1. cikk – I. rész

A közösség célja (1)

Mi azért gyűltünk össze itt, hogy létrehozzunk egy közösséget mindazok számára, akik Baal HaSulam útját és módszerét kívánják követni, azt az utat, amely által felemelkedhetünk az ember szintjein és amelynek eredményeképpen nem maradunk meg állatként, ahogy azt bölcseink mondták (Yevamot, 61a) a verssel kapcsolatban: „És ti vagytok az Én bárányaim, az Én legelőim bárányai, ti emberek vagytok”. Rashbi azt mondta: „Titeket “embernek” nevezünk és a bálványimádók nincsenek embernek nevezve.”

Hogy megértsük az ember érdemét, most nekünk egy verset kell hozzunk bölcseink szavaiból (Berachot, 6b), azzal a verssel kapcsolatban, „A dolog lényege, melyet mindannyian meghallottunk: Féljed az Istent és tartsd meg az Ő parancsolatait; mivel ez a teljes ember” (Ecclesiastes, 12:13). És a Gemarah megkérdezi: „Mit jelent az, hogy “mivel ez a teljes ember”?

Rabbi Elazar azt mondta: “a Teremtő azt, mondta ‘a teljes világ csakis ezért lett megteremtve’. Ez azt jelenti, hogy a teljes világ csakis az Isten félelmére lett megteremtve.”

Mégis, nekünk meg kell értenünk, mit is jelent az Isten félelme, mi ez az ok, amelynek érdekében a világ meg lett teremtve? Mivel a bölcseink összes szavaiból mi megtanuljuk, hogy a Teremtés célja az volt, hogy a Teremtő hasznot hajtson teremtményei számára. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő boldogságot akart adni a teremtményeknek, hogy ők boldognak érezzék magukat a világban. És itt a bölcseink azt mondják ezzel a verssel kapcsolatban „mivel ez a teljes ember”, azaz, hogy a világ Teremtésének az oka az Isten félelme volt.

De annak megfelelően, ami a „Matan Torah”, című esszében lett elmagyarázva, az oka annak hogy a teremtmények nem képesek megkapni az élvezetet és a boldogságot, még akkor is ha ez volt a Teremtés alapvető oka, az a formák különbsége a Teremtő és a teremtmények között. A Teremtő az egy adakozó és a teremtmények pedig megszerzők. De létezik egy szabály, hogy az ágak hasonlóak ahhoz a gyökérhez, amelyből megszülettek.

És mivel nincsen megszerzés a mi gyökerünkben, mivel a Teremtőben semmilyen hiányosság nem található és nincs semmire szüksége, hogy valamifajta hiányt, vágyat kielégítsen magában, az ember kellemetlenséget érez, amikor neki megszerzőként kell viselkednie. És ezért van az, hogy minden egyes személy szégyent érez, amikor a szégyen kenyerét eszi.

Hogy ezt korrigáljuk, a világnak meg kellett teremtődnie. Olam, (világ) azt jelenti He’elem (rejtettség), azaz a boldogságnak és gyönyörűségnek rejtettnek kell maradnia. Miért van ez így? A válasz erre az, a félelem számára. Más szóval az történik hogy az ember féljen felhasználni megszerzés iránti edényeit, melyeket úgy hívunk, „önszeretet”. Ez azt jelenti hogy a személynek meg kell akadályoznia azt, hogy élvezeteket kapjon, mivel azokra epekedik, és erőt kell gyűjtenie, hogy felülemelkedhessen epekedésén, vágyakozásának vágya tárgya, célja fölé.

Ehelyett a személynek olyan élvezeteket kell kapnia, mely elégedettséget okozhat a Teremtő számára. Ez azt jelenti hogy a teremtmény adakozni akar majd a Teremtőre, és félni fogja a Teremtőt, fél attól, hogy saját maga számára szerezzen meg, mivel az élvezet megszerzése – amikor a személy a saját érdekében szerez meg – az eltávolítja őt attól hogy a Teremtőhöz csatlakozhasson.

Ennélfogva amikor egy személy végrehajtja a Teremtő Mitzváját, (parancsolatát) akkor arra kell irányulnia, hogy ez a Mitzva számára tiszta gondolatokat hozzon, hogy ő adakozzon a Teremtő számára azáltal hogy megtartja az Isten parancsolatát. Ez úgy van, ahogy a bölcseink mondták, „Rabbi Hanania Ben Akashia mondja, ‘a Teremtő meg akarta tisztítani Izraelt; ezáltal Ő nekik számtalan Tórát és Parancsolatokat adott.„

És ezért van az hogy mi összegyűlünk itt – hogy létrehozzunk egy olyan közösséget, ahol mindannyian a Teremtő számára való adakozás szellemét követjük. És hogy elérjük a Teremtő számára való adakozást, nekünk az ember számára való adakozással kell kezdjünk, amelyet úgy hívunk, hogy „mások szeretete”.

És a mások szeretetét csakis saját magunk énjének a visszavonásával tudjuk elérni. Ezáltal egyrészről minden egyes személynek alacsonynak kell éreznie magát, és másrészről büszkének kell éreznie magát azáltal, hogy a Teremtő megadta nekünk ezt a lehetőséget, hogy egy olyan közösségben legyünk, ahol mindegyikőnknek csak egyetlen célja van: hogy az Istenség közöttünk legyen.

És bár mi még nem értük el ezt a célt, már rendelkezünk a vággyal annak elérésére. És ezt ugyancsak értékelnünk kell, mivel bár mi az út kezdetén vagyunk, mi reménykedünk abban hogy elérjük a magasztos célt.

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja