A társadalom célja

Mivel az embert olyan Klivel teremtették, ami az önszeretet nevére hallgat, ahol valaki nem látja, hogy a cselekedete önhaszonnal járna, ott az illetőnek nincs motivációja egy apró mozdulatra sem. És anélkül, hogy lenullázná az önszeretetet, lehetetlen elérni a Dvekutot (összetapadást) a Teremtővel, ami a forma egyezőségét jelenti.

És mivel ez a természetünk ellenében van, egy társadalomra van szükségünk, amelyik egy olyan nagy erőt formál, hogy együtt tudunk dolgozni rajta hogy lenullázzuk a megszerzésvágyat, amit „gonosznak” hívnak, ahogyan az akadályozza ama cél elérését, amiért az embert megteremtették.

Ennek okán a társadalomnak olyan egyénekből kell állnia, akik egyhangúlag egyetértenek benne, hogy el kell ezt érniük. Ekkor minden egyén egy nagyszerű erővé válik, amelyik tud ez ellen dolgozni, mert mindenki a többiekbe integrálódik. Így minden személy erre a nagyszerű vágyra helyezi az alapját, hogy a célt elérjék.

Azért hogy egymásba integrálódjanak, minden személynek le kell nulláznia magát a többiek előtt. Ezt úgy teszik, hogy mindegyikük a barátok erényeit látja, és nem a hibáit. De aki arra gondol, hogy egy kicsit is magasabb rendű, mint a barátok, már nem tud egységre lépni velük.

Az is szintén fontos, hogy komolyak maradjanak a gyülekezés során, hogy ne veszítsék el a szándékot, mivel ezért a célért gyűltek össze. És azért hogy szerénynek mutatkozzon, ami egy nagyszerű dolog, hozzá kell az illetőnek szoknia, hogy ne úgy tűnjön, mintha komoly volna. De valójában tűz ég a szívében.

Mégis, a kis emberek felé, a gyülekezés során az illetőnek oda kell figyelnie a következő szavakra és cselekedetekre, amelyek nem bírják a gyülekezet célját – azaz, hogy ők elérjék a Dvekutot a Teremtővel. És a Dvekutra vonatkozólag lásd a „Matan Torah” című irományt.

De amikor valaki nincs a barátokkal, a legjobb, ha nem mutat semmit szívének szándékából, és olyannak mutatkozik, mint mindenki más. Ez a jelentése annak, hogy „járj szerényen Uraddal Isteneddel!” Miközben magasabb magyarázatai is vannak ennek, az egyszerű magyarázat szintén nagyszerű dolog.

Ezért jó, hogy egyenlőség lesz a barátok között, akik egységre lépnek, hogy az illető le tudja nullázni magát a másik előtt. És óvatosan kell figyelni a társadalmat, hogy ne engedjék meg közöttük a könnyelműséget, mivel a könnyelműség mindent romba dönt. De ahogyan a fentiekben elmondtuk, ennek egy belső dolognak kell lennie.

De ha ott van valaki, aki nem ebből a társadalomból való, nem szabad komolyságot mutatni, hanem egyenlővé kell válni a személlyel, aki éppen csak besétált. Más szavakkal, kerülni kell a komoly témák említését, kivéve olyan dolgokét, ami alkalmas az illető számára, aki éppen belépett, akit úgy hívnak, hogy „hívatlan vendég”. 

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja