Semmiről nem lemondani

A Kabbala arra tanítja meg az embert, hogy hogyan kapjon. Ahhoz, hogy az ember elérje a spirituális szférákat, ki kell, hogy terjssze az ún. kapni akarását, s nem pedig eltávolodni tőle. Olyan vággyá kell, hogy fejlessze, hogy már-már mindent be akarjon kebelezni, az összes létező világot, ideértve a mi világunkat is. Azonban egy feltétel mellett: a megfelelő formában. Evégett lett az ember teremtve.

Nem szabad, hogy remete vagy önmegtartóztató életet éljen és eltávolodjék ettől az élettől, hanem ellenkezőleg – a Kabbala arra kötelezi az emert, hogy házasodjék, gyermekeket neveljen, dolgozzon, hogy teljes életet éljen, lévén, hogy az egész világ egy olyan különleges formában épül fel, amely a fent nevezettkijavítási folyamathoz megfelelő és pontos feltételeket biztosít.

Mindazonáltal az ember meg kell, hogy tanulja, miként szabad kapnia, miként tudja ezeket a vágyakat a helyes módon úgy kezelni, hogy mindeközben nem nyomja el őket. S miután semmi sem lett csak úgy, véletlenül teremtve, semmiről nem kell, hogy lemondjon,. Nem szabad, hogy az ember eltávolodjék az élettől.

A Kabbala teljességgel ellenez mindenféle kényszert. Spirituálisdolgokban nem létezik kényszer. Bár a tanulmányok kezdetén még nem képes érezni az emer a spirituális szférákat, s következésképp, az ész segítségével kezd neki a tanulásnak, azonban ahogy azt a Kabbala mondja: az ész által kell a szívet kibontani. Ahogy a szív fejlődésnek indul, érezni lehet, hogy mi helyes és mi nem. Az ember, természetes módon a megfelelő tettek és döntések irányába mozdul el.

A Kabbala abban különleges, hogy a tanulás folyamán képet ad az embernek arról, hogy mit is takar a spiritualitás mint olyan, és a tanuló pedig ennek az ismereténél fogva előnyben részesíti aspiritualitást, szemben az anyagi dolgokkal. Majd, a megszerzettspirituális szinttel arányosan tisztázza a benne levő kapni akarást, és ennek megfelelően bizonyos dolgoktól, amelyek már nem bírnak vonzerővel a számára, eltávolodik tőlük. Pontosan úgy, ahogy a felnőttet már nem vonzák a gyerekjátékok.

“Könyvek és Írók”

spiritualitást, ahogy azt a Kabbala nyelvén mondják, “könyvek és írók” által lehet elérni, azaz, hogy:

1) Utikönyv: olyan könyvből való tanulás által, amelyet valódi kabbalista írt. A Tóra valamennyi könyve olyan kabbalisztikus mű, amelyet kabbalisták írtak. Könyvek, amelyeket egymásnak írtak, hogy véleményt cseréljenek és hogy az egyik segítsen a másiknak. Aki már eljutott arra, hogy érezze a spirituális  világokat, jól látja, hogy ezek a könyvek milyennyire segítenek az embernek a haladásban és fejlődésben. A dolog egy külföldi turistaút idegenvezetőjéhez hasonlítható. A könyv útmutatását követve megtanulja az ember, hogy hogyan tudja megismerni a spirituális világokat, s hogy hogyan tud boldogulni és tájékozódni bennük.

Olyan könyvekre van szükségünk, amelyek kifejezetten a mi lelkünkhöz illenek. Azaz, hogy olyan kabbalisták könyveire, akik a mi nemzedékünkhöz tartoznak, avagy legalább is a korábbihoz. Ez azért fontos, merthogy minden nemzedékben más-más lelkek vándorolnak le, és azok mindig más útmutatást igényelnek.

2) Csoport: egy olyan csoportos keret, amely valamely nagyobb tudású tanító útmutatását követve, valódi kabbalisták írásai szerint halad. A csoport szerepe abban áll, hogy ő adja az erőt. Ez azért szükségszerű, mert amúgy külön-külön, mindegyőjük csak kis mértékű vággyal rendelkezik az anyagi dolgok után, és még ennél is kisebbel a spirituálisak után. A spiritualitás utáni vágyat csak közös akarattal lehet felduzzasztani.

Legyen az csak néhány tanuló, ha megvan bennük a kellő akarat, ugyanazt a típusú Körülölelő Fényt rendelik magukra. Annak ellenére, hogy minden ember más és más fizikai testtel rendelkezik, a spiritualitásra ennek semmi hatása nincs, lévén, hogy a spiritualitás szintjén a szívben levő pont mindenkiben közös, és ezért az együttesen elért eredmény sokkalta nagyobb.

Minden kabbalista csoportosan tanult. Ahogy Rabbi Simon bár Jochájnak ugyanúgy, Ári-nak is megvolt a saját csoportja. A fejlődés szempontjából maga a csoport elengedhetetlen, ugyanis ez a legfőbb eszköz, mindenki a csoportnak adott hozzájárulása alapján mérettetik.

3) Tanító: valamely nagyobb tudású tanító útmutatása szerint, aki maga is valódi kabbalistától és könyvekből tanult. S minthogy a tanító adja meg a csoportnak a helyes haladási irányt, ezért önmagában a csoport megléte még nem érvénytelenítheti a tanító szükségességét.

A tanuló azért kell, hogy a csoportra és a tanítóra támaszkodjék, merthogy csak így tudja elkerülni, hogy ne kerülhessen tévútra. Az ún. belső munkát mindig saját magával, a bennsőjében végzi az ember, anélkül, hogy közben bárki is tudhatná, milyen spirituális helyzetben és szinten van. A könyvek, a csoport és a tanító csak abban segítenek neki, hogy képes legyen ráhangolódni a tanulás tulajdonképpeni céljára, és hogy felduzzasszák benne aspiritualitás után vágyat. Továbbá ezzel kerülheti el, hogy hogy másfajta vágyak, vagy épp felesleges képzelgések felé menjen el.

Gmár HáTikun – A Kijavítás Vége

A kabbalisták apróbb lépésekben érik el a spirituális fokozatokat. Azaz, hogy minél jobban kiszélesítik a bennük levő vágyakozást, annál nagyobb fényt, tudat-szintet és spirituális érzést tudnak befogadni. Az egyre nagyobb vágy pedig, egyre nagyobb és nagyobb értelmet és felfogást kölcsönöz neki. Végeredményben mindenki el kell, hogy érje a saját edényét, és (a méretének megfelelően) ki kell, hogy töltse azt fénnyel. Ezt a végső állapotot „Gmár HáTikun”-nak (a Helyrehozás [Kijavítás] Végeztének) nevezzük. Ezzel az ember a lehető legmagasabb spirituális szintre, a lelkének gyökeréig jut el.

Részlet az „Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához” írásból

Az „Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához” első három bekezdésében azt magyarázza Báál HáSzulám, hogy mi viszi rá az embert, hogy a Kabbala tanját tanulja, dacára a számtalan előítéletnek, amelyek egyfelől a tanulás érdemességét kérdőjelezik meg, másfelől, amelyek a látszólag evvel járó veszélyhez kapcsolódnak:

1.]

„Így a mondandóm elején, nagy szükségét találtam, hogy ledöntsem ama vas falat, amely a Szentély lerombolásának idejétől, egészen e nemzedékünkig közénk állt és elválaszt bennünket a Kabbala Bölcseletétől, s amely már igen súlyosan ránk nehezedik és felébreszti a félelmet, hogy netalán még az kiveszne Izrael emlékezetéből.” Ez a válaszfal, forrása az emberiség minden szenvedésének, minden időben!” Báál HáSzulám pedig ezt akarja ledönteni.

„És lám, mikor – legyen az bárki – az evvel való foglalkozásról kezdek beszélni, az első kérdése mindenkinek az lesz: ’Vajon miért kell tudnom, hogy mennyi angyal van az Égen, és hogy hogyan hívják őket? Talán enélkül már nem tudnám az egész Tórát megtartani, annak legapróbb részletéig?” Magyarán az érintettek azt gondolják, hogy a Kabbala Bölcselete olyan dolgokról beszél, amelyeknek az életünkhöz semmi de semmi köze nincs, azaz, hogy elvont, távoli, az életünk számára jelentéktelen fogalmakról beszél. Azt gondolják, hogy a Kabbala Bölcselete misztikával és különleges gyógymódokkal azonos.

Majd utána a második kérdése: „Másodikként azt kérdezi, talán nem mondták már ki Bölcseink, hogy először a Talmudban és a törvénykezési kérdésekben kell, hogy az ember járatos legyen. No de ki csaphatná be önmagát azzal, hogy már a végére ért a Feltárt Tan tanulásának, s már csak a Rejtett Tan hiányzik a számára?”

Aztán a harmadik: „Harmadikként, fél, nehogy fanyarúvá váljék, csak mert ezzel foglalkozik. Mert már voltak olyan esetek, mikor a Kabbalával való foglalkozás miatt leltértek a Tóra útjáról. Ha pedig ez így van, vajon mi szükségem van nekem ilyen bajra. Vajon ki volna olyan bolond, hogy ok nélkül veszélybe sodorja magát.”Elfogadott azt gondolni, hogy aki a Kabbala Bölcseletét kezdi el tanulni, a Tóra és a Parancsolatok megtartásában meggyengül, lévén, hogy főként a szándék, s nem pedig a tett foglalkoztatja.

Majd aztán felmerül a negyedik kérdés: „Negyedikként, még azok is, akik kedvelik ezt a tanulást, egyedül csak a szenteknek, a Teremtő szolgáinak engedélyezik, hogy tanulják, s nem pedig, hogy mindaz, aki csak venni akarja a Nevet, jöjjön és csak vegye.” Az ötödik kérdés, a legőbb kérdés: „És szemeim látják, hogy mindazok, kik a nemzedékemben a Tórát tanulják, mind egy véleményen vannak, elemelik kezüket a Rejtett Tantól, és a kérdezőiknek is csak azt tanácsolják, hogy minden kétséget kizáróan inkább, hogy egy lap Gemárá-t tanuljanak, mintsem, hogy ezzel foglalkozzanak.”

 2.]

Az összes kifogás, amit a Kabbala tanulása ellen hoznak fel, abból ered, hogy nem értik mi a Teremtés végső célja. Mert abból kifolyólag, hogy nem látják át, mi a Teremtés célja, születnek az emberben az olyan dühvel teli kérdések, mint: “Mi az életem értelme?”, “Mi az oka a szenvedéseimnek?”, “Mi az életem célja?”.

Habár már minden nemzedéknek a tudósai megpróbálkoztak választ adni ezekre a kérdésekre, mégis, e kérdések még mindig csak előttünk állnak, és az agyunkat továbbra is zsigerlik, lealacsonyítanak bennünket, és csak a fájdalmat okozzák nekünk a válasznélküliséggel. Ezekre a kérdésekre rendszerint azt a megoldást szoktuk találni, hogy megfeledkezünk róluk és hadjuk, hogy sodródjunk az élet hozta áramlatokkal. Ezért a Kabbala tanulása csak olyanhoz illik, aki minduntalan megy, kérdezi ezeket a kérdéseket és keresi rájuk a választ.

Ezt Báál HáSzulám a következőképp írja le: “Valóban, ha nem figyelünk másra, mintsem egyetlen igen nevezetes kérdésre, biztos vagyok benne, hogy mindenezek a kérdések és kétségek eltűnnek majd a láthatárról, és ha a helyükre tekintesz, már nem lesznek ott. Azaz, ama dühöngő kérdés, amely minden földi halandótól elhangzik, nevezetesen: ‘Mi az értelme az életünknek?’. Magyarán, az életünk ezen néhány éve, amely annyira sokba kerül a számunkra – azaz, hogy a szenvedéseknek és fájdalmaknak a legnagyobb része, amit avégett szenvedünk el, hogy az életünk hátralevő részét valamiképp teljessé tegyük, íme, ki az, aki élevezi ezeket az éveket. Vagy még pontosabban, kinek nyújtok én élvezetet.

És ugyanígy az is igaz, hogy a nemzedékek kutatói már belefáradtak az elmélkedésbe. És tán mondani sem kell, hogy a mi generációnké – senki, de még csak gondolkozni sem akar róla. Mindezzel együtt, a tulajdonképpeni kérdés csak még nyomasztóbban és keserűbben él bennünk, mint valaha. Néha csak hívatlanul ránk tör, furkálja az agyunkat, és porig aláz bennünket, még mielőtt rátalálnánk a jól ismert trükkre, nevezetesen, tudatlanul sodródni az élet áramlataival, akárcsak tegnap.”

 3.]

Csakugyan, ennek a homályos relytéjnek a megoldásáról beszél az Írás: “Ízleljétek meg és lássátok, hogy az Örökkévaló jó!” … s ha ez így van, kénytelenek vagytok próbára tenni sikerességeteket a Kabbala tanulásában.

Az “Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához” (155. pontjában) Báál HáSzulám a Kabbala tanulásának különlegességéről ír:

“Esszerint, meg kell, hogy kérdezzük, ha ez így van, vajon mi okból köteleztek a kabbalisták minden embert arra, hogy tanulja a Kabbala Bölcseletét. Mert csakugyan, nagy dolog van benne, és méltó arra, hogy hirdetve legyen, ugyanis csodálatos, és végtelen “gyógyír” vár a Kabbala Bölcseletével foglalkozókra.

S noha érteni nem értik, amit tanulnak, azonban a nagy elszántságnál és vágyakozásnál fogva, hogy megértsék, felébresztik és magukra rendelik a lelküket Körülölelő Fényeket. Ez annyit jelent, hogy Izraelből minden embernek meg van ígérve, hogy előbb vagy utóbb, de eléri mindazokat a csodálatos észlelési szinteket, amelyeket a Teremtő még a Teremtés Gondolatában oda gondolt adományozni a teremtményeknek, hogy élvezhezzék azokat. S aki nem érdemelte ki ebben az életében, az majd kiérdemli egy másikban, és így tovább, mígnem beteljesíti a Teremtés Gondolatában róla kigondoltakat, ahogy az a Zohárban írva van, mint ismert.

És lám, egészen addig, míg az ember nem éri el a teljesség állapotát, mindazok a Fények, amelyek a jövőben el kell, hogy érkezzenek hozzá, Körülölelő Fényeknek minősülnek. Magyarán, már készen állnak a számára, s csak arra várnak, hogy az ember tisztává tegye a “befogadó-edényét”, hogy aztán pedig a már alkalmassá lett edényekbe öltözhessenek ezek a Fények.

Ennélfogva, az idő alatt is, mikor még hiányoznak neki az Edények, mikor ezzel a Bölcselettel foglalkozik, és felemlíti a Fények és Edények neveit, amelyek a lelke viszonyából nézve őhozzá tartoznak, íme, azok rögvest reá világítanak egy adott mértékben. Mindazonáltal, miután a hozájuk tartozó edények még nem lettek alkalmassá téve, ezért ezek a Fények anélkül világítják meg az embert, hogy közben a lelke bennsejébe öltöznének. Azonban az alkalomról alkalomra kapott világítás, mit a tanulás során szerez, az égiektől Kegyet vonz feléje, és a szentség és tisztaság Bőségével áraszja el, amelyek jelentősen közelebb hozzák az embert a teljsségének eléréséhez.”

A Kabbala jelentőségéről

A [spirituális] elérés a Rejtett Tantól kezdődik, és a Tóra többi részét csak ez után érik el. Majd legvégül pedig a Feltárult Tant érik el.” (Vilnai Gáon, Szidur)

“A tilalom, hogy nem szabad Kabbalát tanulni, csak 1490-ig volt érvényben. 1540-től kezdődően mindenkit bátorítani kell, hogy foglalkozzék a Zohár Könyvével, ugyanis csak a Zohár tanulása által éri meg az emberiség a spirituális megváltást és a Megváltó eljövetelét. Ezért aztán tilos kibújni a Kabbala tanulásának kötelessége alól.” (Rabbi Azuláj, “Or HáHámá”).

“[Mert] lehetetlen, hogy Izrael egésze, egytől-egyig ilyennyire nagy [spirituális] tisztaságnak örvendjék majd. Ez, egyedül csak a Kabbala tanulása által lehetséges, mely tanulás a legkönnyebb út valamennyi közül, és amely még a csekély tudásúak számára is elégséges. Ám nem így a csupán Feltárult Tannal való foglalkozás, mely által kizárólag csak a nemzedékek nagy kiválaszottjai, méghozzá nagy fáradozások árán tudnak csak megtisztulni – azonban nem így a nép java.” (Rabbi Jehuda Léjb HáLévi Áslág, „Előszó a Tíz Szfirá Tanulmányához”, 36. pont)

“Jaj azoknak, akik nem akarják a Zohár-t tanulni, mert ezzel csak szegénységet, háborúkat és szerencsétlenégeket hoznak a világra.” (Tikunéj Zohár;Tikun 30.)

“A Zohár Könyvének a tanulása mindenek felett áll, és előrébbvaló minden más tanulásnál.” (Rabbi Háim Joszef Dávid Azuláj – “HáHida”)

“A megváltás és a Megváltó eljövetele kizárólag a Kabbala tanulásán múlik.” (Vilnai Gáon, “Even Slomo” 3,11)

“A Zohár tanulása felett semmilyen korlát nem létezik …” (Hefec Háim)

“Ha a nemzedékem meghallaná a hangom, úgy már kilenc éves kortól kezdve Zohár-t tanulnának, és a “külső” bölcselet helyett így tennének szert az Isten-félelemre.” (a komárnói Rabbi Ájzik, “Nocár Heszed”)

“Mindenkihez szólok, [mondván]: mindenki, minden nap szenteljen az idejéből a Kabbala tanulására, mert ezen múlik a lelktek megtisztulása.” (Rabbi Jicchák Kaduri)

A Kabbala nem misztika – videó

A Kabbala nem misztika
részlet a videoból:

Mi a Kabbala viszonya a misztikához?

Semmiféle viszonyban nincs. Ugyanis a Kabbala nem misztika, hanem tudomány, egy bölcselet. További érzékek kifejlesztése, amelyek által az ember a mi itteni valónkon túl egy másik valóságos is lát, amely meghatározott törvények szerint létezik, és képletek és diagramok által leírható.

Hiedelmek

1. Hiedelem: A Kabbala egy vallás.
Tény: A Kabbala egy tudomány az egyetemes valóság fizikája. Egy bölcselet, amely feltárja az érzékeinek elől amúgy rejtve levő univerzális valóságot.

2. Hiedelem: A Kabbala különféle piros szalagokról és szent-vizekről szól.
Tény: Nincs semmi köze hozzá. Piros szalagok, szent-víz és egyéb más termékek az utóbbi két évtized nyerészkedő kereskedelmi fogásai.

3. Hiedelem: A Kabbala egy kevesek számára fenntartott privilégium és csak negyven év feletti férfiak tanulhatják.
Tény: A Kabbalát a szétszórattatás idején csak néhány kivételes egyén tanulta. Azonban Ári (16. század) idejétől kezdődően mindenki számára elérhető.

4. Hiedelem: A Kabbala varázslással foglalkozik.
Tény: A Kabbala nem varázslással vagy bármiféle más boszorkánysággal foglalkozik, hanem a valóság okfejtő vizsgálatával.

5. Hiedelem: A Kabbala egy szekta.
Tény: A Kabbala egy megszorítások nélküli, mindenki előtt nyitva álló bölcselet és tudomány.

6. Hiedelem: A Kabbala egyfajta újkori irányzat, trend –múló jelenség.
Tény: A Kabbala az emberiség legősibb bölcselete: Megközelítőleg 5,000 évre nyúlik vissza.

7. Hiedelem: A Kabbala kapcsolatban áll a tarot kártyával, asztrológiával és numerológiával.
Tény: Tarot kártya, asztrológia és numerológia olyan misztikus üzelmek, amelyeket az elmúlt száz év leforgása során hozták összefüggésbe, tévesen, a Kabbalával.

8. Hiedelem: A Kabbalában léteznek talizmánok.
Tény: A világunkban semmilyen fizikai tárgy nem bír spirituális tartalommal. Egy talizmán csak pszichológiai támaszt adhat az embernek.

9. Hiedelem: A Kabbalának része a meditáció.
Tény: A Kabbalában nem létezik meditáció. A meditáció egy másik olyan fogalom, amelyet hozzá nem értőként a Kabbalában járatlanok kapcsolták hozzá az elmúlt évszázadok során.

10. Hiedelem: A Kabbala tanulását megelőzően az embernek először a Tórát és a Talmudot kell tanulnia.
Tény: A Kabbala nélkül az ember képtelen megérteni ezen Írások spirituális jelentését, és azokban pusztán csak fizikai eseményeket és történéseket lát.

A lét rejtett tudománya

A Kabbala az az emberhez legközelebbi tudomány. A Kabbala Bölcselete azt beszéli el nekünk, hogy az ember mi végett létezik, mi végett született, miért él, mi az életének az értelme, honnan jön és merre halad azt követően, hogy ebben a világban befejezi az életét és az útját.

A kabbbalista ezeknek a megértésére még itt és most élve jut el. A Kabbala alapjában véve egy módszer a spirituális világ eléréséhez. Merthogy a spirituális világról tanít, illetőleg a tanulása által egy további érzékszervet fejlesztünk ki. Ennek az érzékszervnek a segítségével tudunk kapcsolatot teremteni a felsőbb világokkal.

A Kabbala nem szórítható az elméleti vagy az elvont tanítás határán belülre. Ellenkezőleg, rendkívül gyakorlati. Az ember megtanulja magáról, hogy ki ő és mi a természete. Megtanulja, hogy mit kell megváltoztatnia saját magában, fokról-fokra, lépésről-lépésre. Ez az emberhez legközelebbi tanulás, merthogy itt a kutatás a bennsőjén keresztül megy végbe. A Kabbala tanulása nem kötődik külszíni cselekvésekhez, külső feltételekhez. Az összes kísérletet saját magában végzi el az ember magáról.

Ennélfogva nevezik a Kabbalát “Rejtett Tan”-nak. Általa olyan belső változásokon megy keresztül az ember, amelyeket csakis ő érez, és csakis ő tudja róluk, hogy végbemennek nála, mígnem a mások szeme elől rejtve maradnak. Ezek a műveletek, amelyek az emberben belül mennek végbe, kizárólag csak ő hozzá illeszkednek és bírnak különlgeséggel, illetve csakis az ő számára érthetők.

Shamati 1 -10 mp3

Shamati 1 – Nincs más Rajta kívül

Shamati 2 – A Szentség száműzetésben

Shamati 3 – A spirituális megértésnek a lényege

Shamati 4 – Mi az oka annak a nehézségnek…

Shamati 5 – A Lishma az egy felülről jövő felébresztés

Shamati 6 – Mit jelent az, hogy támogatás a Tórában és a munkában

Shamati 7 – Mit jelent az, hogy a szokás második természetünkké válik …

Shamati 8 – Mi a különbség a Kedusha és a Szitra Achra árnyékai között

Shamati 9 – Mi az a három dolog, ami kiszélesítheti az ember elméjét a munkában

Shamati 10 – Mit jelent az, hogy siettesd magad a munkában szerelmem

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja