Test és Lélek címkével jelölt bejegyzések

Karma vagy spirituális fejlődés

Létezik a sorsnak törvénye, az úgynevezett Karma, attól függően, hogy az ember mit tesz ebben a világban?

Egy ember valóban képes befolyásolni a sorsát, de nem a Karma szintjén, hanem csak a saját törekvése által a hozzá hasonlóakkal való nagyobb egységre lépéssel. Ekkor ő pozitív befolyást kap. Azonban ha nem azoknak a lehetőségeknek megfelelően cselekszik, amelyek megadattak neki az egység érdekében, ő negatív befolyás alá kerül.

Ebben a világban, mi nagyon be vagyunk korlátozva a filozófiák és találmányaink által. Nekünk csak két lehetőségünk van: egységre lépünk, és létrehozza a kapcsolatot közöttünk, vagy nem tesszük meg ezt. Ennek megfelelően, vagy elvágjuk magunkat a magasabb erőktől és negatív hatásokat tapasztalunk meg, veszteségeket, és a szenvedéseket minden szinten, vagy lehetővé tesszük számukra, hogy áthaladjon az energia rajtunk keresztül, és akkor a pozitív hatást érezzük.

A teljesség elérése, és az átmenet a magasabb szintre, az az emberiség közös öröksége, vagy lesz néhány közülünk, aki nem érdemli ki ezt?

Mi is részt veszünk azokban a dolgokban, ami szükséges ahhoz, hogy felgyorsítsuk a teljes spirituális fejlődést úgy, hogy mindenki elfoglalja a saját helyét a spiritualitásban, és mindannyian elérjük a végleges állapotot egy jó és gyors módon, nem pedig a szenvedés lassú útján.

via – laitman blog

Az agy csak egy elektromechanikus szerkezet

A Slon magazinban jelent meg egy cikk, miszerint az emberi agy nem képes befogadni, feldolgozni és megérteni semmiféle információt. 
Az agy nem egy homogén, merev szerkezet, melyben az információ feldolgozásra kerül. Vagyis az agyunk nem egy komputer, melyben különálló blokkok vannak.

Az agy egyedi sejteket, neutronokat tartalmaz, ahol az információ kémiai anyagokhoz kapcsolódik, ionokon keresztül áramlik.

Talán mi nem érthetünk meg semmit sem az agy nélkül, ahogy az agy sem képes a megértésre nélkülünk.

Azon képesség, hogy mi interakcióban léphetünk a világgal az élőlények generációinak tevékenységének eredménye, az egymással való kapcsolat kialakításának eredménye. Mi élő sejtekből állunk, amik tanulják ezeket a kölcsönhatásokat: csoportot alkotunk, egy rendszert, melyben koordináljuk tevékenységünket. Ebből adódik a legfontosabb feladata a filozófiának, fel akarja tárni az agy munkáját és tartalmát, mindezt egyszerre. Meg akarja ismerni annak belső működését.

De az agy egy elektromechanikus szerkezet, amely nem képes megérteni semmit sem – arra csak velünk együtt képes.

Nem tudunk a fizikai világról képet alkotni, mert a kép “szétesik” a retina szintjén. Ezt a képet agyunk formálja újra, vagyis mi magunk vagyunk annak alkotói, amit látunk.

Tehát az agynak van valamije, ami több, mint az egyszerű struktúra. Hiszen mi magunk fejezzük be a környezetünk építését a belső tapasztalatainkkal kiegészítve. Fejünk tehát nem egyszerűen csak neutronokat tartalmaz, amik elkészítik a külső világ képét, amely részletes és dinamikus is egyben.

Meg kell állapítanunk tehát, hogy az agy képes mindannak kontrollálására, ami a környezetében fellelhető és képes arra is, hogy kapcsolatba lépjen a külső világgal.

Rav Laitman megjegyzése: Nem létezik “test”. Csak vágy és elme, egy emberi lény ezek helyes kombinációja. Amit mi látunk magunk előtt nem létező, csupán képzeletbeli. A kép, amit igaznak hiszünk, csak az agyunkban létezik, de az úgy tűnik számunkra, mint az egyetlen dolog, ami létezik.

A világ képe azonban csak bennünk, egyedül saját magunkban van lefestve úgy, ahogy látjuk. Tudunk kell, hogy az azonban csak a tulajdonságok különbsége, a saját magunk tulajdonságai és a Felső Erő tulajdonságai közötti különbség, mert van egy belső nyelve az agynak, ami képes így kirajzolni számunkra a világunkat.