2. cikk – II. rész

A közösség célja (2)

Mivel az ember egy olyan edénnyel, Klível lett megteremtve, melyet úgy hívunk hogy „önszeretet”, bárhol ahol a személy nem látja, hogy egy cselekedet önmaga iránti hasznot hajthat, a személynek nincsen motivációja, hogy akár a legkisebb mozdulatot is végezze. És az önszeretet lenullázása nélkül lehetetlen elérni az összeolvadást, (Dvekut) a Teremtővel, azaz a formák azonosságát.

És mivel ez a saját természetünk ellenében van, nekünk egy közösségre van szükségünk, amely egy hatalmas erőt képezhet, hogy mi képesek legyünk a megszerzés iránti vágy lenullázásán együttesen dolgozni, mely vágyat úgy hívunk, hogy „gonosz”, mivel ez akadályozza annak a célnak az elérését, amely érdekében az ember meg lett teremtve.

Ennek okán a közösségnek olyan egyénekből kell állnia, akik egyhangúlag beleegyeznek, hogy el kell érniük ezt a célt. És akkor az összes egyénekből egy hatalmas erő képződik, amely képes önmaga ellen küzdeni, mivel mindenki egybeépül mindenki mással. Ezáltal minden egyes személy egy hatalmas vágyra alapozhat a cél elérése irányában.

Hogy beleépülhessünk egymásba, minden egyes személynek le kell nulláznia magát a többiek előtt. Ez az által történik, hogy mindenki barátainak csak az érdemeit látja és nem hibáikat. De az, aki azt gondolja, hogy egy kicsit is magasabban van mint barátai, az többé nem képes egységre lépni velük.

Ugyancsak fontos hogy a gyülekezet alatt komolyak maradjunk és nehogy elveszítsük el a szándékot, mivel ez az a cél, aminek érdekében ők összegyűltek. És ahhoz, hogy szerényen járjunk, amely egy nagyon fontos dolog, a személynek hozzá kell szoknia, hogy úgy mutassa magát, minha nem lenne komoly. De valójában egy tűz lángol szíveikben.

Mégis kis emberek számára a gyülekezet alatt a személynek óvatosnak kell lennie, hogy ne kövessen olyan szavakat és cselekedeteket, amelyek nem vezetnek a gyülekezet céljához, azaz hogy ők elérjék a Dvekutot, (összeolvadást) a Teremtővel. És a Dvekuttal kapcsolatban, olvassuk el a „Matan Torah” (Tóra megadása) című cikket.

De amikor a személy nincsen a barátaival, legjobb ha nem mutatunk semmit a szívünkben levő szándékból, és úgy jelenjünk meg mint bárki más. Ez a jelentése annak, hogy „haladjunk szerényen az Úrral, Istenünkkel”. És míg ennek léteznek magasztosabb magyarázatai is, ez az egyszerű magyarázat is ugyancsak egy nagy dolog.

Ezért az jó, hogyha egyenlőség lesz az egységre lépő barátok között, hogy a személy képes legyen lenullázni magát a másik előtt. És egy óvatos figyelemnek kell lennie a közösségen belül, amely nem engedi meg a komolytalankodást, mivel a komolytalankodás elpusztít mindent. De feljebb említettük, ennek belső munkának kell lennie.

De amikor jelen van valaki, aki nem ebből a közösségből származik, akkor nem szabad komolyságot mutatni, hanem úgy kell viselkedni, mint az a személy, aki most belépett. Más szóval, óvakodjunk komoly dolgokról való beszélgetéstől, hanem csak olyan dolgokról beszéljünk, amelyek amely illik ahhoz, aki most belépett, akit úgy hívunk, hogy „hívatlan vendég”.

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja