17. cikk – I. rész

A barátok fontosságára vonatkozólag

A barátok fontosságára vonatkozólag a társaságban és hogy hogyan értékeljük őket, azaz milyen fajta fontossággal kell a személynek barátjára tekintenie. A józan ész azt diktálja, hogyha valaki barátját egy alacsonyabb szinten látja mint saját magát, akkor meg akarja tanítani neki, hogy hogyan viselkedjen erényesebben mint meglevő tulajdonságai. Ezáltal ő nem válhat barátjává, ő képes őt tanítványául fogadni, de nem barátjául.

És hogyha valaki barátját egy magasabb szinten látja mint saját magát és látja azt, hogy képes jó tulajdonságokat megszerezni tőle, akkor az lehet az ő Ravja, tanára, de nem barátja.

Ez azt jelenti, hogy pontosan amikor a személy barátját úgy tekinti mint aki egy egyenlő szinten van az ő saját szintjével, akkor képes a másikat barátjául elfogadni és összeolvadni vele. Mindez azért van, mert egy “barát” azt jelenti, hogy mindkét fél ugyanabban az állapotban van. Ez az, amit a józan ész diktál. Más szóval, ugyanazon nézeteik vannak és ezáltal úgy döntenek, hogy összeolvadnak. És akkor mindkettő annak a célnak az érdekében cselekszik, amelyet mindketten el akarnak érni.

Ez ugyanolyan mint két hasonló gondolatokkal rendelkező barát, akik közösen üzletelnek, hogy profitot termeljenek. Ebben a helyzetben úgy érzik, hogy egyenlő erőkkel rendelkeznek. De hogyha az egyikőjük úgy érezné, hogy ő nagyobb képességekkel rendelkezik mint a másik, akkor nem akarná a másikat egyenlő partnerként elfogadni. Ehelyett egy részleges partnerséget akarna teremteni azon erőknek és tulajdonságoknak megfelelően amellyel az egyikőjük a másik felett rendelkezik. Abban az állapotban a partnerség az lehet 33 vagy 25 százalékos partnerség és akkor nem lehet azt mondani, hogy ők egyenlőek az üzletben.

De a barátok szeretetére vonatkozólag, amikor a barátok összeolvadnak, hogy egységet teremtsenek egymás között, az kifejezetten azt jelenti, hogy ők egyenlőek. És ezt nevezzük „egységnek.” Például hogyha ők üzletelnek együtt és azt mondják, hogy a profit nem egyenlően lesz elosztva, akkor azt hogyan hívhatnánk „egységnek”? Nyilvánvalóan a barátok szeretetének üzlete akkor létezik, amikor az összes profit és tulajdon, amelyet a barátok szeretete létrehoz számukra, az egyenlő mértékben lesz irányítva általuk. És ők nem rejthetnek el vagy nem takarhatnak el semmit egymástól, hanem mindennek szeretettel, barátsággal, igazsággal és békével kell léteznie.

De abban az esszében, hogy „A Zohár befejezéséhez írt beszéd,” írva van, „A nagyság mértéke két feltétel alatt létezik: 1) hogy állandóan meghallgassuk és megkapjuk a közösség nagyra értékelését az ő nagyságuk mértékében; 2) a környezetnek nagynak (méretében) kell lennie, ahogy az írva van, ‘Az emberek sokaságában van a király dicsősége.’”

Hogy elfogadjuk az első feltételt, minden egyes tanítványnak úgy kell éreznie, hogy ő a legkisebb az összes barátok között, és akkor képes lesz megkapni a nagyság magasra értékelését mindenkitől. Mindez azért van, mert egy nagyobb nem képes megkapni a kisebbtől, sokkal kevésbé képes benyomást kapni szavaitól. Csak az alsóbb képes benyomást kapni a nagyobbnak a magasra értékelése által.

És a második feltétellel kapcsolatban minden egyes tanítványnak barátai értékeit kell kiemelnie, minthogyha azok a generáció legnagyobbjai lennének. És akkor a környezet befolyásolja majd őt, mint egy nagy, hatalmas környezet működik, mivel a minőség az fontosabb mint a mennyiség.

Ebből az következik, hogy a barátok szeretetének kérdésében ők segítik egymást, azaz elég, hogy mindegyikőjük barátját ugyanolyan szinten tekintse, mint saját magát. De mivel mindegyikőjüknek tanulnia kell barátaitól, létezik itt a Rav és a tanítvány kérdése. Ennek okán neki barátját magasabb szintűnek kell tekintenie mint saját magát.

De hogy képes a személy barátját hatalmasabbnak tekinteni mint magát, amikor ő úgy látja, hogy az ő saját érdemei azok nagyobbak mint barátjáé, hogy ő tehetségesebb és jobb természetes tulajdonságokkal rendelkezik? És két módja van ennek megértésének:

1. Ő értelem fölötti hitben halad: amikor ő kiválasztotta a másikat barátjául, ő barátját értelem fölött értékeli.

2. Ez a természetesebb módszer – értelmen belül. Hogyha ő úgy döntött, hogy elfogadja a másikat mint barátját és dolgozik magán, hogy szeresse a másikat, akkor a szeretet által természetes, hogy az ember csak a jó tulajdonságokat lássa a másikban. És még akkor is hogyha léteznek rossz dolgok a személy barátjában ő nem látja meg azokat, ahogy az írva van, „a szeretet lefedi az összes bűnöket.”

És mi láthatjuk, hogy a személy láthat hibákat szomszédjának gyerekeiben, de nem saját gyerekeiben. És amikor valaki bármilyen hibát talál az ő saját gyerekeiben, ő azonnal ellenkezik barátjával és elkezdi fejtegetni saját gyerekei érdemeit.

És a kérdés az, melyik az igazság? Végül is létezik érdem az ő gyerekeiben és ezáltal ő mérges, amikor mások rosszul beszélnek gyerekeiről. A lényeg az, ahogy azt apámtól hallottam: Valóban, minden személynek vannak előnyei és hátrányai. És mind a szomszéd, mind az apa az igazságot mondja. De a szomszéd nem úgy kezeli a másik gyerekeit mint apa saját gyerekeit, mivel ő nem rendelkezik ugyanazzal a szeretettel a gyerekek irányában, ahogy az apa rendelkezik.

Ezáltal, amikor ő mások gyerekeit veszi figyelembe ő csak a gyerekek hibáit látja, mivel ez neki nagyobb élvezetet ad. Mindez azért van, mert ő ezáltal képes megmutatni, hogy ő erényesebb mint a másik, mivel az ő gyerekei jobbak. Ennek okán ő a másikban csak a hibákat látja. Amit ő lát az igaz, de ő csak azt látja, ami neki élvezetet okoz.

De az apa ugyancsak, csakis az igazságot látja, kivéve, hogy ő csak azokat a jó tulajdonságokat látja, amelyekkel gyerekei rendelkeznek. Ő nem látja saját gyerekeinek a hibáit, mivel az neki nem ad élvezetet. Ezáltal ő az igazságot mondja arról, amit ő saját gyerekeiben lát. És mivel ő csak azokat a dolgokat veszi figyelembe, amelyek élvezetet adnak számára, ő csak a gyerekek erényeit látja.

Ebből az következik, hogyha valaki rendelkezik a barátok szeretetével, a szeretetnek a szabálya az, hogy ő csak barátai érdemeit akarja látni és nem hibáikat. Ezáltal, hogyha valaki hibát lát barátjában az nem annak a jele, hogy barátja hibázott, hanem az, hogy aki a hibát látja, az hibázott, azaz mivel a barátok szeretete az hibás benne, ezáltal látja barátjában a hibákat.

Ennélfogva neki nem barátja korrekciójával kell törődnie. Ehelyett neki magának van szüksége korrekcióra. Ezáltal a fentiekből az következik, hogy nem kell törődnie barátja hibáinak korrekciójával, mely hibát ő barátjában meglátott, hanem neki magának kell korrigálni azt a hibát, amelyet ő hozott létre a barátok szeretetében. És amikor ő korrigálta magát, akkor már csak barátjának érdemeit látja és nem pedig hibáit.

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja