8. cikk

Melyik fajta megtartása a Tórának és a parancsolatoknak tisztítja meg a szívet?

Kérdés: Vajon a Tóra és a Mitzvot (parancsolatok) megtartása a jutalom megszerzésének érdekében ugyancsak képes megtisztítani a szívet? Bölcseink azt mondták, „Én megteremtettem a gonosz hajlamot és megteremtettem a Tóra fűszerét.” Ez azt jelenti, hogy az megtisztítja a szívet. De vajon ez akkor van, amikor a személy kifejezetten arra irányul, hogy ne kapjon jutalmat, vagy ez akkor is megtisztítja a szívet, hogyha valaki a jutalom megszerzése érdekében dolgozik?

Válasz: A Zohár könyvének bevezetőjében (44-es pont) írva van, „Amikor a személy elkezdi magát elkötelezni a Tórában és a parancsolatokban, még szándék nélkül is, azaz szeretet és félelem nélkül, ahogy az megfelelő lenne, amikor a személy a Királyt szolgálja, akár még Lo Lishma (nem az ő nevében) módján is, a személy szívében levő pontja elkezd növekedni és megmutatja aktivitását. Mindez azért van, mert a parancsolatoknak nincs szüksége szándékra és még cselekedetek szándék nélkül is képesek megtisztítani a személy megszerzés iránti vágyát, de csak annak első szintjén, melyet úgy hívunk, hogy kövületi szint. És amekkora mértékben a személy megtisztítja az ő megszerzés iránti vágyának kövületi részét, a személy akkor fokozatosan felépíti szívében található pontjának 613 testrészét, amelyek a Nefesh de Kedusha kövületi része.” Ezáltal mi látjuk, hogy a Tóra és a parancsolatok megtartása akár Lo Lishma módján is megtisztítja a szívet.

Kérdés: A Tóra és a parancsolatok megtartásának útja annak érdekében, hogy a személy ne kapjon jutalmat, vajon csak egy kiválasztott keveseknek való? Vagy képes bárki járni ezt az utat, hogy mindent annak érdekében tartson meg, hogy ne kapjon jutalmat, amely által meg lesz jutalmazva a Teremtővel való dvekuttal (összeolvadással)?

Válasz: Bár a saját magunk iránti megszerzés iránti vágy jelent meg egyedül a teremtés alapgondolatában, egy korrekció megadásával, azaz, hogy a lelkek korrigálják majd azt az adakozás érdekében, azaz a Tóra és a parancsolatok megtartása által, mi képesek vagyunk átváltoztatni a megszerzés iránti vágyat az adakozás iránti vággyá. És ez mindenkinek meg lett adva kivétel nélkül, mivel mindenki megkapta ezt a gyógymódot, nemcsak kiválasztott kevesek.

De mivel ez szabad választás eredménye, néhányan gyorsabban haladnak, mások pedig lassabban. De ahogy az írva van a Zohár könyvének bevezetőjében (13-as és 14-es pont), legvégül mindenki eléri majd a teljes tökéletességet, ahogy az írva van, „Az aki száműzve lett, ne legyen belőle egy kitaszított.”

Mégis, amikor a személy elkezdi tanulni a Tóra és a parancsolatok megtartását, a személy Lo Lishma állapotában kezd. Mindez azért van, mert az ember a megszerzés iránti vággyal lett megteremtve; ezáltal ő nem ért meg semmit, hacsak az nem hajt maga számára hasznot és ő soha nem akarná elkezdeni megtartani a Tórát és a parancsolatokat.

Ez úgy van, ahogy azt a Rambam írta (Hilchot Teshuva, 10-es fejezet), „A bölcsek azt mondták, ‘a személynek mindig el kell köteleznie magát a Tórában, akár Lo Lishma állapotában is, mivel a Lo Lishmából elérkezik a személy a Lishmához.’ Ezáltal, amikor gyerekeket, nőket és a népességet tanítjuk, akkor azoknak csak az lesz tanítva, hogy a félelem és a jutalom megszerzése által dolgozzanak. És amikor ők tudáshoz jutnak és megszerzik a bölcsességet, a titok meg lesz jelenítve számukra apránként. És ők kényelmesen hozzászoknak ahhoz, ameddig el nem érik, fel nem fedik a Teremtőt és nem szolgálják őt szeretettel.” Ezáltal mi láthatjuk a Rambam szavaiból, hogy mindenkinek el kell érnie a Lishma állapotát, a különbség csak az időzítésben van.

Kérdés: Hogyha a személy azt látja és úgy érzi, hogy ő azon az úton jár, mely a Lishmához vezet, akkor neki vajon befolyásolnia kell-e másokat is, hogy ők ugyancsak a helyes úton haladjanak?

Válasz: Ez egy általános kérdés. Ez olyan, mint amikor egy vallásos személy megvizsgál egy szekuláris, nem vallásos személyt. Hogyha a személy tudja, hogy képes azt megreformálni, akkor meg is kell reformálnia őt, annak a Mitzvának megfelelően, hogy “neked bizonyosan helyre kell utasítanod felebarátodat”. Hasonlóan ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy nekünk el kell mesélnünk barátunknak a jobbik utat, amelyen a személy haladhat, feltéve, hogy szándékunk csakis a Mitzva, parancsolat teljesítése. De sokszor megtörténik, hogy amikor egy személy helyre utasítja a másikat, akkor azt csak az uralkodás okából teszi, és nem pedig annak érdekében, hogy “helyre utasítsa felebarátját”.

És mi a fentiekből megtanuljuk, hogy mindenkinek azon vágya, hogy mások is az igazság útját járják, vitákat teremtett ortodoxok és nem vallásosak között, litvániai frakciók és a haszidim között és még maguk a haszidim irányzatai között ugyancsak. Mindez azért van mert mindenki azt hiszi, hogy ő a helyes és mindenki megpróbálja rábeszélni a másikat, hogy a helyes úton járjon.

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja