Az IMA (1986)

A Kabbalista azt mondta “mi a szív a szolgálata? az ima.” Először meg kell értsük miért hívjuk úgy az imát, hogy szolgálat vagy munka. Vajon munka az, hogy imádkozzunk a Teremtőnek, hogy Ő beteljesítse szűkségünket vagy akaratunkat? Hogyha a Kabbalisták ezt ilyen módon tanulták meg, akkor ők itt utalni akarnak nekünk arra, hogy az ima témáján belül létezik egy különleges jelentés vagy elem, amely a munka, és hogy az nem egyszerűen csak egy ima. És ha ez így van, akkor mi ez az elem, amelyre a Kabbalisták utalnak ?

Nyilvánvaló nem helyes azt mondani, hogy egy személy imádkozik és követel, hogy ő valami olyasmit kapjon amire nincsen szűksége, és csak amikor a személy úgy érzi, hogy neki szűksége van valamire, akkor megy és követeli a beteljesülést, amely az ő szűkségére vonatkozik, valaki olyas valakitól, aki képes azt a szűkséget beteljesíteni számára – mivel a személy csak olyan valakitől kér, aki rendelkezik azzal amit ő kér, és akiről azt is tudja, hogy az hajlandó adni, és hajlandó hasznot hajtani mások számára.

És ennek megfelelően, amikor a személy jön és imádkozik és követel a Teremtőtől, hogy a Teremtő beteljesítse az ő szűkségét, az nyilvánvalóan szűkséges, hogy az imája tiszta legyen – azaz , hogy a személy tisztán tudja, hogy mi az amire szűksége van. Ez azt jelenti, hogy amikor ő elmegy és követel a Teremtőtől, neki már előre ki kell dolgoznia a maga számára, hogy ő a Teremtő előtt beszél, aki képes számára jót cselekedni, hogy ő a legboldogabb személy legyen a világban, mivel semmi sem hiányzik a Király házából. És hogyha ez így van, akkor a személynek először is jól el kell gondolkodnia az ima elött, hogy pontosan megtudja, valójában mi is hiányzik neki. És hogyha a Király beteljesíti azt a hiányt, akkor őneki ne hiányozzon más semmi, és hogy ő akkor a legtökéletesebb és legteljesebb ember legyen a Világban.

A teremtés célja az, hogy a Teremtő jót adakozzon a teremtményei számára, és ebből az következik, hogy a Teremtő részéről semmi akadálya nincs annak, hogy Ő jót és élvezetet adakozzon a teremtett lények számára. A Teremtő teremtette egy hiányt, amelyet úgy hívunk, hogy megszerzés iránti vágy annak érdekében, hogy Ő beteljesíthesse ezt a hiányt. A hiányt úgy hívjuk, hogy fájdalom és szenvedés, mindaddig amíg az nincs beteljesítve. Ennel fogva mindaz a hiány, amely meglett teremtve, az azzal a szándékkal lett megteremtve, hogy az élvezet annak segítségével legyen megvalósítva, mivel a hiány maga ugyancsak benne van foglaltatva a jóság adakozásának szándékába, annak az általános szabálynak megfelelően, hogy az epekedés egy bizonyos dologért az, amely elősegíti annak beteljesűlését az élvezettel. És az nyilvánvaló, hogyha én valakinek ételt adok, még ha az olyan is mint Salamon Király lakomája, a személy nem fogja azt élvezni, hogyha neki nincsen vágyakozása az étel iránt.

Hogy ez így van, amikor egy személy egy hiányt érez és ő nem rendelkezik annak beteljesülésével, akkor természetesen ő a Teremtőhöz fordul majd kérésével, mivel általánosságban a személy csak a Teremtőtől kér élvezetet és boldogságot. A Teremtő oldaláról értelmetlen azt mondani, hogy a személynek imádkoznia kell azért, hogy ő jóságot és élvezetet kapjon, mivel a Teremtő maga egy vágy hogy jót adakozzon a teremtményeknek. Ennél fogva értelmetlen a kérelemről beszélni, amikor az adakozó csak az adakozás érdekében létezik.

(Ezt az utolsó mondatot meg kell érteni, mivel ellentmondásosnak tűnik, ami fent lett mondva. Például fennt azt mondtuk “mivel a személy, csak olyan valakitől kér, aki rendelkezik azzal, amit ő kér és ugyancsak tudja, hogy az adakozó rendelkezik azzal a vággyal, hogy adjon és hasznot hajtson mások számára”. Ez úgy tűnik azt jelenti, hogy az egyik szűkségszerű feltétel, amelynek teljesülnie kell, mivel mielött valaki kérést tesz fel, hogy ő tudja azt, hogy a másik rendelkezik az adakozás szándékával. Azonban itt ő azt mondja, hogy amennyiben az adakozónak az egyetlen szándéka az adakozás, akkor nincs értelme bármit is kérni tőle. Akkor hogyan lehetséges ,hogy mindez a két kijelentés igaz legyen? A válasz az, hogy újra kell értékeljük a megértésünket az utoló mondattal kapcsolatban itt. Mindez azt jelenti, hogyha az adakozó az állandóan készen áll egy bizonyos dolog adására, akkor értelmetlen azért kérelmet benyújtani, mivel az meglesz adva kérés nélkül is.)

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja