valóságérzékelés címkével jelölt bejegyzések

Karma vagy spirituális fejlődés

Létezik a sorsnak törvénye, az úgynevezett Karma, attól függően, hogy az ember mit tesz ebben a világban?

Egy ember valóban képes befolyásolni a sorsát, de nem a Karma szintjén, hanem csak a saját törekvése által a hozzá hasonlóakkal való nagyobb egységre lépéssel. Ekkor ő pozitív befolyást kap. Azonban ha nem azoknak a lehetőségeknek megfelelően cselekszik, amelyek megadattak neki az egység érdekében, ő negatív befolyás alá kerül.

Ebben a világban, mi nagyon be vagyunk korlátozva a filozófiák és találmányaink által. Nekünk csak két lehetőségünk van: egységre lépünk, és létrehozza a kapcsolatot közöttünk, vagy nem tesszük meg ezt. Ennek megfelelően, vagy elvágjuk magunkat a magasabb erőktől és negatív hatásokat tapasztalunk meg, veszteségeket, és a szenvedéseket minden szinten, vagy lehetővé tesszük számukra, hogy áthaladjon az energia rajtunk keresztül, és akkor a pozitív hatást érezzük.

A teljesség elérése, és az átmenet a magasabb szintre, az az emberiség közös öröksége, vagy lesz néhány közülünk, aki nem érdemli ki ezt?

Mi is részt veszünk azokban a dolgokban, ami szükséges ahhoz, hogy felgyorsítsuk a teljes spirituális fejlődést úgy, hogy mindenki elfoglalja a saját helyét a spiritualitásban, és mindannyian elérjük a végleges állapotot egy jó és gyors módon, nem pedig a szenvedés lassú útján.

via – laitman blog

Az összes tudományág univerzális alapja

A tudomány a Teremtő feltárása, az egyetlen erőé, amely irányít minket. Más felfedezni való nincsen. A tudományos megközelítés a feltárt jelenségek megmérése és képletekkel való leírása.

Ahhoz hogy megértsük az az ok-okozati összefüggést, hogy leírjuk az idő, a mozgás, a tér paramétereinek mintázatát, akár a spirituálisat, akár az anyagit, hogy meghatározzuk az erőviszonyokat, cselekedeteket, és eredményeket fel kell tárnunk hogyan függ össze minden mindennel.
Ezen kívül magukat az elemeket kell megfejtenünk, amelyek között ez a kapcsolat létezik: mi a tényleges erő, mi az anyag, amelyet az erő befolyásol, és mi történik ennek az erőnek és az anyagnak a kölcsönhatása eredményeként: mi a reakció és annak eredménye. Lényegében ez egy tudományos vizsgálat; nem számít milyen szinten történik, a szokásos newtoni vagy a kvantumfizika szintjén, illetve a makrokozmosz vagy a mikrokozmosz szintjén.
A Kabbala tudománya mindent egy alapra hoz, a két erő egymásra hatásáról beszél: a vágyéról, hogy megszerezzen, és a vágyéról, hogy adakozzon. Kifejti, hogy a helyes valóság észlelése alapján minden ami bennünk és körülöttünk történik, az csupán a mi belső érzéseink egyetlen anyagon belül. Az anyag osztja érzéseinket külső és belső részre.
A tudományt, ami a bensőket kutatja, pszichológiának hívjuk. Azok a tudományok, amelyek azt az anyagot tanulmányozzák, amit úgy érezzük hogy rajtunk kívül van (mintha nem hozzánk tartozna), már nem a pszichológia körébe sorolják, fizika, kémia és biológiaként ismerjük őket, függően az anyag szintjétől és a hozzánk való közelségétől.
A Kabbalát belső tudománynak nevezzük, a hagyományos tudományokat hívjuk külső tudományoknak, mert nem érezzük, hogy ahhoz tartoznának, ami bennünk lakozik. Minden tetteink, eszközeink oda tartoznak, amit külső világnak vélünk. Probléma kizárólag bennünk található.
Tanulmányozzuk a vágyakat ezen a világon, amely nem a sajátunkként érzékelünk, az ásványi szinten ezt úgy hívjuk: fizika. A vegetatív világ vágyait tanulmányozza a botanika és a biológia, az élővilágot az állattan, stb. A felfogásunkat több szintre osztjuk: mozdulatlan, vegetatív és élő. Az anyagot ezen a világon csak ezen a primitív, alacsonyabb szinten tudjuk tanulmányozni feltéve, hogy azt külsőnek érezzük.
Azonban ha elkezdjük korrigálni az érzékelésünket, látni fogjuk, hogy az egész valóság bennünk van, és csak egy erő hat benne. Az egész valóságot a “Nincs más Rajta kívül”-ben érzzük. Megértjük ezt egyetlen vágyban. Ezután az összes tudományok felszívódnak a Kabbala tudományába. Miért kell a fizikát, biológiát, zoológiát, botanikát, stb, tanulni beleértve a pszichológiát, az oktatást, kultúrát? Ezek mind a részleges tudás töredékeke, a tudás emberiség által kifejlesztett része, aminek célja, hogy létrehozzon egy nagyon korlátozott és ingatag képet, ami instabil és gyakran változik.
Nincs szilárd alap ezek alatt. Ahogy közeledünk az egységes érzékeléshez, az összes tudomány válságon megy keresztül és beleolvad a Kabbala tudományába, amely egyetemes, egységes alapot biztosít az összes jelenségnek, az anyagban megnyilvánuló örömszerzés vágyának, a Fény befolyása alatt.
Ma, az emberiség több ezer különböző képlettel rendelkezik a különböző tudományokban. Azonban mindez végső soron a vágytól, az örömtől és a közöttük lévő szűrőtől függ; A két erő összecsapása kiegyenlítődik a középső vonalon. Ez minden!
Via – Laitman blog

Az agy csak egy elektromechanikus szerkezet

A Slon magazinban jelent meg egy cikk, miszerint az emberi agy nem képes befogadni, feldolgozni és megérteni semmiféle információt. 
Az agy nem egy homogén, merev szerkezet, melyben az információ feldolgozásra kerül. Vagyis az agyunk nem egy komputer, melyben különálló blokkok vannak.

Az agy egyedi sejteket, neutronokat tartalmaz, ahol az információ kémiai anyagokhoz kapcsolódik, ionokon keresztül áramlik.

Talán mi nem érthetünk meg semmit sem az agy nélkül, ahogy az agy sem képes a megértésre nélkülünk.

Azon képesség, hogy mi interakcióban léphetünk a világgal az élőlények generációinak tevékenységének eredménye, az egymással való kapcsolat kialakításának eredménye. Mi élő sejtekből állunk, amik tanulják ezeket a kölcsönhatásokat: csoportot alkotunk, egy rendszert, melyben koordináljuk tevékenységünket. Ebből adódik a legfontosabb feladata a filozófiának, fel akarja tárni az agy munkáját és tartalmát, mindezt egyszerre. Meg akarja ismerni annak belső működését.

De az agy egy elektromechanikus szerkezet, amely nem képes megérteni semmit sem – arra csak velünk együtt képes.

Nem tudunk a fizikai világról képet alkotni, mert a kép “szétesik” a retina szintjén. Ezt a képet agyunk formálja újra, vagyis mi magunk vagyunk annak alkotói, amit látunk.

Tehát az agynak van valamije, ami több, mint az egyszerű struktúra. Hiszen mi magunk fejezzük be a környezetünk építését a belső tapasztalatainkkal kiegészítve. Fejünk tehát nem egyszerűen csak neutronokat tartalmaz, amik elkészítik a külső világ képét, amely részletes és dinamikus is egyben.

Meg kell állapítanunk tehát, hogy az agy képes mindannak kontrollálására, ami a környezetében fellelhető és képes arra is, hogy kapcsolatba lépjen a külső világgal.

Rav Laitman megjegyzése: Nem létezik “test”. Csak vágy és elme, egy emberi lény ezek helyes kombinációja. Amit mi látunk magunk előtt nem létező, csupán képzeletbeli. A kép, amit igaznak hiszünk, csak az agyunkban létezik, de az úgy tűnik számunkra, mint az egyetlen dolog, ami létezik.

A világ képe azonban csak bennünk, egyedül saját magunkban van lefestve úgy, ahogy látjuk. Tudunk kell, hogy az azonban csak a tulajdonságok különbsége, a saját magunk tulajdonságai és a Felső Erő tulajdonságai közötti különbség, mert van egy belső nyelve az agynak, ami képes így kirajzolni számunkra a világunkat.


Utazás a létezés egyik formájából a másikba

Csak önmagunk megértése révén érthetjük meg világunkat

Mindazon vágyunk, hogy jobban ismerjük világunkat a Teremtés folyamatára vezethető vissza, a Teremtő gondviselésével magyarázható. Tudósaink a “Természet törvénye” kifejezéssel hivatkoznak erre.

Az emberiség minduntalan megpróbálta lemásolni találmányai készítése során a teremtés néhány részletét, megpróbálta hasznosítani a természet törvényeiből az eddig megszerzett ismereteit. Vagyis megpróbálta megismételni a Teremtő cselekedeteit, de egy alacsonyabb szinten, közönséges anyagokkal.

Az emberiség azon vágya, hogy a természetet alaposan megismerje, megértse azt, igencsak korlátozott, habár ennek határai fokozatosan kitolódik számunkra. Mégis a mai napig úgy tekintünk a testünkre, mint egy anyagi test. Ebből a nézőpontból nincs is különbség az emberek között, mert az egyes emberek közötti különbséget sokkal inkább meghatározza az ő szellemi erősségük és minőségük, mint az anyagi testük formája.

Így nyilván feltételezhető az, hogy minden test – függetlenül annak formájától és tömegétől – csak egy test, nincsen egyéni különbség közöttük, már ha a teremtés szemszögéből vizsgáljuk a dolgokat. És amennyiben ezt a nézőpontot használjuk fel vizsgálódásaink során, akkor megállapíthatjuk, hogy ahhoz, hogy megértsük a másik embert, a világunkat, amiben élük, megértsük hogyan is kapcsolódik egymáshoz mindaz, ami rajtunk kívül létezik, elegendő csupán magunkba nézni és saját magunk működését megérteni.


Nincs egyéniség lélek nélkül

Valójában az, ahogy mi viselkedünk, csupán egyfajta reakciója azon külső erőkre, amik kívülről hatnak ránk. Ennélfogva, ha mi nem különbözünk lelkileg egymástól, minden cselekedetünk norma szerint történik, és az anyagi testünk csupán különböző állati minőség módozatai szerint működik, akkor ez olyan, mintha egyáltalán nem is léteznénk.

Egy jól elhatárolható lelki egyéniség nélkül, olyanok vagyunk, mintha csak egy apró részei lennénk egy nagy közös testnek. Más szavakkal, az egyedüli mód arra, hogy különbözzünk a többiektől csak a lelkünk által lehetséges. Ebből adódik az, hogy ha nem rendelkezünk lélekkel, akkor nem mondhatjuk azt, hogy különálló individuummal rendelkezünk.

Minél több spirituális különbséget birtoklunk, annál fontosabbak vagyunk, de ha ezek a különbségek nem léteznek, akkor mi sem léteznénk egyáltalán.

Azt a pillanatot, amikor az első apró spirituális különbség létrejön bennünk úgy nevezzük, hogy születés állapota. Ez lesz az első alkalom, hogy valami egyedi megjelenik bennünk, valami ami megkülönböztet minket másoktól.

A testi megszületéstől a lelki születésig

Az egyén megszületése az általános tömegtől való lelki elszakadással kezdődik. Mint egy gabona szem esetében, amit elültetünk. Két ellentétes folyamat zajlik egymás után: a hanyatlás folyamata, majd a növekedésé. Ez egy teljes elrugaszkodás az előző formától.

Azonban, amíg el nincs taszítva teljesen, amíg valaki fizikai formájába van zárva, addig nem képes megváltoztatni fizikai testét egy spirituális erővé. Amíg mindezen állapot átadásra nem kerül (úgynevezett “a gyümölcs létrehozása felülről lefelé”) az első spirituális erő alulról felfelé nem születik meg bennünk, hogy folyton növekedjen és elérje a szintjét és formáját az Egynek, ami teremtett minket. Hasonló folyamat zajlik a kövületi, növényi, állati és emberi természetben, csak különböző formákban.

A Kabbala a “spirituális születést” úgy definiálja, mint az első megnyilvánulását a legalacsonyabb spirituális világnak a legalacsonyabb minőségben az egyénen belül – az egyén áthalad a “mi” világunk határain az első és a legalacsonyabb spirituális szintekhez.

A mi világunkkal ellentétben a spirituális újszülött sohasem hal meg, hanem minduntalan fejlődik. Azonban a személy csak akkor kezdheti megérteni a folyamatokat, ha önismeretét kezdi megérteni, sohasem korábban.

Például, mi nem emlékszünk a korábbi állapotainkra (mint ahogy a fogantatás, vagy születési pillanatára sem). Mi csak a fejlődésünket láthatjuk, sohasem látjuk a korábbi állapotainkat.

Az egész a Teremtővel való összeolvadásról szól

A Kabbala leírja a Teremtés összes megelőző állapotát, elkezdve onnantól, mikor még csak a Teremtő létezett, a teremtményei általános lelkéig, a szellemi lényig. Leírja spirituális világ fokozatos süllyedését, magasabb szintekről az alacsonyabb felé haladva, egészen a legalacsonyabb spirituális birodalomig.

De nem írja le az ezt követő eseményeket (a mi világunkban lévő egyén hogyan ragadhatja meg a legalacsonyabb spirituális birodalom szintjét, és miként emelkedhet alulról felfelé a végső célja felé, hogyan térhet vissza a teremtés eredeti állapotába). Ez azért van, mert a feljutás ugyanazon törvények szerint és szintek szerint történik, mint ahogy a lélek lefelé ereszkedett. Mindenki, aki törekszik, hogy megértse és megtapasztalja ezeket önállóan kell megtennie, minden állapotot meg kell másznia a spirituális megszületéstől kezdve a végső spirituális szintig, a befejezéshez.

Azok a lelkek, amik elérték a maguk növekedését – teljesen korrigált állapotba kerültek – visszafognak térni a Teremtőhöz és összeolvadnak vele egy teljesen osztatlan állapotba, az Őhozzá való teljes hasonlóság miatt.