Ki vagyok én?

Nyisd meg kissé a szívedet számomra, és én megnyitom számodra a világot.”

A Zohár Könyve

Ki vagyok én, és mi végett létezem? Hogy kerültünk ide és hová tartunk? Lehetséges, hogy már voltunk ebben a világban ezelőtt? Megismerhetjük magunkat és a világegyetemet? Miért szenved az ember, és vajon lehetséges elkerülni a szenvedést? Hogyan lehet békét, elégedettséget és szerencsét találni? Hogy érhetünk el nyugalmat, beteljesülést és boldogságot?

Minden generációban megannyi ember próbál választ találni ezekre a minduntalanul visszatérő kérdésekre. S az, hogy ezt minden egyes generációról elmondhatjuk, egyértelműen azt bizonyítja, hogy még mindig nem sikerült kielégítő válaszok birtokába jutnunk. A természetet és a világegyetemet tanulmányozva rájövünk, hogy minden, ami körülvesz bennünket, szigorú és tervszerű törvények alapján működik. Magunkat a természet koronájának tartva rájövünk, hogy az emberiség mintha csak kívül állna ennek a rendszernek. Például, ha csak azt nézzük, hogy a természet mennyire bölcs és logikus módon alkotta meg a szervezetünk minden egyes apró részletét, és hogy a test minden egyes sejtje mennyire egy pontos terv szerint működik, rájövünk, hogy képtelenek vagyunk választ adni a kérdésre, miszerint: mi az elrendeltsége ennek a hibátlan, élő szervezetnek.

Mindent, mi csak körülvesz bennünket, áthatja az ok-okozati viszony, azaz, hogy semmi sem céltalanul lett megteremtve. A fizikai testek világában meghatározott törvények léteznek a mozgásra, dinamikára és körforgásra vonatkozóan. Hasonló logika létezik a növény- és állatvilágban. De az elsődleges kérdés, azaz, hogy mi végett létezik mindez, és nemcsak, hogy mi magunk, hanem minden, ami körülvesz bennünket – továbbra is válasz nélkül marad. Létezik talán olyan ember a világon, akit soha nem foglalkoztatott volna ez a kérdés, legalább egyszer? A ma ismert tudományos elméletek azt tartják, hogy a világot állandó fizikai törvények irányítják, olyanok, amelyekre mi magunk nem tudunk befolyással lenni. Az egyedüli célunk pusztán csak abban áll, hogy ezeket a törvényeket bölcsen kihasználva, jól éljük le ezt mintegy 70-120 évnyi életünket, és hogy mindezidő alatt mind átvitt értelemben, mind pedig ténylegesen, előkészítsük a talajt az eljövendő nemzedékek számára. Na de mi végett? Vajon az emberiség a legegyszerűbb élettani formák fejlődési útján keresztül fejlődött ki”, avagy ” az élet valamely más bolygókról lett idehozva”?

Két dátum – születés és halál, és ami kettő között történik, az mindenkinél egyedi, és így következésképp, értékes. Vagy fordítva: az élet mit sem ér, ha utána csak vég, sötétség és szakadék következik. Hol van a megfontolt, előrelátó, logikus Természet, amely semmit sem teremt hiába. Vagy mégis léteznek feltáratlan törvényszerűségek és célok? Mikor azt mondjuk, hogy a világot tanulmányozzuk, lényegében mindössze csak a világ cselekedeteinkre való reagálását tanulmányozzuk, amelyet az 5 érzékszervünk által észlelünk, azaz: tapintás, szaglás, látás, hallás és ízlelés útján, avagy olyan műszerek segítségével, amelyek még tovább növelik az észlelési tartományunkat. Mindaz, ami túlra van a vizsgálódási szféránkon, teljesen észlelhetetlen a számunkra, a mi részünkről nem létezik. Sőt mi több, még csak nem is érezzük a hiányát hiányzó érzékszerveknek, úgy ahogy a hatodik ujjunkat sem hiányoljuk, vagy ahogy világtalanként születettnek nem lehet elmagyarázni, hogy mit jelent a látás. Ezen oknál fogva, az ember soha nem fogja tudni a természet rejtett alakjait a rendelkezésére álló módszerekkel feltárni.

A Kabbala szerint, maga a spirituális világ létezik, azonban az a mi érzékszerveink által nem észlelhető; a mi világegyetemünk, középen elhelyezkedve, csak egy apró része ennek a világnak, együtt a Földdel, mely az előbbinek közepe. Ez az információból, gondolatokból és érzésekből álló világ, amely a(z általunk észlelt) természet materiális törvényei és a véletlenszerúség által befolyásol minket, olyan meghatározott helyzetek elé állít bennünket, amelyek aztán meghatározzák, hogy miként cselekedjünk. Nem tudunk olyan dolgokat befolyásolni, mint például mikor és hol szülessünk, vagy mi lesz belőlünk, kivel fogunk találkozni az életben, és hogy milyen következményei lesznek majd a cselekedeteinknek.

A Kabbalah szerint négy fajta tudás érhető el az ember az ember számára, és ő ezeket meg kell, hogy értse:

A Teremtés: A világok teremtésének és fejlődésének a tanulmányozása: hogy hogyan teremtette azt a Teremtő, hogy hogyan van egymásra hatással a spirituális és az anyagi világ, hogy mi a célja az ember megteremtésének.

A működés: Az emberi természet tanulmányozása és annak kapcsolata a spirituális világgal, amelyet úgy ismerünk, hogy „Gyakorlati Kabbala”.

A lelkek útiránya: Minden egyes lélek természetének és útirányának a tanulmányozása. Hogyan cselekszik az ember ebben és az elkövetkezendő életeiben. Mi a célja annak, hogy a lélek leereszkedik a testbe, és egy adott test miért egy bizonyos lelket kap meg? Az emberiség történelme, mint amely az előre megszabott rend eredményeként zajlik le, illetve a lelkek vándorlása, egyaránt tárgyalásra kerülnek.

4. A szabály: A világunknak a tanulmányozása – élettelen tárgyak, növények és állatok, a természetük és a szerepük; és hogy azok hogyan vannak irányítva a spirituális világból. A legfőbb szabály, és ahogy mi a természetet, az időt és a teret észleljük. A felső erők tanulmányozása, ahogy azok az anyagi testeket különböző pontok fele mozdítják. Hogy vajon lehetséges-e megjósolni az emberi élet legfőbb rejtélyét anélkül, hogy az eredete felől érdeklődnénk? Minden egyes ember megpróbál erről gondolkozni.

Az egyéni élet-, illetve általánosságban véve, az emberiség életének célja és jelentése után való kutatás az ember spirituális életének központi kérdését jelenti. A 20. század közepétől kezdve, tanúi lehettünk, ahogy az emberiség ismét a vallás fele kezdett fordulni. A legkülönfélébb filozófiai elméleteket életrekeltő technológiai fejlődés és világméretű katasztrófák képtelenek voltak spirituális elégtétellel szolgálni az embernek. Ahogy azt a Kabbala magyarázza, az összes létező gyönyörűségből, a mi itteni világunk csak egy parányi szikrához jutott. A gyönyört ennek a kis szikrának az anyagi tárgyakban való jelenléte kölcsönzi a számunkra. Másszóval, az összes kellemes érzés, amit az ember a különböző helyzetekben átél, és amelyet a legkülönfélébb dolgok váltanak ki, tulajdonképpen egyedül ennek a szikrának a jelenléte okozza. Továbbá, az idő múlásával, az ember mind újabb és újabb élvezeti források után kell, hogy kutasson, mindezt abban a reményben, hogy mind nagyobb és nagyobb gyönyörben lehessen része, miközben nem jön rá, hogy mindez pusztán csak amolyan külső héréteg és hogy magának a parányi gyertyalángnak (Nér Dakik-nak) a lényege mit sem változik.

Két olyan lehetséges út létezik, amely elvezetheti az embert arra a pontra, hogy felismerje a lélek anyag fölé való emelésének és a tökéletes kielégültség elérésének szükségességét: (1) a Kabbala útja. (2) A szenvedés útja.

Az első út a Kabbala tanulmányozása, amely által az ember fokozatosan megszabadul az egoizmusától. A második út szabványos: mikor is váratlanul spirituális éhséget érzünk és valamiféle kielégülési lehetőséget keresünk. Mi csak azt tudjuk tanácsolni, hogy az ember inkább válassza a Kabbala útját még időben, mintsem várja, hogy aztán a szenvedés vezesse őt.

Magyar ajkú kabbala tanulók csoportja