Száműzetés és megváltás

Száműzetés és Megváltás

Harmónia a vallás, a fejlődés törvénye, és a vak sors között  

 

“És a nemzetek között nektek nem lesz megnyugvásotok.”

Deuteronomy 28:85

“És egyáltalán nem annak kell lennie, ami az elmétekben megjelenik, hogy olyanokká lesztek, mint a nemzetek, mint az országok családjai.

Ezekiel 20:32

 A Teremtő nyilvánvalóvá teszi a számunkra, hogy Izrael nem létezhet száműzetésben, és nem lesz megnyugvásotok úgy, ahogy más nemzetek megnyugvást találtak azáltal, hogy összekeveredtek egymással, asszimilálódtak egymással, olyan mértékben, hogy gyakran nyomuk sem maradt nemzeteknek. Nem így van Izrael házával. Ez a nemzet nem talál megnyugvásra a többi nemzet között mindaddig, ameddig be nem teljesedik az írás, „Akkor ott keresni fogjátok az Urat, az Isteneteket, és miután megtaláljátok Őt, teljes szívvel és lélekkel vágyni fogjátok Őt.” (Deuteronomy 4:29).

Ez megvizsgálható a Gondviselés tanulmányozásával, és ahogy az írás kifejezi ezt a számunkra, ”A Tóra igaz, és minden szava igaz, és szomorúság lesz rajtunk, ameddig kételkedünk az igazságában. Azt mondjuk minden nekünk szóló szidalomról, hogy ezek lehetőségek, és a vak sors megnyilvánulása.” Ez azonban egy egyszeri gyógyír a szidalmakra, – és visszavezeti a problémákat ránk, olyan mértékben, amennyire meglátjuk, hogy ezek nem véletlenszerű megnyilvánulások, hanem a rendíthetetlen Felső Gondviselés szándékosan nekünk szánja a Szent Tórában foglaltak szerint.

Tisztáznunk kell ezt a dolgot, mégpedig magával a fejlődés törvénye, azaz rendíthetetlen Felső Irányítás természete által, amelyet a Szent Tórán át érünk el, és amely a Gondviselés Tórájának útja jelenik meg, (lásd, „Két Út”) amely egy messze gyorsabb fejlődésen vezet keresztül minket, mint más nemzetek esetében. Mivel a nemzet tagjai ezen a módon fejlődtek, mindig meg volt az előre haladás, és a szélsőséges aprólékosság szükségessége a Tóra valamennyi parancsolatát illetőleg. Mivel azonban nemzetünk tagjai nem akarták ezt ilyen módon megtartani, hanem a széles önzésükbe szerették volna ezt beilleszteni, azaz a Lo Lishmába, ez vezetett az Első Templom lerombolásához, mivel magasabbra emelték az egészség és a hatalom kérdését, mint az igazságot, pontosan úgy, mint más nemzetek.

Mivel azonban a Tóra tiltja ezt, ők elutasították a Tórát és a próféciákat, és átvették szomszédaik életmódját, hogy amennyire csak önzésük megkívánja, élvezhessék az életüket.  Miáltal ezt tették, a nemzet ereje szétesett, sokan követték a az önzés királyait és tisztségviselőit, és csak néhányan követték a prófétákat. Ez a szeparáció a rombolásig folytatódott.

A Második Templom esetében még jobban kidomborodott mindez, mivel a szeparáció kezdete nyilvánosan megmutatkozott Tzadok és Bytos érdemtelen tanítványai által. Az ő lázadásuk a bölcseink ellen elsődlegesen a Lishma kötelezettségei ellen irányultak, ahogy a bölcseink mondják, „Bölcs ember legyen óvatos a szavaival.” Mivel ők nem akartak lemondani az önzésről, olyan „törött” közösséget hoztak létre, amely egy hatalmas szektává vált, amelyet “Tzdokimnak” neveztek, amely nagyon gazdag volt, és a tisztségviselői folyamatosan fenntartották az önző vágyakat a Tóra útjának ellenében. Harcoltak a Prusim ellen, és ez elhozta a Római Birodalom uralmát Izrael felett. Ők voltak azok, akik nem hozhattak békét a zsarnokságukkal, ahogy azt bölcseink javasolták a Tóra által, és ez egészen addig folytatódott, ameddig Izrael háza lerombolódott, és dicsősége száműzetésbe nem került.

A különbség a világi és a vallásos elképzelések között   

A világi elképzelések az emberiségből indulnak ki, ezért nem is tudnak felül emelkedni az emberiségen. Azonban a vallásos elképzelések, amelyek a Teremtőtől indulnak ki, felül tudnak emelkedni az emberiségen. Ennek az oka az, hogy a világi elképzelés alapja az összehasonlításban és a kitüntetett emberi megdicsőülésben rejlik, és az emberek szemében ez dicsekvésre méltó. Bár néha vannak, akik kegyvesztetteké válnak a kortársaik szemében, azonban támaszkodhatnak egy másik generáció véleményére, ami így is nagyon értékes lehet a számukra, mint egy drágakő, amely hajtóerőként szolgál a tulajdonosa számára, annak ellenére, hogy senki nem tudja, hogy ezt birtokolja, illetve senki nem ápolja ezt a hajtóerőt.

A vallásos elképzelés azonban Isten szemeiben való dicsőségen alapul. Ezért aki a vallásos elképzelést követi, képes önmagát felemelni az emberiség fölé.

Ez tehát a mi száműzetésünk a nemzetek között. Ameddig mi a Tóra útját követjük, biztonságban vagyunk, mert az összes többi nemzet tudatában van annak, hogy mi magasan fejlett nemzet vagyunk, és akarják a velünk való együttműködést. Kihasználnak minket, mindegyik a maga, önző vágyainak megfelelően. Mégis nekünk megmaradt a hatalmas erőnk a nemzetek között, minden kihasználás ellenére, még mindig maradt egy jelentékeny erő önmagunk számára, nagyobb, mint amennyit az ország polgárainak valódi szüksége.

Mivel azonban az emberek fellázadtak a Tóra ellen, és a törekvéseik önzővé váltak, elvesztették az életük célját, azaz a Teremtőért való munkát. Mivel a Felső Cél le lett cserélve az élet örömeire irányuló, önző célra, és mindenki, aki szerencse fiává vált, a saját céljait kezdte megszépíteni és dicsőíteni. Miközben pedig a vallásos emberek szétszórták a többletbevételüket adakozásra, jó cselekedetekre, iskolákra, és mindenféle egyéb, kollektív szükségletekre, az önző emberek a többletjövedelmüket az élet örömeire, ételre, italra, ruhákra és ékszerekre szórták, és ezzel kiegyenlítették az elit helyzetét valamennyi nemzeten belül.

Ezekkel a szavakkal csak azt akarom bemutatni, hogy a Tóra és a természet törvényei a fejlődésnek kéz a kézben haladnak, egy csodálatos egységben, még ha vakhittel párosulva is. Ezáltal a negatív eseményei a száműzetésnek, melyekből rengeteg van, és ezek írják le a száműzetés napjait, kizárólag azért jelenhettek meg, mert mi eljelentéktelenítettük a Tórát. Ha megtartottuk volna a parancsolatokat, semmilyen ártalom nem ért volna bennünket.

 

átfedés és egység a tóra, a vak hit és a számító ember fejlődése között

Ezennel azt javaslom Izrael Házának, hogy mondjuk ki a problémáinkra, hogy „elég volt,” és ugyanezt mondjuk ki azokra a számító, emberi megnyilvánulásokra, melyek ezekkel a negatív eseményekkel kapcsolatban előkerültek időről időre, a mi országunkban is. El akarjuk végre kezdeni a saját politikánkat, addig azonban az egész nemzet reménytelenül a földön fog heverni, ameddig nem fogadjuk el a Szent Tórát kifogások nélkül, egészen az utolsó feltételéig a Tórával való foglalatoskodásnak, ami a Lishma, azaz, hogy mindent a Teremtőért teszünk és nem magunkért, az önzés maradékával, ahogy azt kifejtettem a “Matan Torah” című cikkemben.

Ha nem megfelelően alapozzuk meg önmagunkat, akkor felosztások, osztályok jelennek meg köztünk, és megállíthatatlanul jobbra és balra szétválasztanak majd minket, ahogy az minden nemzet esetében így lett. Mindez azért, mert a fejlődés természetét nem lehet megállítani, csak mert egy minden kompromisszumra képtelen, nagyképű embernek, aki semmi előtt nem hajlandó fejet hajtani, egy ilyen, fontos gondolata támadt. Ez az, amiért a bölcseink azt mondják, Izrael a leghevesebb a nemzetek között, azaz szélesebb értelemmel és nagyobb makacssággal megáldott.

Ez egy pszichológiai törvény. Ha pedig nem ért valaki engem, menjen és tanulmányozza mindezt a nemzetek mai tagjai esetében. Miközben mi csak elkezdtük építeni, az elménk a hevességének és önérvényesítésének ideje már le is járt, és amit az egyik felépített, a másik lerombolta.

…Ez mind széleskörűen ismert, azonban is a szavaimnak egyetlen fejleménye van csupán: az emberek azt hiszik, hogy a végén a másik oldal meg fogja érteni a veszélyeket, meghajtja majd a fejét és elfogadja ennek az oldalnak a véleményét. Azonban tudom, hogy egy kosárba is kötjük össze őket, az egyikük a legcsekélyebb mértékben sem fogja a másikat körülfolyni, és semmilyen veszély nem fogja megszakítani egyiket sem a saját ambíciói érvényesítésétől.

Szavakban kifejezve: ameddig nem céljainkat nem emeljük a fizikai életünk fölé, addig nem lesz fizikai megújulásban részünk, mivel a spiritualitás és a fizikaiság bennünk nem létezhet egy kosárban, mivel mi magunk, az idea gyermekei vagyunk. Még ha el is merültünk a materializmus 49 kapujában, nem adhatjuk fel az ideánkat. Ehhez, az Ő nevében, Ő érte megnyilvánuló, Szent Cél az, amire szükségünk van.

K N

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja