A társadalom fontosságára vonatkozólag

Ismert, hogy mivel azt ember mindig olyan emberek között van, akik nem kapcsolódnak az igazság útjának munkájához, hanem éppen ellenkezőleg, mindig ellenállnak azoknak, akik az igazság útján járnak, és mivel az emberek gondolatai keverednek, mindazok nézetei, akik az igazság útjával ellenben állnak, behatolnak azokéba, akiknek van némi vágyuk az igazság útján járni.

Ennélfogva nincs más választásuk, csak hogy egy különálló társadalmat alapítsanak önmaguk számára, hogy a keretrendszerük legyen, azaz egy különálló közösség, amelyik nem keveredik más emberekkel, akiknek a nézetei különböznek ettől a társadalomtól. És folyamatosan fel kell idézniük önmagukban a társadalom céljának témáját, hogy ne kövessék a többséget, mivel a többség követése a természetünkből fakad.

Ha a társadalom leválasztja magát a többi emberről, ha nincs kapcsolatuk más emberekkel a spirituális dolgokra vonatkozólag, és a kapcsolata velük csak testi dolgokról szól, akkor nem keverednek a nézeteikkel, mivel nincs kapcsolatuk a vallás dolgaira vonatkozólag.

De amikor egy személy vallásos emberek között van, és elkezd beszélgetésbe vagy vitába menni velük, azonnal keveredik a nézeteikkel. Az ő nézeteik olyan mértékig az elméjébe hatolnak a tudatosságának küszöbe alatt, hogy nem lesz képes megkülönböztetni, hogy ezek nem a saját nézetei, hanem amelyeket azoktól az emberektől kapott, akikhez kapcsolódott.

Ennélfogva az igazság útjának dolgait illetően, az egyénnek el kell határolnia magát más emberektől. Ez azért van így mert az igazság útja folyamatos megerősítést igényel, mivel a világ nézete ellenében van. A világ nézete a tudás és a megszerzés, míg a Tóra nézete a hit és az adományozás. Ha valaki letér erről, azonnal elfelejti az összes munkáját az igazság útjának és az önszeretet világába zuhan. Csak egy olyan társadalomban, amelyik a „Segíti minden ember a barátját” formájában van, kapja meg minden ember a társadalomban az erőt, hogy harcoljon a világ nézetével.

A következő szavakat a Zohárban (Pinechas, 31. oldal, 91-es rész, és a Szulámban) is megtaláljuk: “Amikor a személy egy olyan városban lakozik, amelyet gonosz emberek népesítenek be, és nem képes megtartani a Tóra Micvotját, és nem jár sikeres a Tórában, újra elhelyezi, gyökeret bont és átülteti magát egy olyan helyre, amelyet jó emberek laknak, akik betartják a Tórát és a Micvotot. Ez azért van, mert a Tórát „Fának” hívják, ahogyan írva van, „Ő az életnek fája mindazoknak, akik megragadják őt”. És az ember egy fa, ahogyan írva van „a mező emberének fája van érte”. És a Micvot a Tórában gyümölcsökhöz hasonlatos. És mit mond amaz? „Csak azokat a fákat pusztítsd el és vágd le, amelyekről tudod, hogy nem az élelem fái.” pusztítsd el ebből a világból és vágd le a következő világból.

Ezen ok miatt gyökeret kell bontania arról a helyről, ahol gonoszok lakoznak, mert nem képes ott sikerrel járni a Tórában és a Micvotban, és át kell magát ültetnie máshová, igazak közé, és sikerrel fog járni a Tórában és a Micvotban.

És az ember, akit a Zohár a mező fájához hasonlít, olyan mint a mező fája aki szenved a rossz szomszédságtól. Más szavakkal, mindig le kell vágnunk a rossz hajtásokat, amelyek körülöttünk hatással vannak ránk, és a rossz környezettől is távol kell tartanunk magunkat, olyan emberektől akik nem létesítik előnyben az igazság útját. Óvatosan oda kell rá figyelnünk, hogy ne vonzódjunk feléjük hogy kövessük őket.

Ezt úgy hívják, hogy „leválasztódás”, amikor az illetőnek gondolatai vannak az „egyetlen irányítóról”, amit „adományozásnak” neveznek, és nem „nyilvános irányítás”, ami az önszeretet. Ezt „két irányítónak” nevezik – a Teremtő irányításának, és az illető saját irányításának.

Most megérthetjük amit a bölcseink mondtak (Sanhedrin, 38. oldal), “Rav Jehuda mondta, ‘Rav mondta, ‘AdamhaRison eretnek volt,’ ahogyan írva van, ‘És az Úr Isten hívta az embert, és azt mondta neki: „Hol vagy te?” Hová tűnt a szíved?””

Rashi magyarázatában az „eretnek” egy a bálványimádás hajlamára utal. És az Etz Joszef kommentárjában (József fája) írva van, „Amikor azt írja, „Hová tűnt a szíved?” ez eretnekség, ahogyan írva van „nem a saját szíved után mész”, ez eretnekség, amikor a szíve a másik oldal felé hajlik.”

De mindez nagyon összezavaró: Hogyan lehet azt mondani, hogy Adam HaRisonnak hajlama volt a bálványimádásra? Vagy az Etz Joszef kommentárnak megfelelően, hogy abban a formában volt, hogy „nem a saját szíved után mész”, ez eretnekséget jelent? Annak megfelelően, amit az Isten munkájáról tanulunk, ez teljesen az adományozás irányultságáról szól, és ha a személy a megszerzésért dolgozik, ez a munka idegen nekünk, mivel nekünk csak az adakozás érdekében kell dolgoznunk, és ő mindent a megszerzés érdekében vett el.

Ez a jelentése neki, amit mondott, hogy hibázott abban, „nem mész a saját szíved felé”. Más szavakkal, nem tudott enni a Tudás Fájának gyümölcséről az adományozás érdekében, hanem azért evett a Tudás Fájáról, hogy megszerezzen. Ezt hívják „szívnek”, azaz a szív csak önkielégülést akar. És ez volt a Tudás Fájának bűne.

Ahhoz, hogy megértsük ezt a dolgot, nézzük meg a bevezetést a Panim Masbirot könyvéhez. És ebből megérthetjük a társadalom hasznosságát – ez egy különböző légkört mutathat – ami csak az adományozás érdekében működik. 

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja