Kezdőlap » Mi és az ökológia

Mi és az ökológia

Egy valódi bolygóméretű vészhelyzet előtt állunk. Ez az egész emberiség moralis és spirituális kihívása, mondta az egykori amerikai alelnök, Al Gore, a Béke Nobel díj átadásakor.

De miután a ragyogó díjátadás végén a függöny lehullott, felvetődött a kérdés: vajon a környezetvédelemért érzett egyre növekvő felelősségérzetünk elégséges lesz ahhoz, hogy megóvjon bennünket egy környezeti katasztrófától?

Ahhoz, hogy nekikezdhessünk a környezeti válság megoldásához, először is a természet és a természeti rendszerek tanulmányozásán keresztül meg kell, hogy értsük e probélma alapvető okait. A fizika, biológia, kémia és az egyéb más tudományterületek természeti rendszereit kutató tudósok arra jutottak, hogy a természet alkotóelemei állandó egyensúlyban vannak. Ezen alkotórészek olyannyira egymásba kapcsolódnak és függenek egymástól, hogy akárcsak a legkisebb elem által okozott kár is kizökkentheti a rendszer egészét annak egyensúlyából.

A majmok jobban tudják

A természet egyensúlyának a titka abban rejlik, hogy annak minden eleme kölcsönösen törődik az összes többi elemmel. Ez a kölcsönös gondoskodás, az állatvilágban a legszembetűnőbb: kezdvén a rovarokkal és emlősökkel, amelyek nyílt jelét adják az egymás iránti gondoskodásnak – mint például a hangyák, a méhek, a majmok vagy az elefántok, át egészen a testünkben megtalálható legegyszerűbb mikrobákig, amelyek egymás segítségére vannak a vas vegyületek felkutatásában.

A kutatók azt találták, hogy ez a megosztás a növényi egyedeknél is jelen van. Sőt mi több, a megformált alakzatuk fenntartása érdekében még az élettelen részecskék is a kölcsönösség ezen elve szerint működnek.

Dr. Jane Goodall, aki az egész életét a csimpánzok természetes környezetben való tanulmányozásának szentelte, így összegezte a természetben való élésről szerzett tapasztalatait: “Rátaláltam arra, amit megértésen túli békének neveznek; és amennyiben a mai világban békét szeretnénk érezni, nos hát, akkor ez volna az a béke, amit magunkban kellene, hogy hordozzuk”

Ember kontra Természet

Az ember a többi élőlénnyel ellentétben, állandó jelleggel megbontja a természet rendszereinek amúgy tökéletes egyensúlyát. Kizsákmányolja azt, élvezi, ha a másiknak szenvedést okoz, és a mások kárán emelkedik fel. Ám valójában, nem mindig tudjuk, hogy mit teszünk. Mindazonáltal, a természetben a törvények nem-ismerete nem ment fel bennünket a büntetés alól.

Ha felfogjuk ha nem, mi akkor is a Természet integrált része vagyunk. Így amikor a környezetünket önző mód kezeljük, és azt megpróbáljuk kizsákmányolni, úgy azzal az egész rendszert kihozzuk annak egyensúlyi állapotából.

Válaszként a természet mindent megpróbál, csak hogy az egyensúlyt visszaállitsa. S ez a válasz automatikus, akárcsak mikor a föld belsejében lévő nyomás már-már olyan mértékben felfokozódik, hogy a külső réteg már nem bírja azt visszatartani, és ekkor vulkán kitörés megy végbe.

Míg az ásványok, a növények és az állatok ösztönös módon tartják meg a természeti egyensúlyt, az ember egyedi lehetősége, hogy ezt az egyensúlyt önként, szabad akaratánál fogva tartsa meg és állítsa azt helyre. Ez az emberiség sajátos szerepe a természet rendszerében. Amennyiben önként vállajuk, hogy egyensúlyba hozzuk magunkat a természettel, úgy egy új életszintre emelkedhetünk, és a természetben határtalan tökélyt élvezhetünk.

Az ökológiai válság pusztán tünete valaminek

A jelenleg észlelhető ökológiai krízis csak egy jele annak, hogy kizökkentettük a természtetet annak egyensúlyából. Ahhoz, hogy megoldjuk az ökológiai problémákat, tanulmányoznunk kell a természetet irányító törvényeket, és azokat alkalmaznunk kell a társadalmunkon.

Más szóval, a természet általános törvényeit az emberi szinten kell, hogy érvényre juttassuk. Magyarán, alkalmazni a természet kölcsönösségi elvét és törődni a másikkal -ahogy az a természetben történik.

Ám mindez netán azt jelenti, hogy minden ember köteles volna a másikak szükségleteit kielégíteni? Hát valóban, ez igencsak utópisztikusnak hangzik. Az igazság az, hogy a mai világunkban az egymás közti szereteten kívül minden normálisnak tűnik: erőszak, kábítószer-használat, depresszió, öngyilkosság, szegénység és faji megkülönböztetés mindenaposnak tűnnek. Annak ellenére, hogy akarni, egyik betegséget sem akarjuk, mégis, elfogadjuk őket mint életünk szükségszerű velejáróit, nem igaz?

Azonban ez nem igaz, ugyanis az összes előbbiekben felsorolt dolog természetellenes.

A természet tökéletes; teljes harmóniában működik. A világban észlelhető összes probléma amiatt keletkezik, merthogy nem azonosulunk a természet törvényeivel. S mivel nem vesszük észre, hogy mi magunk is a természet integrális részei vagyunk, azt gondoljuk, hogy az egymáshoz való önző viszonyulásunknak semmi de semmi köze nincs az ökológiai problémákhoz. Azonban a valóságban minden, amit teszünk, a természetnek, a lét valamennyi rétegére kihatással van, köztük az ökológiára is.

A természet semmibe vevése együtt jár az egymás figyelmen kívül hagyásával. Így mindaddíg míg nem korrigáljuk az egymás közötti viszonyunkat, a környezetünkön sem tudunk igazán javítani.

Al Gore őszinte felhívása, mondván, nézzünk szembe a környzettel szembeni felelősségünkkel, valóban, fontos lépést jelent. Azonban ahhoz, hogy konkrét lépéseket tehessünk, szükségünk van egy olyan módszerre, amely képes feltárni a számunkra a természet teljességét, és segíteni tud abban, hogy egyensúlyra találjunk annak valamennyi elemével, beleértve az egymás közti viszonyunkat is.

A Kabblisták a könyveikben pontosan egy ilyen módszert tárnak elénk. Egy olyan fokozatos utat mutatnak be a számunkra, amely valós, pozitív változást eredményez. Ez a változtatás az egymás közötti viszonyunk kijavításával indul, és végül az életünk minden területén tökéletességhez vezet.

 
 

0 Comments

You can be the first one to leave a comment.

 
 

Leave a Comment

 

You must be logged in to post a comment.