A csoport központja

Meg kell, találjad magadat a csoport központjában annak érdekében, hogy az egyetlen vonal felé haladjál. És a csoport központja az abszolút központ, ahol én megteszek mindent, amire csak képes vagyok, hogy támogassam a mindenki közötti egységet. Én egyesülni kívánok a barátokkal, mindenkit magamhoz ölelve hogy közöttük képes legyek valamennyi Teremtő iránti adakozást átjuttatni, mint a házigazda és a vendég esetében. És ahhoz hogy ezt a cselekedetet végrehajtsam éreznem kell, hogy milyen állapotba is kell hogy eljussak. El kell jussunk a csoport központjába, mely állapot van kölcsönös garanciának nevezve, és ott fel kell, hogy fedjük a Teremtő iránti kölcsönös adakozásunkat. Amikor egyesülünk, egymással mi olyanná válunk mint, a vendég a házigazdával szemben. Mindannyian egyként egy testet alkotunk.

Egyikőnk a láb, a másik a fej, a harmadik a kéz, és így tovább. Amennyiben legalább tízen egyesülünk, akkor az egység ilyen formájában mi kiegészítjük egymást és amennyiben mindannyian adakozni akarunk a Teremtő felé, az már egy bizonyos valóság állapotát jelenti, valami ami, már hasonló egy teremtményhez aki, a Teremtő felé fordul. Nekem eggyé kell válnom a többiekkel ebben az állapotban, és nekem kell ezt létrehoznom, én helyezek nyomást mindenkire, hogy ilyenné váljunk.

Az egység a barátok szeretetének következtében jön létre. Amennyiben én állandóan e-felé az állapot felé fejtek ki nyomást, akkor a Teremtő megjelenik azon belül. Ez a kapcsolat pontja, és nekünk csakis ebben az irányba szabad haladnunk, és semmi mást nem szabad tennünk. Ilyen módon valósítjuk meg szabad választásunkat a csoporton belül, ily módon valósítjuk meg a kölcsönös garanciát, a barátok szeretetét, a barátok szándékát és a csoport fókuszát a Teremtő felé.

Minden ott koncentrálódik, és amennyiben még mindig hiányzik számunkra a kapcsolat, a Teremtő felé fordított kérelmünk ereje, akkor eljött az ideje annak, hogy a publikumhoz forduljunk, hogy ők megadják számunkra az egység erejét, és a Teremtőhöz való fordulás erejét, hogy ők közelebb hozzák számunkra az egység, és a Teremtővel való összeolvadás szükségességét. Abban a pillanatban, amikor a külső publikumhoz fordulunk, különböző akadályok jelennek meg, és azok segítenek minket az előrehaladásban. Mi élesítjük a helyzetet, szélsőségesebbé válunk nézeteinkben, hogy legvégül sikeresen összekapcsolódhassunk a Teremtővel.

Reggeli lecke, 2o13. október 4.  Az október 11-i. Shabbat oldalról.

ford: Dr H Zs