Kezdőlap » Válaszkeresés

Válaszkeresés

Kártyavár

Az ember mindig is kereste a választ a lét alapvető kérdéseire: Ki vagyok? Mi a célja a létezésemnek? Mi végett létezik a világ? Azt követően, hogy az anyagi testünk már megszünt működni, vajon továbbra is létezni fogunk, stb? A választ ezekre a kérdésekre tulajdonképpen minden ember a maga módján, a rendelkezésére álló információs forrásokból próbálja meg kinyernyi. Mindegyőnk kialakít magának egyfajta világnézetet, amely mindig a számára leghitelesebbnek látszó megközelítésen alapszik. S aztán a valóság és a mindennapi élet minden pillanatban próbára teszik a világnézetünk sikerességét, illetve arra visznek bennünket, hogy javítsunk rajta és megváltoztassuk azt. Ez a folyamat az emberek egy részénél tudatosan, másoknál tudat alatt megy végbe.

A késztetés, hogy a változtatásokat véghezvigyük és keresni kezdjük a válaszokat, egytől-egyig az élvezetszerzés utáni vágyból, illetve abból, hogy elkerüljük a szenvedést, ered. Ebből a szempontból olyanok vagyunk, mint bármely más élőlény. Mert például egy tehén, béka, avagy hal, a maga módján ugyanúgy azon van, hogy a lehető legtöbb élvezetet kapja és a legcsekélyebb mértékben szenvedjen. A természeti törvények, az élettapasztalatunk, és az élőlények viselkedésmódja mind-mind arra tanítanak bennünk, hogy nincs ésszerű módja annak, hogy teljesen elszökjünk a szenvedés elől. Legfeljebb csak kiegyezni tudunk vele, és elfogadni mint valamely szükséges rosszat.

Az ember mibenlétre irányuló kérdései újabb dimenziót toldanak az emberi szenvedéshez. Nem hagyják, hogy elégedettnek érezzük magunkat, még akár ha az ilyen vagy olyan vágyunk be is teljesül időlegesen. Például ha egy ember eléri a célját, amelyért annyira fáradozott, nem sokkal utána újra azt kezdi érezni, hogy bár valamely más élvezet, de hiányzik neki. Az új hányérzet megakadályozza, hogy a múltban elérteknél leragadjon, és ezért aztán a szenvedés kiújul.

S ha visszatekint, csak annyit lát, hogy az ideje nagy részét önmarcangolással töltötte. Mert bár a céljai eléréséért nagy erőfeszítéseket tett, ám magából a sikerből, majdhogynem semmilyen élvezetete nem származott. Ebből kifolyólag, minthogy a várvavárt válaszok még továbbra sem érkeznek meg, az utóbbi években jelentős mozgás indult be a valamikoron szerte a világban virágzó ősi bölcseletek felkutatására. Fiatalok, leszerelt katonák sokasága özönlik a Távol-keletre és Dél-Amerikába, csakhogy ráleljenek az igazságra. Egy részük ideiglenes kielégülésre lel az olyan technikákban vagy módszerekben, amelyek segítenek neki megnyugvást találni és csökkenteni a szenvedést azáltal, hogy lejebb veszik az elvárásokat és kisebbíti a vágyakozás erősségét.

Végeredményben ezen lépés annyit tesz, hogy elfeledteti velük azt a tényt, hogy nem sikerül kielégülést nyerniük. A különböző meditációk, étkezési módszerek, ilyen és olyan testi- és mentális gyakorlatok felébresztik az emberben az állati ösztönöket, és lehetőséget biztosítanak a számára, hogy nyugodtabbnak érezhesse magát a fizikai testében. Úgy érzi, uralni tudja a reakcióit, és hogy a személyes tudata fejlődés alatt van. Megtanul odafigyelni a teste szükségleteire és kielégíteni azokat. A folyamat megtanítja lecsökkenteni az elvárásokat, és mint helyettesítő szolgál a valódi vágyaihoz. Megoldások helyett injekciót, azaz, a szenvedés helyett helyi érzéstelenítést kap. Azonban mihelyst elmúlik a hatása, újra felismeri, hogy lehetetlen eltekinteni az igazságtól.

S valóban, maga az élvezetszerzés utáni vágy csökkentése nem teszi az ember számára lehetővé, hogy elmeneküljön előle. Mindaz, aki ezen az úton halad, és egyenesen és őszintén megvizsgálja magát, megérti, hogy még nem érte el az áhított célt – azaz, hogy ténylegesen elfeldhesse a szenvedést és örökkétartó élvezetet nyerjen. Vannak olyanok, akik hogy ráleljenek a létezés céljára, a tudományos kutatás módszerét veszik és azzal keresnek maguknak ésszerű megoldást.

Túl a tudomány korlátain

A természet törvényszerűségeit és viselkedését az ember már évezredek óta kutatja. Az utolsó száz évben, ahogy a tudományos gondolkodásmód szerte a világban elfogadottá lett mint a természeti jelenségek kutatásának legitim módszere, jelentős fejlődés ment végbe. A tudomány ésszerű alapfeltevéseket és megbízható kutatási eszközöket használ. Az élet legkülönbözőbb területein mutatott hasznossága és a haladás, amelyet a világnak hozott, bár nem vonhatók kétségbe, mindezzel együtt, azonban ő sem korlátok nélküli.

Mindaz, mit nem lehet tudományos eszközökkel mérni, túl van a tudomány korlátain. Az ember lelke, viselkedésformája, és a mozgató tényezők, mind a kristálytisztának vehető tudományos kutatás határain túlra vannak. Még a természettudományok területén végzett kutatások is azt tárják fel a modern kutatók és tudósok számára, hogy minél inkább előrébb haladnak a tudományos kutatások területén, annál inkább ködösebb és zavartabb világkép rajzolódik ki előttük – összevetvén azzal, amit még a kutatás kezdetén láttak. A legelőrébb haladottabb tudományos könyvek egyre inkább misztikus könyvekhez kezdenek hasonlítani, de legalább is, tudományos-fantasztikus könyvekhez, amelyek az út-keresőt tanácstalanul és össszezavartan hagyják, válasz nélkül.

Felsőbb tudat

A szó, hogy Kabbala (magyarul: kapás, elfogadás) a kabbalista vágyakozását írja le – felsőbb tudatot kapni. Megkapni mindazt, amit egy ember mint értelmi lény, aki magasztosabb minden más teremtménynél, megkaphat. A kabbalista egy olyan kutató, aki a saját természetét vizsgálja. Ehhez egy már ellenőrzött, pontos technikát használ.

A kabbalisták a történelem folyamán olyan egyszerű eszközök segítségével kutatták a létük mibenlétét, amelyek ugyanúgy, ma is, minden ma élő ember számára a rendelkezésre állnak: azaz, az érzékszerveik, az eszük és a szívük. Az általuk írott könyvekben közreadott technika mindig egy olyan embernek a személyes tapasztalatán alapszik, aki önmagát a természetes eszközök segítségével vizsgálja. A saját maguk tág és átfogó nézőpontjából módot találtak arra, hogy valamiként kezet nyújtsanak és segítsenek az utánuk jövőknek.

Evégett írták le és tanították a módszerüket, és nevezték el azt a Kabbala Bölcseletének. A soron következő magyarázatok Ráv Michael Laitman előadásai alapján íródtak. Ő maga a tudást és a kabbalista kutatási módot az ő áldott emlékű rabbijától, Ráv Baruch Salom Áslág-tól kapta, aki apjának, az áldott emlékű kabbalista Rabbi Jehuda Léjb Áslág-nak az útját folytatta – aki maga is a Szent Ári (az Isteni Rabbi Jicchák Lúria Áskenázi), Rabbi Simon Bár Jocháj és az őt megelőző nemzedékek kabbalistáinak az útját folytatta.

 
 

0 Comments

You can be the first one to leave a comment.

 
 

Leave a Comment

 

You must be logged in to post a comment.