tudomány kategória bejegyzései

Az Univerzum valósága

Komment: Híres amerikai tudósok egy csoportja gyűlt össze az Amerikai Természettudományi Múzeumban, New York-ban annak érdekében, hogy megvitassanak egy témát, ami teljesen irreálisan hangzik.

Különösen az a megdöbbentő, hogy míg a Világmindenség valósnak tűnik számunkra, az utóbbi időben egyre több tudós kezdett el azon tűnődni, hogy a világ körülöttünk vajon nem csak néhány komplex szimuláció eredménye-e? És hogy mi magunk és minden körülöttünk vajon nem csak adatpontok vagyunk-e valamiféle tér hologramban?
Dr. Michael Laitman válasza: A világunk nem egy hologram, hanem erők speciális rendszere, amelyek ezen a módon ábrázolódnak számunkra, és ilyen módon jelenik meg a saját “képernyőnkön”.
Nincs világ tőlem kívülre, minden, amit magam körül látok, az magamban van: te és mindenki más. Ebből következik, hogy én csupán néhány képpel játszom, ami állítólag rajtam kívül létezik.
Valójában azonban csak egy minőség van rajtam kívül: a teljes szeretet és adakozás minősége, a “Teremtő.” A Kabbalisták nagyon egyszerűen írják ezt le, úgy mint, ami már megadatott számunkra. És ha megkérdezed: “Mi a helyzet velem?” – ugyan ezt a viszonylatosságod érzed a magad irányéban, és mindenki más is.
Tehát akkor létezel? Az én viszonyomban létezel, a te viszonyodban én is létezem. Nagyon nehéz ezt megértenünk. Hosszú ideig ködös ez a számunkra. Azonban semmi sem fog működni, amíg ki nem lépünk a valóság helyes képéhez, és akkor majd látni fogjuk az egészet.
Azt mondják a Kabbalában: “Bármi, ami feltárul a számodra, az a te számodra tárul fel és senki másnak.” És ez az egyetlen módja annak, ahogy ez lehet.
Az erők rendszerén belüli élünk, amit magunkban ábrázolunk, a belső képernyőn, különböző képekben, amelyek azonban a valóságban nem léteznek. Mint az elektromos erők, amik mindenféle képeket ábrázolnak a televízió képernyőjén, ugyanúgy történik mindez bennünk is.

Via – Laitman Blog

Született altruista

A hírekben (newsroom.ucla) olvashattuk, hogy: “Miután feltárásra kerültek az agyterületek, amik hajtóanyaggal látják el az empatikus impulzusainkat – és ideiglenesen letiltják a többi területet úgy, hogy szembeállítják az említett impulzusoknak -, két UCLA agykutató rádöbbent az emberi természet optimista oldalára.
“Az önzetlenségünk talán jobban bele van programozva az agyunkba mint azt korábban gondolták” – mondta Leonardo Christov-Moore az UCLA Semel idegtudományi és emberi viselkedés intézetének posztdoktori munkatársa. 
“Az eredményekről a közelmúltban két tanulmány is beszámolt, ami rámutatott arra, hogy van lehetséges útja annak, hogy az emberi viselkedés kevesebb önzőséget, és több önzetlenséget mutasson” – nyiltatkozott így a másik kutató, Marco Lacoboni az UCLA pszichiátriai professzora. 
Dr. Michael Laitman megjegyzése: Baal HaSulam azt írja, hogy minden generáció 10%-a altruistának születik, és cselekedeteiket már meghatározta ezt a veleszületett minőség, amit megvalósítanak a különböző társadalmi kapcsolatokban.
Via – Laitman Blog

Kabbala, a legvalóságosabb tudomány

Kérdés: Miért hívja a Kabbalát tudománynak, és nem egy tannak?
Michael Laitman válasza: A kabbalisták és azok az emberek, akik megpróbálták megérteni őket, azt mondják, hogy a Kabbala egy tudomány. A Kabbala kimeríti az összes meghatározást amivel a tudományt definiáljuk, sokkal inkább, mint valami tanítás.
 A tanítás nem tényeken alapszik. Ez a gondolatok és feltételezések szintézise, amit egy személy megtapasztal, de semmiképpen sem tényeken; nem világos, pontos dokumentáción, annak a szabálynak megfelelően: “a bírónak csak az áll rendelkezésére, amit a szemével lát”, a világunk megfigyelésén, és mérésén, olyan mértékben, hogy valami feltáruljon a számára.
A kabbalista egy olyan ember, aki extra érzékeket fejlesztett ki, amellyel másoknál mélyebben kutatja a természetet. A természetnek azt a szintjét vizsgálja, ahol az erők irányítása található, a világunk irányításának terve és adatai, és ez a valóság számára. Ő teljesen pontosan eléri ezt, feljegyzi, és építi azt. Az a világ nem kevésbé valóságos neki, mint a mi világunk, és így az ő felső világról való kutatását tudományos kutatásnak, őt magát pedig tudósnak tekintjük.
Sőt mi több, a kabbalisták azt állítják, hogy a Kabbala az összes tudománynál jobban megfelel a tudomány követelményeinek és meghatározásainak, mert a természetet a maga igazi formájában tárja fel – nem a szűk keretek között, amit egy sor behatás zavara alatt kapunk: gondolatok, az értelmünk és érzéseink törése, és a mi a környezetre gyakorolt hatásunk következtében.
Jelen pillanatban a világot csak az öt érzékszervünkön keresztül tapasztaljuk meg, vagy olyan eszközök segítségével, amelyek kitágítják egy kicsit az érzékelésünk skáláját, míg a kabbalisták a természetet abszolút formában érzékelik, mert kifejlesztették a képességet, hogy kilépjenek magukból azáltal, hogy az egoizmus fölé emelkedtek, ami megnehezíti azt, hogy megértsük a természetet az egoista érzések és az elme által; igazi kutatókká váltak, tudósokká, akik teljesítményükben felülmúlják világunk tudósait.
Via – Laitman Blog

A világ teremtése: Hogyan egyeztethető össze a Teremtés az ősrobbanással?

Kérdés: Iskolai tanár vagyok, és most tanítjuk éppen a “Világ Teremtését”. Most fejeztük be a Biblia első részének, a Genezisnek a megbeszélését, és most kezdtünk el beszélgetni az ősrobbanásról. Hogyan lehetek képes elmagyarázni a látszólagos ellentmondást az 56OO évvel ezelőtt történt “Világ Teremtése”, és a milliárd évekkel ezelőtt történt ősrobbanás között?

Michael Laitman válasza: Az ősrobbanás körülbelül 14 milliárd évvel ezelőtt történt. Mindezt egy, a Felső Fényből származó szikra okozta, mely a legalsó szintre érkezett, és az önzőségbe burkolózott. Ez a szikra tartalmazta az összes anyagot és energiát mely a világunkhoz szükséges, amelyből később az egész Univerzum kifejlődött.
Ezután, körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt, bolygónk kiemelkedett a részecskék kondenzációjából. Néhány milliárd évig hűlt, amíg az atmoszféra és az élet kialakult. Ennek egyetlen mozzanata sem volt véletlenszerű. Az összes akció és cselekmény az eredeti szikrában található információ realizálásból származik.
Ezek után kialakult a kövületi és növényi szintje a Természetnek (Teremtő), mely után az állatvilág is megjelent, és végül megszületett az ember. Minden egymást követően alakult ki, mint, ahogy azt a darwini elmélet elmagyarázza, azzal a különbséggel, hogy a fajok kialakulásának az oka az eredeti szikrában található információ volt. Ez a szikra tartalmazta az egész Univerzumra vonatkozó információ halmazt.
Azonban mi csak az egyik faj másikból való kialakulásának a külső jeleit figyelhetjük meg, és ebből kifolyólag mindezt helytelenül értelmezzük, abban a hitben létezve, hogy az egyik faj a másikból alakult ki, amikor valójában mindez az információs gének (Resimo) realizálásából történik.
Mint azt az Ari írja “Az Élet Fája” című könyvében, az emberi faj az emberszabású majmoktól származott több százezer évvel ezelőtt. Azonban az Első Ember, azaz az az első emberi lény, mely megismerte a Teremtőt 5769 évvel ezelőtt létezett, és neve Ádám volt. Ez a név az “Adome” szóból származik, mely azt jelenti, hogy “hasonló a Teremtőhöz”.
Ezt a dátumot ünnepeljük Új Évkor, és naptárunk is ezzel kezdődik. Mindez azért van, mert ettől a kezdeti dátumtól számítva a hatezredik év bekövetkeztével minden ember el fogja érni a Teremtő szintjét – az önzőség teljes korrekcióját.
Via – Laitman Blog

A Kabbalista Sir Isaac Newton

Kérdés: Isaac Newton kéziratainak a nemzeti könyvtárban, Jeruzsálemben található gyűjteménye nemrégiben szerepelt az UNESCO „A világ emlékei” nevű nyilvántartásában, abban a listában, amely megőrzi és hozzáférést biztosít a spirituális értékek kincsestárához, amely hozzájárult az emberiséghez a történelem során.
300 év előzte ezt meg. Newton 1727-ben halt meg, nem volt felesége és gyermeke, és kéziratai az unokaöccséhez kerültek, aki otthonában tartotta őket. Newton rokonai át akarták adni írásait tudományos kutatás céljára, de az egyetem képviselői nem voltak hajlandók elfogadni őket.
Michael Laitman válasza: Newton egy nagyon különleges ember volt. Olyan volt, mint Einstein napjainkban, és emellett a természet mély kutatója is volt. Newton valójában komoly kabbalista volt, megtanult héberül is, kifejezetten ebből a célból.
Kérdés: 1936-ban John Maynard Keynes megvásárolta Newton kéziratait. Olvasta őket egy kicsit, és úgy döntött, hogy távol tartja magát tőlük.
Michael Laitman válasza: Ő egyszerűen félt, hogy megérintse őket, és tönkretegye a Newtonról, mint materialista tudósról kialakult képet.

Kérdés: Később a Tanakh tudós Ábrahám Shalom Yehuda megvette a kéziratot. Megmutatta azokat Einsteinnek, az utóbbi azt mondta, hogy ez egy kincs, amit nem otthon kell tartani. Kiderült, hogy Newton sok idejét fordította a Kabbala héberül való tanulmányozására. Kéziratai kódolva vannak. Úgy vélte, hogy a Templom az univerzum szerkezetének modellje, és arra a következtetésre jutott, hogy az összes korporális törvény eltörpül a felső világ hatalmasságával összehasonlítva, amely előtt állunk, és még csak észre sem vesszük.
Michael Laitman válasza: Newton egyike a különleges lelkeknek, akik elérik és látják a felső világot, és természetesen a spirituális gyökerek kimenetelét ebben a világban. Mindegyikőnket a felső erők irányítanak, és mindegyik befolyásolja a világunkat és megnyilvánul benne. Ezért a felső világ elérésével Newton leírta az összes korporális törvényt az ő fejlettségi szintjének megfelelően.
Kérdés: Miért nem írta le a felső szintet?
Michael Laitman válasza: Ő nem ismerte a rendszert; senki nem tanította neki. Minden elérése az ő saját felfedezéseiből származott. Azonban írt a mi időnkről, a zsidók visszatéréséről Izraelbe, és a Templom újjáépítéséről.
Kérdés: Ő azt írta, hogy 1880-ban a zsidók elkezdenek visszatérni az apáik földjére, és hogy a 1940-es években egy szörnyű holokauszt következik be, amely során milliók fognak meghalni, és hogy ez vezet el a zsidó állam alapjaihoz.
Michael Laitman válasza: Ez valóban így is történt, a zsidók visszatérése a 19. század végén, a holokauszt, majd Izrael állam megalapítása.
Kérdés: Mennyire veszi komolyan Newtont?

Michael Laitman válasza: Newton kabbalista volt. Egyike azoknak a különleges embereknek, akik igazán kapcsolatban voltak a felső világgal, és az eléréseiken keresztül nagy korrekciókat közvetítettek a felső világból a mi világunkba. Meg kell értenünk, hogy nagyon keveset tudunk az ilyen emberekről, és amit tudunk, az nem igazán valós és pontos. Úgy vélem azonban, hogy közeledik az idő, amikor az emberiség gyorsan megérik rá, és felfedez mindent a nagy kabbalistáról, Isaac Newtonról a felső gyökerekből.

Erőfeszítés nélkül nincs eredmény

Kérdés: A Kabbala, mint tudomány, képes pontos előrejelzéseket tenni? Például Baal HaSulam tudta, hogy egy világháború közeledik, ezért megpróbálta a zsidókat a Lengyelországból Izraelbe való költözésre buzdítani, és ezt követően elutazott Lengyelországba, hogy egységbe hívja a sztrájkoló munkásokat. Tudta, hogy a missziója kudarcra van ítélve?
Michael Laitman válasza: Van itt egy kicsit másfajta, sőt világi szempontból kissé tudománytalan megközelítés. Mégpedig azért, mert a kabbalista számításba veszi az erőfeszítést, amit belefektet.
Elvileg annak érdekében, hogy elérjünk valamit a világban, be kell fektetni egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést.

Például, hogy felfedezzen valami újat a természetben, az emberiség évszázadokon keresztül ütötte a fejét a falba egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést belefektetve. Nem panaszkodhatunk, “Miért csinálták ezt?! Ők elérhettek volna valamit azonnal”, mert végül is rájövünk, hogy az összes ilyen erőfeszítés fokozatosan létrehozott egy bizonyos alapot, amellyel aztán valaki felfedezést tett.
Ezen a módon minden emberi erőfeszítés összege egy új áttörést, egy új emelkedést hoz a világba. Ugyanez igaz a spirituális munkára is.
Ezért nem tudom megmondani, hogy Baal HaSzulám tudta-e, hogy az erőfeszítései nem vezetnek sikerre. Láttam, hogy a tanárom, Rabash erőfeszítéseket tett mindannak ellenére, ami az én szempontból teljesen logikátlan volt. Azonban mégis megtette, mert az embernek nem kizárólag az elméjére kell támaszkodnia. Neki mennie kell, mintha a következő szinten lenne.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy látta, hogy mi vár ránk a sarkon túl?
Michael Laitman válasza: Nem, ő nem látta! De még ha látta volna is, akkor sem mondott volna le az erőfeszítésekről, és bár a mi szempontunkból, a mi szokásos megközelítésünknek és logikánknak úgy tűnik, hogy nincs szükség erre, ő azonban tudta, hogy ezt minden esetben szükséges volt megtenni.
A KabTV “A Kabbala bölcselete és a tudomány” című műsorából 2015. október 7.

A tudósok megfejtették a déja vu rejtélyét

A MIT News híreiből: “Kutatók megfejtették a „déja-vu” agyi mechanizmusának rejtélyét.” 
A MIT, Picower Tanulási és Memória Intézet idegtudósai bejelentették – publikációjuk a Science folyóirat ez év június 7.-i, korai online kiadásában meg is jelent -, hogy először sikerült azonosítaniuk azt az idegi mechanizmust, amely segít bennünket, hogy gyorsan megkülönböztethessük a hasonló, mégis különböző helyeket.
A hely és környezet – ahol az egyes események játszódnak – emlékének kialakításába bekapcsolódik az agynak egy hippokampusznak nevezett része. A kutatók úgy vélik, hogy egy sor „hely sejtnek” nevezett neuron munkálkodik, hogy egyfajta tervrajzot készítsen minden új térről, amivel találkozunk. A következő alkalommal, amikor látjuk ezt a helyet, ugyanezek a neuronok lépnek működésbe. Így tudjuk, ha már voltunk ugyanitt korábban, és nem kell újra tanulnunk az ismerős növényzetet.
Azonban, ha belépünk egy helyre, ami nagyon hasonlít arra, amit már láttunk korábban, egy új, de egymást átfedő neuronok halmaza készít tervrajzot. Ha elég nagy az átfedés a két halmaz között, megtapasztaljuk a déja vu – egy francia kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, “már láttam” – hátborzongató érzését.
Michael Laitman kommentárja: Ez csak egy példa arra, hogy az emberek, hogyan is találnak ki manapság prózai magyarázatokat a tévképzetükre, mint például a múltbeli élet, utazás az időben, vagy egyéb “titokzatos” események esetében.
Via – Laitman Blog

A pszichológiai tanulmányok eredményeinek 70%-a téves!

Az első pszichológiai kísérlet laboratóriuma ..
A nplus1.ru/news internetes oldal tette közzé az alábbiakat: „Pszichológusok egy csoportja megpróbált megismételni 100 olyan kutatást, melyek a pszichológia legkülönbözőbb ágainak, a vezető tudományos folyóiratokban megjelent tanulmányok alapját adták. 
Csak 39%-át sikerült megismételniük a kísérleteknek úgy, hogy azok eredményei megközelítsék az eredetileg kapott eredményeket. Az értelmezhető statisztikailag szignifikáns eredmény csak a munkák 36%-ának volt.
A pszichológusok mostani projektje a pszichológiai tanulmányok hátterében megbúvó nem hiteles tudósítások, nem világos magyarázatok, és a statisztikai elemzések területén található hibák feltárására indult. Mivel a cikkeket kizárólag a legelismertebb folyóiratok tanulmányaiból válogatták, és csak azokat, amik felülvizsgálaton mentek keresztül, a tudósok úgy becsülik, hogy a pszichológiai területen készített tanulmányok akár 80%-át nem lehet reprodukálni.”
Michael Laitman kommentárja: Ez természetes is, hiszen a pszichológia nem tudomány. Nem tudjuk felderíteni a belső világunkat, mert nem emelkedhetünk magunk fölé. Csak amikor felemelkedünk a fejlődés következő szintjére, a Kabbala bölcseletének tanulmányozásával, akkor értjük meg, hogy kik vagyunk, megvizsgálunk és elérünk mindent magunkról, mivel a Kabbala bölcseletének tanulása révén felfedezzük a Teremtőt, az erőt, amely megteremtett és irányít bennünket.
Via – laitman blog

Mi a rejtett kapcsolat az evolúció és a Kabbala között

Az evolúció valójában miért az örömre irányuló vágy fejlődését jelenti?
Az emberi természet lényege, hogy az örömre irányuló vágya állandóan fejlődik. Ennek megvalósítása érdekében a vágy úgy érezzük, hogy felfedezi, feltalálja, és fejleszti a valóságunkat. Az örömszerzés vágyának fokozatos erősödése volt a hajtóereje az emberi evolúciónak a történelmünk során.
Az öröm utáni vágy fejlődése több szakaszon keresztül zajlott. Az első szakaszban úgy nyilvánult meg, mint a fennmaradás iránti szükséglet, úgy mint az élelmiszer, szaporodás, és a család utáni vágy. A második szakaszban, a gazdagság iránti vágy keletkezik, és a harmadikban, pedig mint a becsület, a hatalom és a hírnév utáni vágy mutatkozik meg. A fejlődés e három szakasza elvezetett minket oda, hogy jelentős változások zajlottak le az emberi társadalomban – diverzifikálttá vált – vagyis megjelentek a társadalmi osztályok.
A negyedik szakasz jelenti a tanulás, a tudás és bölcsesség utáni vágyakat. Ez úgy mutatkozik meg, mint a tudomány és a kultúra fejlődése, az oktatási rendszerek kialakulása. Ez a szakasz összefüggésbe hozható a reneszánsszal, a tudományos forradalommal. Ezek hatása még manapság is túlsúlyban van. A vágy a tudásra és a műveltségre megköveteli, hogy megértsük a környezetünket.

Ahhoz, hogy megértsük az emberiség jelenlegi állapotát és megismerjük kilátásait, fel kell építenünk egy hidat, ami átível a tudomány evolúciójának hosszú mérföldkövein át. Ezek a szakaszok és mérföldkövek jelentősen befolyásolták az élethez való hozzáállásunkat, az élet kérdésének megközelítését.
Hogy vezetett a gondolkodás evolúciója az empirikus tudomány fejlődéséhez
A 16. századi tudományos forradalom mélyreható változásokat okozott a gondolkodásunkban, az addigi gondolkodási sémákban. Abban az időben a kutatók úgy vélték, hogy az elméleteket kísérletekkel és megfigyelésekkel kell leellenőrizni. Arra is figyelmeztetettek bennünket, hogy tartózkodjunk a mitológiai és vallási magyarázatoktól. A tudományos gondolkodás középpontjába a valóság elemzése, és az ősrégi kérdések megválaszolása került. Addig ezeket a témákat egy isteni erőnek tulajdonították.
Könyvében, a Természeti Philosophya Matematikai Alapelveiben (1687), Isaac Newton (1642-1727) a mechanika elméletét javasolta, mint, ami képes kiszámítani a mozgásállapot változását minden olyan testnek, amit egy adott erő befolyásol. A newtoni elmélet sikere egy teljesen új világnézetet tárt elénk. Newton determinisztikus nézőpontja kijelentette, hogy minden eseményben, függetlenül annak jellegétől, bizonyos természeti törvény fog megnyilvánulni. Az Isten-i jelenlét igazi jelentősége lecsökkent, mivel a mozgás pályája rögzített volt, nem volt szükség az isteni beavatkozásra.
A determinisztikus megközelítést jól mutatja, hogy a csillagász, Pierre Simon Laplace (1749-1827), hogyan kívánta magyarázni Napóleonnak a naprendszerünk létrejöttét. Amikor Napóleon rákérdezett Isten helyére a folyamatban, Laplace ezt válaszolta: “Je n’avais pas besoin de cette Hypothese-la” (“Nekem nincs szükségem hipotézisre a magyarázathoz.”).
Így a tudomány nem hagyott teret a saját határain túli dolgok nézőpontjának létezésére, beleértve azokat a realitásokat, amelyek rejtve maradnak a felfogásunk elől. Mindenki úgy gondolta, hogy az emberiség már felfedezte a szükséges törvényeket ahhoz, hogy megismerje a világot, amilyen az valójában volt.
Az 1800-as évek végén úgy tűnt, hogy a klasszikus fizika gondoskodott a kutatók számára az összes természeti jelenség leírásához szükséges törvényről. Számos kutató állította, hogy ezek a törvények segíteni fogják őket, hogy megmagyarázzák a még nem ismert, néhány jelenség titkait. Mivel a fizikát mindig is “minden tudományok anyjának” tartották, és élen járt a technológiában, a kísérletezésben, az itt tett felfedezések alapként szolgáltak más tudományok kutatásaihoz.
A fordulópont: Einstein és a megfigyelő valósággal való kapcsolatának felfedezése
A modern fizika kora az 1900-as években kezdődött Albert Einstein (1879-1955) forradalmi felfedezéseivel. Einstein relativitáselmélete alapvető változásokat generált az időről, térről, tömegről, mozgásról és a gravitációról korábban megismert hozzáállásunkkal kapcsolatban. Einstein elmélete egységesítette a teret és az időt egyetlen egységbe – téridőbe – visszavonva a feltevést, miszerint a tér és az idő abszolút.
Az 1930-as években egy másik elmélet bukkant föl: a kvantummechanika, vagy más néven a kvantumelmélet. Ez ösztönözte a fizika folyamatos forradalmát, amely során minden mérés kizárólag csak hozzávetőleges eredményt hozott, számszerű eredményeket, valószínűségeket, amelyeket a kvantumelmélet számításai értelmeztek.
A kvantumelmélet képes volt leírni több olyan jelenséget, ami nem magyarázható a korábbi elméletekkel. A leghíresebb ezek közül a hullám-részecske kettősség, amely igazolja, hogy a mikroszkopikus tárgyak, mint például az elektronok bizonyos feltételek mellett úgy viselkednek, mint a hullámok, míg más körülmények között úgy, mint a részecskék.
A kvantumelmélet alapvető koncepciója a bizonytalansági elv, amely azt állítja, hogy a megfigyelő befolyásolja a megfigyelt eseményt. Ezért a legfontosabb kérdés az, hogy “Mit mérnek ténylegesen a mérések?” Ez az elv azt jelenti, hogy az “objektív folyamat” koncepciója elveszti az értelmét. Sőt, túl a mért eredményeken, az “objektív valóság” egyszerűen nem létezik.
A kvantumfizika felfedezései drasztikusan megváltoztatták a tudósok hozzáállását. A determinisztikus fogalom, amely azt állította, hogy a fizika a természet objektív tényeit tárja föl, és ezek abszolút létét írja le, megbukott.
Ezt annak a megértése váltotta fel, hogy a fizika nem ismeri a természet igazi lényegét. A fizika csak segít, mivel paradigmák, minták felállításával és képletek kiszámításával meg tudja mondani egy kísérlet eredményeinek valószínűségét bizonyos határok között.
Most már megértheti a modern tudomány mélyén rejtőző korlátokat
A kortárs tudomány különbséget tesz a “tényleges valóság”, ami függetlenül létezik a megfigyelőtől, és azon valóság között, amit a megfigyelő képes leírni. Ma a kutatók megértik, hogy amit egykor, mint “abszolút tényt” hívtak, az átadja a helyét az új következtetéseknek és újabb kísérleteknek. Ezek viszont újabb és újabb formulákat és kísérleteket igényelnek.
Bizonyított tény, hogy a tudomány nem jelent abszolút igazságot, hanem az éppen zajló kísérletek, megfigyelések és paradigmákon keresztül ábrázolja a világot. Sőt, minél nagyobb a világról való tudásunk, annál nagyobb a bizonytalanság és ellentmondás, amikkel szembe kell néznünk.
Elismerhető ezek után, hogy a fentiek jelentősen csökkentetik a természettudományok túlsúlyát általánosságban, de ezen belül különösképpen a fizikáét. Ehelyett elhelyezhetjük úgy a tudományt, mint olyan eszközt, amely felfedi egy korlátozott részét a valóságnak, nem pedig az abszolút igazságot. A tényleges valóság rejtve van előttünk; nem tudjuk felfedezni azt a tudományos kutatások jellegének köszönhetően.
Az elmúlt években sok tudós elkezdett a különböző vallások, újkori elméletek, és a miszticizmus iránt érdeklődni. Új eszközöket és új utakat próbálnak találni, hogy megértsék a valóság rejtett részeit, amik elérhetetlenek maradnak a hagyományos kutatási módszerekkel.
Ez a tudományos helyzet válsággá hatalmasodott el, köszönhetően a századforduló hatalmas kihívásának, hogy képesek vagyunk összerakni a teljes képet a világról, amelyben élünk, és megérteni a szabályokat, amelyek a természetet és az emberiséget irányítják.
Miért a Kabbala a gyakorlati folytatása a kísérlet alapú tudománynak
Miután az emberiség kimerítette tudásvágyát és a műveltség utáni sóvárgását, valamint a látható valóságban már mindent feltárt, egy új vágy kerül a felszínre – ismerni a legmagasabb fogalmakat és a valóság rejtett részét. Ez az a szakasz a vágyak evolúciójának, amit az emberiség elér manapság.
Ez a háttere a Kabbala bölcsessége megjelenésének, amely egy új perspektívát, egy új tudományos világnézetet ajánl az emberiségnek, amelyet a Kabbalisták több ezer évvel ezelőtt fedeztek fel. A jelenlegi vágyunk, miszerint az egész valóságot ismerni akarjuk, azt mutatja, hogy az emberiség készen áll a Kabbala bölcseletének feltárulására.
A kabbalista világfelfogás tartalmazza a vallások hit fogalmának premisszáit, párosulva a tudományos megközelítéssel. A Kabbala eszközöket fejleszt ki bennünk, hogy elvezessen egy átfogó valóság érzékelésébe, és lehetőséget nyújtson annak kutatására.
A Kabbala tehát egy tudomány, ami feltárja a valóság azon aspektusait, amik rejtve vannak a tudósok elől. Amikor felfedezzük ezeket a rejtett részeket, a világról való tudásunk, amelyben élünk teljes lesz. A rejtett és a feltárt egyesítésével, felkészítjük magunkat a pontos tudományos kutatásra és a felfedezéshez a valódi képletek segítségével.
Az elrejtett feltárásával a világnézetünk teljes lesz, felszabadulunk a relatív érzékelés határai alól, és képesek leszünk lerántani a leplet a valóság minden részéről, túl az időn, a téren és a mozgáson. A Kabbala bölcselete ezt megadja bárkinek, aki igazán keresi azt.

Boldog 5776. születésnapot!

Kérdés: A vallás szerint az embert 5776 évvel ezelőtt teremtették, míg a tudomány szerint ez több mint 200.000 évvel ezelőtt történt. A Kabbala szemszögéből nézve kinek van igaza?
Michael Laitman válasza: A Kabbala nem vesz részt az ilyen vitákban. A természetet tanulmányozza, és azt mondja, hogy a természet ugyanaz, mint a Teremtő, és így a Kabbala feltárja a természet felső erejét, amit Teremtőnek hívnak. A “Teremtő” a héber “Boreh” szóból származik, ami azt jelenti: “Jöjj és lásd.” Ha helyes módon vizsgáljuk a természetet elérjük a Teremtőt és látni fogjuk őt.
Így a Rosh Hásáná (a héber újév) a Teremtő, a felső erő feltárulásának a napja. Ez az a nap, amikor az emberiség először elérte a felső erőt, a spirituális világot, egy felsőbb valóságot. Az, hogy mi még mindig itt élünk ebben a világban, az csak azért van, hogy képesek legyünk újra betörni oda. Ebből a világból képesek leszünk elérni a felső világot. 
Akkor tudni fogjuk a választ az összes örök talányra: “Mi célja ennek az életnek? Mi a jelentése? Mi célból létezünk ezen a földön, és hogy mi miért lett így elrendezve számunkra? Ez nem pusztán a kitöltés keresése, mert elégedetlenek vagyunk az élettel, inkább annak a keresése, hogy felülről mi célból teremtettek minket ide. A Kabbala azt tanítja nekünk, hogyan forduljunk a Teremtőhöz, hogyan emeljük fel és fedjük fel Őt. 
Amennyiben elérjük a Teremtőtk, akkor az egész teremtés terve kinyilatkozik számunkra. Megértjük, hogy mi is történik, mi történt azelőtt, hogy ebbe a világba érkeztünk volna. A mi világunk csak egy közbenső állomás, egy állomás, ami a megszületésünk előtt és a jövőbeni célállomásunk között van. 
Mi felemelkedhetünk a felsőbb dimenzióba, vagy alacsonyabbra süllyedünk, a mi szintünkre ebben a világban. A Kabbala bölcselete lehetővé teszi számunkra mindkettőt. Mindez elérhető, köszönhetően a Kabbalának – amit az első ember tárt föl, azaz, az első emberi lény, aki felfedezte a Teremtőt.
Via – laitman.com