14. cikk

A barátok szeretetének szükségessége

Nagyon sok érdeme van annak:

1)Az képes a személyt kihozni önszeretetéből a mások szeretete irányában. Ez úgy van ahogy azt Rabbi Akiva mondta, „Szeresd felebarátodat mint saját magadat, az a nagy szabálya a Tórának,” mivel ezáltal a személy képes eljutni a Teremtő szeretetéhez.

Azonban tudnunk kell, hogy a mások szeretete vagy a mások érdekében való munka, az nem a teremtés célja, ahogy azt a szekulárisok (nem vallásosak) értik. A világ nem azért lett megteremtve, hogy egy személy másnak tegyen szívességet. Ehelyett a világ azért lett megteremtve, hogy mindenki élvezetet kapjon saját maga számára. Amikor azt mondjuk, hogy nekünk mások érdekében kell dolgoznunk, az csak a teremtés korrekciója, de nem annak célja. A korrekció azért történik, hogy ne létezzen a szégyen, ezért létrejött az adakozás korrekciója, amely az egyetlen módja annak, hogy a teremtmények megkapják a teljes boldogságot és élvezetet saját maguk számára a szégyen hibája nélkül.

Ebben a tekintetben nekünk el kell magyarázzuk, amit a Zohár mond arról a versről, „De a bűn az szégyen bármely ember számára” és mind az a jó amit megcselekszenek azt saját maguk számára teszik.”

Mi interpretálhatjuk azt, hogy „mind az a jó,” azaz a kegyelet cselekedetei, amiket elvégeznek, szándékukra utalva, amelyet úgy hívunk, hogy „maguknak,” azaz saját maguk számára. Mindez azt jelenti, hogy saját értelmezésük alapján van így, és nem pedig az alapján, hogy mi a „szeresd felebarátodat mint saját magadat” szabályát mint a Teremtő parancsolatát kaptuk meg, aki a világot azzal a céllal teremtette meg, hogy jót cselekedjen teremtményei számára. A Micvák (parancsolatok), amelyek meg lettek adva, csak arra szolgának, hogy megtisztítsák az embereket, amely által ők elérik a Dvekut-ot (összeolvadást) a Teremtővel, aki segíti őket abban, hogy megkapják az élvezetet és boldogságot és megmaradjanak Dvekut-ban, összeolvadásban a Teremtővel.

2)Azáltal, hogy a barátok egyetlen egységgé egyesülnek, megkapják az erőt ahhoz, hogy magasra értékeljék munkájuk célját – azaz, hogy elérjék a Lishma (az ő nevében) állapotát. Ugyancsak, az a szabály amely által ők föl lettek nevelve, ahogy azt Maimonides mondta, „Nők, gyerekek és egyszerű emberek arra vannak tanítva, hogy a félelem által dolgozzanak és hogy jutalmat kapjanak mindaddig, amíg nem nyernek tudást és nem szereznek mély bölcsességet. És akkor a titok nekik is apránként meg lesz tanítva.”

És mivel nekünk várnunk kell „addig, ameddig ők mély tudást szereznek” hogy elmondhassuk nekik, hogy nekik Lishma állapotában kell dolgozniuk, és a tömegek között nagy számú ember természetszerűleg megmarad a Lo Lishma (nem az Ő nevéért) formájában, és mivel a kisebbség természetes módon lenullázza magát a többség előtt, amikor a barátok a Lishmához vezető úton akarnak haladni, azért hogy megakadályozzák a többség előtti lenullázást, a barátok egyesülnek és mindegyikőjük magát a többieknek szenteli. A céljuk az, hogy elérjék a Teremtő szeretetét, amely a cél, a többiek szeretetén keresztül, ahogy az írva van, „És nektek szeretntek kell az Urat, a Isteneteket teljes szíveddel és teljes lelkeddel.”

Ebből az következik, hogy azáltal, hogy egy közösséggé válnak, még akkor is ha az csak egy kis közösség, ők már többségnek tekinthetők, és ez a többség nem válik a közösség többségének rabszolgájává. Ezáltal ők képesek a barátok szeretetében dolgozni azzal a céllal, hogy elérjék a Teremtő szeretetét.

És bár a szeresd felebarátodat mint magadat parancsolata teljes Izraelre vonatkozik, a teljes Izrael nem halad azon az úton, hogy a mások szeretete által a Teremtő szeretetéhez jusson. Ugyancsak létezik egy szabály, hogy amikor emberek egyesülnek ők magukba szívják mások véleményét, és a Lishma témája – amely a Tóra és a parancsolatok alapvető célja – még nem lett bevésve az ember szívébe, azaz hogy a fő szándék az, hogy a Tóra és a parancsolatok megtartásán keresztül ők képesek legyenek a Lishmát elérni. Ezáltal, mivel összeolvadnak másokkal, a mások véleménye meggyengíti az ő Lishmáról alkotott véleményét. Ezáltal jobb olyan típusú embereket szolgálni és olyanokkal összeolvadni, akik megértik, hogy a „szeresd felebarátodat mint saját magadat” szabálya csak egy eszköz a Teremtő szeretetének elérésére, és nem önszeretet miatt, hanem hogy teljes célja az lesz, hogy a Teremtőnek adjon. Ezáltal a személynek óvatosnak kell lennie az összeolvadásban, és tudnia kell kivel is olvad össze.

Ez a haszna a barátok szeretetének egy különleges csoportban, ahol mindenkinek az az egyetlen célja, hogy elérje a Teremtő iránti szeretetet. De amikor valaki átlag emberekkel olvad össze, bár ők elkötelezik magukat a Tórában és a parancsolatokban, ők nem az úton vannak, hogy elérjék a Teremtőnek való adakozást, mivel ők a maguk iránti megszerzés formájában lettek felnevelve, mely Lo Lishma-nak van nevezve. Ezáltal hogyha ők egyesülnek velük, akkor magukévá teszik nézeteiket, és később azt mondják majd, hogy jobb ha nem haladnak a Lishma elérése iránti úton, mivel a Lishma nehezebb mint a Lo Lishma, mivel a Lishma az természetellenes. Ezáltal a személynek óvatosnak kell lennie, hogy ne olvadjon össze olyan emberekkel, akik még nem szereztek elég tudást, és még mindig nem ismerték meg azt, hogy a Teremtő munkájának a lényege az, hogy az a Teremtő érdekében történik, nem pedig saját érdekükben.

De a „szeresd felebarátodat mint saját magadat” kérdése egész Izraelre vonatkozik. Mégis mi megkaptuk azt a szabályt, hogy előzetesen megismerjük hogy kivel is akarunk összeolvadni. És ennek az oka az, hogy mielőtt a személy meg van jutalmazva az önszeretetből való kilépéssel, ő mindig úgy érzi, hogy az nagyon nehéz. És mindez azért van, mert a test ellenáll annak, és hogyha ő egy olyan embercsoport környezetében van, akik egyetlen nézet alatt egyesültek, mely csak a célt veszi figyelembe, és nem a munkát, akkor célja nem fogja meggyengíteni őt.

De hogyha ő nincs mindig együtt barátaival, akkor nagyon nehéz számára, hogy megtartsa az adakozás célját. Szüksége van a mennyek kegyelmére, hogy értelmében nehogy elgyengüljön, mely korábban megértette, hogy jobb az adakozás munkájának útján dolgozni és haladni.

És hirtelen most egy olyan gondolatai ébrednek, hogy jobb a tömeget követni, hogy a személynek nem kívételessé válnia, bár amikor ő a barátaival egyesült, akkor másként gondolkodott. Ez olyan ahogy azt mi felül mondtuk: Amikor ő nincsen összeolvadva egy kicsiny csoport közösségével, akkor azonnal megadja magát a tömegek közösségének és magába szívja azok nézeteit, hogy elég a Tórát és a parancsolatokat azok minden részleteiben és precíziójában megtartani, és hogy arra irányuljon, hogy mi megtartjuk a Király parancsolatait, aki minket azokra Mózesen, és az őt követő bölcseken keresztül utasított. Mi megelégszünk azzal, mivel mi azért jutalmat kapunk és mi hiszünk bölcseinkben, akik azt mondták nekünk, „Bízzál a háziúrban, hogy ő megfizet majd munkádért.” És akkor miért kellene nekünk ennél bármi többre gondolnunk? Ahogy ők azt mondták, „Hogyha mi azt megtartjuk, az már elég.”

Ez olyan, mint azt Rabbi Hananiah, Ben de Akashiah mondja, „A Teremtő meg akarta jutalmazni Izraelt, így rengeteg Tórát és parancsolatokat adott nekik.” Ez azt jelenti, hogy az összes Tóra és parancsolatok, amelyeket mi megkaptunk, arra szolgál, hogy mi egy nagy jutalmat kaphassunk.

Ezáltal most a személy okosabbá vált annál, mint amikor ő egyesült a közösségen belül, amikor megértette, hogy a személynek egyszerűen a Teremtő számára kell dolgoznia és nem a saját érdekében, és hogy a személynek ki kell lépnie önszeretetéből és a Teremtővel való összeolvadással (Dvekut) kell megjutalmazódnia. És bár ő látta, hogy nehéz kilépnie önszeretetéből, ő megértette, hogy ez egy igaz út volt, azaz hogy a személynek el kell érkeznie a Lishma munkájához.

De amíg ő el van választva attól a közösségtől, ő azonnal belezuhan a többség véleményébe, amely a világ többsége. Más szóval, Izrael többsége még nem érkezett el oda, ahogy azt Maimonides mondja, „Ameddig ők mély bölcsességet szereznek, akkor a titkik el lesznek nekik mondva,” amely a Lishma munkájának a szükségessége.

És amikor a személy belép a közösségbe, amelynek az útja az, hogy szükségszerű a Lishma elérése, akkor a kérdés felmerül, „Hogyan került ez a személy egy ilyen helyre?” És nekünk hinnünk kell abban, hogy az felülről érkezett.

Ennek megfelelően meg kell értenünk, hogy miért van az, hogy később ő mégis eltávolodik a közösségtől. Azt kell hogy mondjuk, ahogy azt Baal HaSzulam mondta, hogy amikor a személy elkezd a Lishma útján haladni – és nyilvánvalóan ez a cél egy olyan személyhez jön, aki megkapta a felébresztést az igazság útja irányában – és később valami oknál fogva ő elhanyagolja ezt a munkát, és visszaesik a közösség általános útjára, ő megkérdezte, „Miért nem kap ő még egy felébresztést felülről?”

És ő egy allegóriát mond ezzel kapcsolatban. Ez hasonló egy olyan személyhez, aki a folyóban úszik. Félúton a folyón keresztül ő elgyengül, és egy személy, aki mellette úszik lökéseket ad neki, hogy ő ismét elkezdjen úszni maga által. Az a személy, aki megpróbálja őt megmenteni egy pár lökést ad neki, de hogyha azt látja, hogy az úszó nem vesz részt a mentésben, akkor ott hagyja őt, és eltávolodik tőle. Csak amikor azt látja, hogy amikor ő meglöki az úszót, akkor az elkezd úszni maga által, akkor folytatja csak lökéseit mindaddig, amíg az úszó ki nem kerül a veszélyből. De amennyiben az úszó nem vesz részt mindebben, akkor magára hagyja őt.

Ugyanígy van ez a munkában is. A személy megkap egy felébresztést felülről, hogy eljusson egy olyan helyre, ahol az emberek szándékosan annak érdekében dolgoznak, hogy elérjék azt az állapotot, ahol képesek elégedettséget adakozni a Teremtőnek. És a személy számtalan felébresztést kap, de hogyha ő maga nem tesz erőfeszítést arra, hogy elérje azt az állapotot, akkor mindenfajta kifogásokat talál majd maga számára, és el kell menekülnie a kampánytól. Ezáltal a személy igaz marad; azaz, azáltal hogy elhagyja ezt a közösséget, őneki mindig igaza van. És azáltal, hogy igazolja magát, ő valóban úgy érzi, hogy ő igaz.

Ennélfogva a személynek a közösséghez ragadnia. És mivel egységben vannak őket ugyancsak egy közösségnek tekintjük. Azonban a tömegé a nagy közösség, míg az ő közössége az csak egy kis közösség. És mégis egy közösség nem nullázza le magát egy másik közösség előtt.

3)Egy különleges erő rejtőzik a barátok összeolvadásában. Mivel nézetek és gondolatok átjutnak az egyik személyből a másikba a közöttük levő összeolvadáson keresztül, mindegyikőjük összekeveredik a többiek erejével, és ezáltal minden egyes személy a csoportban rendelkezik az egész csoport erejével. Ennek okán, bár minden egyes személy az egy egyén, ő magában tartalmazza a teljes csoport erejét.

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja