ezt, nem csak az emelkedésben, zuhanásban, hanem sokkal, inkább mindenkivel szemben a világban.  Azon kereteken belül, amit Bine Baruchnak nevezünk, ugyanazon a szinten kell fenntartanunk, mint eddig.

Fordította: Kaszás Nándor

Hanganyagrögzítés: Forgács Boglárka

Szerkesztette: Szondi Ildikó



[1] Gadlut; felnőtt kor, növekedés állapota

Két szinten

Állandóan megőrzöm magamat két szinten, azaz értelmen belül és értelem felett. Amikor tudatos vagyok akkor értelem felett létezem. És a személy csak olyan közös erőfeszítés eredményeképpen képes magát ebben az állapotban megtartani, mely “Isten Segítsége”-nek van nevezve, a Körbevevő Fény segítségével. Amennyiben a személy megpróbál megmaradni értelem felett, megérti, hogy mindaz csak a csoport segítségével lehetséges, csak a környezete képes őt ott megtartani. Mit jelent mindez? Azt hogy mindenki erre gondol, és akkor a Körbevevő Fény megjelenik rajtuk keresztül. A Körbevevő Fény ebből a közös edényből származik, és aztán a Belső Fénnyé válik a következő szinten, ahol mindannyian egyesülünk. Ezáltal a fény akkor érkezik, amikor mi e-felé az egység felé aspirálunk. A Sechina-t (Istenséget) ez által építjük fel.

Reggeli lecke, 2o13, június 03.

ford: H Zs

Az Igia (erőfeszítés) keresése

Fel kell, készítsük edényünket erre a magasztos egységre, és akkor az Adakozó, az adakozás felső formája megjelenik majd azon belül. És minden egyes alkalommal hozzá kell szoknunk, hogy egy egyre üresebb edénnyel haladunk előre, egy máig nagyobb kétségbeesés állapotában, olyan Hisszaronokkal (ürességekkel), melyek még kevésbé találnak beteljesülést. és nekünk ez boldogságot kell, hogy adjon mivel ez mutatja azt meg hogy mi helyesen dolgozunk, nem valami végső önző cél érdekében. Mindaz, amit keresünk az Igia (erőfeszítés), az Igia helye, és a fény segít majd minket mindebben. Természetesen gondolataink, tulajdonságaink és érzékelésünk állandóan változnak, minden teljesen új módon érzékelődik, amennyiben mi arra az adakozás fényén keresztül tekintünk. Amikor a személy valóban kilép saját magából, a személy elkezd felfedni mindent, ami saját magán kívül található, a saját vágyán kívül.

A Tisch során, 2o13, június 28.

ford: H Zs

“Mit keressünk a Barátok Találkozójában”.

Reggeli lecke felkészülés 2013. június 30.

Rabash Szociális Írások

Rabash cikk melyből az idézet való: “Mit keressünk a Barátok Találkozójában”.

A barátoknak elsősorban a Teremtő nagyságáról kell beszélniük egymással, mivel amekkora a mértékben, melyben a személy magára veszi a Teremtő nagyságát, abban a mértékben természetesen lenullázza magát a Teremtő előtt.

Ez ugyanúgy van, ahogy a természetben látjuk, ahogy a kisebb lenullázza magát a nagyobb előtt (…) Ennél fogva amint a barátok a Teremtő nagyságáról beszélnek, ez felébreszti a vágyat, és sóvárgást arra, hogy a személy lenullázhassa magát a Teremtő előtt, mivel vágyat és sóvárgást érez arra, hogy a Teremtővel összeolvadhasson. És emlékeznünk kell arra ugyancsak, hogy amekkora mértékben a barátok magasra értékelik a Teremtő nagyságát és fontosságát, még ezen túl is értelem fölé kell emelkednünk, azaz a Teremtő magasabban van bármely olyan nagyságnál, mint amit az ember képes magának elképzelni. Azt kell, mondjuk, hogy mi értelem felett hiszünk abban, hogy Ő a világot jó szándékú Felső Irányítással vezeti. Amennyiben a személy hisz abban, hogy a Teremtő neki csak jót akar, az a személyt a Teremtő szeretetére készteti, mindaddig, amíg meg nincs jutalmazva azzal, hogy “És neked szeretned kell az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, és teljes lelkeddel”. És ez az, amit a személynek barátaitól kell megkapnia.

(…) A nagyság elérése teljességében a környezettől függ, és egy magányos személy egyedül abszolút semmit sem képes tenni ezzel kapcsolatban.

ford: H Zs

Mit keressünk a Barátok Gyülekezetében?

Reggeli felkészülés 2013. június 21.

Rabash Szociális Írások

Rabash cikk melyből az idézet való: “Mit keressünk a Barátok Gyülekezetében”

Mindenkinek az élet szellemét, és reményteliséget kell hoznia a közösségbe, hogy abba energiát öntsön. Ennél fogva a barátok képesek lesznek azt mondani maguknak, “Most én új lapot kezdek a munkában” (…)

De mit tehet a személy, amikor úgy érzi, hogy maga a szomorúság állapotában van – mind korporeális, mind spirituális állapota tekintetében – és eljön annak ideje, hogy a barátok találkozójára menjen?

Sőt mi több bölcseink azt mondták, “Aggodalom az ember szívében? Beszélje meg azt másokkal”. Más szóval ezek szerint neki meg kellene osztania szomorúságát a többiekkel, esetleg ők képesek neki tanáccsal szolgálni.

De ha ez így van, akkor miért mondjuk azt, hogy a személynek magasztos, pozitív hangulatot kell a közösségbe hoznia, amikor nem rendelkezik azzal? (…)

Valóban nincs más megoldás, mint az hogy mindig a jobb vonalon kell haladni. Ezáltal mielőtt a személy a barátok szeretete felé akar haladni, el kell olvasnia Báál HaSzulám esszéjét 1943-ból, ahol ő tisztázza mit is jelent a jobb vonal, mit is jelent az értelem feletti hit. És akkor a személynek onnan kell erőt merítenie ahhoz, hogy amikor eljön a közösséghez, minden egyes személy többé kevésbé képes legyen a közösségbe az élet szellemét önteni, hogy ezen keresztül az egész közösség boldogságot és nagyobb magabiztosságot érezhessen.

fordította: H Zs

“Ő nem mondta meg azt, hogy vajon gonosz-e, vagy igaz?”

Reggeli lecke felkészülés

Rabash Szociális Írásai

Rabash cikk melyből az idézet való: “Ő nem mondta meg azt, hogy vajon gonosz-e, vagy igaz?”

Amennyiben a személynek nincs vágya, sóvárgása a spiritualitásra, ha olyan emberek között van, akik rendelkeznek a spiritualitásra vonatkozó vággyal, amennyiben szereti ezeket az embereket, akkor ő maga is képes sikerhez vezető erejüket, vágyaikat, aspirációjukat megkapni, bár saját tulajdonságai, képessége alapján ő nem rendelkezik hasonló vágyakkal, sóvárgásokkal, és sikerhez vezető erővel. De amekkora mértékben képes a többiek kegyelmét, fontosságát érezni ő maga is képes az ő erejüket megkapni.

ford: H Zs

“Mit jelent az a munkában,hogy a Teremtő gyűlöli a testeket”

Reggeli lecke; felkészülés június 8.

Rabash Szociális Írások

Rabash cikk melyből az idézet való: “Mit jelent az a munkában, hogy a Teremtő gyűlöli a testeket” Shamati cikk

A személynek állandóan meg kell vizsgálni magát, a munkájának célját, azaz vajon a Teremtő képes-e elégedettséget kapni a személy minden egyes végrehajtott cselekedetéből, mivel ő formaazonosságot akar elérni a Teremtővel. Ez van úgy nevezve, “Összes cselekedeteid a Teremtő érdekében történnek majd”, azaz a személy azt akarja, hogy a Teremtő élvezze bármit is tegyen, ahogy az írva van, “Annak érdekében, hogy elégedettséget adakozzon a Teremtőjének”.

Emellett a személynek úgy kell viselkednie a megszerzés iránti vággyal, hogy azt mondja neki, “Én már úgy döntöttem, hogy nem akarok semmilyen élvezetet megkapni annak érdekében, mert te azt élvezni akarod. Mindez azért van mivel a te (a test) vágyaddal arra kényszerülök, hogy elváljak a Teremtőtől, mivel a forma különbözőség elválást és eltávolodást okoz a Teremtőtől”.

A személynek abban kell reménykednie, hogy mivel képtelen elszakítani magát a megszerzés iránti vágy uralkodása alól, ennél fogva folytonos emelkedésekben és zuhanásokban találja magát. Ennél fogva a Teremtőre vár, hogy meg legyen jutalmazva azzal, hogy a Teremtő megnyissa az ő szemeit, és hogy megkapja az erőt arra, hogy felülemelkedhessen, és, hogy képes legyen csak a Teremtő érdekében dolgozni. Ez úgy van, ahogy írva van, “Én csak egyetlen dolgot kértem az Úrtól, ez az, amit keresek”. Ez nem más, mint a Szent Shechina (Istenség). És a személy azt kéri (Zsoltárok 27:4), “hogy én az Úr házában lakozhassak életem minden egyes napján”.

ford: H Zs