A barátok szeretetére vonatkozólag

1) A barátok szeretetének szüksége.

2) Mi az oka, hogy pontosan ezeket a barátokat választottam, és miért választottak a barátok engem?

3) A barátok mindegyikének meg kellene-e mutatnia a szeretetét a társadalom felé, vagy elégséges ha valaki a szeretetet a szívében érzi, és rejtve gyakorolja a barátok szeretetét, és így nincs rá szükség, hogy nyíltan megmutassa, hogy mi is van az ő szívében?

Ismert, hogy szerénynek lenni nagyszerű dolog. De az ellentétét szintén mondhatjuk – hogy az illetőnek meg kell mutatnia szívének szeretetét a barátok felé, mivel azáltal, hogy feltárja, felizzítja a barátai szívét a barátok felé, és így ők is éreznék, hogy mindegyikük a barátok szeretetét gyakorolja. Az ebből a haszon, hogy ilyen módon az illető erőt nyer, hogy erősebben legyen képes a barátok szeretetét gyakorolni, mivel mindegyik személy szeretetének ereje egymásba van integrálódva.

Kiderül, hogy ahol egy ember képes lemérni a barátok szeretete gyakorlatának erejét, ha a csoport tíz tagból áll, akkor ő tíz olyan szükségnek erejébe van integrálódva, akik megértik, hogy a barátok szeretetével szükséges foglalkozni. Viszont ha mindegyikük nem mutatja a társadalomnak meg, hogy a barátok szeretetét gyakorolja, akkor a személy hiányt szenved a csoport erejének tekintetében.

Ez azért van így, mert nagyon nehéz a barátainkat az erény mérlegén lemérni. Mindegyikük arra gondol, hogy ő igaz, és csak ő foglalkozik a barátok szeretetével. Ebben az állapotban nagyon kis ereje van rá, hogy a mások szeretetét gyakorolja. Így, ez a munka, különösképpen, nyílt kell hogy legyen és nem rejtett.

De az illetőnek mindig emlékeztetnie kell magát a társadalom céljára. Egyébként a test hajlamos rá, hogy elhomályosítsa a célt, mivel a test mindig a saját hasznával törődik. Emlékeznünk kell rá, hogy a társadalmat csakis a mások szeretete elérésének okán alapították, és hogy ez az ugródeszkává válik Isten szeretetnének eléréséhez.

Ezt különösen úgy lehet elérni, úgymond, hogy az illetőnek azért van szüksége a társadalomra, hogy képes legyen adni a barátjának mindenféle jutalom nélkül. Más szavakkal, nem azért kell neki a társadalom, hogy segítséget és ajándékot adjon neki, ami a test edényeit megszerző tartalommal látná el. Egy ilyen társadalom az ön-szeretetre épül és csak a megszerző edények növekedését segíti, ahogyan ő lehetőséget lát rá, hogy nagyobb vagyonra tegyen szert a barátai segítségén keresztül, hogy testi tulajdonokhoz jusson.

Ehelyett arra kell emlékeznünk, hogy a társadalmat a mások szeretete miatt alapították, hogy minden tagja megkapja a csoporttól a mások szeretetét és önmaga gyűlöletét. És azáltal, hogy meglátja, hogy a barátja arra törekszik, hogy lenullázza önmagát és másokat szeressen, azt okozza hogy mindenki integrálódik a barátai szándékába.

Ezért, ha a társadalom például tíztagú, mindegyikük tíz erőt birtokol az önlenullázásból, önmaga gyűlöletéből és mások szeretetéből. Egyébként az illető csak egyetlen erő marad a mások szeretetében, mivel nem látja, hogy a barátai gyakorolnák ezt, mivel a barátok mások szeretetét rejtettségben gyakorolják. Sőt mi több, a barátok elveszíttetik vele a vágyának erejét, hogy mások szeretetének az útján járjon. Ebben az állapotban az ő cselekedeteikből tanul, és leesik az önszeretet birodalmába.

4) Mindenkinek ismernie kell a barátjának szükségleteit, külön mindegyik barátjáét, hogy tudja hogyan elégítse ki őket, vagy elégséges az, ha csupán általánosságban gyakorolja a barátok szeretetét?

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja