Kezdőlap » Kérdés – felelet

Kérdés – felelet

1. Mi a Kabbala Bölcselete?
A Kabbala Bölcselete: módszere a teremtés egészében egyedüliként uralkodó Felsőbb Erő feltárásának, továbbá elmondható, hogy megfelel minden ebben a világban élő ember számára.

2. Mit tanít a számunkra a Kabbala Bölcselete?
A Kabbala Bölcselete a Teremtés felépítéséről, -céljáról, -eredetéről, -fejlődési fázisairól és arról, hogy mindebben hol van az embernek a helye, tanít bennünket. Továbbá megválszolja, hogy mi az ember szerepe a világban. A Kabbala tanulása minden olyan ember számára engedélyezett, aki szükségét látja, hogy ismeretet szerezzen saját magáról, a múltjáról, a helyről, ahonnan jött, és a jövőjéről, ahová majd halála után fog megérkezni.
A Kabbala tanulásának szükségszerűségét a lélek diktálja. Annak eldöntésére, hogy vajon egy adott embernek kell-e Kabbalát tanulnia, kizárólag csak egyetlen egy próba kínálkozik. Ha a fentiekben említett kérdések szüntelenül foglalkoztatják az embert – azaz, ha nem hagynak neki nyugtot, úgy tanulnia kell.

3. Miért fontos Kabbalát tanulni?
A Kabbala tanulása lehetővé teszi az ember számára, hogy ráleljen a létezésének okára és céljára, hogy átlássa a teremtésben elfoglalt helyét, hogy kikutathassa és kiválassza a számára legjobbat, és hogy a jelenbéli helyzetét merőben jobbá tegye.
A Kabbalisták úgy mesélik nekünk, hogy a lelkek egy olyan lét irányába menetelnek, ahol az ember az élet célja vonatkozásában erőtlennek és irányvesztettnek találja majd magát. Kizárólag majd csak egy nehéz, küzdelmes létben, világpusztító fenyegetettség nyomása alatt kezdi el a világ létezésének valódi célját keresni. Pontosan ebben a sorsdöntő pillanatban fog majd a Kabbala annak teljes terjedelmében feltárulkozni az egész emberiség számára, mint egy a teremtés törvényszerűségei feltárásának pontos és tudományos módszere.

4. Vajon a Kabbala hasznot hozhat az emberiségnek?
Csakis a Kabbala hozhat az emberiségnek hasznot, mivelhogy azáltal, hogy felfedi a teremtés valamennyi törvényszerűségét, megnyitja az emberiség előtt annak a lehetőségét, hogy hatékonyan használhassa az azok és az őt körülvevő világnak az erejét.

5. A Kabbala kapcsolatban áll a zsidósággal?
A Kabbala alapjai a Hárán-ban élő Ábrahám Ősatyánk által lettek feltárva, aki egyben a „Széfer HáJécirá” (A Teremtés Könyve) szerzője. Tanítványaiból, rokonaiból, szolgálóiból és leszármazóiból az ő spirituális örökségét követve tanulói csoport szerveződött. Az idők folyamán „Izrael népének” nevezték el magukat – ellenére annak, hogy ténylegesen az ősi keleti népek egy része voltak (ez tény, amelyet genetikai vizsgálatok is bizonyítanak).

6. Milyen forrásokból tanulják a Kabbala Bölcseletét?
A Kabbala tanulását szolgáló első forrás Ábrahám Ősatyánk nevéhez fűződik. Ezt a művet „Széfer HáJécirá”-nak (A Teremtés Könyve) nevezzük. Őt követték:
Mózes – a „Tóra” (Tan) szerzője.
Rabbi Simon bár Jocháj (Rásbi) – a „Zohár” (Ragyogás) szerzője.
Rabbi Jicchák Luriá Áskenázi (Ári) – az „Éc Háim” (Az Élet Fája) és több más egyéb könyv szerzője.
Rabbi Jehuda Léjb HáLévi Áslág (Báál HáSzulám) – az „Éc Háim”-hoz írott „Talmud Eszer HáSzfirot” (a Tíz Szfirá Tanulmánya) magyarázata, és a Zohár Könyvéhez írott „Szulám” (Létra) magyarázata.
Rabbi Baruch Salom Áslág (Rábás) – a „Sámáti” (Hallottam), „Slávéj HáSzulám” („Létrafokok”), és „Dárgot HáSzulám” („A létra fokozatai”) könyvek szerzője.

7. A Kabbala Bölcselete – az élvezet megszerzésének tudománya. Miért tegyünk érte erőfeszítéseket, ha amúgy is élvezetben van részünk?
A Kabbala azért jön, hogy választ adjon az embernek, mi a kielégületlenségének és szenvedésének a forrása. Amennyiben ez a kérdés még nem fogalmazódott meg az emberben, úgy még nincs szüksége a Kabbalára. A Kabbalához a „Mi értelme az életemnek?” kérdéssel érkezik meg az ember, és arra kap választ. Azaz, érdemessé válik arra, hogy feltárja a teremtés értelmét és mindegyőjük abban elfoglalt helyét.

8. Vajon létezik bármi is ebben a világban olyan, amiért érdemes élni?
A kérdés az, hogy mit nevezünk mi „életnek”. A Kabbala a gyönyört nevezi „életnek”, és mondja, hogy a létünk megtelítődni az örök és végtelen gyönyörrel, az élvezettel, amely teljesen fordítottja a mi világunkban érzékelt parányi élvezetnek, amely pillanatok alatt elillan. A Kabbala célja a teljesség és örökkévalóság állapotára érkeztetni el az embert – a teljes és örökkétartó gyönyörre.

9. Vajon létezik olyan fogalom, hogy spirituális gyönyör utáni szomj?
A spirituális gyönyör olyan élvezet, amely állandóan fejlődik, amelyért aztán szünet nélküli gyönyört képez, gyönyörérzetet, amely fokozatosan növekszik, amely örökké fennmarad. Az, aki még ez életében megízleli ezt a gyönyört, nem érzi a halált, mikoron elválik a fizikai testtől. Mégpedig azért, merthogy az ő gyönyörélvezete magasabb szinten található, felette az anyagi életnek és halálnak.

10. Mit jelölnek a „jó” és „rossz” jelzők a Kabbala szemszögéből nézve?
A „jó” a Teremtő-, az adományozás-, örömszerzés jellemzője (nem feltétlen úgy, ahogy azt mi értjük). „Rossz” – mindaz, ami ellentétes a Teremtő tulajdonságával; minden, ami zavarja az embert, hogy elérje a Teremtő tulajdonságát. Jó és rossz nem tudatosan, a fentről adott tulajdonságok erejénél fogva mennek végbe a világban. Semmiféle választási szabadságunk nincs efelett. Ezért az összes „jó” cselekedeteink, mint például, megmenteni a világot a maláriától, a Teremtő tettei, s nem pedig emberi cselekedetek. A ember tettei a saját választási szabadságának megvalósításában nyernek kifejezést, mikor is a Teremtő magához közelíti őt és az ember kész minden erőfeszítészt megteni, csakhogy közelebb kerüljön a Teremtőhöz (lásd: Báál HáSzulám „Szabadság” c. írását).

11. Vajon ebben a világban minden előre el van rendelve?
Minden ki van már előre jelölelve, és a választási szabadság nem áll másban, mint az előre elrendelt útnak, a már előre elrendelt cél felé történő felgyorsításában. A Teremtő célja utáni személyes vágyakozás alakítja ki az emberben a Teremtő tulajdonságát és emeli őt a Teremtő-, a teljes tudás szintjére.

12. Miért van az, hogy egyes emberek szerencsések, mások viszont nem?
Miért van az, hogy az egyik ember gazdag és híres, a másik pedig egyszeri munkás? Miért van az, hogy mígnem az egyik egy gazdag családba születik bele, addig a másik egy szegénybe? Miért van az, hogy az egyik fiatalon, a másik pedig hosszú életút után hal meg?
Mindezt az „Első Emberben” (héberül: Ádám HáRison-ban) fellelhető egyéni lélek-gyökér, a más lelkekhez való kapcsolata és más egyéb olyan adatok határozzák meg, amelyek minden egyes lélek kijavításához elengedhetetlenül szükségesek. A Kabbala, – annak ellenére, hogy bár ezekről dolgokról írva van és Ári-nak „A Lélekvándorlás Kapuja” (Sáár HáGilgulim) c. könyve egy bizonyos részben tanít is bennünket, – nem kutatja ezeket a dolgokat, lévén, hogy mindazok a folyamatok, amelyeken a lelkek keresztülmennek, az ember irányításán kívülre esnek. Az ember választási szabadsága a Teremtővel való egyesülés utáni teljesmértékű vágyakozásban tud és kell, hogy megvalósulást nyerjen.

13. Miért van az, hogy az ember többet pusztít, mintsem teremtene?
Mert miközben „Ádám HáRison” lelke alább ereszkedett a Végtelenből ide, ebbe a világba, a Mászách-ja (védőernyője) eltörött, és ennek eredményeként az ’adományozni akarás’ ’kapni akarássá’ fordult át.
Egy ilyen helyzetben, mikor is az egoizmus által a lelkek elkülönültek egymástól, magányos, egyedül-álló lelkek ereszkedtek le a világunkba. Annak következményét pedig, hogy a lelkek ilyen belső állapotban léteznek, az ember valamennyi evilági lépésében érhetjük tetten.

14. A Kabbalában létezik meditáció?
A Kabbalában a “meditáció” az erőfeszítéseknek az arra irányuló összpontosítását jelenti, hogy az evilág képeiből feltárjuk a természetben uralkodó egyedüli erőt. A Kabbalát tanulók az észleléseiket ugyanazon egyetlen forráson keresztül kapják, az érzéseiket megosztják egymással, és azokat saját magukon ellenőrzik az életük legkölönbözőbb helyzeteiben. A Kabbala előírja, hogy az ember családot alapítson, dolgozzon, teljesítse az állampolgári kötelességeit, hogy ne vonuljék magányba, hogy szélesítse a baráti körét, és hogy úgy viszonyuljék a világhoz, mint amely azzal a szándékkal teremtetett, hogy a spirituális érzéklés képességével vértezhesse fel benne magát.

15. Vajon az embert egyedül csak az önös élvezni-akarás hajtja; hogyan magyarázható azoknak a hősöknek a viselkedése, akik valamilyen eszme vagy a társadalom javáért képesek voltak a halálba menni?
Az ember egocentrikus tettei között léteznek olyanok is, amelyek egyátalán nem látszanak egocentrikusnak. Ennek az az oka, hogy nem ismerjük az egoista természetünk szerkezetét, és ezért bizonyos késztetések, úgy mint szeretet és önfeláldozás, önzetlennek tűnnek a számunkra – és nem pedig önzőnek.
Önzetlen cselekedetnek mondhatunk minden olyan cselekedetet, amelynek során semmiféle vágyát nem elégíti ki az ember. Ám miután az ember az ehhez szükséges energiát nem találja, így ilyen művelet végrehajtására az ember nem képes. Ezért aztán teljes egészében az egoista természetünk ural és irányít bennünket, olyanképp, hogy a törvényei elől csak akkor tudunk kitérni, ha valamely más, olyan természetet szerzünk magunknak, amelyben maga az adományozás okozza a számunkra az élvezetet. Ez azonban egyedül csak a Kabbala módszerével, az egoizmust kijavító felső fény, az ún. Or Mákif (Körülölelő Fény) lentre vonzása által lehetséges.

16. Vajon az öt érzékszerv segítségével lehetséges a Teremtő fényét érzékelni?
Születésünk pillanatától fogva ötféle érzékeléssel bírunk: látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Mindazt, amit az öt érzékszervünk által érzékelni tudunk, „evilágnak” nevezzük. Ami viszont az érzékszerveink avagy az észlelési sávot kiszélesítő műszerek által sem érzékelhető, észlelhetetlen a számunkra és nem létezik a tudatunkban. Még csak nem is tudjuk, hogy mi hiányzik a számunkra, hogy láthassuk a körülöttünk levő egyetemes képét.
Minden, ami tőlünk kivülre esik és az öt érzékszervünk által érzékelhetetlen, egyfajta gyökere mindannak, amit mi, az öt érzékszervünk által érzékelünk. S Teremtőnek nevezzük, akit Magát, a hatodik érzék segítségével lehet érzékelni. Ám a hatodik érzék adta érzés – amelyet „Mászách és Or Hozer”-nek nevezünk (Védőernyő és Visszaverődő Fény) – nem hasonlít az öt érzékszervünk által érzett érzéklethez. Ezért annak, aki még nem élte át ezt az érzést, lehetetlen elmagyarázni, hogy mi is ez valójában és lehetetlen, hogy az ismert érzékeinből hozzunk rá példát.
A Teremtő kizárólag csak a hatodik érzékkel érzékelhető, s ezért aztán tilos bármiféle formát, színt, sűrűséget társítanunk hozzá. A Kabbala Bölcseletének célja kifejleszteni ezt az érzéket, és hogy megtanítsa, miként lehet a megfelelő módon használni. A rajta keresztül kapott érzést spiritualizmusnak vagy spirituális életnek nevezzük. Ennek az érzékletnek az a különlegessége, hogy mindannak dacára, hogy ezt az érzéket mindaközben fejleszti ki az ember, hogy ezt a világot ugyanúgy továbbra is érzékeli, az mégsem függ az öt érzékszerv általi érzéklettől. Magyarán, az ember el tud szakadni az anyagi testtől és csak egyedül ebben az érzékben maradni.

17. Vajon az ember láthatja a múltat és a jövőt? Ha nem, úgy mivel magyarázza a Kabbala azt a tényt, hogy jövendő-mondók és varázslók helyesen jövendölik meg a jövőt, vagy hogy a próféták írásai beteljesülnek?
Való igaz, hogy a világunkban sokan képesek jól előre látni a jövőt, mindazonáltal, a kabbalista nem jövőbelátó vagy próféta.
Az állatok éppúgy már jóval a megtörténtük előtt érzékelik a természeti jelenségeket; vagy, például, olyan emberek, akik távolra vannak a civilizációtól, olyannyira kiélesítik az érzékszerveiket a más emberekhez képest, hogy képesek a jövőt és a múltat érzékelni.
A Kabbala azt vallja, hogy minden kép, ami az idő síkján megy végbe, mind egyidejűleg léteznek és csak a mi szemünk előtt nyúlnak el az idő síkján. Felébe lehet emelkedni az időnek, és akkor aztán a múltat, a jelent és a jövőt mint az idő különböző kereteit érezzük, úgy, ahogy azt a mozi filmnél látjuk, mikor is csak előre rögzített jelenetek láncolatát látjuk. A Kabbala azt mondja, hogy a történések rendjét nem tudjuk megváltoztatni, mivelhogy azok a „spirituális génjeinkbe” vannak bele vésve (amiket Resimo-nak [emlékeztető-jelzésnek] nevezünk). Ezzel szemben, megváltoztathatjuk a történésekhez való viszonyunkat, és ez pedig a történések idején drámairól jóra változtatja az érzésünket.
A kabbalista soha sem próbálja meg a jövőt látni, ellenben elszakad maguktól az eseményektől és azoknak felébük emelkedik. Úgy viszonyul hozzájuk, mint a Teremtő jó és jótevő gondviseléséhez és tudja, hogy minden a Teremtőtől érkezik, mégpedig azzal a céllal, hogy a teljességhez és az örökkévalósághoz emelje őt fel. Ilyenmód, ő a Teremtő feléje fenntartott viszonyának megfelelően építi ki a viszonyát a történésekhez.

18. Mennyi idő szükséges a hatodik érzék kifejlesztéséhez?
Az „Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához” írásban Báál HáSzulám azt mondja, hogy ehhez 3-5 év szükségeltetik. Fontos leszögezni, hogy ez csak abban az esetben és feltétellel igaz, ha a tanuló megteremti a maga számára a helyes irányú fejlődéshez szükséges valamennyi feltételt. Ez az időszak a tanuló befektetésével arányosan le is rövidülhet.

19. Vajon bizonyos szokások tartása vagy vallási hovatartozás útját állhatja a Kabbalával való foglalkozásnak?
Aki a Kabbala Bölcseletével kezd foglalkozni, nos, az az evilági szokásokon és rituálékon kívül találja magát, tekintve, hogy ő egy olyan további érzéket kezd el kifejleszteni, amely ehhez a világhoz nem, ellenben magához a Teremtőhöz kapcsolódik. Érteni kezdi, hogy a szokások, vallások, és nemzetek nem a Teremtőhöz és a Vele való viszonyhoz kapcsolódnak, hanem hogy emberek alkották, pszichológiai vigasz, biztonságérzet, az önmaguk létezésének igazolása, és az emberi társadalom minimális erkölcsi értékrendszerének megalkotása végett. Ugyanakkor a Kabbala azt is vallja, hogy az ember mindannak ellenére, hogy foglalkozik a Kabbalával, amennyiben belső igényét érzi annak, hogy megtartsa a saját szokásait, a Kabbala semmi esetre sem szakítja őt el tőlük, sőt ellenkezőleg, – egészen addig míg előnyét érzi nekik, a Kabbala a szokások megtartását tanácsolja.
A Kabbala, mindemellett, örömmel veszi a szokások és nevelési szabályok megtartását, azzal érvelvén, hogy miközben az ember a Kabbala törvényeit tanulja, azok a segítségére vannak, hogy rendszerezettebb legyen. Egészen addig, mígnem aztán a felső világ érzékelése megtanítja, hogy miként gondolkozzon és viselkedjen minden szempontból helyesen.

20. Klinikai halál állapotából visszatértek arról számolnak be, hogy valamely fényes folyosót láttak – mi történik az emberrel a halált követően?
A test halálát követően, azaz, azt követően, hogy az öt érzékszerven keresztüli információ-befogadás megszűnik, az egyedüli, ami az emberi „én” („Málchut”) haszálatához megmarad, nem más, mint a szívben levő ponton, a Biná-vonáson keresztüli észlelés. Minimális mértékben spirituálisan is érzékelhető vele, ahogy az, egy pontként, a gyökérben található. Ezt érzi az, aki az öt érzékszerven keresztüli érzékelésből kilépett. Meg kell azonban jegyezni, hogy maga a kabbalista, aki ezt a pontot kifejleszti, a felső fényt fogadja belé – ami több milliószor nagyobb erejű érzést képvisel, mint amit a klinikai halálból visszatértek átéltek -, amely örökkétartó és kontrolált érzés.

21. Vajon a Kabbala szolgál valamiféle magyarázattal az olyan jelenségeket illetően, mint transz-állapot közbeni kommunikálás?
A Kabbalának semmiféle kapcsolata nincs az „transz”-ként ismert jelenséggel. A Kabbala kizárólag csak a Teremtő kutatásával, a Hozzá való közeledés és ragaszkodás metodikájával, a lélek- és a Teremtő tulajdonságainak kiegyenlítésével foglalkozik. A fent nevezett jelenségekben a Kabbala pszichológiai, pszichoszomatikus jelenségeket, az ember belső aggódásának és lelkesedésének jelenségeit látja, ám nem olyasvalamit, ami ténylegesen létezik.

22. Vajon a kabbalisták rendelkeznek valamiféle természetfeletti erővel?
A kabbalista olyan erőt kap fentről, amivel uralni tudja az ösztöneit. Asszerint, hogy az ösztönét milyen mértékben képes a Teremtés törvényével (az adományozás erejével) összhangban használni, a kijavított vágyába felső tudást fogad be és az gyönyörrel telítődik meg.

23. Vajon a Kabbala és a kabbalisták képesek a különböző betegésekből kigyógyítani?
A Kabbala – annak definíciója szerint – módszerét képezi az Istenség feltárásának, itt, az ebben a világban élő embernek. A felső világ feltárásának mértéke szerint a kabbalista felső fénnyel telítődik meg, ami egészséget, erőt és szerencsét hoz. Azonban minthogy az egyetemes Gmár Tikun (Végső Kijavítás) elérkeztéig, együttesen, minden ember kapcsolatban van a másikkal, és a kabbalista ugyanúgy részt képez valamennyiükből és osztozik a köz szenvedéseiben.

24. A Kabbala meg tudja magyarázni a kábítószer-fogyasztás jelenségét? Vajon a kábítószer adta élvezet közel áll a spirituális élvezethez?
A kábítószerhasználhat menekülés a fájdalmak elől. A szenvedés mértéke azért növekszik a világunkban, hogy az ember rákérdezék: „Miért történik mindez velem?”, és innen kiindulva szükségszerűségét érezze az ember annak, hogy feltárja a Teremtés szerkezetét. Ám mindaddig, míg az ember nem ismeri el ennek szükségességét, a kábítószer- és alkohol-fogyasztás terjedőben lesz.
Az ember nemzedékről-nemzedékre, az emberiség sokezer éves fejlődése során felduzzasztotta az egoizmusát, az élvezi akarását. Az emberi egoizmus az évek során számos fejlődési fázison ment keresztül – az állatias élvezetekre való hajlamtól egészen a gazdagság, tekintély és tudásszerzésre való hajlamig. E folyamat a napjainkban érkezik el a végére. A tudás és művelődés utáni vágy az utolsó lépcsőfog az evilági kereteken belül. Az ember erőtlenséget kezd el érezni – „nem akar semmi többet”.
A következő vágy, ami fel kell, hogy táruljon az ember előtt, az a vágy, hogy feltárja a saját gyökerét, az élet okát. Ám mindaddig, míg ez a vágy nem válik világossá, az ember képtelen lesz elszenvedni az üresség érzését és csak minduntalan különféle utakat keres majd arra, hogy elszakadjék a valóságtól.

25. A Kabbala tud megoldással szolgálni a kábítószer-problémára?
A Kabbala Bölcselete feltárja az ember előtt a létezése valódi célját, és lehetővé teszi a számára, hogy megvalósítsa az életét eljutván a teljeség és örökkévalóság állapotára, és ezáltal megszünteti az ember kábítószer-használatát előidéző okokat. Ha majd meg tudjuk mutatni az ifjúságnak az élet igazi célját, a lehetőségét annak, hogy elérjék az örökkévalóság és teljeség állapotát, a korlátlan tudást és kontrolt, úgy a kábítószer-probléma, bűnüldözés és az emberiség más megoldatlan problémái nem lesznek többé napirenden.

26. Vajon létezik arra példa, hogy valaki a Kabbala segítségével szokjon le a kábítószer-fogyasztásról?
Ha valaki mélyen beleássa magát a Kabbala tanulásába, a kábítószer utáni vágy eltűnik, és ugyanúgy, a szokás is érdektelenné válik. mégpedig azért, mert a Kabbala nyújtotta élmény sokkalta élesebb és lenyűgözőbb.

27. Vajon aki Kabbalát tanul, erkölcsösebb volna a más embereknél?
Aki Kabbalát tanul, az az ún. kijavításának a mértéke szerint megváltozik. Az elején egy olyan folyamaton megy keresztül, mikor is a saját egoizmusát mint rossz ismeri meg („a rosszra való ráismerés”). Ezen idő alatt, az egoizmus egy olyan szintig duzzad, hogy onnan már átlátja, hogy kizárólag ez az ő egyedüli gonoszsága, és hogy képtelen megbirkózni vele. Ennek megfelelően, ezen időszak alatt a tanuló sokkalta egocentrikusabb, mint bárki más, aki még nem járta végig a rosszra való ráismerés folyamatát. Ez a folyamat eltarthat néhány évig. Ezt követőeni a saját egoizmusa elutasításának folyamata veszi kezdetét. A tanuló ekkor meglehetősen negatívan viszonyul a saját és a mások egoizmusának bárminemű megnyilvánulása felé. Ugyanilyen mértékben, igen pozitívan viszonyul a benne és a másokban levő jóság megnyilvánulásai felé. Majd a következő fázis az az, mikor a tanuló minden embert pozitívan értékel, lévén, hogy a Teremtő Gonviselését teljes mértékben igenli és helyesnek látja.

28. Vajon a kabbalistákat megbocsátás és irgalom jellemzi?
Egy kabbalista semmiképp nem megbocsájtó és kegyelmes. Mégpedig azért, mivel a Teremtő Gondviselését ő „Jóságosként és Jótevőként” ismeri el, és ezért aztán látja a világban levő szenvedések szükségességét.

29. Miként magyarázza a Kabbala a születés és halál jelenségét? Vajon létezik Éden-Kert és Pokol?
A fzikai testünk születése és halála nem több, mint bizonyos biológiai állapotok. Ezért aztán világos, hogy a test halálával az öt érzékszervünk ugyanúgy meghal és az evilág érzékelésének képessége eltűnik. A hatodik érzék, bár megtalálható minden emberben, azonban az élete folyamán az csak annak kifejletlen állapotában található (mint „szívben levő pont”) és ezért aztán semmit nem érez vele. Majd a fizikai test halálát és az ötféle érzék eltűnését követően e pont lehetővé teszi a gyökérben, a Teremtőbeni élvezetének az érzékelését, mindaddig, mígnem aztán a lélek újra visszavándorol (azaz, újraszületik ebben a világban). Ám ha az ember még mindaközben, hogy itt, ebben a világban él, kifejleszti a szívben levő pontot, úgy érzékelni kezdi a felső világot és olyan szinten kezdi azonosítani magát a felső szinttel, hogy a fizikai test halálát valamely jelentéktelen, alacsony-szintű adat-gyüjtemény elillanásaként érzékeli. Így ez esetben, az evilágba való újraszületés a spirituális fejlődés folytatását képezi, amely fejlődés mind ha a fizikai testben található, mind pedig ha nem, lehetséges.
Éden-Kert és Pokol a Teremtő érzékelésének állapotai. A Pokol – a Teremtőtől való teljes eltávolodás, Éden-Kert – a teljes Hozzá tapadás állapota.

30. Mikor lép a lélek egy másik testbe, a magzati idő alatt avagy a születés pillanatában?
A lélek egy olyan, a Teremtőhöz hasonló „edény”, amely a szívben levő pontból fejlődik ki. Ez a pont a Teremtő utáni késztetés pontja, amely az ember vágyainak összességében, névszerint, „a szív vágyaiban” vagy másnéven „a szívben” található. Ha az ember a Kabbala módszere által kifejleszti a szívben levő pontot egy olyan szintig, hogy ott a legkisebb edény is hasonlít a Teremtőre, érzékelni kezdi benne a felső fényt, a Teremtő jelenlétét. A lélek fejlődésének mindösszesen öt fokozata létezik, és ennek megfelelően, ugyanúgy, öt féle fény, azaz, hogy öt féle formája annak, ahogy abban a Teremtőt érzékelni tudja, névszerint: Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá, Jéchidá (NáRáNCHáJ). Végül pedig, a lélek beleöltözik az evilágban található emberbe, mihelyst az a legminimálisabb edénnyé fejleszti a szívben levő pontot.

31. Mi történik a lélekkel miközben egyik lélekből a másikba kerül?
Egy lélek, amely elhagyja a testét, újra egyetlen ponttá lesz, amely az Ácilut Világban található lélek-gyökeréhez tapad hozzá. Azonban ha az ember az élete során elér valamilyen spirituális szintet, úgy a lelke egész egyszerűen továbblép onnan a következő spirituális szintre.

32. Vajon létezik átjáró az „evilág”, a mi világunk, és az „eljövendő világ”, a spirituális világ között?
A világok közti „átjárót” Máchszóm-nak (Torlasznak) nevezzük – ez képezi azt a képzeletbeli határvonalat, amely a világ kizárólag öt érzékszerven keresztüli érzékelése (amelyet „evilágnak” nevezünk) és a felső világ hatodik érzék általi észlelése között húzódik. A Máchszóm átlépése a legkisebb lélek-edény megkapását és annak a leggyengébb fénnyel való kitöltését – „Nefes fény”, a Teremtő legkisebb fokú érzékelését jelenti.

33. Vajon az emberen kívül léteznek más értelmes lények is?
Az ész és az értelem a vágy fejlődésének az eredménye, és mint segédeszköz, annak megvalósítását szolgálja. Ugyanazon oknál fogva, amiért nem létezik az embernél egocentrikusabb lény, ugyanúgy értelmesebb lény sem létezik nála.
Az emberen belül a hatodik érzék fejlődésének mértéke szerint az alapvető vágyak ugyancsak fejlődésen mennek keresztül. Mégpedig azért, hogy a hatodik érzéket felébük duzzassza. Ennélfogva, az, aki kabbalát tanul, minthogy az egoizmusa felett működik, a környezeténél értelmesebbé válik. Azt is mondani lehet, hogy nincs még egy olyan szellemi teremtmény, mint a kabbalista, aki az egész Teremtést – az evilág legaljától, egészen a felső világ csúcsáig – eléri.

34. Vajon a Kabbala tud valamit a más bolygókon levő életről?
A Kabbala azt vallja, hogy az emberen kívül semmilyen más értelmes lény nem létezik a teremtésben. Minden az emberért lett teremtve, avégett, hogy az a Teremtő szintjére legyen felemelve. Az embernek az a küldetése a Teremtésben, hogy kihasználja szabadságot, ami avégett lett adva, hogy elérje a Teremtő kezei által kijelölt célt – vagy a saját akaratából, vagy pedig egy ún. kényszerűségből véghezvitt korrekció által (vagy a „Tóra útján”, vagy pedig a „kínok útján”). Az embernél alacsonyabbrendű életformák, valóban, mindenütt léteznek.

35. A Kabbala azt mondja, hogy a más bolygókon csak növény- és állatvilág létezik? Milyen forrásból származik ez az információ?
A világegyetemen belül mindenfajta élet előfordulhat, ideértve az olyan lényeket is, amelyek a spirituális esszenciánkat, a szívben levő pontot, a lelkünk magvát kivéve, mind biológiai, mind pedig értelmi szempontból hasonlítanak ránk. Ám, minthogy a Kabbala kizárólag csak a Teremtővel való egyesülés pontjának a kifejlesztésével foglalkozik, a kabbalisták tudása szerint nem létezik élet a Marson vagy egyéb más bolygón.

36. Miért mondja a Kabbala, hogy az evilág fogalmaival lehetetlen elmagyarázni a spiritualitást? Mert hisz minden kifejezhető szavakkal …
Az evilág szavaival csak azokat a jelenségeket lehet elmagyarázni, amelyek e szavakat létrehozzák. Mi rendre olyan szavakat találunk, amelyek visszaadják az érzéseinket. Ám ha egy bizonyos érzésnek nincs megfelelője a mi világunkban, úgy akkor arra az érzésre nem is lesz kifejezésünk. Ezért minden, amit a hatodik érzéken keresztül érzékelünk, az evilág szavaival nem kifejezhető.
Hogy a kabbalisták az érzéseik külső formáját átadják nekünk, az „ágak nyelvét” használják. Miután az itteni világot a spirituális világból leszálló erők szülik meg és határozzák meg az itt történteket, a spirituáis világban levő objektumok és műveletek leírására a kabbalisták evilági tárgyak és műveletek elnevezéseit használják. Ám a baj ott van, hogy ha beletekintünk a kabbalisták írásaiba, úgy tűnik a számunkra, mintha csak valamely evilágról szóló történetet olvasnánk, pedig valójában a spirituális világról szándékoztak nekünk a kabbalisták mesélni. Mindaddig, míg mi magunk nem lépünk be a spirituális világba és érezzük, hogy mit is éreztek ők ott, képtelenek leszünk a pontos szándékukat megérteni. Ám ha ez így van, valójában miért is kell akkor most a kabbalisták írásait olvasnunk? Azért, hogy magunkra vonzzuk a Körülölelő Fényt (Or Mákif), amely kijavít bennünket.

37. Miért osztódik a világunk kétféle nemre? Mi értelme van ennek a felosztásnak?
Mindaz, ami jelen van a spirituális világban, visszatükröződik ebben a világban. Megfelelően az Ácilut világban található „Párcuf Zeir Ánpin”-nak, azaz, a „Záchár-nak (hím)” (amelyik ad) és a „Párcuf Málchut”-nak, azaz, a „Nukvá-nak (nőnemű)”, ebben a világban is megtalálható a hím-nőnemű felosztás. A férfi, és a nő kijavítási-formái különböznek egymástól. Azonban meg kell jegyezni, hogy az összes lélek egyéni korrekcióját követően, az összes lélek egyetlen lélekké fog egyesülni, egyenlőek és tökéletesek lesznek, mentesen minden különbségtől, mint egyetlen egyetemes rendszer, amely összefonódik a Teremtővel.

38. Vajon olyan jelenségek mint angyalok, boszorkányok, átok, szemmel-verés vagy aura, léteznek?
Mivel minden lélek egyazon rendszernek a részét képezi – azaz, Ádám HáRison (az Első Ember) lelkének, az egymás közti viszonyon keresztül hatással tudnak lenni egymásra. Ebből származnak az átok, szemmel-verés és spirituális segítség kifejezései. A spirituális világban a természet minden fajtája megtalálható: mozdulatlan (élettelen), növekvő (növényi), élő, beszélő, akárcsak ebben a világban. Azonban a spirituális világban ezek mindenféle köntös és forma nélküli erőkként léteznek. Ezeknek az erőknek külön nevük van: a mozdulatlannak – „csarnokok; a növekvőnek – „öltözékek”; az élőnek – „anygyalok”; a beszélőnek – „lelkek”. Az erők egyedül csak ebben a világban öltöznek testekbe. A spirituális világban minden objektum és művelet köntös nélküli erőt képvisel.

39. Vajon az álom spirituális jelenségnek számít?
Az összes tulajdonság, művelet és állapot, mi csak a spirituális világban megtalálható, azok anyagi leképeződéseként visszatükrözödik a mi, itteni világunkban. A spirituális világban a lélek a Kátnut (Kicsinység [kiskori]) és Gádlut (Gádlut [nyagykorú]) állapotok alatt tud fényt kapni. A Kátnut állapot három szakaszra osztódik: Ibur (Magzat), Jöniká (Szoptatás), Nöurim (Serdülőkor). A Gádlut állapot pedig két szakaszra osztódik: Bagrut (Felnőttkor), Zikná (Öregkor). Ezen állapotok mindegyikében megtalálható a Séná (Alvás) és Hálom (Álom) állapotok. Ez akkor történik, amikor a fény java része eltávozik a lélekből és az – mondhatni elalszik.

40. A Kabbala vajon kapcsolatban áll más spirituális irányzatokkal, úgy mint Shambhala stb.?
A Kabbala soha, semmilyen formában nem kötődött más vallási, misztikus és „spirituális” irányzatokhoz. A Kabbala a felső világ kutatásának tudománya, amely mindig a hatodik érzék – a Mászách (védőernyő) fejlődésével arányosan tárulkozott fel.
A kutatás eszköze a Mászách; a kutatás módszere a Kabbala Bölcselete; a kutatás tárgyát pedig a Teremtő vagy a felső világ jelenti. A spirituális fokozatok a Teremtő érzékelésének adott mértékei, melyeket a Kabbalában mint a „felső világ” vagy a „világok” érzékelése definiálunk. Ha pontosan akarunk fogalmazni, valamennyi érzésünk a Teremtő Klí-beni („edény”-beni), azaz, annak a vágyunkban való érzékelése. Az itteni világ formájában még a Mászách megszerzése előtt is érzékeli az ember a Teremtőt, és ezért az érzékelésnek ezt a kis mértékét elrejtésnek (Hásztárá) nevezzük.

41. Vajon van különbség a Kabbala és a más spirituális irányzatok között?
A Kabbalán kívül, minden más irányzat a humán pszichológiával foglalkozik és azt használja fel arra, hogy maximális pszichológiai komfortérzetet érjen el. A Kabbala célja a Teremtő feltárása az embernek. A Kabbala kizárólag ezzel foglalkozik, és semmi esetre sem az ember énes helyzetének feljavításával, ebben a világban.

42. Azt mondják, hogy a tarott-kártya eredetét a Kabbalában találjuk. Ez vajon igaz?
A Kabbala megtilt minden jövendöléssel való foglalkozást, tekintve, hogy az ellentétes a kabbalista kutatási módjával, aki csak hogy szert tegyen az adományozás „edényére”, a szabad akaratából szemet huny az általános vélemény felett, mikor is a feltárulkozás éppenhogy az elvetés által érkezik meg.

43. Mi a Kabbala és a pszichoanalízis közti különbség?
Minden, amit az ember elér (észlel) a Kabbalában, lejegyezhető és és egy másik, ugyanazon lehetőségekkel (azaz, Mászách) rendelkező ember által rekonstruálható. A pszichoanalízis az ember evilághoz tartozó tulajdonságainak az elemzésével foglalkozik. A Kabbala, ezzel szemben, egy további, felső tulajdonság megszerzésével foglalkozik.

44. Vajon a Kabbalában létezik olyan, hogy ima?
Amennyiben az ember azért fordul segítségért a Teremtőhöz, hogy erőt kapjon ahhoz, hogy az ún. „megkapás végetti” szándékát „adományozás végetti” szándékra javítsa, úgy az egy spirituális és hatékony imát képez. A világban az összes teremtménynek – mozdulatlanoknak (élettelenek), növekvőknek (növényiek), élőknek és beszélőknek – a vágyai felszállnak a Teremtőhöz és azok mindegyike választ kap. Azonban a Teremtővel való egyesülés utáni fohász egymilliárdszor erősebb, lévén, hogy az egybecseng a Teremtés céljával. Minden más ima egy olyan helyzethez hasonlítható, ahol is a Teremtő mintha csak rosszat akarna okozni az embernek, és az ember e rossz ítélet elvetéséért imádkozik. A Teremtés céljaként a Teremtő nem ilyen viszonyulást vett tervbe.

45. Milyen eszközöket használunk a tanulás folyamán?
A tanulás klasszikus kabbalista forrásokra épül, úgy mint: a „Zohár” Könyve, Ári (Rabbi Jicchák Luriá Áskenázi), Báál HáSzulám (Rabbi Jehuda Áslág) és Rábás (Rabbi Baruch Áslág) írásai. A felső világok szerkezetéről való tanulás folyamán a tanuló lassan-lassan érzékelni kezdi magában azok szerkezetét, formáját és jellemzőit. Mint ahogy minden más gyakorlati terület tanulása esetében – maga a gyakorlás és a szokás az, amelyek létrehozzák az emberben annak a képességét, hogy érzékelni tudja a korábban még számára érzékelhetetlent. A Kabbalában, maga a tanulási módszer az, amely megteremti az emberben a Teremtés mélyebb rétegeinek érzékelését, azokat, amelyek amúgy a modern ember által érzékelt világon kívülre találhatók.

46. Mit kapunk a Kabbala tanulásától?
A tanulás folyamán a tanuló egy olyan további érzékre tesz szert, amely az általunk érzékelt világon túl egy további külső szférát nyit meg előtte. Ebben a szférában születnek meg mindazok az események, amelyek aztán leereszkednek a világunkba, illetőleg az összes műveletünk, ahol is ezek határozzák meg a jövőbeni történéseket.

47. Vajon a Kabbala csoporton belüli tanulása hatékony tud lenni?
A Teremtés mélyebb érzékelésének kifejlesztése megköveteli, hogya tanulás idején valamennyi figyelemünket erre a célra összpontosítsuk. A csoportos tanulás, az anyag csoportos olvasása, minden egyes jelenlevőben a csoporttal való kapcsolat milyensége szerint olyan különleges eszközöket épít ki, amelyek felerősítik a Teremtés finom ingadozásaira való érzékenységet. A csoporton belüli társak a saját jelenlétükkel és az aktív részvételükkel nagy hatékonysággal egymás segítségére vannak.

 
 

0 Comments

You can be the first one to leave a comment.

 
 

Leave a Comment

 

You must be logged in to post a comment.