17. cikk – II. rész

A gyülekezet napirendje

A gyülekezet kezdetén szükséges, hogy legyen egy napirend. Mindenkinek a társaság fontosságáról kell beszélnie, amekkora mértékben csak képes, leírva azokat a hasznokat, amelyeket a társaság ad majd neki, és azokat a fontos dolgokat, melyeket reméli, hogy a társaság elhoz majd számára, amelyeket ő nem képes egyedül megszerezni, és hogy ő mennyire értékeli a társaságot ennek megfelelően.

Ez úgy van, ahogy azt bölcseink írták (Berachot, 32) „Rabbi Shamlai azt mondta, ‘A személynek állandóan dicsérnie kell a Teremtőt, és utána imádkoznia.’ Honnan tudjuk mindezt? Mózestől, ahogy az írva van, ‘És én könyörögtem az Úrnak abban az időben.’ Ugyancsak írva van, ‘Ó Úristen, Te elkezdted,’ és írva van, „Had jussak át, imádkozom Neked, és hadd lássam meg a jó földet.’”

És az oka annak, hogy nekünk a Teremtő dicséretével kell kezdenünk, hogy az természetes, hogy két feltétel létezik, amikor valaki a másiktól kér valamit:

1. Hogy a másik rendelkezik azzal, amit én kérek tőle, mint gazdagság, erő és hírnév, azáltal hogy Ő gazdag és befolyásos.
2. Hogy a másiknak egy kegyelmes szíve van, azaz őneki az a vágya, hogy jót cselekedjen másokkal.

Egy ilyen személytől képesek vagyunk szívességet kérni. És ezért mondták ők azt, „A személynek mindig dicsérnie kell a Teremtőt és utána imádkoznia.” Ez azt jelenti, hogy miután a személy hisz a Teremtő nagyságában, hogy a Teremtő rendelkezik mindenfajta élvezetekkel, melyeket a teremtményeknek adhat, és hogy a Teremtő jót akar cselekedni, akkor odaillő azt mondani, hogy ő imádkozik a Teremtőhöz, aki nyilvánvalóan segíteni fogja őt, mivel a Teremtő arra vágyik, hogy adakozhasson. És akkor a Teremtő képes megadni neki azt, amelyre a személy vágyik. És akkor az ima ugyancsak önbizalommal-teli lehet, hogy a Teremtő teljesíti azt.

Hasonlóan, a barátok szeretetével kapcsolatban, a gyülekezet kezdetén, amikor összegyűlünk, nekünk is dicsérnünk kell a barátokat, minden egyes barátnak a fontosságát. Amekkora mértékben mi elfogadjuk a közösség nagyságát, azáltal képesek vagyunk nagyra értékelni a közösséget.

„És utána imádkozzál”, azt jelenti, hogy mindegyikőjüknek meg kell vizsgálnia magát, és látnia kell, hogy mekkora erőfeszítést ad ő a közösség számára. És amikor ők látják, hogy erőtlenek, hogy bármit is tegyenek a társaság érdekében, akkor létezik a hely az ima számára a Teremtőhöz, hogy Ő segítsen minket és megadja nekünk az erőt és a vágyat arra, hogy elkötelezzük magunkat mások szeretetében.

És később mindenkinek ugyanolyan módon kell viselkednie mint az utolsó háromban a „Tizennyolcas Imában”. Más szóval miután könyörögtek a Teremtő előtt, a Zohár azt mondja, hogy a „Tizennyolcas Ima” utolsó hármában a személynek úgy kell gondolnia, mintha Teremtő már teljesítette volna kérését és ő eltávozott.

A barátok szeretetében ugyanilyen módon kell viselkednünk: Miután megvizsgáltuk magunkat és követtük az imádkozás ismert tanácsát, úgy kell gondoljuk, mintha imánk már meghallgatásra talált volna, és együtt kell örülnünk barátainkkal, mintha az összes barátok egy testként léteznének. És ahogy a test azt kívánja, hogy minden egyes testrész boldogságot érezzen, mi ugyancsak azt akarjuk, hogy barátaink is jól érezzék magukat most.

Ezáltal az összes számításuk után eljön a boldogság és a barátok szeretetének az ideje. Abban az időben, mindenkinek boldognak kell éreznie magát, minthogyha valaki egy nagyon jó üzletet kötött volna, amely számára nagyon sok pénzt hoz majd. És az szokás, hogy ilyenkor a személy italt ad barátainak.

Hasonlóan itt is mindenki azt akarja, hogy barátai igyanak és tortát egyenek, stb. Mivel most ő boldog, ő azt kívánja, hogy barátai is jól érezzék magukat. Ezáltal a gyülekezet feloszlásának egy boldog és magasztos hangulatban kell megtörténnie.

Ez „a Tóra ideje” és „az ima ideje” módját követi. „A Tóra ideje” teljességet jelent, amikor nem létezik hiányosság. Ezt hívjuk „jobbnak”, ahogy az írva van: „az Ő jobbján egy tüzes törvény létezett.”

De „az ima ideje” van „balnak” nevezve, mivel a hiányosság helye az a hely, amelynek korrekcióra van szüksége. Ezt hívjuk úgy hogy „a Kelim (edények) korrekciója”. De a Tóra állapotában, mely „jobb”-nak van nevezve, nincs helye a korrekciónak és ezért van az hogy a Tóra „ajándék”-nak van nevezve.

És az a szokás, hogy ajándékot adjunk annak a személynek, akit szeretünk. És az ugyancsak szokás, hogy ne szeressük azt, aki hiányos. Ezáltal „a Tóra idejében” nincs helye a korrekcióta gondolásnak. Ezáltal, amikor eltávozunk a gyülekezetből, annak úgy kell történnie, mint a „Tizennyolcas Ima” utolsó hármában. És ennek okán mindenki teljességet érez majd.

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja