Zsoltár kategória bejegyzései

Zsoltárok 001-030

1.

1. Boldog a férfi, a ki nem járt gonoszok tanácsán, sem vétkesek útján nem állt, sem csúfolók ülésében nem ült;
2. hanem az Örökkévaló tanában telik kedve és az ő tanáról elmélkedik nappal és éjjel.
3. ”Olyan lesz, mint vízerek mellé ültetett fa, mely gyümölcsét megadja a maga idejében, és levele nem hervad el; És mindenben, a mit tesz, szerencsés lesz.
4. Nem így a gonoszok; hanem mint a polyva ők, melyet elhajt a szél.
5. Azért nem állanak meg a gonoszok az itéletben és a vétkesek az igazak községében.
6. Mert ismeri az Örökkévaló az igazak útját, míg a gonoszok útja elvész.

2.

1. Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,
2. összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?
3. Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!
4. Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,
5. akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:
6. Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –
7. Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.
8. Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;
9. majd megtöröd őket vaspálcával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!
10. Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek bírái;
11. szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.
12. Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

3.

1. Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől.
2. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
3. Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
4. De te, Örökkévaló, pajzs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
5. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
6. Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
7. Nem félek a népnek tízezreitől, kik köröskörül nekem szegültek.
8. Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
9. Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.

4.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól.
2. Mikor fölkiáltok:, hallgass meg, igazságom Istene; a szorultságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
3. Ember fiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
4. Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
5. Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőhelyeteken s csillapodjatok! Széla.
6. Áldozzatok igaz áldozatokat, s bízzatok az Örökkévalóban!
7. Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arcod világosságát, Örökkévaló!
8. Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
9. Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.

5.

1. A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól.
2. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.
3. Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.
4. Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.
5. Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.
6. Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.
7. Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.
8. De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.
9. Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!
10. Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.
11. Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.
12. S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.
13. Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy pajzzsal, környezed.

6.

1. Karmesternek, hárfajátékon a nyolcasra. Zsoltár Dávidtól.
2. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!
3. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;
4. és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?
5. Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!
6. Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked?
7. Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.
8. Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.
9. Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.
10. Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.
11. Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!

7.

1. Siggájón Dávidtól, melyet énekelt az Örökkévalónak a Benjáminbeli Kús dolgában.
2. Örökkévaló, Istenem, benned keresek menedéket; segíts engem mind az üldözőimtől, és ments meg engem!
3. Nehogy oroszlánként széttépje lelkemet, ragadozva s nincs, a ki megment.
4. Örökkévaló, Istenem, ha én tettem ezt, ha van jogtalanság kezeimen,
5. ha rosszat követtem el a velem békében levővel, – hisz kiszabadítottam azt, ki ok nélkül szorongatott -:
6. üldözze ellenség lelkemet, s érje utol és tiporja földre éltemet, és fektesse porba méltóságomat! Széla.
7. Kelj föl, Örökkévaló, haragodban, emelkedjél szorongatóim dühöngései ellen; és serkenj értem: ítéletet rendeltél.
8. Nemzetek gyülekezete körülvesz téged és fölötte térj vissza a magasságba!
9. Az Örökkévaló népeket ítél, szerezz jogot nekem, Örökkévaló, igazságom szerint és gáncstalanságom szerint, mely bennem van.
10. Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és szilárdítsd meg az igazat! Hiszen szívek és vesék vizsgálója az igazságos Isten!
11. Paizsom Istennél van, ki segíti az egyenesszívűeket.
12. Isten igazságos bíró, Isten ő, ki mindennap haragszik.
13. Ha ki meg nem tér, kardját feni, íját feszítette és irányította;
14. és ellene elkészített halálos fegyvereket, nyilait égőkké csinálja.
15. Íme vajúdik jogtalansággal; bajt fogant és hazugságot szült.
16. Vermet ásott és kivájta azt, de beleesett a gödörbe, melyet csinált.
17. Visszahárul baja a maga fejére, és az ő feje tetejére száll le erőszaka.
18. Hadd magasztalom az Örökkévalót igazsága szerint, hadd zengem nevét az Örökkévalónak, a legfelsőnek!

8.

1. A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól.
2. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!
3. Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, ellenid miatt, hogy elnémíts ellenséget és bosszúvágyót.
4. Midőn látom egeidet, ujjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:
5. mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?
6. Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;
7. uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:
8. juhokat és ökröket mind megannyit, s a mező állatait is,
9. az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.
10. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

9.

1. A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól.
2. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatetteidet!
3. Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
4. A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
5. Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
6. Megdorgáltál nemzeteket, elveszítetted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
7. Az ellenségek eltűntek – romok mindéig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
8. De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
9. És ő ítéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
10. hogy legyen az Örökkévaló mentsvárul az elnyomottnak, mentsvárul az ínség idejében.
11. Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
12. Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
13. Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
14. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyűlölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
15. azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
16. Elsüllyedtek nemzetek a veremben, melyet készítettek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
17. Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
18. Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők.
19. Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
20. Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, ítéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
21. szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.

10.

1. Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az ínség idejében?
2. A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3. Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4. A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5. Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6. Azt mondta szívében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7. Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8. Ott ül tanyáknak lelőhelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9. Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10. Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11. Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arcát, nem látta soha.
12. Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13. Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14. Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15. Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16. Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17. Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18. hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.

11.

1. A karmesternek. Dávidtól.
Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!
2. Mert íme a gonoszok íjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.
3. Midőn ledöntetnek az alapok, mit mivel az igaz?
4. Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.
5. Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.
6. Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!
7. Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

12.

1. A karmesternek, a nyolcasra. Zsoltár Dávidtól.
2. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltűntek a hűségesek az emberek fiai közül!
3. Hamisat beszélnek ki-ki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.
4. Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;
5. kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?
6. Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.
7. Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kohóban a földön, megtisztítva hétszeresen.
8. Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.
9. Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az ember-fiak hitványsága.

13.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arcodat tőlem?
3. Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?
4. Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.
5. Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.
6. De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segítségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

14.

1. A karmesternek. Dávidtól.
Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.
2. Az Örökkévaló az égből tekintett le az ember-fiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.
3. Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.
4. Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!
5. Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.
6. A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!
7. Vajha eljönne Cziónból Izrael segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.

15.

1. Zsoltár Dávidtól.
Örökkévaló, ki időzhet sátorodban, ki lakhatik szent hegyeden?
2. A ki gáncstalanságban jár, igazságot mível és igazat beszél szívében;
3. nem rágalmazott nyelvével, nem tett felebarátjának rosszat, és gyalázást nem ejtett ki társa ellen;
4. a ki megvetni való, az szemeiben becstelen; de az istenfélőket tiszteli; kárára esküszik, de meg nem változtatja;
5. pénzét nem adta kamatra, és megvesztegetést ártatlan ellen el nem fogadott: a ki ezeket cselekszi, nem tántorodik meg soha.

16.

1. Dal Dávidtól.
Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2. Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívül.
3. A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4. Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5. Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6. A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7. Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8. Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9. Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10. Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia.
11. “Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!

17.

1. Ima Dávidtól.
Hallgass, Örökkévaló, igazsággal, figyelj fohászkodásomra, figyelmezz imádságomra nem csalárd ajkakból!
2. Te tőled eredjen ítéletem; szemeid az egyenességet nézik.
3. Megvizsgáltad szívemet, gondoltál rám éjjel, kipróbáltál, nem találtál gonosz gondolatot bennem, szájamon sem lépett át.
4. Emberek cselekvéseinél, ajkaid igéje által, őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől;
5. követték lépteim nyomdokaidat, nem tántorogtak lábaim.
6. Én szólítottalak, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd füledet felém, halljad beszédemet.
7. Csodálatosan míveld kegyeidet, te, a ki segíted azokat, kik támadók elől jobbodban keresnek menedéket.
8. Őrizz meg engem, mint a szemnek fényét, szárnyaid árnyékában rejts el engem,
9. a gonoszok elől, kik engem pusztítottak, ellenségeimtől, kik dühvel körülfognak engem.
10. Hájukban eltompultak, szájukkal gőgösen beszéltek.
11. Lépteinkben mostan körülvettek minket, szemeiket irányozzák, hogy földre terítsenek.
12. Hasonló ő az oroszlánhoz, mely ragadozni vágyik, fiatal oroszlánhoz, mely rejtekben ül.
13. Kelj föl, Örökkévaló, szállj vele szembe, görnyeszd le őt, szabadítsd ki lelkemet a. gonosztól kardoddal,
14. emberektől kezeddel, oh Örökkévaló, a világ embereitől; részök van az életben, kincseddel megtöltöd a hasukat; jól laknak fiakkal és hagyják vagyonukat gyermekeiknek.
15. Én- igazságban hadd látom színedet, hadd lakom jól ébredéskor alakoddal.

18.

1. A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből.
2. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
3. Az Örökkévaló szirtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, pajzsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
4. A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és ellenimtől megsegíttetem.
5. Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
6. alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei.
7. Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut., füleibe.
8. Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9. Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10. meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
11. Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
12. Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátorául, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
13. A fénytől ő előtte elvonultak felhői – jégeső és tűzparazsak.
14. Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
15. Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
16. Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
17. Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18. Megment hatalmas ellenemtöl, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
19. Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20. Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
21. Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22. Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23. mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
24. Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
25. S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
26. Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanul;
27. megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28. Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
29. Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénnyé teszi sötétségemet.
30. Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
31. Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
32. Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül.
33. Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
34. Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35. Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
36. Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
37. Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38. Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39. Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
40. Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41. Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
42. Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43. Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
44. Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
45. Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
46. Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47. Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
48. az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
49. megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50. Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
51. ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.

19.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.
3. Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.
4. Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.
5. Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.
6. Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.
7. Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.
8. Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;
9. az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;
10. az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló itéletei igazság, jogosak egyaránt.
11. Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.
12. Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.
13. Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!
14. Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.
15. Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!

20.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Hallgasson meg téged az Örökkévaló a szorultság napján, ótalmazzon téged Jákób Istenének neve;
3. küldje segítségedet a szentélyből, és Cziónból támogasson téged!
4. Emlékezzék meg mind a lisztáldozatidról és égőáldozatodat kövérnek fogadja! Széla.
5. Adjon neked szíved szerint, és minden tanácsodat teljesítse.
6. Hadd ujjongunk segítségedben, és Istenünk nevében emelünk zászlót; teljesítse az Őrökkévaló mind a kérelmeidet!
7. Most tudom, hogy megsegítotte az Örökkévaló az ő fölkentjét, meghallgatja őt szent egeiből segítő jobbjának hatalmas tetteivel.
8. Ezek a szekérhaddal, azok a lovakkal – de mi az Örökkévalónak, Istenünknek nevét emlegetjük.
9. Ők görnyedtek és elestek, de mi fölkeltünk és fennmaradtunk.
10. Örökkévaló, segíts! A király hallgasson meg bennünket, a mely napon felkiáltunk.

21.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Örökkévaló, hatalmadnak örül a király, és segítségedben mily nagyon ujjong!
3. Szíve kivánságát megadtad néki, és ajkainak óhajtását nem vontad meg. Széla.
4. Mert eléje jösz a jónak áldásival, teszel fejére színarany koronát.
5. Életet kért tőled, adtál neki, hosszú életet mind örökké.
6. Nagy az ő dicsősége segítséged által; fenséget és fényt helyezel reá.
7. Mert teszed őt áldássá mindétíg, megvidámítod örömmel színed előtt.
8. Mert a király bízik az Örökkévalóban, és a Legfelsőnek kegye által nem tántorodik meg.
9. Eléri kezed mind az ellenségeidet, jobbod eléri gyűlölőidet.
10. Teszed őket mintegy tűzes kemenezébe haragvásod idején; az Örökkévaló az ő haragjában megsemmisíti őket, s tűz emészti meg őket.
11. Gyümölcsüket elveszíted a földről, és magzatjukat az ember fiai hözül.
12. Mert gonoszságot czéloztak ellened, kigondoltak fondorlatot – mit sem tehetnek.
13. Mert teszed őket háttal fordulókká, húrjaidat arczukna,k feszíted.
14. Emelkedjél, Örökkévaló, hatalmadban, hadd énekeljük és zengjük erődet!

22.

1. A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól.
2. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
3. Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
4. Pedig te szent v agy, .lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
5. te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7. De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
8. Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
9. Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
10. Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
11. te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
12. Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
13. Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
14. fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
15. Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
16. Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
17. Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
18. megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
19. Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
20. Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
21. Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
22. Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
23. Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
24. Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
25. Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
26. Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
27. Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
28. Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
29. Mert az Örökkévalóé a .királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
30. Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letér<telnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
31. Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
32. jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!

23.

1. Zsoltár Dávidtól.
Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom.
2. Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terel
get engem.
3. Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért.
4. Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem.
5. Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele.
6. Csupa jóság és szeretet követneh engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

24.

1. Dávidtól zsoltár.
Az Örökkévalóé a föld és teljessége, a világ és a benne – lakók.
2. Mert ő tengerek mellé alapitotta és folyamok mellé szilárdította meg.
3. Ki mehet fel az Örökkévaló
hegyére, és ki állhat meg az ő szent helyén?
4. A tiszta hezű és tisztúlt szivű, a ki hamisságra nem adta rá lelkét és nem esküdött csalás végett.
5. Áldást nyer majd az Örökkévalótól és iga.zságot üdvössége Istenétől.
6. Ez a hozzáfordúlóknak nemzedéke: az arczodat keresők Jákób. Széla.
7. Emeljétek, ti kapúk, fejeteket és emelhedjetek, ti ősrégi ajtók, hogy bevonuljon a dicsőség királya!
8. Ki az, a dicsőség királya? Az Örökkévaló hatalmas és hős; az Örökkévaló a karcznak hőse.
9. Emeljétek, ti kapúk, fejeiteket, emeljétek ti ősrégi ajtók, hogy bevonuljon a dicsőség királya!
10. Kicsoda az, a dicsőség királya? Az Örökkévaló, a seregek ura, ő a dicsőség királya! Széla.

25.

1. Dávidtól.
Hozzád, Örökkévaló, viszem lelkemet.
2. Istenem, tebenned bízom, ne hagyj megszégyenülnöm, ne újjongjanak ellenségeim rajtam!
3. Nem is szégy enülnek meg a téged remélők mind; megszégyenülnek a léhán hűtelenkedők.
4. Útjaidat, oh Örökkévaló, tudasd velem, ösvényeidre taníts engem;
5. járass igazságodban és taníts engem, mert te vagy üdvösségem Istene, téged reméllek egész nap.
6. Emlékezzél meg irgalmadról, oh Örökkévaló, és kegyelmeidről, mert öröktől fogva valók.
7. Ifjúhorom vétkeire és bűntetteimre ne emlékezzél; kegyelmed szerint emlékezzél te rólam jóságod kedvéért, oh Örökkévaló!
8. Jóságos és egyenes az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkeseket.
9. Járatja az alázatosakat a jog szerint és tanűja az alázatosokat az ő útjára.
10. Mind az Őrökkévalónak ösvényei szeretet és igazság azoknak, kik megtartják szövetségét és bízonysága.it.
11. Neved kedvéért, oh Örökkévaló, bocsásd n~eg bűnömet, mert nagy az.
12. Ki az a férfi, a ki istenfélő? Azt igazítja azon útra, melyet válaszszon.
13. Lelke jólétben marad és magzatja bírni fogja az országot.
14. Az Örökkévaló titka az ő tisztelőinél van, és szövetségét tudatja velük.
15. Szemeim mindig az Örökkévalóra néznek, mert ő húzza ki a hálóból lábaimat.
16. Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, mert magános és szegény vagyok.
17. Szívem szorongásai vajha tágulnának, szorúltságaimból vezess ki engem!
18. Lásd nyomorúságomat és szenvedésemet és bocsásd meg mind a vétkeimet.
19. Lásd ellenségeimet, hogy sokan vannak, és erőszakot tevő gyűlölettel gyűlölnek engem.
20. Őrizd meg lelkemet és ments meg engem, ne szégyenüljek meg, mert benned van menedékem.
21. Gáncstalanság és egyenesség óvjanak meg engem, mert téged reméllek.
22. Váltsd meg, Isten, Izraélt mind a szorongásaiból!

26.

1. Dávidtól.
Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.
2. Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.
3. Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.
4. Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.
5. Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.
6. Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,
7. hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet
8. Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.
9. Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,
10. a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!
11. De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.
12. Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.

27.

1. Dávidtól.
Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, hitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?
2. Mikor gonosztevők közelítottek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.
3. Ha táboroz ellenem táhor, nem fél szívem; ha támad ellenem ha.rez, mindamellett bízok én.
4. Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.
5. Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.
6. És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!
7. Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!
8. Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.
9. Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
10. Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.
11. Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!
12. Ne adj át azorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.
13. Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!
14. Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!

28.

1. Dávidtól.
Hozzád, Örökkévaló, kiáltok fel, sziklá.m, ne hallgass, elfordulva tőlem, nehogy, midőn hallgatag elfordülsz tőlem, hasonlóvá legyek a gödörbe szállókhoz!
2. Halljad könyörgésem hangját, mikor fohászkodom hozzád, mikor fölemelem kezeimet szent templomod felé.
3. Ne ragadj el gonoszokkal és jogialanság cselekvőivel, kik békét beszélnek felebarátjaikkal, de rosszaság van szívükben.
4. Adj nekik művök szerint és cselekvéseik rosszasága szerint, kezeik munkája szerint adj nekik, viszonozd tettüket nekik.
5. Mert nem ügyelnek az Örökkévaló cselekedeteire és kezeinek művére; rontsa le a ne épitse fel őket!
6. Áldva legyen az Örökkévaló, mert meghallotta könyörgésem szavát.
7. Az Örökkévaló az én erőm és paizsom, benne bízott szívem és megsegíttettem, újjongott a szívem és énekemmel magasztalom őt.
8. Az Örökkévaló erejük nekik és segítő erőssége az ő fölkentjének ő.
9. Segítsd meg nepedet és áldd meg birtokodat, legeltesd és vidd őket öröl:hé!

29.

1. Zsoltár Dávidtól.
Adjatok az Örökkévalónak, istenfiak ti, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és hatalmat!
2. Adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, boruljatok le az Örökké
való előtt szent díszben!
3. Az Örökkévaló hangja a vizek fölött: a dicsőség istene mennydörög, az Örökkévaló nagy vizek fölött.
4. Az Örökkévaló hangja erővel, az Örökkévaló hangja díszszel;
5. az Örökkévaló hangja czédrusokat tör, összetörte az Örökkévaló a Libánon czédrusait;
6. szökdeltette őket, mint a borjú, a Libánont és Szirjónt, mint a reémek fia.
7. az Örökkévaló hangja tűzlángokat hasít.
8. Az Örökkévaló hangja megreszketteti a pusztát, megreszketteti a Örökkévaló Kádés pusztáját.
9. Az Örökkévaló hangja szarvasünőket vajudtat és lehánt erdőket – templomában pedig mindnyája szól: Dicsőség!
10. Az Örökkévaló a vízözönkor trónra űlt, űl is az Örökkévaló mint király örökké.
11. Az Örökkévaló hatalmat adjon népének, az Örökkévaló áldja meg népét békével.

30.

1. Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól.
2. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
3. Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
4. Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül.
5. Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
6. Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
7. Én pedig mondtam ,jólétemben: nem tántorodom meg soha.
8. Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
9. Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
10. Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
11. Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
12. Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
13. Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.

Zsoltárok 031-050

31.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!
3. Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erösségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.
4. Mert szírtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.
5. Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.
6. Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!
7. Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.
8. Hadd újjongok és örülök szeretetedben, a ki lát.tad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;
9. és nem szolgálta.ttál át ellenség kezébe, állitottad tágas helyre lábamat.
10. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosazúságtól szemem, lelkem és testem.
11. Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, esontjaim pedig elaorvadtak.
12. Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.
13. El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.
14. Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.
15. Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.
16. Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
17. Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben.
18. Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenel; meg a gonoszok, enyészszenek el az alvilágba!
19. Némuljanak meg a hazugaág ajkai, melyek daczosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnynyal.
20. Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, a.z ember fiainak előtte.
21. Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogated őket. sátorban nyelvek pörlése ellen.
22. Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban.
23. Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád.
24. Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a göggel cselekvőnek.
25. Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, a kik várakoztok az Örökkévalóra.

32.

1. Dávidtól. Oktató dal.
Boldog, kinek meg van bocsátva a bűntette, eltakarva a vétke!
2. Boldog az ember, hinek nem számít be az Örökkévaló bűnt, és lelkében nincsen csalárdság.
3. Midőn hallgattam, sorvadoztak csontjaim, kiáltozásomban egész nap,
4. mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed, átváltozott üdeségem nyári szárazsággá. Széla.
5. Vétkemet tudattam veled és bűnömet nem takartam el; mondtam: megvallom bűntetteimet az Örökkévalónak! És te megbocsátottad vétkemnek bűnét. Széla.
6. Ezért ímádkozzék hozzád minden jámbor, a mely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek.
7. Te rejtekem vagy nekem, szorongástól megóvsz engem; szabadulás íljjongásival hörülveszel engem. Széla.
8. Hadd oktatlak és igazítlak az útra, melyen járj, hadd tanácsolok, rajtad a szemem:
9. Ne legyetek mint ló, mint öszvér értelem nélkül; kantárral és zabolával, az ő diszével kell fékezni őt, nehogy közeledjék hozzád.
10. Sok a gonosznak fájdalma; de ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül.
11. Örüljetek az Örökkévalóban és vigadjatok, ti iga,zak; és újjongjatok mind, ti egyenes szivüek!

33.

1. Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.
2. Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízlnru lanten zengj©tek nehi;
3. énekeljetek neki új éneket, azépen hárfázzatok riadással!
4. Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.
5. Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.
6. Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.
7. Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámoka~t.
8. Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.
9. Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.
10. Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.
11. Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.
12. Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.
13. Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;
14. székének helyéből nézett a föld minden lakóira
15. ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.
16. Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek eokaságával;
17. hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem went.
18. Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak s2ereteiére,
19. hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.
20. Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;
21. mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.
22. Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!

34.

1. Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment.
2. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
3. Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
4. Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
5. Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
6. Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
7. Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
8. Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
9. Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
10. Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
11. Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
12. Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
13. Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
14. Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
15. távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
16. Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
17. Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
18. Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
19. Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
20. Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
21. Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
22. Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
23. Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.

35.

1. Dávidtól.
Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
2. Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3. Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4. Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
5. Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6. legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7. Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8. Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9. Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10. Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11. Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznel~ tőlem.
12. Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
13. Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
14. Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
15. De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
16. Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
17. Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
18. Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
19. Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar.ak szemmel.
20. Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá.rd dolgokat gondolnak ki.
21. Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
22. Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
23. Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
24. Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
25. ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
26. Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
27. Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l:ivánja szolgája békéjét.
28. Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!

36.

1. A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól.
2. Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.
3. Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.
4. Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.
5. Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.
6. Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:
7. igazságod olyan mint az Isten hegyei, itéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!
8. Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.
9. Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.
10. Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.
11. Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.
12. Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!
13. Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem birtak fölkelni.

37.

1. Dávidtól.
Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irígykedj azokra, kik jogtalant mívelnek.
2. Mert mint a fű gyorsan levágatnak, s mint zöld pázsit elhervadnak.
3. Bízzál az Örökkévalóban és tégy jót, lakjál az országban és járj hűség után.
4. S gyönyörködjél az Örökkévalóban, s megadja neked szíved kérelmeit.
5. Hárítsd az Örökkévalóra útadat, bízzál benne, ő majd megcselekszi;
6. majd kihozza mint a világosságot igazadat, és jogodat, mint a déli fényt.
7. Csendben várj az Örökkévalóra és várakozzál reá, ne gerjedj fel az ellen, ki szerencsés az útján, oly férfi ellen, ki fondorlatokat mível.
8. Hagyj föl a haraggal, hadd abban a fölhevülést, ne gerjedj fel csakis gonosztevésre visz.
9. Mert a gonosztevők kiirtatnak, de kik az Örökkévalót remélik – ők fogják bírni az országot.
10. Még egy kevés – s nincs gonosz, oda figyelj helyére a nincsen;
11. de az alázatosak bírni fogják az országot és gyönyörködni fognak a béke bőségében.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen és vicsorítja rá fogát.
13. Az Úr nevet rajta, mert látta, hogy eljön a napja.
14. Kardot rántottak a gonoszok és feszítotték íjjukat, hogy elejtseneh szegényt és szűkölködőt, hogy levágják az egyenes iítuakat.
15. Kardjuk önnönszívükbe hat be, és íjjai eltöretnek.
16. Jobb a kevés, a mi az igazé, mint sok gonosznak gazdagsága;
17. mert a gonoszok karjai eltöretnek, de az igazak támogatója az Örökkévaló.
18. Ismeri az Örökkévaló a gáncstalanok napjait és birtokuk örökre meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg bajnak idejében és éhinség napjaiban jóllaknak.
20. Mert a gonoszok elvesznek, s az Örökkévaló ellenségei olyanok, mint a rétek dísze: elenyésztek, a füstben enyésztek el.
21. Kölcsön vesz a gonosz és nem fizet, de az igaz könyörül és adakozik.
22. Mert az ő áldottjai fogják bírni az országot, és az átkozottjai kiirtatnak.
23. Az Örökkévalótól szilárdíttattak meg a férfi léptei, és útját kedveli;
24. midőn elesik, nem hajíttatik el, mert az Örökkévaló támogatja kezét.
25. Fiatal voltam, meg is öregedtem, de nem láttam igazat elhagyatva és magzatját, a mint kenyeret koldul.
26. Egész nap könyörül és kölcsön ad, magzatja pedig áldásúl van.
27. Távozz a rossztól, tégy jót, hogy örökre megmaradj.
28. Mert az Örökkévaló szereti a jogot, s nem hagyja el jámborait; örökké megőriztetnek, míg a gonoszok magzatja kiirtatik.
29. Az igazak fogják bírni az országot és laknak mindétig rajta.
30. Igaznak szája bölcsességet szól, és nyelve jogosságot beszél;
31. Istenének tana szívében van, nem inognak meg lépései.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és arra tör, hogy megölje.
33. Az Örökkévaló nem hagyja meg kezében, s nem kárhoztatja el, midőn megitéltetik.
34. Remélj az Örökkévalóhoz, és őrizd meg útját; majd felmagasít, hogy bírjad az országot, a gonoszok kiírtását nézed.
35. Láttam egy gonoszt, erőszakost, s a ki terpeszkedett mint zöldelő honor fa:
36. elhaladtak arra, s íme nincsen; kerestem őt, de nem volt található.
37. Vigyázd meg a gáncstalant és nézd az egyeneset, mert van jövője a béke emberének.
38. De az elpártolók megsemmisíttettek egyaránt, a gonoszok jövője kiírtatott.
39. Az igazak segedelme pedig az Örökkévalótól van, erősségük ő a szorongatás idején.
40. Megsegítotte őket az Örökkévaló és megszabadította; megszabadítja a gonoszoktól és megvédi őket, mert benne kerestek menedéket.

38.

1. Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül.
2. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
3. Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
4. Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
5. Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
6. Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
7. Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
8. Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
9. Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
10. Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
11. Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
12. Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
13. ‘Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
14. De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15. Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
16. Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
17. Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
18. Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
19. Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
20. De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
21. s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
22. Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem. -” Siess segítségemre, Uram, segedelmem!

39.

1. A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól.
2. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
3. Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
4. hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
5. Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
6. Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
7. Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
8. Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
9. Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
10. Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
11. Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
12. Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
13. Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
14. Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.

40.

1. A karmesternek. Dávidtól zsoltár.
2. Remélve reméltem az Örökkévalót, hozzám hajlott és hallgatta fohászomat;
3. felhozott engem pusztulás verméből, az iszapos sárból, sziklára állította lábamat, megszilárdította lépteimet.
4. És adott szájamba új éneket, dicsérő dalt Istenünknek: majd látják sokan és félnek és bíznak az Örökkévalóban.
5. Boldog a férfi, ki az Örökkévalót tette bizalmává és nem fordult a daczosokhoz és a hazugságra pártolókhoz.
6. Sokat tettél te Örökkévaló, én Istenem: csodáidat és gondolataidat érettünk, lehetetlen előtted fölsorolni; hirdetném, elmondanám – számosabbak, semhogy elbeszélhetném.
7. Vágóáldozatot és lisztáldozatot nem kivántál – füleket vájtál nekem – égő áldozatot és vétekáldozatot nem kértél.
8. akkor azt mondtam: Íme jöttem – könyvtekercsben elém van írva
9. megtenni akaratodat, Istenem, kivánom s tanításod belsőmben van.
10. Hirdettem igazságot nagy gyűlekezetben; íme ajkaimat nem tartóztatom; Örökkévaló, te tudod!
11. Igazságodat nem takartam el szívemben, hű voltodat és segedelmedet elmondtam, nem titkoltam el szeretetedet és hűségedet, nagy gyűlekezetnek.
12. Te, Örökkévaló, nem tartóztatod irgalmadat tőlem, szereteted és hűséged mindig óvnak engem.
13. Mert körülfogtak engem bajok, hogy számuk sincsen, útolértek engem bűneim s nem bírok látni; számosabbak lettek fejem hajszálainál, és szívem elhagyott.
14. Legyen akaratod, Örökkévaló, megmenteni engem; Örökkévaló, segitségemre siess!
15. Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek egyaránt, a kik leIkemre törnek, hogy elpusztítsák; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kivánják.
16. Iszonyodjanak el szégyenük miatt, kik nekem mondják: Hah, hah!
17. Örvendjenek és örűljenek benned mind a te keresőid, mondják mindig: nagy az Örökkévaló – a kik szeretik segedelmedet!
18. Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, az Úr tudja be nekem; segítségem és szabadítóm vagy, Istenem ne késsél!

41.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.
3. Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.
4. Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.
5. Én azt .mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6. Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?
7. És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.
8. Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:
9. Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!
10. Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.
11. De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.
12. Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.
13. Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.
14. Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.

42.

1. A karmesternek. Oktató dal. Kórach fiaitól.
2. Mint szarvasünő, mely kiáltoz vizek medrei felé, úgy kiáltoz a lelkem te feléd, oh Isten.
3. Szomjuhozik lelkem Istenre, az élő Istenre; mikor mehetek el s jelenhetem meg Isten színe előtt?
4. Könnyem lett nekem kenyerem nappal és éjjel, mikor így szóltak hozzám egész nap: hol az Istened?
5. Ezekre hadd emlékezem és öntsem ki magamban lelkemet: midőn vonultam a tömeggel, ballagtam velük Isten házáig az ünneplő sokaságnak újjongás- és hálahangja közt.
6. Mit görnyedezel, én lelkem és zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert én fogom őt magasztalni arcza segitségeért.
7. Istenem! Bennem görnyedez a lelkem; azért gondolok reád a Jordán földjéről, a Chermfinokrúl, a kicsiny hegyről.
8. Vízár vízárnak szól zuhatagjaid morajánál – mind a hullámaid és habjaid átvonultak rajtam.
9. Nappal kirendeli az Örökkévaló az ő kegyelmét, éjjel pedig az ő éneke van én velem: imádság éltem Istenéhez.
10. Hadd mondom Istennek: szírtem, miért felejtettél el engem, miért járok elbúsultan ellenség nyomása alatt?
11. Gyilkolás lévén csontjaimban, gyaláztak engem ellenségeim, midőn így szóltak hozzám egész nap: hol az Istened?
12. Mit görnyedezel, én lelkem és mit zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert még fogom őt magasztalni, arczom segitségét és Istenemet.

43.

1. Jogot szerezz nekem, Isten és vidd ügyemet nem kegyes nemzet ellen; csalárdság és jogtalanság emberétől szabadíts meg engem.
2. Mert te vagy erősségem istene, mért vetettél el engem; mért járok elbúsultan ellenség nyomása alatt?
3. Küldd világosságodat és hűségedet, azok vezéreljenek engem, vigyenek el szent hegyedhez és hajlékaidhoz;
4. hadd mehessek be Isten oltárához, újjongó örömöm Istenéhez, hadd magasztallak téged hárfán, oh Isten, én Istenem!
5. Mit görnyedezel, én lelkem és mit zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert még fogom őt magasztalni, arczom segítségét és Istenemet.

44.

1. A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal.
2. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
3. Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
4. Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
5. Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
6. Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7. Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
8. hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
9. Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
10. Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
11. hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
12. Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
13. Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
14. Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
15. Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
16. Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
17. gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
18. Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
19. Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
20. úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
21. Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
22. nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
23. Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
24. Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
25. Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
26. Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
27. Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!

45.

1. A karmesternek. A Liliomok szerint. Kórach fiaitól. Oktató dal. Szerelemnek éneke.
2. Szép beszédre buzdult a szívem; azt mondom én művem a királyé, nyelvem jártas írónak a tolla.
3. Szépségesebb vagy az ember fiainál, bájosság ömlik el ajkaidon; azért megáldott téged Isten örökre.
4. Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz, díszedet és ékességedet.
5. És ékességedben szökkenj föl, nyargalj az igazság ügyéért és a megalázott jogért, és tanítson téged félelmetes tettekre a te jobbod!
6. Nyilaid élesítvék – népek hullanak alád – szívébe a király ellenségeinek.
7. Trónod, az Istentől való, mindörökké tart, egyenesség pálczája a te királyi pálczád.
8. Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszaágot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.
9. Myrrha és áloé, kasszia mind a ruháid, elefántcsontos palotákból zeneszerekkel örvendeztettek téged.
10. Királyok lányai vannak drága nőid közt, ott áll a feleség jobbodon Ófir aranyában.
11. Halljad leány, lásd és hajlítsd füledet s felejtsd el népedet és atyádnak házát.
12. Majd megkivánja a király szépségedet, mert ő az urad, hódolj meg előtte.
13. Czór leánya te, ajándékkal hízelegnek neked a népnek gazdagjai.
14. Merő dicsőség a királyleány ott benn, aranyszövésű az öltözete.
15. Hímzett ruhákban vezetik oda a királynak; hajadonok mögötte, az ő társnői, vitetnek neked.
16. Oda vezetik őket öröm és újjongás közt, bemennek a király palotájába.
17. Őseid helyett lesznek majd fiaid, megteszed őket vezérekké az egész országban.
18. Hadd emlegetem nevedet minden nemzedékben meg nemzedékben; azért magasztalnak téged népek mindörökké.

46.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének.
2. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.
3. Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.
4. Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.
5. Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.
6. Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.
7. Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.
8. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.
9. Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;
10. megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.
11. Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!
12. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.

47.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!
3. Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.
4. Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.
5. Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.
6. Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.
7. Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!
8. Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.
9. Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.
10. Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

48.

1. Ének. Zsoltár Kórach fiaitól.
2. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
3. Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
4. Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
5. Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
6. Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
7. Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
8. Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
9. Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
10. Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
11. A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
12. Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, itéleteid okából.
13. kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
14. Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
15. Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.

49.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
3. ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
4. Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
5. Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
6. Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
7. A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
8. testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
9. Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
10. hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
11. Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
12. Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
13. De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
14. Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
15. Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen.
16. Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla.
17. Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
18. mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
19. Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
20. odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
21. Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

50.

1. Zsoltár Ászáftól.
Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.

2. Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –

3. jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4. Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5. Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6. És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7. Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8. Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9. nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10. Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11. ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12. Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13. Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14. Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15. és szólíts engem a szorongatá.s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16. A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17. Holott te gyűlölöd az ol~tatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18. Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19. Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20. Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21. Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22. Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23. A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!

Zsoltárok 051-070

51.

1. a karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához.
3. Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.
4. Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.
5. Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.
6. Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.
7. Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.
8. Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.
9. Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.
10. Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.
11. Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.
12. Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.
13. Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.
14. Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.
15. Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.
16. Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.
17. Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.
18. Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.
19. Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.
20. Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;
21. akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.

52.

1. A karmesternek. Oktató dal Dávidtól.
2. Mikor eljött az edómi Dóég s jelentette Sáulnak, és mondta neki: Dávid bement Achímélek házába.
3. Mit dicsekszel a rosszasággal, vitéz te? Isten szeretete egész nap tart.
4. Veszedelmet gondol ki a nyelved, akár köszörült borotva. te csalárdság cselekvője!
5. Szeretsz rosszat, inkább mint jót, hazugságot inkább mint igazságot beszélni. Széla.
6. Szeretsz minden ártalmas beszédet, csalárdságos nyelvet.
7. Le is ront téged az Isten mindétig, elvonszol és kiszakít téged a sátorból, és gyökerestől kitép az élők országából. Széla.
8. 0Majd látják az igazak és félnek, és ő fölötte nevetnek:
9. Íme a férfi, ki nem Istent teszí erősségének, hanem sok gazdagságában bízik, hatalmaskodik vágyában!
10. Én pedig olyan vagyok, mint a zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten szeretetében mindörökké.
11. Magasztallak örökké, hogy megcselekedted, és remélem nevedet, mert jóságos az jámboraidnak előtte.

53.

1. A karmesternek, Máchalát szerint. Oktató dal Dávidtól.
2. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosan míveltek jogtalanságot, nincs ki jót tenne.
3. Isten az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, ki Istent keresi.
4. Mindnyája eltért, egyaránt megromlottak; nincs ki jót tenne, nincs egy sem.
5. Nemde megtudják a jogtalanságot cselekvők, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, Istent nem szólították.
6. Ott rettegve rettegtek meg, a hol nem volt rettegés; mert Isten szerteszórta az ellened táborzók csontjait, megszégyenítotted, mert Isten megvetette őket.
7. Vajha jönne Cziónból Izraél segítsége; mikor visszahozza Isten népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél!

54.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól.
2. Mikor eljöttek a Zífbeliek es mondták Sáulnak: Nemde Dávid nálunk rejtőzködik.
3. Isten, neveddel segíts engem s hatalmaddal szerezz nekem jogot!
4. Isten, halljad imámat, figyelj szájam beszédeire!
5. Mert idegenek támadtak ellenem és erőszakosak törtek lelkemre; nem tartották Istent maguk előtt. Széla.
6. Íme Isten segítőm nekem, az Úr az, ki lelkem támogatója.
7. Viszonozza a rosszat meglesőimnek igazságodért semmisítsd meg őket.
8. Készséggel hadd áldozok neked, magasztalom nevedet, Örökkévaló, mert jóságos;
9. mert minden szoron-gatásból megmentett engem, és ellenségeimet nézte szemem.

55.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól.
2. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
3. Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
4. az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
5. Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
6. félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
7. Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
8. íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
9. Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
10. Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
11. Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
12. Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
13. Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
14. hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
15. a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
16. Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben.
17. Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
18. Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
19. kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
20. Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
21. Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
22. Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
23. Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
24. Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.

56.

1. A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban.
2. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.
3. Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.
4. A mely napon félnem kell, én te benned bízom.
5. Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?
6. Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.
7. Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.
8. Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!
9. Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!
10. Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.
11. Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! ‘-
12. Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?
13. Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;
14. mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.

57.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött.
2. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
3. Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
4. Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
5. Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
6. Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
7. Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
8. Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
9. Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
10. Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
11. Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
12. Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.

58.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal.
2. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?
3. Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.
4. Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.
5. Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,
6. hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.
7. Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!
8. Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –
9. mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.
10. Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.
11. Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.
12. Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.

59.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék.
2. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
3. Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
4. Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
5. Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
6. És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
7. Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
8. Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
9. Te pedig, Örökkévaló, nevetsz,rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
10. Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
11. Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
12. Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
13. Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
14. Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
15. S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá.rost.
16. Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
17. Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
18. Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.

60.

1. A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra.
2. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert.
3. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket! Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
4. Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
5. Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
6. Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
7. Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
8. Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
9. Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
10. Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
11. Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
12. Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
13. Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

61.

1. A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól.
2. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!
3. A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.
4. Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.
5. Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.
6. Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra,, megadod neved tisztelőinek örökségét. ‘
7. Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!
8. Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!
9. Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

62.

1. A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól.
2. Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem.
3. Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot.
4. Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre?
5. Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: kiki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla.
6. Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem.
7. Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom.
8. Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van.
9. Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla.
10. Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt.
11. Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá.
12. Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő.
13. És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.

63.

1. Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt.
2. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.
3. Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.
4. Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.
5. Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.
6. Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.
7. Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.
8. Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.
9. Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.
10. Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.
11. A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.
12. A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája..

64.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.
3. Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:
4. a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe.szítotték nyilukat, a keserű szót,
5. hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.
6. Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?
7. Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.
8. Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.
9. Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.
10. S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.
11. Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

65.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének.
2. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
3. Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
4. A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
5. Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
6. Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
7. a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
8. lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
9. S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
10. Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
11. barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
12. Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
13. Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
14. öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!

66.

1. A karmesternek. Ének. Zsoltár.
Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2. zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3. mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4. Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5. Jertek és lássátok `az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6. Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7. Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8. Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9. a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10. Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak. ”
11. Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12. nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13. Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14. a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15. Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16. Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17. Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18. Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19. Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20. Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.

67.

1. A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének.
2. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.
3. Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.
4. Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.
5. Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.
6. Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.
7. A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,
8. áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

68.

1. A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének.
2. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
3. Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
4. De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
5. Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
6. Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
7. Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
8. Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
9. a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
10. Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
11. Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
12. Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
13. Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
14. Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
16. Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
17. Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
18. Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
19. Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot., vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
20. Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
21. Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
22. Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
23. Szólt az Úr: Básánból hozom vissza., visszahozom a tenger mélységeiből:
24. azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
25. Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
26. Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
27. Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
28. Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
29. Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
30. templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
31. Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
32. Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
33. Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
34. annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
35. adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
36. Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten .’

69.

1. A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól.
2. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
3. Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
4. Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
5. Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
6. Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
7. Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
8. Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
9. elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
10. Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
11. Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
12. öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
13. Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
14. De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
15. Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
16. Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
17. Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
18. S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
19. Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
20. Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
21. Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
22. Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
23. Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
24. Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
25. Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
26. Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
27. Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
28. Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
29. Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
30. Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
31. Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
32. az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
33. Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
34. Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
35. Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
36. mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
37. és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.

70.

1. A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül.
2. Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!
3. Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.
4. Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!
5. Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!
6. Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!

Zsoltárok 071-089

71.

1. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
2. Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
3. Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
4. Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
5. Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
6. Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
7. Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
8. Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
9. Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
10. Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
11. mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
12. Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
13. Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
14. Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
15. Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
16. Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
17. Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
18. De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
19. Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
20. A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
21. Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
22. Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
23. Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
24. Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.!

72.

1. Salamontól.
Isten, itéleteidet add a királynak és igazságodat a király fiának;
2. itélje népedet igazsággal és szegényeidet jog szerint.
3. Teremjenek a hegyek békét a népnek és a halmok igazságot.
4. Jogot szerezzen a nép szegényeinek, segítsen a szükölködő fiainak és zúzza szét a fosztogatót.
5. Féljenek téged, a meddig nap van, s a míg hold lesz, nemzedéken, nemzedékeken át.
6. Szálljon le, mint eső a kaszáló rétre, mint zápor, mely áztatja a földet.
7. Viruljon napjaiban az igaz, és bőviben legyen béke a hold enyésztéig.
8. És uralkodjék tengertől tengerig s a folyamtól a föld végéig.
9. Előtte térdeljenek a pusztalakók, és ellenségei port nyaldossanak.
10. Tarsís és a szigetek királyai ajándékkal adózzanak, Sebá és Szebá királyai adót mutatnak be.
11. És leborúlnak előtte mind a királyok, mind a nemzetek szolgálják őt.
12. Mert megmenti a szűkölködőt, ki esedezik és a szegényt, meg azt, kinek nincsen segítője;
13. szánakozik ügyefogyottan és szűkölködőn és a szűkölködők lelkeit megsegíti;
14. elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága az ő vérük szemeiben.
15. Majd föléled s ad neki Sebá aranyából; imádkozik érte mindig, egész nap áldja őt.
16. Legyen gabonának bősége az országban a hegyek esúcsán, rengjen mint a Libánon a termése és virágozzanak ki a városból, mint a földnek füve.
17. Legyen neve örökre, a míg nap lesz, aarjadozzék never és áldják magukat vele, mind a nemzetek boldognak mondják!
18. Áldva legyen az Örökkévaló, az Isten, lzraél Istene, ki egyedül müvel csodás tetteket!
19. És áldva legyen dicsőséges neve örökre és teljék meg dicsőségével az egész föld! Ámen és Ámen!
20. Vége Dávid, Jísaj fia imáinak.

73. 

1. Zsoltár Ászáftól.
Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2. Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3. Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4. Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5. Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6. Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7. Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8. Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9. az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10. Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11. és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12. Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13. Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15. Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16. Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17. míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18. Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19. Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20. Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21. Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22. oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23. De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24. tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25. Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26. Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27. Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28. Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.

74.

1. Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2. Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3. Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4. Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5. Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6. s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7. Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8. Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9. Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10. Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11. Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12. Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13. Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14. te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15. te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16. Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17. te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18. Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19. Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20. Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21. Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22. Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23. Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!

75.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének.
2. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.
3. Midőn kitűzöm a határidcít, én egyenességgel itélek.
4. Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.
5. Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;
6. ne emeljétek a magasba szarvatekat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!
7. Mert nem keletről és nyugotról, se nem puszta felől van emelkedés;
8. hanem Isten a bíró: ezt leslázza és amazt fölemeli.
9. Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, iszszák mind a föld gonoszai.
10. De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Tstenének.
11. És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarui.

76.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Ászáftól. Ének.
2. Ismeretes az Isten Jehúdában, Izraélben nagy a neve.
3. Sálémben van az ő sátora és hajléka Cziónban.
4. Ott törte össze az íj villámait, paizsot és kardot és a barczot. Széla.
5. Tündöklő vagy, hatalmas, a ragadmány hegyei felől.
6. Kifosztattak az erős szivűek, szendergik álmukat, és nem találták kezüket mind a had emberei.
7. Dorgálásodtól, Jákób Istene, mélyen alszik mind a szekérhad, mind a ló.
8. Te félelmetes vagy, s ki állhat meg előtted, mihelyt haragszol!
9. Az égből hallattál itéletet, a föld megfélemlett és lecsendesedett,
10. midőn fölkelt Isten a törvényre, hogy megsegítse mind a föld alázatosait. Széla.
11. Mert az emberek dühe magasztal téged, midőn maradékuk dühösségbe övezkedik.
12. Tegyetek fogadást és fizessétek meg az Örökkévalónak, a ti Istenteknek; mind a körülőtte levők vigyenek ajándékot a félelmesnek,
13. a ki leszeli a fe,jedelmek indulatát, félelmetes a föld királyainak.

77.

1. a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár.
2. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
3. Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed
meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
4. Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
5. Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
6. Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
7. Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
8. Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
9. Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
10. Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
11. Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
12. Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
13. elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
14. Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
15. Te vagy az Isten, ki csodát mivel, tudattad a népek közt erődet.
16. Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
17. Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
18. Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
19. hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
20. Tengeren át volt utad és ösvényed
nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

78.

1. Oktató dal. Ászáftól.
Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2. Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3. Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4. nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5. Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6. azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7. hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8. s ne lesyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9. Efraim fiai, fegyverkezett ijászok, megfordultak a karcznak napján.
10. Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11. elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12. Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13. Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképen a vizeket.
14. Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15. Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16. fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17. De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18. Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19. Isten ellen beszéltek, mondták: Bir-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20. Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21. Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22. mert nem hittek Istenben és nem biztak segítségében.
23. Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyította,
24. hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25. menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26. Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27. hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28. leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29. Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30. El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31. és Isten haragja ellenök fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32. Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33. így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34. Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35. megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36. És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37. de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38. De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39. Meg, emlékezett, hogy bus ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40. Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41. Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42. nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43. hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44. Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45. Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46. A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47. Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48. Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49. Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50. Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelköket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51. megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52. Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53. vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54. Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55. Kiűzött előlök nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56. De megkisértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, íránt és bízonyságaít nem őrízték meg.
57. Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordúltak, mint a csalfa íj.
58. Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59. Hallotta Isten és fölháboro-dott és megvetette nagyon Izraélt.
60. Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, a hol emberek közt lakozott.
61. Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62. Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63. Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64. Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65. Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66. s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67. De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68. hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69. És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70. S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71. szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72. legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.

79.

1. Zsoltár Ászáftól.
Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat,
romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2. Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.
3. Viz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülőtte s nem temetett senki.
4. Gyalázottá lettünk szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülőttünk levőknek.
5. Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?
6. Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;
7. mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.
8. Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jőjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.
9. Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!
10. Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!
11. Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!
12. És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, melylyel téged gyaláztak, Uram!
13. Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!

80.

1. A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár.
2. Izraél pásztora, figyelj, a ki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
3. Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!
4. Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
5. Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
6. Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.
7. Viszálylyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
8. Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
9. Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
10. Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
11. Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.
12. Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
13. Miért törted át keritéseit, úgy hogy leszedik mind az útonjárók;
14. lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
15. Isten, seregek ura, fordúlj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
16. s ótalmazd azt, a mit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
17. Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától veszszenek el!
18. Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
19. S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
20. Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!

81.

1. A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól.
2. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
3. Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
4. Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
5. Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
6. bizonyságúl tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
7. Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
8. A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
9. Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
10. Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
11. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a ki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
12. De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
13. Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
14. Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
15. rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
16. az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
17. Ennie adott buza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.

82.

1. Zsoltár Ászáftól.
Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette itél:
2. Meddig itéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.
3. Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;
4. szabadítsatok meg ügyefogyottat és szükölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!
5. Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!
6. Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.
7. Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.
8. Kelj föl, Isten, itéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.

83.

1. Ének, zsoltár Ászáftól.
2. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
3. Mert ime ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejöket.
4. Néped ellen ravaszúl tanakodnak és tanácskoznak ótalmazottjaid ellen.
5. Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
6. Mert egy szivvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
7. Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
8. Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
9. Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
10. Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
11. Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
12. Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
13. A kik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
14. Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
15. Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
16. Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
17. Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
18. szégyenűljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és veszszenek el!
19. S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.

84.

1. A karmesternek, a Gittitre. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Mi kedvesek a te lakaid, Örökkévaló, seregek ura!
3. Vágyódott és epedt is a lelkem az Örökkévaló udvarai után; szívem s húsom ujjonganak az élő Isten felé.
4. A madár is talált házat és a fecske fészket magának, a hová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh Örökkévaló, seregek ura, én királyom és Istenem.
5. Boldogok, kik házadat lakják, egyre dicsérnek téged. Széla.
6. Boldog az ember, kinek benned van az ereje, kiknek útjaid vannak szívükben;
7. kik átvonulnak a sírás völgyén, forrássá teszik azt, áldásba is burkolja a tavaszi eső.
8. Haladnak erőről erőre, megjelennek Isten előtt Cziónban.
9. Örökkévaló, Isten, seregek Ura, halljad imádságomat, figyelj, Jákób Istene! Széla.
10. Mi paizsunk, lásd, oh Isten és tekintsd fölkentednek arczát.
11. Mert jobb egy nap udvaraidban ezernél, inkább választom a küszöbön időzni Istenem házában semmint lakni gonoszságnak sátraiban.
12. Mert nap és paizs az Örökkévaló, az Isten; kegyet és dicsőséget ád az Örökkévaló — nem vonja meg a jót a gáncstalanúl járóknak.
13. Örökkévaló, seregek Ura, boldog az ember, ki benned bízik!

85.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Kedvelted, Örökkévaló, országodat, visszahoztad Jákób foglyait,
3. megbocsátottad néped bűnét, eltakartad minden vétküket. Széla.
4. Visszavontad egész indulatodat, elfordítottad föllobbant haragodat.
5. Térj vissza hozzánk, üdvünk Istene, és oszlasd el boszuságodat ellenünk.
6. Örökké haragszol-e reánk, elhúzod haragodat nemzedékig meg nemzedékig?
7. Nemde te újra fölélesztesz majd minket, hogy néped örüljön benned!
8. Engedd látnunk, Örökkévaló, szeretetedet, és üdvödet add nekünk!
9. Hadd hallom, mit beszél az Isten, az Örökkévaló, midőn békét beszél népéhez és jámboraihoz, csak balgaságba ne essenek vissza.
10. Bizony közel van tisztelőihez az ő üdve, hogy dicsőség lakozzék országunkban.
11. Szeretet és hűség találkoztak, igazság és béke csókolóztak;
12. hűség a földből sarjad, igazság az égből tekint le.
13. Az Örökkévaló is adja a jót és országunk megadja termését.
14. Igazság járjon előtte s útnak ereszsze lépteit.

86.

1. Ima Dávidtól.
Hajlítsd, oh Örökkévaló, füledet, hallgass meg, mert szegény és szűkölködő vagyok.
2. Őrizd meg lelkemet, mert jámbor vagyok; segítsd meg szolgádat, te oh Istenem, azt a ki benned bízik.
3. Kegyelmezz meg nekem, Uram, mert hozzád kiáltok föl egész nap.
4. Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád, Uram, viszem lelkemet.
5. Mert te, Uram, jóságos vagy és bűnbocsátó, bőséges a szeretetben mindazok iránt, kik téged hívnak.
6. Figyelj, Örökkévaló, imádságomra, s figyelmezz könyörgéseim szavára.
7. Szorultságom napján hívlak, mert meghallgatsz engem.
8. Nincs olyan mint te az istenek közt, Uram, és semmi olyan mint a műveid.
9. Mind a nemzetek, melyeket alkottál, majd jönnek és leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek;
10. mert nagy vagy és csodákat mívelő te, oh Isten, egyedül.
11. Igazits engem, Örökkévaló, útadra, hogy járjak igazságodban, egyesítsd szívemet, hogy félje nevedet.
12. Hadd magasztallak Uram, Istenem, egész szivemmel és hadd tisztelem nevedet örökké;
13. mert szereteted nagy én rajtam, és kimentetted lelkemet a mélységes alvilágból.
14. Isten, kevélyek támadtak ellenem és erőszakosok csapatja tört lelkemre, és téged nem tartottak szemük előtt.
15. De te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszantűrő és bőséges a szeretetben és igazságban.
16. Fordulj felém és kegyelmezz nekem, add erődet a te szolgádnak és segíts szolgálód fiának.
17. Tégy rajtam jelt, a jóra, hogy lássák gyűlölőim és szégyenűljenek meg, hogy te, Örökkévaló, megsegítettél és megvigasztaltál engem.

87.

1. Kórach fiaitól. Zsoltár, ének.
Alapítását szent hegyeken
2. szereti az Örökkévaló, Czión kapuit, Jákób minden hajlékai fölött.
3. Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa te! Széla.
4. Megemlítem Ráhábot és Bábelt ismerőiműl; íme Peléset meg Czór Kússal együtt: ez született ott!
5. Cziónról pedig mondják Ember meg ember született benne – és ő, a Legfelső, szilárdítsa meg!
6. Az Örökkévaló számlálgatja, mikor beirja a népeket: ez született ott! Széla.
7. Énekesek meg fuvolások – mind a forrásaim te benned vannak!

88.

1. Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre.
Oktató dal az ezráchi Hémántól.
2. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel te előtted;
3. jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
4. Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért.
5. Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
6. a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
7. Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
8. Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
9. Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
10. Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
11. A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
12. Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
13. Ismerik-e a sötét~égben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
14. Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
15. Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
16. Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
17. Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
18. Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
19. Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.

89.

1. Oktató dal az ezráchi Étántól.
2. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
3. Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
4. Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
5. mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
6. És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
7. Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
8. Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
9. Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
10. Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
11. Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
12. Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
13. Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
14. Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
15. Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
16. Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
17. Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
18. Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
19. Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
20. Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
21. megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
22. A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
23. Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
24. Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
25. Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
26. Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
27. Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
28. én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
29. Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
30. Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
31. Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
32. ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
33. vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
34. De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
35. Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
36. Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
37. Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
38. mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
39. De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
40. Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
41. Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
42. kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
43. Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
44. Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
45. Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
46. Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
47. Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
48. Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
49. Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla.
50. Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
51. Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
52. melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
53. Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!

Zsoltárok 090-107

90.

1. Ima Mózestől, az Isten emberétől.
Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2. Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3. Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4. Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5. Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6. reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7. Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8. Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9. Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10. Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11. Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12. Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13. Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14. Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15. Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16. Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17. S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

91.

1. A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
2. azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
3. Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
4. Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
6. a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
7. Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
8. Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
9. Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
10. Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
11. mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
12. Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
13. Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
14. Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
15. Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
16. Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.

92.

1. Zsoltár. Ének a szombat napjára.
2. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
3. hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
4. a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
5. Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
6. Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
7. Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
8. mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
9. Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
10. Mert ime ellenségeid, oh Örökkévaló, mert ime ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
11. De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
12. Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
13. Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
14. elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
15. Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
16. hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

93.

1. Az Örökkevaló király lett, fenséget öltött, öltözött az Örökkévaló, erőbe
övezkedett; szilárdan is áll a világ, nem inog meg.
.Szilárd a trónod régtől fogva, öröktől fogva vagy Te.
3. Fölemelték a folyamok, oh Örökkévaló; fölemelték a folyamok hangjukat,
fölemelik a folyamok zúgásukat.
4. Nagy vizek hangjánál hatalmasabbak a tenger hullámai; hatalmas a magasban az Örökkévaló!
5. Bizonyságaid hűségesek nagyon; házadat szentség illeti, Örökkévaló, hosszú időre.

94.

1. Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2. Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3. Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4. Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5. Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6. özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7. S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8. Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9. Vajjon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10. Vajjon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11. Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12. Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13. hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14. Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15. Mert igazsághoz tér vissza az itélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16. Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17. Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18. Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19. Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20. Vajjon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21. Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22. De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23. s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.

95.

1. Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.
2. Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!
3. Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;
4. kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;
5. kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.
6. Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.
7. Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.
8. Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,
9. a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.
10. Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;
11. úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

96.

1. Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket, énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők!
2. Énekeljetek az Örökkévalónak, áldjátok nevét, hirdessétek napról napra segitségét!
3. Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!
4. Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes Ő mind az istenek fölött.
5. Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítotte.
6. Fenség és dísz van előtte, erő és pompa szentélyében.
7. Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;
8. adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot és menjetek be udvaraiba!
9. Borúljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben, reszkessetek tőle mind a földön levők!
10. Mondjátok a nemzetek közt: Az Örökkévaló király lett, szilárdan is áll a világ, nem inog meg; népeket itél egyenességgel.
11. Örüljenek az egek s vigadjon a föld, dörögjön a tenger s teljessége;
12. újjongjon a mező s mind a mi rajta van, akkor örvendjenek mind az erdő fái:
13. az Örökkévaló előtt, mert jön, mert jön itélni a földet; itéli a világot igazsággal s a népeket hűségében.

97.

1. Az Örökkévaló király lett: vigadjon a föld, örüljenek a sok szigetek!
2. Felhő és sűrű köd van körülőtte, igazság és jog trónjának talapzata.
3. Tűz jár előtte s elégeti szorongatóit köröskörül.
4. Megvilágították villámai a világot, látta és reszketett a föld.
5. Hegyek mint a viasz elolvadtak az Örökkévaló elől, az egész föld ura elől.
6. Megjelentették az egek az ő igazságát, hogy lássák dicsőségét mind a népek.
7. Megszégyenülnek mind a képimádók, kik dicsekszenek a bálványokkal: leborúl-tak előtte mind az istenek.
8. Hallotta és megörült Czión és vigadtak Jehúda leányai itéleteidnek miatta, Örökkévaló!
9. Mert te, Örökkévaló, legfelső vagy az egész föld fölött, nagyon fölemelkedtél mind az istenek fölé.
10. A kik szeretitek az Örökkévalót, gyűlöljétek a rosszat! Megőrzi jámborai lelkeit, gonoszoknak kezéből megmenti őket.
11. Világosság van elvetve az igaznak, s az egyenes szivüeknek öröm.
12. Örüljetek, igazak, az Örökkévalóban, és mondjatok hálát szent nevének!

98.

1. Zsoltár.
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Mert csodatetteket mívelt; segített neki jobbja és szentséges karja.
2. Megismertette segítségét az Örökkévaló, a nemzetek szemei előtt Megnyilvání-totta igazságát.
3. Megemlékezett szeretetéről és hüségéről Izraél háza iránt, látták mind a föld népei Istenünk segítségét.
4. Riadjatok az Örökkévalónak, mind a földön levők, fakadjatok ki és ujjongjatok és zengjetek!
5. Zengjetek az Örökkévalónak hárfával, hárfával és zeneszóval;
6. trombitákkal és harsonaszóval, riadjatok a király, az Örökkévaló előtt!
7. Dörögjön a tenger és teljessége, a világ és a benne lakók;
8. folyamok csapják össze tenyerüket, együttesen ujjongjanak a hegyek:
9. az Örökkévaló előtt, mert jön itélni a földet; ítéli a világot igazsággal s a népeket egyenességgel.

99.

1. Az Örökkévaló király lett: remegnek a népek – a ki kérubokon trónol: meginog a föld.
2. Az Örökkévaló Czíónban nagy, és magas ő mind a népek fölött.
3. Dicsőítsék nevedet: nagy és félelmetes, szentséges ő.
4. S erejét a királynak, ki jogot szeret, te szilárditottad meg egyeneeséggel; jogot és igazságot Jákóbban te szereztél.
5. Magasztaljátok az Örökkévalót, Istenünket, s boruljatok lábai zsámolyához: szentséges Ő!
6. Mózes és Árón papjai közül valók, Sámuel neve szólitói közül: szólítják az Örökkévalót s ő meghallgatja őket.
7. Felhőoszlopban beszél hozzájuk; megőrizték bizonyságait és a törvényt, melyet nekik adott.
8. Örökkévaló, mi Istenünk, te meghallgattad őket, megbocsátó Isten voltál nekik, megtorló is cselekvéseik miatt.
9. Magasztaljátok az Örökkévalót, Istenünket, s boruljatok le szent hegyéhez, mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk.

100.

1. Zsoltár hálaáldozatnál. . Riadjatok az Örökkévalónak mind a földön levők!
2. Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, jöjjetek eléje ujjongással.?
3. Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló az Isten, ő teremtett minket s övéi vagyunk, népe és legelésének nyája.
4. Jöjjetek kapuiba hálaszóval, udvaraiba dicsérettel; mondjatok hálát neki, áldjátok nevét!
5. Mert jóságos az Örökkévaló, örökké tart a kegyelme, s nemzedékig meg nemzedékig a hűsége.

101.

1. Dávidtól. Zsoltár.
Szeretetet és jogot hadd énekelek, neked, Örökkévaló, hadd zengek.
2. Hadd ügyelek gáncstalan utra – mikor jösz majd hozzám? Járni fogok szívem gáncstalanságában az én házamban.
3. Nem tartok szemeim előtt alávaló dolgot; elpártolást elkövetni, azt gyűlölöm, rám ne ragadjon.
4. Ferde szív távozzék tőlem, rosszról ne tudjak;
5. ki titkon megszólja felebarátját., azt megsemmisítem, a büszke szemüt és telhetetlen szívüt, azt nem viselem el.
6. Szemeimet az ország hiveire vetem, hogy velem lakjanak; ki gáncstalan uton jár, az szolgáljon engem.
7. Ne lakjék az én házamban csalárdságot tevő, hazugságokat beszélő ne álljon meg szemeim előtt.
8. Reggelenként megsemmisítem mind az ország gonoszait, hogy kiírtsam az Örökkévaló városából azokat, kik jogtalant tesznek.

102.

1. Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát.
2. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
3. Ne rejtsd el arczodat tőlem szorúltságom napján; hajlítsd hozzám füledet, a mely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
4. Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
5. Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
6. Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
7. Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
8. Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
9. Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
10. Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
11. indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
12. Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
13. De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
14. Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
15. mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
16. S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
17. mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
18. Odafordúlt a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
19. Föliratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
20. hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
21. hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
22. hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
23. mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
24. Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
25. Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
26. Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
27. ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
28. De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
29. Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.

103.

1. Dávidtól.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3. Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4. ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5. ki jóval tartja el díszedet, hogy megujhodik sasként ifjúságod.
6. Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7. Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8. irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9. Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10. Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11. Mert a mint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12. A mint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13. A mint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14. Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15. Halandónak akár fü a napjai, mint a mezö virága úgy virágzik;
16. mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17. De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18. azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19. Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20. Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejüek, a kik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21. Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végezői!
22. Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!

104.

1. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2. Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3. A ki vizekben gerendázta emeleteit, a ki fellegeket tesz szekerévé, a ki jár a szélnek szárnyain.
4. Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tűzet.
5. Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6. Vizárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7. dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8. felemelkednek hegyek, alá sülyednek sikságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9. Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10. A ki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11. Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12. Fölöttük lakozik az ég madam, a lombok közül hangot hallatnak.
13. Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14. Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15. és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16. Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17. a hol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18. A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19. Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20. szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21. Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelőket.
22. Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23. Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24. Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25. Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26. Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27. Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28. Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29. Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimulnak s porukhoz térnek vissza.
30. Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így ujitod meg a föld szinét.
31. Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32. A ki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33. Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok!
34. Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35. Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!

105.

1. Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
2. Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csoda
tettein!
3. Dicsekedjetek szent nevével; örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek!
4. Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arczát keressétek mindig!
5. Emlékezzetek csodatetteiről, melyeket mivelt, csodajeleiről és szája itéleteiről.
6. Szolgájának Ábrahámnak magzatja ti, Jákób fiai, az ő kiválasztottjai!
7. Ő az Örökkévaló, a mi Istenünk, az egész földön vannak itéleteí.
8. Örökké megemlékezett szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
9. melyet kötött Ábrahámmal, és Izsáknak tett esküjéről;
10. megállapította Jákóbnak törvényül, Izraélnek örök szövetségül;
11. mondván: neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályáúl!
12. Midőn csekély számuak voltak, csak kevesen és benne tartózkodók:
13. akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
14. Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket, s megfenyített miattuk királyokat:
15. ne nyúljatok fölkentjeimhez és prófétáimat ne bántsátok!
16. Éhséget szólított az országra, eltörte a kenyér minden pálczáját.
17. Küldött előttük egy férfiút, rabszolgául adatott el József.
18. Békóval sanyargatták lábát, vasba jutott a lelke,
19. az időig, hogy bekövetkezett az igéje, az Örökkévaló szava megtisztította őt.
20. Küldött a király s feloldozta, népek uralkodója s kiszabadította.
21. Úrrá tette háza fölött és uralkodóvá minden vagyonán,
22. hogy megköthesse nagyjait kedve szerint, és bölcscsé tegye véneit.
23. És Egyiptomba jutott Izraél, s Jákób tartózkodott Chám földjén.
24. S megszaporította népét nagyon és számosabbá. tette szorongatóinál.
25. Átváltoztatta szívöket, hogy meggyűlöljék népét, hogy fondorkodjanak szolgái ellen.
26. Küldte Mózest, az ő szolgáját, Áront, a kit kiválasztott;
27. elvégezték köztük jeleinek dolgait meg csodákat Chám földjén.
28. Küldött sötétséget és sötét lett, s nem engedetlenkedtek igéje iránt.
29. Átváltoztatta vizeiket vérré s megölte halukat.
30. Hemzsegett országuk békáktól, királyaik szobáiban.
31. Szólt és jött gyülevész vad, férgek egész határukba.
32. Jégesőt adott nekik esőjük gyanánt, lobogó tűzet országukban;
33. elverte szőlőjüket és fügefájukat és összetörte határuk fáit.
34. Szólt és jött sáska, nyaló sáska szám nélkül,
35. s megemésztett minden füvet országukban, s megemésztette földjük gyümölcsét.
36. Megölt minden elsőszülöttet országukban, zsengéjét minden tehetségöknek.
37. Erre kivonultatta őket ezüsttel és aranynyal, és törzsei közt nem volt gyöngélkedő.
38. Örült Egyiptom kivonultukon, mert rájuk esett rettegésük.
39. Kiterített felhőt takarónak, meg tűzet, hogy világítson éjjel.
40. Kértek s hozott fürjet és égnek kenyérevel jóllakatta őket.
41. Sziklát nyitott és vizek folytak, jártak a sivatagban folyamként.
42. Mert megemlékezett szent igéjéről Ábrahámhoz, az ő szolgájához.
43. És kivezette népét vigságban, újjongásban kiválasztottjait;
44. adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát:
45. a végett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák a tanait. Hallelúja!

106.

1. Hallelúja! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
2. Ki mondhatja el az 1 06. Örökkévaló hatalmas tetteit, hirdetheti minders dicséretét?
3. Boldogok, a kik megőrzik a jogot, a ki igazságot mível minden időben.
4. Emlékezzél reám, Örökkévaló, a néped iránt való kedvességgel, gondolj reám a te segítségeddel,
5. hogy láthassam választottaid jólétét, hogy örüljek nemzeted örömén, hogy dicsekedjem birtokoddal együtt.
6. Vétkeztünk, őseinkkel együtt, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk.
7. Őseink Egyiptomban nem fogták föl csodatetteidet, nem emlékeztek kegyeid bőségére s engedetlenkedtek a tenger mellett, a nádastengernél.
8. Megsegítette őket neve kedvéért, hogy tudassa hatalmát.
9. Megdorgálta a nádastengert és kiszáradt s vezette őket mélységekben, akár a pusztában.
10. Megsegítette őket gyülölőnek kezéből, megváltotta őket ellenségnek kezéből;
11. vizek borították be szorongatóikat, egy sem maradt meg közülök.
12. És hittek szavaiban, énekelték dicséretét.
13. Hamar felejtették el tetteit, nem várták be határozatát:
14. vágygyal vágyakoztak a pusztában, s megkisértették Istent a sivatagban;
15. meg is adta nekik kérésöket, de soványságot bocsátott lelkökre.
16. Felbuzdúltak Mózes ellen a táborban, Áron, az Örökkévaló szentje ellen.
17. Megnyilt a föld s elnyelte Dátánt, s befödte abírám községét;
18. tűz égett községük között, láng lobbasztotta el a gonoszokat.
19. készítettek borjut a Chórébnél, s leborúltak öntött kép előtt.
20. Felcserélték dicsőségöket, képmásával ökörnek, füvet evőnek.
21. Elfelejtették Istent, segítőjüket, ki nagyokat mívelt Egyiptomban,
22. csodás tetteket Chám földjén, félelmeteseket a nádastenger mellett.
23. Kimondta, hogy megsemmisíti őket, hacsak Mózes az ő választottja nem áll a résben előtte, hogy elfordítsa hevét, nehogy rontson.
24. Megvetették a gyönyörűséges országot, nem hittek igéjének;
25. zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Örökkévaló szavára.
26. Akkor hezet emelt felőlük, hogy elejti őket a pusztában,
27. s hogy magzatukat a nemzetek közé ejti, s hogy szétszórja őket az országokban.
28. Csatlakoztak Báal-Peórhoz és ették halottaknak áldozatait;
29. bosszantották cselekedeteikkel és csapás tört ki köztük.
30. Akkor odaállt Pínechász s itéletet tett és elállt a csapás;
31. betudatott az neki igazságul nemzedékre meg nemzedékre örökké.
32. Megharagították a pörlekedés vizénél, s roszszúl járt Mózes ő miattuk,
33. mert engedetlenkedtek szelleme iránt, s elszólta magát ajkaival.
34. Nem semmisítették meg a népeket, melyeket mondott nekik az Örökkévaló;
35. hanem összevegyűltek a nemzetekkel s eltanulták tetteiket.
36. Szolgálták bálványaikat, úgy hogy tőrül lettek nekik;
37. áldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.
38. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, a kiket áldoztak Kanaán bálványainak, úgy hogy fertőzötté lett az ország a vérbüntől.
39. Tisztátalanokká lettek tetteik által s paráználkodtak cselekedeteikkel.
40. És föllobbant az Örökkévaló haragja népe ellen, s megutálta birtokát;
41. adta őket nemzetek kezébe, s uralkodtak rajtuk gyülölőik,
42. szorították őket ellenségeik s megalázkodtak kezök alatt.
43. Sok izben mentette meg őket, de ők engedetlenkedtek öntanácsuk szerint s összeroskadtak bűnükben.
44. De látta szorultságukat, midőn meghallotta fohászukat;
45. s megemlékezett számukra szövetségéről és sajnálkozott kegyeinek bősége szerint,
46. s adta őket irgalomra mind a foglyulejtőik előtt.
47. Segíts meg minket, Örökkévaló, Istenünk, s gyűjts össze a nemzetek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel!
48. Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől fogva örökké. S mondja az egész nép: Ámen! Hallelúja!

107. A megváltás zsoltára

1. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
2. Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, a kiket megváltott szorongatónak kezéből,
3. és országokból gyüjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
4. Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
5. éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
6. És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
7. járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
8. Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
9. mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
10. Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
11. mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
12. hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
13. És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
14. kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
15. Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
16. mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
17. A kik oktalanok bűntettük útja miatt és büneik miatt sanyarognak,
18. minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
19. És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
20. igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
21. adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
22. s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
23. Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
24. ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
25. szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
26. fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
27. forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
28. És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
29. megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
30. s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kivánságuk révébe.
31. Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
32. s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
33. Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tíkkadtsággá,
34. termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
35. pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőívé,
36. és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
37. Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
38. Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
39. De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
40. Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
41. de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
42. Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
43. Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.

Zsoltárok 108-119

108.

1. Ének. Zsoltár Dávidtól.
2. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!
3. Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
4. Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.
5. Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.
6. Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!
7. Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
8. Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
9. Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.
10. Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.
11. Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?
12. Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonúlsz ki, Isten, hadainkkal!
13. Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.
14. Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

109.

1. A karmesternek. Dávidtól zsoltár.
Dicséretem Istene, ne hallgass!
2. Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3. És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4. Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5. Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6. Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7. Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8. Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9. Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10. S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11. Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12. Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13. Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14. Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15. Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16. Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17. Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18. Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19. Legyen neki mint ruha., melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20. Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21. Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22. Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23. Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24. Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25. És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26. Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28. Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29. Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30. Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31. mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.

110.

1. Dávidtól zsoltár.
Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.
2. Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!
3. Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.
4. Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.
5. Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.
6. Itéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön. a patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

111.

1. Hallelúja! l2agasztalom az Örökkévalót egész szivből, egyeneseknek tanácsában és községben.
2. Nagyok az Örökkévaló tettei, keresni valók mind a kedvelőiknek.
3. Fenség és fény a cselekvése, örökre megáll az igazsága.
4. Emlékét szerzette csodatetteinek, kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló.
5. Eledelt adott tisztelőinek, örökké megemlékezik szövetségéről.
6. Tetteinek erejét tudtul adta népének, adván nekik nemzetek birtokát.
7. Kezeinek tettei igazság és jog, hűségesek mind az ö rendeletei.
8. Szilárdak mindenkorra, örökre, megalkotva igazsággal és egyenességgel.
9. Megváltást küldött népének, örökre rendelte el szövetségét, szent és félelmetes a neve.
10. A bölcseség kezdete istenfélelem; jó eszesség jut minden mivelőjének, örökké megáll a dicsérete.

112.

1. Hallelúja! Boldog a férfi, ki az Istent féli, parancsolatait kedveli nagyon!
2. Hatalmas lesz magzatja az országban, az egyenesek nemzedéke megáldatik.
3. Vagyon és gazdagság van házában, s örökké megáll az igazsága.
4. A sötétségben világosság tündöklik föl az egyeneseknek: a kegyelmes és irgalmas és igazságos.
5. Jól jár férfi, ki könyörül és kölcsön ad, elintézi dolgait jog szerint;
6. mert örökké nem tántorodik meg, örök emlékezetül lészen az igaz.
7. Rossz hírtől nem fél, megállapodott a szive, az Örökkévalóban bizakodó.
8. Szilárd a szive, nem fél, mígnem rájuk néz szorongatóira.
9. Szórva adott a. szükölködőknek, örökké megáll az igazsága, szarva emelkedik dicsőségben.
10. A gonosz látja és boszankodik, fogait vicsorítja és elcsügged; a gonoszok vágya elvész.

113.

1. Hallelúja! Dicsérjétek, szolgái ti az Örökkévalónak, dicsérjétek az Örökkévaló nevét!
2. Legyen az Örökkévaló neve áldott mostantól mindörökké!
3. Napkeltétől napnyugtáig dicsérve legyen az Örökkévaló neve.
4. Magasztos mind a nemzetek fölött az Örökkévaló, az ég fölött van a dicsősége.
5. Ki olyan, mint az Örökkévaló, a mi Istenünk? Ki magasan székel,
6. ki mélyen letekint az égben és a földre;
7. föltámasztja porból a szegényt, szemétből fölemeli a szükölködőt,
8. hogy ültesse a nemesek mellé, népének nemesei mellé.
9. Megnépesíti a magtalan nővel a házat, mint gyermekek anyja örvend. Hallelúja!

114.

1. Mikor Izraél kivonult Egyiptomból, Jákób háza érthetetlen nyelvű nép közül:
2. lett Jehúda szentélyévé, Izraél az ő uradalmává.
3. A tenger látta és megfutamodott, a Jordán hátra kanyarult;
4. a hegyek szökdeltek mint kosok, a halmok mint fiatal juhok.
5. Mi lelt, oh tenger, hogy megfutamodol, oh Jordán, hogy hátra kanyarúlsz,
6. hegyek ti, hogy szökdeltek mint kosok, halmok, mint fiatal juhok?
7. Az Úr elől reszkess, oh föld, Jákób Istene elől, ő ki a sziklát vizes tóvá változtat-ja, a kovát víznek forrásává.

115.

1. Ne nékünk, Örökkévaló, ne nékünk, hanem nevednek adj dicsőséget szeretetedért, igazságodért!
2. Miért mondják a nemzetek: hol van hát az ő istenük?
3. Holott Istenünk az égben van; mindent, a mit akar, megtesz.
4. Bálványaik ezüst és arany, ember kezeinek műve.
5. Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
6. füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak;
7. kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem lehelnek torkukkal.
8. A milyenek ők, legyenek a készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
9. Izraél, te bízzál az Örökkévalóban! Segítségük és paízsuk ő.
10. Áron háza, bizzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
11. Istenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
12. Az Örökkévaló megemlékezett rólunk, megáldja, megáldja Izraél házát, megáldja Áron házát,
13. megáldja az istenfélőket, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14. Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket!
15. Áldva legyetek az Örökkévalótól, ki égnek és földnek alkotója.
16. Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a halottak dicsérik Jáht s nem mind, a kik sír csendjébe szállnak.
18. R De mi áldjuk Jáht mostantól mindörökké. Hallelúja!

116.

1. Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2. Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3. Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem;
4. de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5. Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6. Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7. Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8. Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9. Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10. Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11. Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12. Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13. Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14. Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15. Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16. Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17. Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18. Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19. Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!

117.

1. Dicsérjétek az Örökkévalót, ti nemzetek mind, magasztaljátok őt, ti népek mind!
2. Mert hatalmas volt felettünk az ő szeretete, s az Örökkévaló hűsége örökké tart. Hallelúja!

118.

1. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
2. Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!
3. Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!
4. Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!
5. szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.
6. Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?
7. Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.
8. Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.
9. Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.
10. Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
11. Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
12. Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
13. Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.
14. Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.
15. Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
16. Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
17. Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.
18. Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.
19. Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.
20. Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.
21. Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.
22. A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.
23. Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.
24. Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,
25. Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!
26. Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.
27. Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.
28. Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.
29. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!

119.

1. Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2. Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3. nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4. Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5. Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6. Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7. Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos itéleteidet.
8. Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9. Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10. Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11. Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13. Ajkaimmal beszélem el mind a szájad itéleteit.
14. Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15. Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16. Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17. Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18. Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19. Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20. Megtörődik a lelkem, vágyakozva itéleteid után minden időben.
21. Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22. Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23. Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24. Gyönyörüségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25. A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26. Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27. Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28. Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29. Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30. Hűség útját választottam, itéleteidet magam előtt tartottam.
31. Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32. Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33. Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34. Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35. Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36. Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37. Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38. Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39. Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te itéleteid.
40. Ime vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41. Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42. Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43. Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert itéleteidre várakozom.
44. Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45. Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46. Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47. Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48. s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49. Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50. Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51. Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52. Gondoltam öröktől fogva való itéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53. Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54. Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55. Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56. Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57. Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58. Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59. Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60. Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61. Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62. Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos itéleteidért.
63. Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64. Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65. Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66. Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67. Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68. Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69. Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70. Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71. Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72. Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73. Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74. Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75. Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te itéleteid és hűséggel sanyargattál.
76. Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77. Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78. Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79. Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80. Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81. Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82. Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83. Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84. Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikar teszel itéletet üldözőimen?
85. vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86. Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87. Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88. Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89. Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90. Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91. Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92. Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93. Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94. Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95. Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96. Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97. Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98. Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99. Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100. Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101. Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102. Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103. Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104. Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105. Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106. Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos itéleteidet.
107. Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108. Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és itéleteidre taníts engem.
109. Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110. Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111. Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112. Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113. Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114. Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115. Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116. Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117. Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118. Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119. Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120. Borzadott rettegésedtől testem, és itéleteidtől félek.
121. Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122. Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123. Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124. Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125. Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126. Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127. Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128. Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129. Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130. Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131. Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132. Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133. Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134. Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135. Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136. Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137. Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek itéleteid.
138. Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139. Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140. Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141. Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142. Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143. Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144. Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145. Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146. Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147. Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148. Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149. Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, itéleted szerint éltess engem!
150. Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151. Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152. Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153. Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154. Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155. Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156. Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, itéleteid szerint éltess engem!
157. Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158. Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159. Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160. Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos itéleted.
161. Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162. Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163. Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164. Hétezer naponta dicsértelek, igazságos itéleteidért.
165. Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166. Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167. Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168. Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169. Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170. Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171. Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172. Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173. Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174. Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175. Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és itéleteid segítsenek engem.
176. Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.

Zsoltárok 120-150

120.

1. Zarándoklás éneke.
Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.
2. Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
3. Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?
4. Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
5. Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
6. Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.
7. Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

121.

1. Ének a zarándoklásra.
A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?
2. Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.
3. Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!
4. Ime, nem sznnnyad és nem alszik Izraél őrzője.
5. Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.
6. Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.
7. Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.
8. Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

122.

1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.
2. Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!
3. Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;
4. hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.
5. Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.
6. Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!
7. Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!
8. Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!
9. Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

123.

1. Zarándoklás éneke.
Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!
2. Ime, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.
3. Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;
4. bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.

124.

1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél
2. ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:
3. akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;
4. akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;
5. akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.
6. Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!
7. Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.
8. Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

125.

1. Zarándoklás éneke.
A kik az Örökkévalóban bíznak, akár a Czión hegye, mely nem ingadozik, örökké megmarad.
2. Jeruzsálem hegyek vannak körülötte, az Örökkévaló pedig körülötte az ő népének, mostantól mindörökké.
3. Mert nem marad végig a gonoszság vesszeje az igazak sorsán, azért, hogy ne nyújtsák ki az igazak jogtalanságra kezeiket.
4. Tégy jót, Örökkévaló, a jókkal és azokkal, a kik egyenesek szíveikben!
5. De a kik elhajolnak görbe útjaikra – vigye el őket az Örökkévaló a jogtalanságot cselekvőkkel! Béke Izraélre!

126.

1. Zarándoklás éneke.
Midőn visszahozta az Őrökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.
2. Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyohat mívelt az Örökkévaló ezekkel!
3. Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.
4. Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.
5. A kik könynyel vetettek, újjongással aratnak:
6. menve mén és sír, a ki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, a ki viszi kévéit.

127.

1. Zarándoklás éneke. Salamontól.
Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.
2. Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.
3. Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.
4. Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;
5. boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

128.

1. Zarándoklás éneke.
Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!
2. Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.
3. Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.
4. Ime, bizony így áldatik meg a férfi, a ki féli az Örökkévalót!
5. Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,
6. és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!

129.

1. Zarándoklás éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –
2. sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!
3. Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.
4. Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.
5. Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;
6. legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;
7. melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,
8. s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

130.

1. Zarándoklás éneke.
A mélységből szólítlak, Örökkévaló!
2. Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!
3. Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?
4. Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.
5. Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.
6. Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.
7. Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;
8. és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

131.

1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.
2. Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

3. Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

 

132.

1. Zarándoklás éneke.
Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2. A ki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3. nem megyek be házam sátrába., nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4. nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5. mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6. Ime, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7. Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8. Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9. Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10. Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11. Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12. ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13. Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14. ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15. Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16. papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17. Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18. Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.

133.

1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Ime, mi ,jó és mi kedves, hogy testvérek együtt laknak!
2. Akár a jó olaj a fejen, a szakállra lefolyó, Áron szakállára, a mely lefoly ruháinak szélére;
3. akár a, Chermón karmata, a mely lefoly Czión hegyeire mert oda rendelte az Örökkévaló az áldást, életet mindörökké!

134.

1. Zarándoklás éneke.
Ime, áldjátok az Örökkévalót, mind az Örökkévaló szolgái, kik álltok az Örökkévaló házában az éjjeleken.
2. Emeljétek föl kezeiteket a szentély felé és áldjátok az Őrökkévalót!
3. Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból, ki égnek és földnek teremtője!

135.

1. Hallelúja! Dicsérjétek az Örökkévaló nevét, dicsérjétek, az Örökkévaló szolgái ti,
2. a kik álltok az Örökkévaló házában, Istenünk házának udvaraiban!
3. Dicsérjétek Jáht, mert jóságos az Örökkévaló; zengjetek nevének, mert kedves.
4. Mert Jákóbot választotta ki magának Jáh, Izraélt kiváló tulajdonául.
5. Mert tudom én, hogy nagy az Örökkévaló s a mi Urunk inkább mind az isteneknél.
6. Mindent, a mit akart az Örökkévaló, megtett az égben és a földön, a tengerekben és mind a mélységekben.
7. Fölszállat felhőket a föld végéről, villámokat készít az esőköz, kihoz szelet tárházaiból.
8. A ki megverte Egyiptom elsőszülötteit, embertől baromig;
9. küldött jeleket és csodákat közepedbe, oh Egyiptom, Fáraóra és mind a szolgáira.
10. A ki megvert sok nemzetet, s megölt hatalmas királyokat:
11. Szíchónt, az Emóri királyát és Ógot, Básán királyát, és Kanaán királyságait mind;
12. s adta országukat birtokul, birtokul Izraél népének.
13. Örökkévaló, neved örökké tart; Örökkévaló, hired nemzedékre meg nemzedékre!
14. Mert igazát szerzi az Örökkévaló népének és szolgáin szánakozik.
15. A nemzetek bálványai ezüst és arany, ember kezeinek művei.
16. Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17. füleik vannak, de nem hallanak, még lehelet sincsen szájukban.
18. A milyenek ők, legyenek készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
19. Izraél háza, áldjátok az Örökkévalót, Áron háza, áldjátok az Örökkévalót!
20. Lévi háza, áldjátok az Örökkévalót, istenfélők ti, áldjátok az Örökkévalót!
21. Áldva legyen az Örökkévaló Cziónból, a Jeruzsálemben lakozó! Hallelúja!

136.

1. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
2. Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart a kegyelme.
3. Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart a kegyelme.
4. Annak, ki egyedül mível nagy csodatetteket, mert örökké tart a kegyelme.
5. Annak, ki értelemmel készítette az eget, mert örökké tart a kegyelme.
6. Annak, ki a földet kiterítette a vizek fölé, mert örökké tart a kegyelme.
7. Annak, ki nagy világítókat készített, mert örökké tart a kegyelme.
8. A napot uralkodásra nappal, mert örökké tart a kegyelme.
9. A holdat és csillagokat uralkodásra éjjel, mert örökké tart a kegyelme.
10. Annak, ki megverte Egyiptomot elsőszülöttjeikben, mert örökké tart a kegyelme.
11. S kivezette lzraélt közülök, mert örökké tart a kegyelme.
12. Erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart a kegyelme.
13. Annak, ki hasábokra hasította a nádas tengert, mert örökké tart a kegyelme.
14. És közepén átvonultatta Izraélt, mert örökké tart a kegyelme.
15. És behajította Fáraót és hadát a nádas tengerbe, mert örökké tart a kegyelme.
16. Annak, ki a pusztában járatta népét, mert örökké tart a kegyelme.
17. Annak, ki megvert nagy királyokat, mert örökké tart a kegyelme.
18. S megölt hatalmas királyokat, mert örökké tart a kegyelme.
19. Szíchónt, az Emóri királyát, mert örökké tart a kegyelme.
20. És Ógot, Básán királyát, mert örökké tart a kegyelme.
21. És adta országukat birtokul, mert örökké tart a kegyelme.
22. Birtokul Izraélnek, az ő szolgájának, mert örökké tart a kegyelme.
23. A ki alacsonyságunkban megemlékezett rólunk, mert örökké tart a kegyelme.
24. S megváltott minket szorongatóinkiól, mert örökké tart a kegyelme.
25. Kenyeret ad minden halandónak, mert örökké tart a kegyelme.
26. Adjatok hálát az ég Istenének, mert örökké tart a kegyelme.

137.

1. Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.
2. A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.
3. Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!
4. Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?
5. Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!
6. Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!
7. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!
8. Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!
9. Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

138.

1. Köszönetmondás az Úrnak Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.
2. Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hűségedért, mert, naggyá tetted minden neved fölött a szavadat.
3. A mely napon hívtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.
4. Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,
5. és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.
6. Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fennhéjázót messziről ismeri.
7. Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.
8. Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!

139.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2. Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3. Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4. mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5. Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6. Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7. Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8. Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, imhol vagy.
9. Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10. ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11. Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12. a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13. Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14. Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15. Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16. Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17. Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18. Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19. Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20. Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21. Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22. Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23. Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24. S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!

140.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
3. Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.
4. Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.
5. Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
6. Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.
7. Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
8. Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.
9. Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.
10. Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
11. Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
12. A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
13. Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
14. Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.

141.

1. Zsoltár Dávidtól.
Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!
2. Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!
3. Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.
4. Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.
5. Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen
6. Szikla oldalára zuhantak biráik és hallgatták szavaimat. hogy kedvesek.
7. Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához.
8. Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!
9. Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;
10. essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!

142.

1. Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima.
2. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.
3. Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.
4. Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.
5. Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.
6. Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.
7. Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
8. Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.

143.

1. Zsoltár Dávidtól.
Örökkévaló, halljad imámat, figyelj könyőrgésemre; hűségedben hallgass meg, igazságodban!
2. S ne szállj itéletre szolgáddal, mert nem bizonyul igaznak előtted semmi élő.
3. Mert ellenség üldözte lelkemet, földig zúzta éltemet, lakoztatott engem sötét helyeken, mint őskornak holtjait.
4. S elborult bennem szellemem, belsőmben eliszonyodik a szivem.
5. Megemlékeztem a hajdankor napjairól, elmélkedtem minden tettedről, kezed művéről elgondolkodtam.
6. Kezeimet terjesztettem hozzád; lelkem, mint a bágyadt föld, eped feléd. Széla.
7. Gyorsan hallgass meg, Örökkévaló, lelkem elepedt; ne rejtsd el tőlem arczodat, hogy ne legyek hasonlóvá a gödörbe szállókhoz.
8. Hallasd velem reggel szeretetedet, mert benned biztam; tudasd velem az utat, melyen járjak, mert hozzád vittem lelkemet.
9. Ments meg ellenségeimtől, Örökkévaló, hozzád menekültem.
10. Taníts engem, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy Istenem; jóságos szellemed vezessen engem síkság földjén.
11. Neved kedvéért tarts életben, igazságoddal vezesd ki lelkemet a szorultságból.
12. És kegyelmedben semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mind a lelkem szorongatóit, mert szolgád vagyok.

144.

1. Dávidtól.
Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
2. Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3. Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4. Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
5. Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6. hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7. Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8. kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9. Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
10. Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11. ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12. A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13. csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
14. ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
15. boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!

145.
1. Dicsérő dal Dávidtól.
Hadd magasztallak, Istenem, oh király, s hadd áldom nevedet mindörökké.
2. Mindennap hadd áldalak téged, s dicsérem nevedet mindörökké.
3. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, és kikutathatatlan az ő nagysága.
4. Nemzedék nemzedéknek dicsőíti műveidet és hatalmas tetteidet hirdetik.
5. Fenséges dicsőséged díszén és csodatetteid dolgain hadd gondolkodom el.
6. S félelmes tetteid erejéről szóljanak, és nágyságodat hadd beszélem el.
7. Nagy jóságod hírét ömleszszék, és igazságodon ujjongjanak.
8. Kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló, hosszantűrő és nagy szeretetű.
9. Jóságos az Örökkévaló mindenekhez, és irgalma rajta van mind az ő művein.
10. Magasztalnak téged, Örökkévaló, mind a műveid, és jámboraid áldanak téged.
11. Királyságod dicsőségéről szólnak, és hatalmadat elmondják,
12. hogy tudassák az ember fiaival hatalmas tetteit, és királysága díszének dicaőségét.
13. Királyságod minden időknek királysága, és uralmad minden nemzedékben meg nemzedékben.
14. Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket, s fölegyenesíti mind a görnyedteket.
15. Mindenek szemei hozzád reménykednek, s te megadod nekik eledelöket a maga idején.
16. Megnyitod kezedet és jóllakatsz minden élőt jóakarattal.
17. Igazságos az Örökkévaló mind az útjain és kegyes mind az ő művei iránt.
18. Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják.
19. Tisztelőinek akaratát megteszi s fohászukat hallja és megsegíti őket.
20. Megőrzi az Örökkévaló mindazokat, a kik őt szeretik, de mind a gonoszokat megsemmisíti.
21. Az Örökkévaló dicséretét mondja el szájam, és áldja minden halandó szentséges nevét mindörökké!

147.

1. Hallelúja!
Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2. Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3. Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4. számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5. Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6. Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7. Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8. A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9. megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10. Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11. Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12. Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13. Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14. Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15. ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16. ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17. dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18. Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19. Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20. Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!

146.

1. Hallelúja!
Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!
2. Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.
3. Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:
4. elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.
5. Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,
6. ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,
7. jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;
8. az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;
9. az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.
10. Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

148.

1. Hallelúja!
Dicsérjétek az Örökkévalót az égből, dicsérjétek a magasságban!
2. Dicsérjétek mind az ő angyalai, dicsérjétek mind az ő seregei!
3. Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek mind a világitó csillagok!
4. Dicsérjétek, egek egei s a vizek, melyek az egeken fölül vannak!
5. Dicsérjék az Örökkévaló nevét, mert ő parancsolta, s megteremtődtek;
6. odaállította őket mindenkorra, örökre, törvényt adott, meg nem szeghetőt.
7. Dicsérjétek az Örökkévalót a földről, tengeri szörnyek és mind a mélységek;
8. tűz és jégeső, hó és füst, szélvihar, igéjének végezője;
9. a hegyek és mind a halmok, gyümölcsfa és mind a czédrusfák;
10. a vad és minden barom, csúszó-mászó és szárnyas madár;
11. föld királyai és mind a nemzetek, vezérek és mind a föld birái.
12. ifjak még hajadonok is, vének fiatalokkal együtt.
13. Dicsérjétek az Örökkévaló nevét, mert magasztos az ő neve egyedül — fensége föld és ég fölött van.
14. Felemelte népe szarvát, dicséretül mind a jámborainak, Izraél fiainak, a hozzá közelvaló népnek. Hallelúja!

149.

1. Hallelúja!
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket, dicsérete hangozzék a jámborok gyülekezetében!
2. Örüljön Izraél a teremtőjében, Czión fiai vigadjanak királyukban!
3. Dicsérjék nevét körtáncz mellett, dobbal és hárfával zengjenek neki.
4. Mert az Örökkévalónak kedve telik népében, megdicsőíti az alázatosakat segítséggel. Vígadjanak a jámborok dicsőségben, ujjongjanak fekvőkelyeiken;
5. Isten magasztalása torkukban, és két élü kard kezükben
6. hogy bosszút végezzenek a nemzeteken, fenyítéseket a népeken;
7. hogy megkössék királyaikat bilincsekkel, s előkelőiket vasbéklyókkal;
8. hogy végezzék rajtuk a megirott törvényt. Dísze az mind az ő jámborainak. Hallelúja!

150.

1. Hallelúja!
Dicsérjétek Istent szentélyében, dicséijétek hatalmas mennyboltozatában!
2. Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek bőséges nagysága szerint!
3. Dicsérjétek harsona fuvásával, dicsérjétek lanttal és hárfával!
4. Dicsérjétek dobbal és körtánczczal, dicsérjétek zeneszerekkel és fuvolával!
5. Dicsérjétek hangzatos czimbalmokkal, dicsérjétek riadásos czimbalmokkal!
6. Minden lélek dicsérje Jáht! Hallelúja!